Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-16 / 1575. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. április 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ____ $2.00 Félévre ............................. 100 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még aem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Sivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Béke vagy háború? Nyilvánvaló tehát, hogy az Észak Atlanti Szövetség célja elejét venni annak, hogy újabb területek is alkalmat nyerjenek a kollektív termelés bevezetésére. A forradalomban született Egyesült Államok összehozta ezt a szövetséget azért, hogy minden más ország részére lehetetlenné tegye az uj termelési rendszert követelő forradalmat. Ezt eléri azzal, hogy a régi rendszer kiváltságosait nem csak erkölcsileg és nyagilag támogatja, de felfegyverzi őket és most már ebben az Észak Atlanti Szerződésben még azt is vállalta, hogy katonai segítséget is nyújt azon profitharácsolóknak, akiknek uralmát forradalom fenyegeti. Az Észak Atlanti Szövetség tehát első sorban is nyílt bejelentése annak, hogy az ámerikai tőkések többé NEM ENGEDNEK termelési rendszert változtató forradalmat. De ugyanakkor izolálja, valóságos vasgyürüvel veszi körül a kollektiv országok tömbjét. És végre, hatalmuk tudatában újabb és újabb követeléseket állítanak fel a kollektiv országokkal szemben, mint láttuk azon jegyzékből, amit még a szerződés aláírása előtt küldtek Romániának, Bulgáriának és Magyarországnak, amelyben azon vád alapján, hogy ott nincs vallásszabadság, be akarnak avatkozni azon országok belügyeibe. A háború és béke kérdése tehát attól függ, hogy a kiváltságaikat védő angol-amerikai tőkések milyen uj követelésekkel fognak előállni az általuk megszabott “béke”, valódi nevén mondva PROFIT védelmére. Azon a nagy gonddal előkészített és a világ részére soha eddig nem látott arányokban behirdetett ceremónián, amelyen 12 ország külügyminisztere irta alá az Észak Atlanti Szövetség okmányát, az aláírók mindegyike, sőt Truman elnök is kihangsúlyozták, hogy ez a szerződés nem támadó jellegű s nem a háborút, hanem a békét szolgálja. Oly túlzó és egyöntetű módon tették kijelentéseiket, mintha előre betanult szerepeket játszottak volna le s ezzel a szolgai túlbuzgósággal takarni igyekeztek volna valamit. Úgy Truman elnök, mint a szerződést aláíró külügyminiszterek mindegyike sietett kijelenteni, hogy ők nem akarnak háborút. Tulajdonképpen mi szükség van az ilyen kijelentésre? Hát volt még valaha is olyan kormány, amely háborút akart volna, — ha megkapja azt ,amit akar, háború nélkül is? Hiszen még az a bestiális fenevad, aki ki akarta pusztítani az emberiség jelentékeny csoportjait, más nemzeteket pedig a “felsőbbrendü náci” németek rabszolgáivá akart tenni, elállt volna a háborútól, ha gonosz célját háború nélkül is elérhette volna. így elhisszük, hogy az Észak Atlanti Szerződés aláirói sem akarnak háborút, ha békésen is elérik azt a célt, amiért ezt a szövetséget összehozták. így tehát sokkal helyénvalóbb lett volna a CÉL ISMERTETÉSE, mint a béke utáni vágy és szeretet hangoztatása. Annyi bizonyos, hogy ezt a szövetséget Amerika és Anglia uralkodó osztálya hozta létre, — az a tőkés érdekeltség, amely most már egyre növekvő határvonalon kerül szembe egy uj gazdasági rendszerrel, — kollektiv termeléssel. Dacára annak, hogy a történelemben eddig ismert összes termelési rendszerek kiváltságos jogokat biztosítottak egyes kisebbségi csoportoknak, az uj rendszerek bevezetése nagy nehézségekbe ütközött részben mert meg kellett törni az uralkodó osztály hatalmát, részben pedig azért, mert a nagy néptömegek félnek a változástól, a bizonytalantól. A változásokat tehát rendesen csak a merészebb kisebbségi csoport harcolta ki FORRADALMAKKAL, vállalva természetesen a következményeket is. Ilyen forradalom hozta létre magát az Egyesült Államokat is. És ilyen forradalom hozta létre 1917-ben azt a kollektiv termelési