Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-16 / 1575. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. április 16. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. kerületi Értekezlet CLEVELANDON A Bérmunkás olvasói Cleveland körzetben ÁPRILIS 24- én, vasárnap reggel 9 órai kezdettel KERÜLETI ÉRTEKEZLETET tartanak a Bérmunkás, 8618 Buckeye Roadi iroda helyiségében. A Bérmunkás olvasóit ezúttal is meghívjuk erre a konferenciára. Ugyancsak kérjük izokat, akik munkájuk miatt nem tudnának személyesen eljönni, hogy a lapra és annak terjesztésére vonatkozó javaslataikat postán küldjék el az értekezleten való megbeszélésre, Tisztelettel, a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA. VIHAR VAN KÉSZÜLŐBEN A VIÁGESEMÉNYEK kényszerítő hatása alatt a munkásság rohamléptekkel halad egy kitűzött cél felé és elvárható volna, hogy a világ iparilag legfejlettebb országában a munkásság mutassa az utat a kevésbé fejlett országoknak. Amig a múltban az amerikai munkásszervezetek bizonyos mértékig megfeleltek ennek a feladatnak, az utóbbi években veszélyes visszaesés tapasztalható, amely nem csak az amerikai, hanem az egész világ munkásságának kárára válik. Amerikában minden jel szerint nem csak az ipar és kereskedelem fejlődött nagy üzleti vállalkozássá, hanem a szakszervezetek is és ma már oda jutottak. hogy a célt — a munkásság harcának irányítását — teljesen szemelől veszítették és ahelyett a nagy üzleti vállalatokkal egyetemben küzdenek a forradalmi szellem kiirtására itthon és az egész világon. Minden jel szerint a fő célja a szakszervezeteknek ma már nem a dolgozók érdekeinek vé- delmezése és előmozdítása, hanem a haladó szellemű tagságot a szakszervezetekben akadályozni és végeredményben megsemmisíteni. MEGSZOKTUK volt a múltban, hogy az év ezen szaka a legélénkebb volt a szakszervezetek életében, amennyiben ebben az időben esedékes a kollektív szerződések megújítása. A jelenben azonban erről legkevesebbet hallunk, de annál többet a “vörös veszélyről” és ebben aztán a szakszervezetek a munkáltatók leghűségesebb, legtalpnya- lóbb lakájait is tulharsogják. Az elmúlt ősz folyamán zajlottak le a legtöbb szakszervezet, valamint a két szakszervezeti szövetség — az American Federation of Labor és a Congress of Industrial Organization — konvenciói és azt követőleg a szakszervezeti szövetséghez tartozó szervezetek megbízottai össze szoktak jönni az egységes bérskála megállapítására. A szakszervezeti szövetségek konvenciói azonban ily határozatokat nem hoztak. Az év első negyede elmúlt és a munkabérek rendezéséről mélyen hallgatnak, mintha az elmúlt év folyamán a profit és áremelkedések és viszont a munkásság vásárló képességének csökkenése azt nem követelné meg. Erre azonban ugylátszik nincs idejük a szakszervezeteknek, mert sokkal fontosabb elfoglaltságuk van a jelenben: a haladó szellem bilincsekbe verése és meggyilkolása. MINT ISMERETES a két szakszervezeti szövetség közül a haladó szellemet az utóbbi időkig a CIO képviselte és a reakció csak alattomban működött, az elmúlt évi konvención azonban a kocka megfordult és a reakció lépett a támadó szerepébe. Ennek a következménye az, hogy a konvenció nem azzal foglalkozott, hogy a munkásság érdekeit előmozdítsa, hogy a munkabéreket összhangba hozza a megélhetési szükségletek áraival, hogy a termelés menetének folytonos fokozását megakadályozza, hogy a munkaviszonyokat türhetőbbé tegye a dolgozók részére, hanem, hogy a haladó szellemnek a legkisebb jelét mutató szervezeteket megrend- szabályozza, vagy felrobbantsa, így többek között utasította a konvenció a CIO kötelékébe tartozó egyik legradikálisabb, a Farm Equipment and Metal Workers — a gazdasági gépgyárakban foglalkoztatott munkások — szervezetét, a nagyobb, de egyben legreakciósabb United Auto Workers szervezethez való csatlakozásra, anélkül, hogy az előbbinek tagságát megkérdezték volna, hogy hajlandók-e a csatlakozásra ? A FEMW tagsága természetesen sérelmesnek vélte az ukáz- szerü határozatot és annak ellenszegült, amit a március 27-én végétért FE konvenció is egyhangúlag visszautasított. Mivel nyilvánvaló, hogy ez egy nagyarányú harcnak veti előre az árnyékát, amely kihatással lesz az egész munkásmozgalomra, szükségszerű már most a harc kezdetén megismerkednünk az okokkal, amelyek azt kirobbantották. MI, MINT a forradalmi Ipari Unionizmus úttörői, gyakran kritika tárgyává tettük a CIO légből kapott, minden tervezet nélküli “ipari unionizmusát” és ismételten megállapítottuk, hogy az csak amolyan “mondva csinált” “ipari szervezet” amely az AFL által képviselt szakmai szervezkedéstől, csak az elnevezésben külömbözik. Ahoz, hogy az ipari szervezkedés sikerrel szolgálja a munkásság érdekeit, nem csak arra van