Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-04-16 / 1575. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. április 16. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. kerületi Értekezlet CLEVELANDON A Bérmunkás olvasói Cleveland körzetben ÁPRILIS 24- én, vasárnap reggel 9 órai kezdettel KERÜLETI ÉRTEKEZ­LETET tartanak a Bérmunkás, 8618 Buckeye Roadi iroda helyiségében. A Bérmunkás olvasóit ezúttal is meghívjuk erre a kon­ferenciára. Ugyancsak kérjük izokat, akik munkájuk miatt nem tudnának személyesen eljönni, hogy a lapra és annak ter­jesztésére vonatkozó javaslataikat postán küldjék el az ér­tekezleten való megbeszélésre, Tisztelettel, a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA. VIHAR VAN KÉSZÜLŐBEN A VIÁGESEMÉNYEK kény­szerítő hatása alatt a munkás­ság rohamléptekkel halad egy kitűzött cél felé és elvárható vol­na, hogy a világ iparilag legfej­lettebb országában a munkásság mutassa az utat a kevésbé fej­lett országoknak. Amig a múlt­ban az amerikai munkásszerve­zetek bizonyos mértékig megfe­leltek ennek a feladatnak, az utóbbi években veszélyes vissza­esés tapasztalható, amely nem csak az amerikai, hanem az egész világ munkásságának ká­rára válik. Amerikában minden jel sze­rint nem csak az ipar és keres­kedelem fejlődött nagy üzleti vállalkozássá, hanem a szakszer­vezetek is és ma már oda ju­tottak. hogy a célt — a mun­kásság harcának irányítását — teljesen szemelől veszítették és ahelyett a nagy üzleti vállalatok­kal egyetemben küzdenek a for­radalmi szellem kiirtására itt­hon és az egész világon. Minden jel szerint a fő célja a szakszervezeteknek ma már nem a dolgozók érdekeinek vé- delmezése és előmozdítása, ha­nem a haladó szellemű tagságot a szakszervezetekben akadályoz­ni és végeredményben megsem­misíteni. MEGSZOKTUK volt a múlt­ban, hogy az év ezen szaka a legélénkebb volt a szakszerveze­tek életében, amennyiben ebben az időben esedékes a kollektív szerződések megújítása. A jelen­ben azonban erről legkevesebbet hallunk, de annál többet a “vö­rös veszélyről” és ebben aztán a szakszervezetek a munkálta­tók leghűségesebb, legtalpnya- lóbb lakájait is tulharsogják. Az elmúlt ősz folyamán zajlot­tak le a legtöbb szakszervezet, valamint a két szakszervezeti szövetség — az American Fede­ration of Labor és a Congress of Industrial Organization — konvenciói és azt követőleg a szakszervezeti szövetséghez tar­tozó szervezetek megbízottai össze szoktak jönni az egységes bérskála megállapítására. A szakszervezeti szövetségek konvenciói azonban ily határo­zatokat nem hoztak. Az év első negyede elmúlt és a munkabé­rek rendezéséről mélyen hallgat­nak, mintha az elmúlt év folya­mán a profit és áremelkedések és viszont a munkásság vásárló képességének csökkenése azt nem követelné meg. Erre azonban ugylátszik nincs idejük a szakszervezeteknek, mert sokkal fontosabb elfoglalt­ságuk van a jelenben: a haladó szellem bilincsekbe verése és meggyilkolása. MINT ISMERETES a két szakszervezeti szövetség közül a haladó szellemet az utóbbi idők­ig a CIO képviselte és a reakció csak alattomban működött, az elmúlt évi konvención azonban a kocka megfordult és a reakció lépett a támadó szerepébe. Ennek a következménye az, hogy a konvenció nem azzal fog­lalkozott, hogy a munkásság ér­dekeit előmozdítsa, hogy a mun­kabéreket összhangba hozza a megélhetési szükségletek árai­val, hogy a termelés menetének folytonos fokozását megakadá­lyozza, hogy a munkaviszonyo­kat türhetőbbé tegye a dolgo­zók részére, hanem, hogy a hala­dó szellemnek a legkisebb jelét mutató szervezeteket megrend- szabályozza, vagy felrobbantsa, így többek között utasította a konvenció a CIO kötelékébe tar­tozó egyik legradikálisabb, a Farm Equipment and Metal Workers — a gazdasági gépgyá­rakban foglalkoztatott munká­sok — szervezetét, a nagyobb, de egyben legreakciósabb United Auto Workers szervezethez való csatlakozásra, anélkül, hogy az előbbinek tagságát megkérdez­ték volna, hogy hajlandók-e a csatlakozásra ? A FEMW tagsága természete­sen sérelmesnek vélte az ukáz- szerü határozatot és annak el­lenszegült, amit a március 27-én végétért FE konvenció is egy­hangúlag visszautasított. Mivel nyilvánvaló, hogy ez egy nagyarányú harcnak veti előre az árnyékát, amely kiha­tással lesz az egész munkásmoz­galomra, szükségszerű már most a harc kezdetén megismerked­nünk az okokkal, amelyek azt kirobbantották. MI, MINT a forradalmi Ipari Unionizmus úttörői, gyakran kritika tárgyává tettük a CIO légből kapott, minden tervezet nélküli “ipari unionizmusát” és ismételten megállapítottuk, hogy az csak amolyan “mondva csi­nált” “ipari szervezet” amely az AFL által képviselt szakmai szervezkedéstől, csak az elneve­zésben külömbözik. Ahoz, hogy az ipari szervez­kedés sikerrel szolgálja a mun­kásság érdekeit, nem csak arra van szükség, hogy egy adott gyár