rendszert is, amely ma már a tőkés termelési rendszer erős ellenfelévé lett. Nem a véletlen játéka volt ez, hanem természetes következménye a termelési rendszerekben beálló fejlődésnek, amelynek hajtóereje a termlésnél használt szerszámok változása. A tőkés termelési rendszer története mutatja, hogy minél fejlettebbek a szerszámok, a profitra való termelés mellett, annál gya- koriabbak lesznek a nagy ipari válságok. A Szovjet Unionban közel három évtizeddel ezelőtt megkezdett kollektiv termelési rendszer kiküszöbölte az ipari pangásokat. Lehet, sőt valószínű, hogy ennek a rendszernek is megvannak a maga hibái, amelyek még javításra szorulnak, de az a tény, hogy biztosítani tudja oly termelés zavartalan menetét, amelyben mindenki, aki dolgozni akar, megtalálja a helyét, határtalan nagy fölényt nyújt a válságokat és azzaljáró munkanélküliséget állandósító tőkés termelési rendszerrel szemben. Egészen természetes tehát, hogy azon országokban, ahol arra alkalom nyUt, a régi rendszerrel elégedetlenkedők FORRADALMI utón létrehozták a termelési rendszer megváltozását. Ez a változás a különböző országokban más és más fokot ért el a helyi viszonyoknak megfelelőleg, de abban mind megegyeznek, hogy a PROFITOT KI AKARJÁK KÜSZÖBÖLNI a termelésből. Az ily forradalmak szembekerültek az amerikai-angol tőkével. Szembekerültek első sorban azért, mert a tőke ma már nemzetközi jellegű, profitharácsoló kiváltságos jogait kiterjesztette az egész világra. A kollektív termelést bevezető minden forradalom kiszakit egy-egy területet a nemzetközi tőke uralma alól. De másrészről félnek attól a példától is, amit az uj kollektív termelő országok gazdasági sikerei nyújthatnak a még mindig nagy bizonytalanság közepette élő tőkés országok népeinek, ha az uj rendszer fenmarad és megerősödik. A Szovjet Union gyors iparosítása mutatja, hogy az uj rendszerben milyen nagy mértékben emelhetik a termelést, ha a dolgozók összes energiáját erre koncentrálhatják. HETI KRÓNIKA (Folytatás a 1-sö oldalról) zás a tűzzel való játszás, mert jöhetnek olyan fordulatok, hogy minden támogatás az ellenség kezébe . kerülhet. A parádézás idején elejtett ilyen megjegyzések aztán világosan mutatják, hogy mennyiben áll az igazi béke oldalán a lekenyerezett nemzetek aláírásával megpecsételt Atlantic Pact és hogy védelemre avagy támadásra szánt gondolatokkal vet- ték-e kezükbe a tollat az aláírók. Tény az marad, hogy elsősorban gazdasági ellentétek vannak különböző érdekeltségek között, melyet eltakarni igyekeznek a kiélezett politikai ellentétekkel. A múlt azt bizonyította, hogy a két éles politikai ellentétet párhuzamban lehetett tartani a politika mesgyéjén mindaddig, amig a gazdasági terjeszkedés háttérbe volt szorítva. Mihelyt azonban az ideiglenesen leszorított a világot föntartó gazdasági erőt felszínre engedték, az egymás kezét szorító baráti kéz, rögtön ökölbe szorult. Hiába ámítják hát a világot, azt a nagy társadalmi bajt, amely az egész emberiséget környékezi, gazdasági átalakulással lehet megoldani, a politikai színjátszás és alkudozás arra képtelen, hisz épp ezért rettegtet egy újabb háború veszélye. A termelés vezetése és irányítása, valamint a termelt javak egyenlő elosztása a termelők által, az ami a világhelyzet végleges elintézésének a kulcsa és a háborúknak örök időkre való kiküszöbölése. Mindaddig mig ezt nem érti meg a dolgozó emberiség és ennek elérésére nem szervezkedik a helyes utón, csak vajúdni fog a világ és Atlantic Pact ide vagy oda, a történelem azt bizonyítja, hogy az ilyen vajúdásból béke helyett a háború szörnye szakadt az emberiségre.' VÁMMENTES ÉLELEM CSOMAGOK * --------Öt amerikai és kanadai cég engedélyt kapott arra, hogy bizonyos fajtájú élelmiszer csomagokat, — három és húsz dollár érték között, vámmentesen szállíthat Magyarországra, ha azokat az “IKKA” köpontja osztja szét. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történeim hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein bellii.
