Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-04-16 / 1575. szám

1949. április 16. BÉRMUNKÁS 3 oldai Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ CÍMEKRŐL MEG KÖLTŐKRŐL Multheti számunkban közöl­tük Dr. Bier Lili levelét, aki mint a Magyarok Világ Szövet­sége kulturális osztályának ve­zetője kifogást emelt azon könyvszemle egyes kitételei el­len, amit még December hóban az uj magyar iskolai tanköny­vekről irtunk. Mint olvasóink emlékszenek, az a szemle két részből állt. Az első rész a kifo­gásokat, a második pedig a di­cséretet tartalmazta. Ez utóbbit Dr. Bier nem kapta meg, de mi­után megjelent, igy levelének ar­ra vonatkozó részét automatiku­san érvényteleniti. (Az elveszett lapszámot természetesen újból elküldtük). De még igy is maradt elég vá­laszt kivánó anyag a Dr. Bier levelében, sőt túlsók arra, hogy egy rovatban elintézhetnénk. Most tehát csak a levelében fel­vetett pár kérdésre válaszolunk. Ezt megelőzőleg azonban felem­lítem, hogy nekünk feltűnt az a túlságos érzékenység, amivel odaátról minden kritikára rea­gálnak. így például maga Dr. Bier is hosszasan kifejti levelé­ben, hogy a tankönyvek terén az újítások még nem nyertek teljes befejezést és a hibákat igyekeznek kiküszöbölni, de amikor mi mutatunk rá ilyen hi­bákra, akkor nem szívesen ve­szik. A szóbanforgó szemlékben például ezt irtuk: “Természete­sen ez a nagy változás csak most történt a felszabadulás óta s va­lószínű, hogy még mindig folya­matban van, vagyis nem teljes”. A mi kritikánknak tehát éppen az a célja, hogy meglássák azon hibákat, amiket éppen a tulkö- zelség következtében nem vesz­nek észre. ÉS EZ NEM CSAK A TANKÖNYVEKRE VONAT­KOZIK! HONFITÁRS Dr. Bier hosszasan magyaráz­za a levelében, hogy a “honfi­társ” megszólításnak más a je­lentősége, mint volt a Horthyék alatt. Kár volt a fáradtságért, mert higyje el, hogy itt még most is az, sőt!! Amikor úgy félszázaddal ez­előtt a magyar kivándorlás na­gyobb méretűvé lett, nemcsak a megélhetést kereső munkások és parasztok tömegei jöttek ki, hanem a rajtuk élősködő kalan­dorok is, akik hamar megtalál­ták a “honfitársakat” s haza­szeretetükre, honfitársi voltuk­ra hivatkozva csalták és csalják őket még ma is. Ezért a “honfi­társ” megszólításnak a mi szó­tárunkban egészen más értelme (és értéke) van, mint odaát, akármilyen változások történ­tek is ottan. Ha Dr. Bier látná és hallaná, hogy az itteni “hon­fitársak” milyen ádáz ellenségei mindannak, ami most Magyaror­szágon történik és milyen gaz propagandát fejtenek ki ellenük, talán megértené, hogy miért dugjuk el a kezeinket, amikor ezt a “honfitárs” megszólítást halljuk. Talán fokozza a bajt az, hogy a magyaroknál a feudális rend­szer tulhosszu élete megakadá­lyozta a demokratikus címzés kifejlődését. Ezen a téren tanul­hatnának valamit az amerikai “tőkés demokráciától”, ahol a Miss, Mr. és Mrs. címmel min­denkit megszólíthatunk. Sajnos a magyar nyelven ha a férfiak­nak megadhatjuk is az egyszerű “ur” címzést, már nem tudjuk, hogyan szólítsuk meg a “kisasz- szonyt”, ha férjhez ment. Mert az általánosított “nagyságos asszonyom”, — ami félszázadon át divat volt a középosztály kö­rében, valahogy nem akar kijön­ni a szánkón. Viszont a Kovács Péterné “lelkem” kifejezés sem megfelelő, mert lealázó. Megval­lom az igazat, mi, amerikai ma­gyarok most zavarban vagyunk, hogy milyen megszólítással kezdjük azt a levelet, amit mondjuk a középosztályhoz tar­tozó, — (mert'még mindig van olyan, úgy véljük) — avagy akármelyik osztályhoz tartozó, asszonyhoz írunk? Lehet, hogy idővel ott is kialakul valami ál­talános megszólítás, ami nem mutatja meg, hogy az “asszony­ság” melyik osztályhoz tartozik. NAIV KÉRDÉSEK Dr. Bier (de jó, hogy Dr. cime van, másképpen nemtudnám, ho­gyan szólítsam) több igazán na­gyon “naiv” kérdést tesz fel a levelében. így például ezt kérde­zi: “Csak nem kifogásolja a Szerkesztő ur azt, hogy mi a ré­gi magyar hagyományból min­dent meg akarunk tartani, ami jó?” Persze, hogy nem azt ki­fogásoljuk, hanem azt, hogy meg akarnak tartani olyasmit, AMI ROSSZ. Arra a megjegyzésünkre, hogy az irodalomtörténeti köny- ben egyetlen zsidószármazásu íróra vagy költőre sem akad­tunk, válaszul ezt a kérdést ad­ja fél: “Ne kívánja a Szerkesz­tő ur, hogy a nürenbergi faji törvények alapján folytassuk az irodalmi kutatást.” — Ha a Bérmunkást olvassa Dr. Bier, akkor láthatja, hogy dehogyis kívánunk mi ilyesmit. De igenis kívánjuk, HOGY AZ IRODA­LOMTÖRTÉNETET NE A NU­MERUS CLAUSUS ALAPJÄN ÍRJÁK. Egyébiránt engedje meg ne­künk, hogy mi Kiss Józsefet másképpen értékeljük mint Ön. Mi úgy tartjuk, hogy az Arany János és Ady Endre közé eső korszak legnagyobb magyar köl­tője kétségkívül Kiss József volt. Azt mi is elismerjük, hogy Arany János jobb balladákat irt, mint Kiss József, de az is bizonyos, hogy a balladairás te­rén Arany után rögtön Kiss Jó­zsef következik. És ha az a sza­bály, hogy csakis a legis legna­gyobbakat említsük, Petőfin és Aranyon kívül felejtsük el az összes többi magyar költőket, mert ez a kettő a költészet min­den ágában megalkotta az ed­dig legszebb és legtökéletesebb magyar költeményeket. És aztán azt is kérdezi Dr. Bi­er, hogy micsoda forradalmi ér­téket adott Kiss József a ma­gyarságnak? Miért nem teszi fel ezt a kérdést mindjárt Arany Jánosra is? Arany János sem mint a forradalmi szellem kife­jezője került a magyar Par- naszuszra. Igaz, mi már közel félszázaddal ezelőtt foglalkoz­tunk a magyar irodalomtörté­nettel, de azért még elég jól em­lékszünk ezen dolgokra. TÜZEK A lényege azonban a mi kifo­gásunknak az, hogy abban a rö­vid irodalomtörténeti kézikönyv­ben, amelybe valóban nem lehe­tett mindenkit bevinni, betettek Kiss Józsefnél számos kisebb ka­liberű költőt is és miután egyet­len zsidószármazásu irót vagy költőt sem találtunk a felsorol­tak között, anélkül, hogy keres­tük volna ötlött szemünkbe a “kurzus” tendencia. Egyébiránt figyelmébe ajánl­juk Dr. Biernek Kiss József “Tü­zek” cimü költeményét. Olvassa csak el az itt közölt négy sza­kaszt s láthatja, milyen gyújtó ereje van még ma is. Az én mezőmön nem értek ka­lászok, Az én aratásom egy marék virág Az én gyönyöröm az állomlátá­sok, Az én világon egy álomvilág. Kialvó lángok pernyéje szitálva, Szürkén, szomorúan, csak esik, esik, Félek, hogy álmaim összezilálja, S elhagynak, mire beesteledik. Hideg van . . . fázom . . . Friss szenet a tűzre! Gyilkos melegét hadd fújja reám, Mint macska teszi madarat űzve, Akit felvert