szükség, hogy egy adott gyár munkásai egy szervezetbe legyenek, hanem az is elengedhetetlenül szükséges, hogy az egész ipar munkásai • CSAK egy szervezetbe tömörüljenek. Ez a szigorú szabály a CIO- nál teljesen hiányzik és amint látjuk egy iparban három, négy “ipari szervezet” keresztezi egymás útját és vetekedik egymással a foglalkoztatott munkások havijárulékaiért. Mivel az említett szervezetek a fém és gépiparban vannak érdekelve, vegyük vizsgálat alá ezen iparban vetélykedő szérve- zeteket állításunk bizonyítására. ELTEKINTVE a fém és gépiparban működő független és más szövetséghez tartozó szervezetektől, magában a CIO-ban négy “ipari szervezet” vetélkedik egymással. Ezek: a United Steel Workers of America; a United Electric Rádió and Machine Workers; a Farm Equipment and Metal Workers és a United Auto Workers szervezetek. Eredetileg ezen szervezetek az iparnak csak bizonyos korlátolt részére terjedtek ki, igy a USW az acél telepekre; a UE a villany felszereléseket gyártó telepekre; az FE a gazdasági gépgyárakra és a UAW az autó telepek munkásainak volt a szervezete. Ezek azonban oly szorosan egymásba fonódó részei a fém és gép iparnak, hogy úgyszólván lehetetlen határt szabni, hogy melyiknek meddig terjed a hatásköre. A múltban azonban ezen szervezetek tiszteletben tartották a munkásszolidaritás törvényeit, nem gátolták egymás terjeszkedését és különösen bérharcok idején a legmesszebbmenő szolidaritást tanúsították egymás akciói iíránt. A háború befejezése óta azonban ezen szervezetek magatartása élesen megváltozott. Kettő: az acél telepek munkásainak szervezete és az autó gyárak munkásaié teljesen a reakció irányítása alá került, mig a másik kettő: a villamossági felszereléseket gyártó és a gazdasági gépgyári munkások szervezetei azt mondhatjuk balfelé tolódtak. Ezen irányváltozással a szolidaritás nem csak megtört ezen szervezetek között, hanem éles ellenségeskedés fejlődött ki. Különösen az autó munkások szervezete a legelitélendőbb taktikát követi és az utóbbi évben akár a FE. akár a UE. tagjai kényszerültek a sztrájk fegyveréhez nyúlni, az autó munkások szervezete minden esetben ott termett, hogy hátba támadja a harcoló munkásokat és a legaljasabb árulástól sem riadtak vissza, hogy a munkások képvi- seltetési jogát megszerezzék. Az autó munkások szervezetének ily aljas viselkedése következtében az utóbbi hónaitokban több esetben véres verekedés fejlődött ki az autó munkások és a FE vagy UE tagjai között, melyeknek harcát há ba- támadták. ISMERVE ezen tényeket dacára annak, hogy mi az egy iparban egy szervezetnek és az összes ipari szervezeteknél az Egy Nagy Szervezetbe való szoros egyesítésének vagyunk hirdetői és harcosai, még sem tudunk lelkesedni a CIO konvenciójának azon határozatán, hogy a gazdasági gépgyári munkások szervezete minden feltétel nélkül csatlakozzon az autó munkások szervezetéhez. A FE tagjai helyesen látják, hogy ez esetben nem csak a szervezetben veszítenék el cselekvési szabadságukat és a reakció vassarka alá kerülnének, hanem harcos múltjukkal a termelés szinterén kivívott eredmények jelentős része is az autó munkások szervezetében mindjobban erősödő reakció martalékává válna. Mert amint látjuk, az autó munkások szervezete, nem csak a más szervezetek tagjai ellen követ el árulást, hanem saját tagjainak érdekeit is elárulta, amikor az elmúlt évben oly szerződést kötött a General Motors Corp.-nál, melynek értelmében a múlt hónapban óránkénti két centel levágták az összes munkások béreit, ahelyett, hogy a viszonyoknak megfelelőleg a bérek javításáért szálltak volna harcba. Az autó munkások szervezete minden jel szerint azon az utón van, hogy minden árulást úgy más szervezetek, mint saját tagsága ellen igazoltnak vél a munkáltatók kegyeinek megnyerése ellenében. Más szavakkal, az autó munkások szervezetének ma már nem az a fontos, hogy a munkásság érdekeit védelmezze és előre vigye, hanem hogy mennél nagyobb számú tagságtól kol- lektálja a tagsági dijakat és azt nem a munkások tömegeinek megnyerésével igyekszik elérni, hanem a munkáltatók kegyeivel. A belső harc, amely a CIO- ban kitörőben van, nem csak a CIO tagságát fogja érinteni, hanem kihatással lesz az egész munkásmozgalomra és nagyon fontos, hogy az osztálytudatos munkások idejekorán felismerjék annak célját és minden erőt összefogva igyekezzenek azt úgy irányítani, hogy az amerikai munkásság is elfoglalhassa méltó helyét a nemzetközi munkásság előretörő soraiban. NYUGAT NÉMETORSZÁG WASHINGTON — Dean G. Acheson, az Egyesült Államok külügyminisztere több napon át tartó tanácskozás után megállapodott az angol és francia külügyminiszterrel, hogy a német- országi három zónából egységes Nyugat-Német államot létesítsenek az oroszok ellenzése dacára is.
