Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-16 / 1575. szám
1949. április 16. BÉRMUNKÁS 6 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI EZ AZ A.F. of L. Amerika munkásvezérei, kik nem vezetői, de élősdijei, árulói a munkásosztálynak, még mindig tudnak meglepetéssel szolgálni az aljasságuk határtalanságával. A clevelandi Farwick Airflex Company vagy 170 munkása, akiknek túlnyomó többsége elsőrangú mechanikus, a United Electrical Workers Unióba voltak megszervezve, szokatlan öntudatosságukkal meglehetősen jó munkaviszonyokat értek el, amely természetesen nem tetszett a tőkésnek és arra törekedett, hogy megszabaduljon nem a munkásaitól, amelyekre szüksége volt, hanem az uniontól. Kapóra jött az, hogy ez a szervezet megtagadta a Taft-Hart- ley sztrájktörvény által kivánt nyilatkozat aláirását és igy a gyár nem volt hajlandó tárgyalni az unióval, mire a munkások természetesen sztrájkkal feleltek. Mielőtt azonban a gyár kenyértörésre vitte volna a dolgot, gondoskodni kivánt fegyvertársakról, akik segitik megtörni a harcos uniont. Felhívással fordult a most független Machinist Unionhoz, hogy alakítson kontra szervezetet, ha a munkások sztrájkba mennek. A Machinist Union felháborodva utasította vissza az aljas ajánlatot, amire a tőkés az AFL Auto Unionjá- hoz fordult, amelynek a szervezői készséggel vállalkoztak a sztrájk megtörésére. A maroknyi harcos munkással szembe felvonult először az Auto Union, amely a Labor Boardnál szavazás elrendelését kérte, hogy melyik unió képviselje a munkásokat. A Board készséggel sietett a sztrájktörők segitségére, de az elrendelt szavazásnál a munkások több mint kétharmada a sztrájktörő union ellen döntött. Ezek után a már szokott rendszer következett. A gyár tiltóparancsot vett ki a piketelés ellen, viszont az AFL pribékjei megkezdték a sztrájktörők toborzását, akiket saját autójukon akartak bevinni a gyárba, amit azonban az erős piketvonal megakadályozott. Erre azután felvonultak Cleveland, Brooklyn Village rendőrei, lovon, gyalog, motorbiciklin támadtak a sztrájkotokra, amiben segítettek a megyei sherif összeszedett deputy ei is. Nap-nap után éles harcok folytak le a gyár előtt, ha- ponta 6-10 sztrájkoló került a börtönbe, akikre a szolgálatkész biró a legmagasabb börtön és pénzbüntetést szabta ki. Egyetlen napon 12 sztrájkolóra a következő fantasztikus büntetést szabta ki: 20 naptól 70 napig terjedő börtönbüntetést és ezer dollártól háromezer dollárig terjedő pénzbüntetést, mert megszegték a bírói tiltóparancsot, de még ennél is képtelenebb az az intézkedése, hogy meggátolja ezeknek a harcos munkásoknak a sztrájkba való további részvételét, olyan súlyos bond alá helyezte őket, hogy azt képtelenség akár az uniónak is letenni. A legkisebb biztosíték, amelyet ez az igazságos, elfogulatlan biró kiszabott 50.000 dollár, nem tévedés kérem ötvenezer dollár. A legmagasabb bond amelyet kiszabott 750.000 az az hétszázötven ezer dollár. A 12 sztráj kólót együttesen 2 millió 60 ezer dollár bond alá helyezte. Ezeknek az embereknek egyetlen bünük volt, hogy igyekeztek megakadályozni azt, hogy a sztrájktörők a gyárba bemehessenek. Egyetlen scab sem sérült meg ezen a -napon, nem is vádolták őket mással, mint hogy pike- teltek és amikor rablógyilkosok 10.000 dolláros bond mellett szabadon járnak és újabb bűnöket követnek el, addig az alkotmányadta joguknál fogva pike- telő sztrájkolókra több mint 2 millió dollár bondot vet ki az elfogult