munkásai egy szervezetbe legyenek, hanem az is elenged­hetetlenül szükséges, hogy az egész ipar munkásai • CSAK egy szervezetbe tömörüljenek. Ez a szigorú szabály a CIO- nál teljesen hiányzik és amint látjuk egy iparban három, négy “ipari szervezet” keresztezi egy­más útját és vetekedik egymás­sal a foglalkoztatott munkások havijárulékaiért. Mivel az említett szervezetek a fém és gépiparban vannak ér­dekelve, vegyük vizsgálat alá ezen iparban vetélykedő szérve- zeteket állításunk bizonyítására. ELTEKINTVE a fém és gép­iparban működő független és más szövetséghez tartozó szer­vezetektől, magában a CIO-ban négy “ipari szervezet” vetélke­dik egymással. Ezek: a United Steel Workers of America; a United Electric Rádió and Mach­ine Workers; a Farm Equip­ment and Metal Workers és a United Auto Workers szerveze­tek. Eredetileg ezen szervezetek az iparnak csak bizonyos korlátolt részére terjedtek ki, igy a USW az acél telepekre; a UE a villany felszereléseket gyártó telepekre; az FE a gazdasági gépgyárakra és a UAW az autó telepek mun­kásainak volt a szervezete. Ezek azonban oly szorosan egymásba fonódó részei a fém és gép iparnak, hogy úgyszólván lehetetlen határt szabni, hogy melyiknek meddig terjed a ha­tásköre. A múltban azonban ezen szer­vezetek tiszteletben tartották a munkásszolidaritás törvényeit, nem gátolták egymás terjeszke­dését és különösen bérharcok idején a legmesszebbmenő szoli­daritást tanúsították egymás akciói iíránt. A háború befejezése óta azon­ban ezen szervezetek magatartá­sa élesen megváltozott. Kettő: az acél telepek munkásainak szervezete és az autó gyárak munkásaié teljesen a reakció irányítása alá került, mig a má­sik kettő: a villamossági felsze­reléseket gyártó és a gazdasági gépgyári munkások szervezetei azt mondhatjuk balfelé tolódtak. Ezen irányváltozással a szoli­daritás nem csak megtört ezen szervezetek között, hanem éles ellenségeskedés fejlődött ki. Kü­lönösen az autó munkások szer­vezete a legelitélendőbb taktikát követi és az utóbbi évben akár a FE. akár a UE. tagjai kény­szerültek a sztrájk fegyveréhez nyúlni, az autó munkások szer­vezete minden esetben ott ter­mett, hogy hátba támadja a harcoló munkásokat és a legal­jasabb árulástól sem riadtak vissza, hogy a munkások képvi- seltetési jogát megszerezzék. Az autó munkások szerveze­tének ily aljas viselkedése kö­vetkeztében az utóbbi hónaitok­ban több esetben véres vereke­dés fejlődött ki az autó munká­sok és a FE vagy UE tagjai kö­zött, melyeknek harcát há ba- támadták. ISMERVE ezen tényeket da­cára annak, hogy mi az egy iparban egy szervezetnek és az összes ipari szervezeteknél az Egy Nagy Szervezetbe való szo­ros egyesítésének vagyunk hir­detői és harcosai, még sem tu­dunk lelkesedni a CIO konven­ciójának azon határozatán, hogy a gazdasági gépgyári munkások szervezete minden feltétel nél­kül csatlakozzon az autó mun­kások szervezetéhez. A FE tagjai helyesen látják, hogy ez esetben nem csak a szervezetben veszítenék el cse­lekvési szabadságukat és a re­akció vassarka alá kerülnének, hanem harcos múltjukkal a ter­melés szinterén kivívott eredmé­nyek jelentős része is az autó munkások szervezetében mind­jobban erősödő reakció martalé­kává válna. Mert amint látjuk, az autó munkások szervezete, nem csak a más szervezetek tagjai ellen követ el árulást, hanem saját tagjainak érdekeit is elárulta, amikor az elmúlt évben oly szer­ződést kötött a General Motors Corp.-nál, melynek értelmében a múlt hónapban óránkénti két centel levágták az összes mun­kások béreit, ahelyett, hogy a viszonyoknak megfelelőleg a bé­rek javításáért szálltak volna harcba. Az autó munkások szervezete minden jel szerint azon az utón van, hogy minden árulást úgy más szervezetek, mint saját tag­sága ellen igazoltnak vél a mun­káltatók kegyeinek megnyerése ellenében. Más szavakkal, az autó mun­kások szervezetének ma már nem az a fontos, hogy a mun­kásság érdekeit védelmezze és előre vigye, hanem hogy mennél nagyobb számú tagságtól kol- lektálja a tagsági dijakat és azt nem a munkások tömegeinek megnyerésével igyekszik elérni, hanem a munkáltatók kegyeivel. A belső harc, amely a CIO- ban kitörőben van, nem csak a CIO tagságát fogja érinteni, ha­nem kihatással lesz az egész munkásmozgalomra és nagyon fontos, hogy az osztálytudatos munkások idejekorán felismer­jék annak célját és minden erőt összefogva igyekezzenek azt úgy irányítani, hogy az amerikai munkásság is elfoglalhassa mél­tó helyét a nemzetközi munkás­ság előretörő soraiban. NYUGAT NÉMETORSZÁG WASHINGTON — Dean G. Acheson, az Egyesült Államok külügyminisztere több napon át tartó tanácskozás után megálla­podott az angol és francia kül­ügyminiszterrel, hogy a német- országi három zónából egységes Nyugat-Német államot létesítse­nek az oroszok ellenzése dacára is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom