Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-16 / 1575. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. április 16. FELTÁMADÁS Kétféle mértékkel Husvétot ünnepeltetnek a néppel szerte a földgömbön, egy szegény ács fiának az emlékére, aki, amikor élt és meglátta az akkori nagy társadalmi igazságtalanságot amelyben ő maga élt a milliós tömegű rabszolgákkal egyetemben. Valószínű nyomós oka volt már abban a korban is felszólalni a dolgozók észfeletti kínzásai és megrablásai, a hatalom és a földi javak tulajdonosai ellen. És megkezdte a szabadság, szeretet és egyenlőség fogalma alatt a tanítását, tanítványokat véve maga mellé a rabszolga társai közül. Valószínű mielőtt a tanításhoz kezdett, meglátott még mást is, amelyből következtette a tanításának a jogosságát. Meglátta, hogy a javak tulajdonosai és a hatalom gyakorlói formailag semmit sem külömböznek a nekik dolgozó és lenézett, megkínzott szolgák seregétől. A fényes ruha és a ráaggatott díszítések, a törvényesen védett jog, a do- logtalan henye életek, az ő szemében nem Isten kegyelméből valónak tűnt fel. Bár a fenti meglátásait kenetteljes formákba öntve hangoztatta felfelé is, mert nem ismerte fel előbb a jogbitorló osztály lélektanát. Nem ismerte fel azt, hogy azokban nincsen meg a társadalmi humanizmus. Azért kellett neki a szemforgató farizeusok kezétől keresztfára feszítve meghalni. Aztán jött az erőszak mellé az ámítás, a hazugságok színes fajtái, hogy a tanát, mely már terjedni látszott az állati színvonalon élő rabszolgák között, meggátolják a sűrű, nehéz hazugság köddel. Ezen utóbbi hazugságok váltak intézményes tanná a földön, ezeknek emeltek színes és dekorált templomokat és ezekben hirdették ravaszul Jézus feltámadását és mennybemenetelét. Nincs feltámadás, mert Jézus feltámadásra inspirált igéi után az ő szerepét átvett farizeusok, az oltár szentélyében szentség- telenitették meg és folytatják ma is századokon keresztül. Ott csak hazugságnak van helye a mérgezett ferde tanoknak, melyen keresztül a gyakorlatban érvényesül a törvényesen védett rabló gazdaság és azoknak kitüntetett kiváltágos gazdái, a plutokrácia. Azok a népek, melyek rabjai, rajongói azon intézményeknek, képtelenek minden logikus gondolkozásra. Ők csak ösztönszea szerkesztő. De valami baj lehet ott a vasfüggöny mögött, ha ilyen Sztálint súlyosan kompro- mitáló levelet az édesanyja eltudott juttattni a bridgeporti főhazughoz. Miután ez az újdonsült szerkesztő nagyon szemtelen kezd lenni, vesszük magunknak azt a fáradtságot, hogy utána nézünk annak, hogy mit is csinált ez az ur, mielőtt nemzeti hős lett belőle itt Amerikában, mert ezek a nagy hon-hazaffyak legtöbb- nyire valamit elakarnak takarni a hafisággal. Majd itt is ki fog sülni valami a vallatásnál. rüleg reagálnak jóra vagy rosszra, a beléjük idegzett, mérgezett tanok folytán. Nem tudják meglátni, hogy egy olyan összetételű gazdasági és társadalmi rendszer, miért okoz annyi szenvedést, pusztulást éppen a dolgozó osztály részére, akik munkájuk árán halmozzák fel azon javakat, de nem osztatott irányosan szét, azok között, akik azokat szellemi és fizikai munkájuk verejtékében létrehozták. Salamoni Példabeszéd a bibliából (14-15. 644 oldal). Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol. A gabonának bősége az ökörnek erejétől vagyon. Nem tudom azok az álvallásos népek, hogyan értelmezik a fenti példabeszédet. Szükséges volna, hogy a nekik szánt és irt bibliát némileg ismernék. Talán mint nadrágos modern bérrabszolgák sértőnek találják magukra a salamoni kifejezést. Másik bibliai idézet: A gazdagnak a marhája (vagyona) olyan az erős városa (vár) mint a magas kőfal, az ő gondolatja szerint (rész 10, 15 — Jézus egyik hü (tanítványa) apostolának Pálnak II. levele III. rész 10. A Thessalonika beliekhez.) Mert mikor közietek volnánk is, ezt mondjuk vala néktek. Hogyha valaki nem akar munkálkodni, ne is egyék (Mózes 3.19-1 Thess. 4-11.) Abban a korban is része volt azoknak, akik nem akartak dolgozni és a mások munkáján élős- ködtek, akikhez a fenti mondat lett idézve. De ugyan csak a biblia kellene, hogy tanítson rája és benne is van a megrovás az élősdi fajtákra. íme itt van: A gonosznak személyét becsülni nem jó, hogy elfordítsad az igazat az ítéletben (3, Móz. 19-15). Ha a biblia szerint volt és élt Jézus és a keresztény vallás alatt akarta egyesíteni a népet, annak alapját gadaszági erejére akarta építeni a hitet, érthetően kifejezi a biblia is. íme: A hívők sokaságának szive-lelke egy vala: Senki semmi marháját (vagyonát) nem mondá magáénak. Hanem nekik mindenük köz vala. (Ap. csel. 4-32) A modern társadalomtudomány céljai is azonosai^, vagy hasonlatosak az ős keresztény felfogással, csupán csak szabatosabban fejezi ki a célt. Klasszikus formákba önti a mondanivalót. íme a klasszikus gondolkodási mód. Az a nemzeti gondolat örök, mely kizárja, hogy a nemzethez tartozók egy kisebbsége, a nemzethez tartozó nagy többséget munkája értékétől megfosszthassa, a dolgozókat nélkülözésekre, szenvedésekre ítélje, csak az a magántulajdon örök, mely az egyén testi vagy szellemi munkájából képződik, az egyén személyi vagy családi kényelmét szolgálja, még akkor is magántulajdon ez. Nem örök, hanem változó az a magántulajdon, mely a dolgozó tömegek kizsákmányolásából jön létre, azok munkaértékéből képződik, és a tulajdonos egyéni munkája nem döntő benne és csak az a valláserkölcs maradandó, mely (Folytatás a 7-ik oldalon) (a.l.) Akik igazat mondanak, azoknak nincsen szóvirágokra szükségük. A tulságba menő és egyoldalú propaganda hátterébe mindig találhatunk gyanús állításokat, ami egy bizonyos érdek- csoportnak célkitűzése. Ma letagadhatatlan, hogy az emberiség két táborba oszlik. Valamikor, nem is nagyon régen, felületesen azt mondották, hogy a különböző országok között politikai eltérések vannak. Az utóbbi időben azonban, de különösen azok, akik sohasem akartak hallani osztály különbözetről és az osztályharcot pedig valamilyen csodabogárnak tartották. Ugyanazok az egyének félelmükben beismerik, hogy igen is eljutottunk odáig, hogy az emberi társadalomban két külömböző gazdasági rendszer van és e két gazdasági rendszer sehogyan sem fér meg egymás mellett, éppen úgy, műit ahogy a közmondás mondja: “Minden cigány a maga lovát dicséri”. Hogy azután ne legyek részrehajló a bírálatomban, úgy próbálok a mai zavaros helyzetbe a társadalmi kérdéssel foglalkozni, ahogy azok végbemennek. Vegyük alapul a napi sajtót vagy az itteni rádiót. Ha tényleg mind igaz, amit közhírré adnak, akkor megállapíthassuk, vagy egyik nap hazudnak, vagy a másik nap nem mondanak igazat. A fentinek igazolására egy példát akarok felhozni. Április 4-én a chicagói Daily News nagy megelégedéssel közli az alábbi hirt: “Görögországban a kormánycsapatok nagy megsemmisítő győzelmet arattak a kommunista lázadók ellen, 6000 embert megöltek vagy megsebesítettek 5000-t pedig elfogtak. A belső harc Görögországban rövid időn belül a kormány győzelmével fog végződni.” Ugyanakkor abba a napilapba április 5-iki dátummal ez a kis hir látott napvilágot: “A görög partizánok nagy győzelmet arattak a kormánycsapatok felett és több területet sikerült nekik elfoglalni, úgy, hogy a kormánycsapatok kényszerülve voltak visszavonulni.” Ilyen és ezekhez hasonló hírekkel lássa el az itteni sajtó és rádió a nagyközönséget. Azt azután sohasem látjuk az itteni sajtóban, hogy helyrehozzák a nagy tévedéseket. Azután minden újsághír és minden rádió bemondás azzal végződik, hogy á szocializmus nem jó és az egyedüli társadalmi rendszer, amely megfelelő az emberiségnek, “a kapitalizmus”. Az utóbbi időben nagyon hangoztatják azt, ha a szocializmus olyan jó, miért zárják le azok az országok a határaikat, ahol ma a szocializmust építik. Azokba az országokba ahol a magántulajdon rendszeren lévő kapitalizmus már csak a múlté? A gazdasági kiváltságukat elvesztett egyének, sohasem fognak belenyugodni ilyen fajta gazdasági átalakulásba. Az ország határain belül éppen úgy mint kívülről, vissza akarják szerezni régi parazita életmódjukat. Ezzel ellenkezőleg, akár a földmunkások, akár az ipari munkások lelkesedéssel fogadják mindenfelé a változást, mert úgy érzik, hogy megszabadultak a gazdaságilag kiváltságos osztálynak szolgája lenni. A kapitalista sojtóban vagy a rádión keresztül nem hallunk mást, hogy a kelet európai államokban vallásüldözés folyik. Hogy azután mi igaz a vallásüldözésből, azok tudják legjobban, hogy nem igaz, akik a vallásüldözést hozzák fel ürügyül a szocializmus ocsmárlására. A kapitalista sajtóban még sohasem adták hírül azt, hogy amikor az ipartelepeket lefoglalják, akkor a munkások fölszabadulnak a magánkapitalizmüsnak továbbra is profitot hajtani. Most sirassa az amerikai kapitalizmus Kelet Európa országait és népeit. Vájjon nem-e volt több ok arra néhány évvel ezelőtt, amikor a feudalizmus terhe ■ alatt nyögött az európai földmunkás. Nem tévedek ha azt mondom, hogy a földmunkás, mert sokkal jobban megérdemli azt a jelzőt, hogy a hűbéri cselédek. Milyen más volna az itteni munkásoknak a nézete, ha ismernék a szocializmus célkitűzését? Az európai munkásság már nagyon sok viszontagságon ment keresztül és a történelem tudja legjobban bizonyítani, hogy mindig a volt uralkodó osztálya sodorta bele a katasztrófába. Mindenki gazdasági viszonyainak megfelelőleg bírálja meg a társadalmi viszonyokat. Hiába siratják Kelet Európa népeit, de ha tényleg úgy az ipari, mint a földmunkások százezreit kérdeznék meg, hogy óhajtják-e vissza a régi rendszert? Bizonyára csalódás érné azokat, akik még mindig látszólag a népet siratják, pedig csak saját gazdasági kiváltságukat szeretnék visszaszerezni. Az emberi társadalomban mindig kétféle mértékkel mértek. Ha az emberi társadalmat ténylegesen igazságosan, az emberszeretet mérlegén akarjuk irányítani, akkor első sorban azt kell tennünk, hogy mindenkinek, aki született, egyformán joga legyen az élet javaihoz. Hogy azután melyik társadalmi rendszer az, ahol az emberek munkájuk után egyformán részesülnek a társadalmi javakból, nem kell sokáig kutatnunk, mert a szocializmusnak célkitűzése egy ilyen társadalmi rendszert építeni, amely rendszerben nem lesznek gazdaságilag kiváltságosak. Ma a szocializmust is kétféle mértékkel mérik, az egyik, aki gazdasági kiváltságánál fogva nem akar társadalmi változást, a másik pedig, aki a szocializmusba látja az embereknek igaz és szabad ipari társadalmát. A munkásosztálynak nevelésre és szervezkedésre van szüksége, hogy elérhesse célját és megváltoztassa azt a rendszert, amely rendszerben csak a munka az osztályrésze. A társadalmi viszonyokat csak akkor fogjuk egy mértékkel mérni, ha a gazdasági külömbözeteket megszüntessük.