biró, hogy igy biztosítsa a sztrájk megtörését. Ezt a még Amerikában is feltűnő osztályitéletet James C. Connel biró hozta. Jó lesz ha a munkásság nem felejti el ezt a nevet. Bármily hősiesen harcolnak is a sztrájkolok, kétségtelennek látszik, hogy az áruló unió vezérek, a rendőr, sherif, a biró egységfrontja megfogja törni a harcot, mert hisz az Auto Unió szállítja a sztrájktörőket, de főleg azért, mert nem kapják meg a szolidaritást a többi munkásszervezetektől. Ha a CIO egy tényleges ipari szervezett volna, akkor a bősz, scab, rendőr, biró összefogása dacára 24 óra alatt győzelmesen fejezhetnék be a harcukat a munkások. A Farwick gyár munkásai részeket csinálnak a Diesel motorokhoz, amelyeket ugyan csak a CIO-hoz tartozó General Motors munkásai állítanak össze. Csak annyi kellene, hogy a General Motors munkásai megtagadják a sztrájktörők által készített részek beszerelését, a gyáros 24 órán belül beadná a derekát, de a CIO éppen úgy mint az AFL nem csak, hogy megtagadja az ilyen féle szolidaritást, de nem egy példa van előttünk, hogy hasonló esetben ő is hajlamos még a sztrájktörésre is. Itt volna már az ideje, hogy legalább a harcos munkások építenék az IWW elvei alapján az igazi Ipari Uniókat. A MEGVÁLTÓ A Béke Hercege, aki megfe- szittetett és ezzel megváltotta az emberiséget, feltámadott. Haleluja, haleluja. Zengik a templomok százezreiben az egész világon. Hirdetik Krisztus Király, a béke és szeretet istenének a dicsőségét, a feltámadás ünnepe alkalmával. Soha hazugabb, félrevezetőbb, Krisztust megtagadott prédiká- lások nem hangzottak el a földön, mint napjainkban, amikor a templomokban tele szájjal hirdetik a béke, a szeretet minde- nekfelettiségét, a keresztény kultúra dicsőségét, ugyan akkor azok, akik Jézus Krisztus apostolainak nevezik magukat, a falusi harangozótói a pápáig, a legszemérmetlenebb nyíltsággal uszítanak egy uj, minden eddiginél borzalmasabb az egész földtekét átfogó háború megindításáért. Annak a szörnyű tervnek, az alapjait éppen napjainkban, Krisztus megkinzatását és elítélését gyászoló hetekben fektetik le, amely ha még lesz emberi történelem, úgy Atlantic Egyezmény néven kerül az emberiség történelmének a lapjaira. Ezt a profit rendszerét féltő nagytőke annak fizetett cselédei és a papság tervezték ki és az ő sürgetésükre valósították meg. PROVOKÁCIÓ Soha még a történelemben szemérmetlenebb nyilts ággal nem provokáltak népeket, mint ma, ahogy teszik azt a Szovjetekkel és a Népi Demokráciákkal szemben. Hisz az 1917-es orosz forradalom után is megtette a pusztulásra ítélt kapitalizmus, hogy a békekötés ürügyén egy ellenséges gyűrűvel vette körül a szovjeteket. Csak akkor még szemérmetesebbek voltak, csak titokban pénzelték azokat a kormányokat, amelyeknek azt a hivatást szánták, hogy vasgyürüvel vegyék körül a szocializmus országát. Titokban fegyverezték a lengyel és német diktatúrákat, uszítva arra, hogy gázolják le a szovjeteket és nem rajtuk múlt, hogy az általuk felépített emberi szörny, Hitler, először ő beléjük mart. Ezt a tévedést nem akarják megismételni, azért ma már nyíltan szövetkeznek, ha még hangoztatják is, hogy a kapitalista világ szövetkezése, felfegyverzése a “béke fentartását” célozza, bár nincs olyan őrült, aki ezt egy pillanatig is elhitte, mind nyíltabban kezdik kihangsúlyozni, hogy a cél a kommunizmus összetörése, megsemmisítése, ami egyértelmű azzal, hogy háborút kell indítani a Szovjetek és a Népi Demokráciák ellen. SZÉLESEDIK A TERV Ebbe az ördögi hangversenybe a karnagyi pálcát ugylátszik Churchill, ez a förtelmesen gonosz vén ember kezeli, ki halálosan gyűlöl minden haladást. Csak intenie kell és már az egész kórus bőgi utána az újabb uszítást. Ez a vén uszító nagyon biztonságosan érzi magát az atombomba árnyékában, pedig ajánlatos volna, ha nem bízná el annyira magát, mert miként Hitler-Musgolni és társai felépítheti magának újólag a biztos fedezéket, de gondoljon arra, hogy a háború után mégis kötélvégre kerültek jó részben. Most, amikor már aláírták az Atlantic paktumot, most már Mr. Churchill Ázsiára is kiakarja terjeszteni, különös tekintettel arra, hogy a kínai Néphadsereg összetörte Chiang hadseregét és a többi gyarmati népek is erős harcba vannak az elnyomóik ellen, veszélyeztetve a gyarmati befektetéseit, Európa és Amerika nagytőkéseinek. A szemérmetlenségüknek a teteje az, hogy akkor, amikor nyílt fegyveres szövetséget kötnek, akkor a Szovjeteket vádolják támadó szándékkal, holott jól tudják, hogy az elmúlt vüág- háboruban 10 millió életet és leírhatatlan értéket vesztett. Ezért a Szovjet, mindent óhajt, csak háborút nem. A szovjet a népi demokráciák nem rombolást, hanem építést akarnak, a népeik jólétét óhajtják a lehető legmagasabb színvonalra felemelni, ezt pedig csak békés építő munkával és nem háborúval érhetik el. A szovjetek és a népi demokráciák jól tudják, hogy fegyverrel nem lehet importálni a kommunizmust, azt minden ország munkásságának magának kell megválasztani. Csak Churchill- ék hiszik azt, hogy a magát túlélt kapitalizmust életre galvanizálhatják egy a felszabadult népek elleni háborúval. De ez ha- zárjáték, amelyben nem feltétlenül jóindulatú gibicei lesznek a kapitalista országok munkásai, mert talán ők is követik az orosz és népi demokráciák munkásainak a példáját és kihasználják a kedvező viszonyokat arra, hogy megvalósítsák a felszabadulásukat. A “keresztény kultúra” bajnokai a Béke Hercegének, a feltámadási ünnepén, készítik elő a minden idők legborzalmasabb tömeg mészárlását. TÉVEDTÜNK Amikor a bridgeportiak ‘nagy’ papja meghalt és a hozzá méltó lapok elparentálták. Azon sírtak, hogy Chernitzky atya pótolhatatlan nagy vesztesége a hon hazafias frontnak. Mi is elismertük ezt, mert elképzelhetetlennek találtuk azt, hogy akadjon olyan utóda, aki annyi zagyva, ostoba hazugságokat tudjon összeírni, mint Chernitzky. Mi, ha tévedünk, hát hajlandók vagyunk beismerni és ezennel ünnepélyesen elismerjük, hogy tévedtünk, mert Chernitzky utóda, valami Erdős János nevű ur, kit odahaza ki billentettek a miniszteri székből, nem csak méltó utóda, ha a vörösök elleni uszításról van szó, hanem a kitalált hazugságok terén nagyon messze mögötte marad a legfantasztikusabb hazugnak is. A legutóbbi csodaszörny ezen a téren Stalin anyjának a halála percében a fiához irt levele, amelyben a jó anya mélységesen elitéli fia istentelenségét és azt a sok szörnyűséget, amit a rossz fiú elkövet és kérve kéri, hogy térjen a jó útra, főleg, hogy térjen vissza a jó istenkéhez, amihez még hozzáfűzi a szerkesztő főhazug, hogy úgy hírlik, hogy Sztálin saját maga ölette meg az édesanyját. Hát lehet ennél butább és otrombább hazugságot kitalálni? Erre még Chernitzky atya sem volt képes. Nem tudom, hogy tényleg most halt volna meg Sztálin édesanyja, de kétlen azt, hogy ha a halála percében imivalója lett volna, vagy arra képes lett volna, hogy pont az ilyen firmákhoz juttatná el azt, mint ez