gyanútlan éjszakán. Ó milyen tűz ez! Mi más mint a régi! Nem erdőn termett, a mélység dobta ki: Világforrongás volt az anyja néki És forradalmak az ő fiai. Hogy zug, hogy dohog, hogy kattog, hogy lármáz Hogy mormol, veszekszik a kür­tő alatt! Mintha rab daemonok az ajtót ráznák, Hogy börtönükből kiszabadulja­nak. Haragvó isten! Mi lesz e világ­ból, Ha egyszer a kőszén öntudatra jut, S a buta rög megindul magától, S a sistergő katlan majd egyszer kifut. Ha összeomlik mindaz, ami kor­hadt, Mi évezredek véres bálványa volt, És odúikból elővánszorognak A rászedett, a megcsalt milliók Látom mozdulni, — látom keve­redni Egy uj Marseillaise gyújtó láng­jainál, Az ócska tetőkbe üszköt vetni, Mig az utolsó is véres lángban áll! FIGYELEM LOS ANGELES ÉS KÖRNYÉKE OLVASÓINK! Lapunk Magyarországba való szállítási költségeire ápri­lis 23-án, szombat este 6 órai kezdettel vacsorával egybekö- t ö 11 TÁNCMULATSÁGOT tartunk a 4201 So. Main Sreet- en levő Los Angelesi Munkás Otthonban. Fellép a los ange­lesi Magyar Munkás Dalárda. Vacsora sült csirke tarho­nyával és egyéb kellékekkel, kávé és süteménnyel $1.25. Belépő dij csak a tánchoz 50 cent. Kérjük Los Angeles és kör­nyékén lakó olvasóinkat, hogy mindannyian támogassák ezt a mulatságot. RAKPARTI MUNKÁSOK A SZERVEZETI ÖNKORMÁNY­ZAT MELLETT SAN FRANCISCO — Az In­ternational Longshoremen’s and Warehousemen’s Union (ILWU) konvenciója 632 szavazattal 11 ellenében kimondotta, hogy ra­gaszkodik továbbra is önkor­kormányzati jogához, amelybe az anyaszervezet, a CIO indoko­latlanul betört. Ez a határozat igen nagyje­lentőségű, két napig tartó igen éles vita előzte meg. A Harry Bridges által vezetett rakparti és raktári munkások szervezete az utóbbi időkben a politikai té­ren éles ellentétbe kerül a CIO- val, amelynek egyik részét ké­pezi. Az ILWU balodali union és az is marad, — jelentette ki Brid­ges a szavazás után. Mint balol­dali union az ILWU az őszi vá­lasztásoknál a CIO-val ellentét­ben Henry Wallace érdekében korteskodott. Jelenleg pedig el­lenzi úgy a Marshall tervet, mint az Észak Atlantic Szövet­séget, noha a CIO mindkettőt indorszálta és támogatta. Harry Bridges és hívei azt tartják, hogy minden “interna­tional” szervezetnek — ame­lyekből a CIO áll, — teljes ön­kormányzati 1 joga van arra, hogy milyen politikai irányt kö­vessen. Ezzel szemben a CIO ve­zetői azt követelik, hogy a CIO konvencióinak és országos taná­csának határozatai a szervezet minden csoportjára kötelezők, akár gazdasági, akár politikai természetűek is azok. A szavazást megelőzőleg a CIO szervezet igazgatóságának több küldötte felszólalt, akik az­zal vádolták Bridgest, hogy ki akarja szakítani a hajósok szer­vezetét a CIO-ból. A delegátu­sok többször lehurrogták ezeket a kiküldötteket és mint a szava­zás eredménye mutatja, tovább­ra is a Bridges balszárnyi útmu­tatását fogják követni. A posta-hatóság megkívánja, hogy ott, ahol a város zónákra van osTtva, a lakósság a ZÓNA SZÁMÁT TÜNTESSE FEL A LEVELEIN hogy az ilyen he­lyekre MENŐ levelekre is nem­csak a hozzánk küldött levele­iken. de MINDEN LEVELÜ­KÖN jelezzék a város mellett a zóna számot. Ezzel gyorsítják a posta forgalmát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom