Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-04-09 / 1574. szám

Kimélyül a Tito-Kominform ellentét A NÉPI KÖZTÁRSASAGOK ÉS JUGOSZLÁVIA KÖZÖTT AZ ELLENTÉTEK EGYRE FOKOZÓDNAK. — BELGRÁDBÓL EL­TÁVOZTAK AZ ÖSSZES KÖVETEK. — MINDEN IDEGENT REGISZTRÁLNAK. Belgrádból jövő hírek szerint a jugoszláv kormány elrendelte, hogy minden idegent nyilván kell tartani. Ezen rendelet következ­tében jugoszláviában minden idegen bizonyos okmányokat kap s csak azok felmutatásával utazhat egyik helyről a másikra. A rendelet célja állítólag az, hogy elejét vegye a szomszéd államok­ból való “beszivárgásnak”. A rendelet kiadása után a •---------------------------------------­United Press hírszolgáltató vál­lalat kiderítette, hogy a Szovjet Union és a Kominform irodához tartozó országok követei már hetekkel ezelőtt elhagyták Belg- rádot. A szovjet követségen kí­vül a követségek vezetői haza­mentek Magyarországba, Len­gyel és Csehországokba, továb­bá Albániába, Bulgáriába és Ro­mániába is. Egyetlen követségen sem tudták megmondani, hogy a követek mikor fognak vissza­térni. A követek visszarendelésén kívül egyéb dolgok is mutatnak arra, hogy Jugoszlávia és a népi köztársaságok között az ellen­tétek egyre jobban elmélyülnek. A United Press ezeket nagyjá­ból igy foglalta egybe. 1. Az “Egyesült Macedón” mozgalomban a bulgár és albán megbízottak mellett helytadtak a “disszidens” jugoszláv delegá­tusoknak is. 2. A jugoszláv kommunista újság, “Borba” egyik vezércikke azt irta, hogy a Szovjet Union utánozza a kapitalista országo­kat abban, hogy a szövetséges országokat gazdaságilag függő­vé igyekszik tenni. 3. Jugoszlávia érvénytelenítet­te azon egyezséget, amelyet Bul­gáriával kötött még 1946-ban a határközlekedésre vonatkozólag. Az egyezség felbontásáért Bul­gáriát okolják, mert állításuk szerint a bulgár határőrök dur­va támadást intéztek a jugosz­láv milicia ellen. 4. Nyilvánosságra hozták, hogy a szerb belügyminiszter fo­gadta az albán “menekültek” egy küldöttségét. Beavatottak véleménye sze­rint a követek hazarendelése az érdekelt országok ellenszenvé­nek kimutatása a diplomácia »nyelvén. A^boom" korszak vége AZ AMERIKAI ÜZLETEK NAGY VISSZAESÉST MUTATNAK. — HAZÄRDIROZÄSSAL AKARNAK UJ VÉRT ÖNTENI AZ ÜZ­LETEKBE. megkönnyítették a tőzsde adásvételét WASHINGTON — A Federal Reserve Board végre teljesítet­te a tőzsdeügynökségek azon követelését, hogy a részvények vá­sárlásánál az eddigi 75 százalék helyett csak 50 százalék készpénzt kell letenni. Ez az uj intézkedés emelni fogja a tőzsde spekulációt, amelyet az amerikai üzletvilág “szívműködésének” tartanak.^ A részvények tőzsdei árusítására az első korlátozó törvényt még 1937-ben hozták, amikor el-*--------------------------—----------­rendelték, hogy a vásárló az ál­tala vásárolt részvények árának 40 százalékát köteles lefizetni. Később az infláció meggátlására a 40 százalékot felemelték 50-re, majd 75 százalékra, amit most újra leszállítottak 50 percentre. Wall Street bankárai nagy örömmel fogadták ezt az intéz­kedést, mert mint mondják, most már kisebb kockázattal le­het uj üzleti vállalatokat alapí­tani, amire igen nagy szükség van az egyre emelkedő munka- nélküliség megszüntető s é r e. Marriner S. Eccles, a Federal Reserve Board tagjának nyilat­kozata szerint az amerikai üzlet eljutott arra a pontra, amikor már nem a további inflációtól, hanem a deflációtól kell tartani. A mind nagyobb mértékben je­lentkező defláció megakadályo­zására szállították le a tőzsdei margint. A Federal Reserve Board ezen intézkedése nyílt beismeré­se annak, hogy a prosperitás ideje, a nagy “boom” elmúlt és az ipari pangás előjelei mutat­koznak. A pangás elkerülését, HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . A kulturális konferencia a vi­lágbékéért, melyről a múlt hé­ten előzetes jelentést irtunk, s melynek előkészítését világfel­forgató jelenségnek tüntették föl, háromnapi tanácskozás után befejeződött. De most már aztán sietnünk kell a tényleges tanácskozásról írni valamit, még mielőtt teljesen a feledés homá­lyába merül az egész, hogy még tisztábban lássuk azt, hogyan lesz a legártatlanabb valami, a legnagyobb világveszély, az ural­kodó osztály kezében tartott propaganda gyeplő irányítása által. Figyelve a háromnapos gyűlé­sen elhangzott beszédeket és nyilatkozatokat, egyetlenegy mondatot sem találtunk, amely- lyel valami forradalmi fölkelésre buzdítottak volna bizonyos né­peket, mégkevésbé lehetett ott fölfedezni, mintha háborús be­avatkozás mellett foglaltak vol­na állást, bármely nemzet kép­viselői. Ellenben az egész tanács­kozás ideje alatt csakis arról volt szó, hogy mennyire fontos a megértés szellemét istápolni a nemzetek között, egy harmadik világháborúnak az elhárítására. És ennek érdekébe kell állítani a kultúrát, művészetet és az ál­talános tudományt, melyet szé­les körben nagy tömegek érde­kének megfelelőleg kell intézni, hogy a kultúra és tudomány ne­legyen külön kiváltságosok pri­vilégiuma. Az ilyen értelemben elhang­zott beszédeken és határozato­kon kívül, voltak gyönyörű ének­számok és a jelenlevőknek volt alkalmuk a világ legnagyobb ze­neszerzőinek művészetében gyö­nyörködni. Hogy miért kellett ez ellen a világsajtónak olyany- nyira mérgesen kiabálni, hogy miért kellett ez ellen 24 órán át, legtöbbnyire már a nyugdíjon levő öregeket piketvonalban vagy legalább is elhalasztását remélik elérni azzal, hogy na­gyobb teret engednek a tőzsdei hazárdirozásnak. Az uj vállal­kozásokra könnyebben lehet el­adni a részvényeket s ha az ily vállalatok jó része el is bukik, akad oly&n is, amely gyökeret ver, uj munkaalkalmat teremt s ezzel csökkenti a munkanélküli­séget. “Erre a revízióra szükség volt”, — mondotta Eccles, — “mert egyetlen komoly ember sem hitte, hogy a nagy “boom” (fellendülés) örökké fog tarta­ni.” agyonfárasztani, hát erre nem lehet más magyarázat, csak az, hogy bizonyos osztály érdekelt­ségek, akik a háború vérén hiz­lalják vagyonukat, attól retteg­nek legjobban, hogy nem lesz háború egyhamar. Minden két­ség kívül ugynézett ki a konfe­rencia ellen fölépített gyűlölet keltés, mintha mindazok, akik a békéért kiáltoznának, ellenségei lennének a világ összes népeinek, de elsősorban ennek az ország­nak. Annál szomorúbb ez a jelen­ség, mert a legbarbárabb vérö- zön befejezése után, alig egy pár évvel történik ez, ami azt bi­zonyítja, hogy sem a néptöme­gek sem pedig az uralkodó kö­rök egyáltalán nem tanultak semmit a múltból, amit a jelen és a jövő szempontjából az össz- emberiség javára számítanak al­kalmazni. Akik az akasztott vö­rös katona bábuját hordozták a Madison Square Garden előtt, mig bent Shostakovich zongorá­zott, saját céljaikat hirdették az­zal, mint olajat arra a tűzre, mellyel a háború szikráját alig várják már kilobbantani. Kár volt azonban annyival hátrább vinni Mindszenty szabadságát követelő táblát az akasztott vö­rös katona mögött. Sokkal job­ban illett volna mindjárt mel­lette a Horthy éra emlékeit föli­dézvén megcáfolni, hogy a törté­nelem azért mégsem mindig is­métlődik meg. Ha bármilyen kis százalékban is a tudósok és mű­vészek elősegítették azt, hogy a háború kérdésében sem lesz is­métlés, a jövő érdekében a világ népének javára hasznos munkát végeztek. Amilyen nagy lárma volt a külföldi tudósok és művészek beengedése ellen, olyan nagy ki­abálás volt a múlt héten egy másik külföldi vendég mellett. És ez az úriember, nem is tudós és nem is művész (csak műked­velő festő) hanem csak egy ve­zérpolitikus a minden hájjal megkent Winston Churchill. Ve­zérpolitikust nem, sorsolhatunk sem a tudósok, sem pedig a mű­vészek soraiba. Addig mig a tu­dós és művész az egyéni képes­sége által kimagasló, a vezérpo­litikus egyszerűen a partra mo­sódik és viszi magával az ár. Er- rek különösen sok bizonyíték van az utóbbi években, a diktá- tori politikusok korszakában -nem is kell nagyon visszalapoz­ni a történelemben. A másik jellemvonása a vezér- (Folytatás a 7-ik oldalon) HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD under the Act of March 3. 187» ' ' VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM_________________CLEVELAND, 1949 APRIL 9 j /_______________NO. 1574 SZÁM

Next

/
Oldalképek
Tartalom