Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-04-02 / 1573. szám

1949. április 2. BÉRMUNKÁS 3 oldal Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ “GO TO CHURCH” Az amerikaiak felfogása sze­rint hirdetéssel mindent el lehet érni. Ha nem megy jól az üzle­ted, — hirdess!,* — ajánlják a barátaid. Megfelelő hirdetéssel a legértéktelenebb dolgot is arany­bányává változtathatod, mert az amerikai nép készséggel “dől be” a hirdetéseknek. Igaz, hogy ma már a hirdetési üzlet is valóságos nagyiparrá lett az utóbbi pár évtized alatt. Sőt, ma már valóságos hirdetési “tröszt” alakult ki, amely kont­rolálja az ország hirdetésének 85 százalékát. Különösen nagyot fejlődött a hirdetési üzlet a rá­dióval kapcsolatban, mert amig az újságolvasó már megtanulta, hogy az újságot lehet úgyis ol­vasni, hogy a szemei átfutnak a hirdetések felett, addig a rádió erőszakosan kiáltja felénk a hir­detést s sokkal nagyobb erőfe­szítésbe kerül annak eliminálá­sa. A nagy hirdető irodák termé­szetesen gondoskodnak arról, hogy mindenféle hirdetési alkal­mat teremtsenek. Kitalálnak al­kalmi napokat, vagy heteket, amelyeken bizonyos tárgyakat, vagy eszméket hirdetnek. Nem­sokára itt lesz például az “anyák napja”, amikor mindenkinek va­lami ajándékot kell venni az anyja részére. Akinek már nin­csen mamája, hát az anyósával is helyettesítheti, azok is elfo­gadják az ajándékot. Aztán jön majd a “szalmakalap nap”, ak­kor mindenkinek szalmakalapot kell viselni, — amit persze elő­zőleg meg kell vásárolni a hir­detéseket fizető kereskedőknél. A HIRDETÉS EREJE És igy megy ez egész éven át, olvasóinkat csak untatnám a to­vábbi példák felsorolásával. Az­ért nem lepett meg, mikor lát­tam, hogy a jövő hetek valame­lyikét már kijelölték a temp­béke hive mindenekfelett — le­hetetlenné teszi bármely rezsim­nek, hogy háborús lépést elkö­vessen. A francia nép akarata az első ily jelre elmozdítja a kormányt, amely belekeveredne a nyugat háborújába a kelet el­len. Mi nem fogunk résztvenni ebben a következő háborúban. Mi NEM-et mondunk most és ezt a NEM-et akcióba léptetjük a jövőben.” Szeretnénk hinni, hogy Le Leap a francia munkásság őszin­te meggyőződését tolmácsolta és amikor a szükség megkövete­li ezen meggyőződést a cselekvés követi. De a háború borzalmai­nak megakadályozására nem elég csak egy ország, hanem VALAMENNYI ország munkás­ságának akciójára van szükség. Ha ezt a világ munkássága fel­ismeri, hiába üvöltenek a hábo­rú hiénái, nem lesz háború. De azt hangsúlyozom, hogy a mun­kásság szervezett ereje az egyet­len fegyver, amellyel azt meg lehet akadályozni. lomhirdetések hetévé, amit “go to church” néven említenek. Mint a lapokból látom, ezen leg­újabb hirdetési kampányt is a nagy hirdetési irodák indították meg, mert, mint mondják: Hirdetés hozta létre Ameri­ka magas életszínvonalát, mert felhívta a nép figyelmét a jobb életre, rászoktatta a közönséget a tökéletesebb ké­nyelmi eszközök használatára s ezzel az ország népének élet­színvonalát emelte. Szóval a szegény nép annyira tudatlan, hogy a jobb dolgok után nem vágyna, ha a hirde­tések nem keltenék fel bennük a jobb és szebb élet utáni vágyat. Higyjük el, hogy ez igy van, de miért kell a templombajárást, “istenfélelmet” hirdetni?. Meg­értem például, hogy csak na­gyon ravasz hirdetésekkel lehe­tett rávenni az asszonyokat, hogy saját szép szemöldökeiket szálanként húzzák ki és helyet­te ragasszanak fel valami csú­nya hamisítványt; de miért kell azt hirdetni, hogy az emberek menjenek templomba ? Hiszen az a természetfeletti lény, akinek a “házába” csalogatnak ilyen furfangos hirdetésekkel, elintéz­hetné ezt a dolgot hirdetés nél­kül is? Valami ilyesmit találtam mon­dani annak a fiatal evangélista papnak, aki engem is be akart sorozni a templomjárók közé. “Hiszen ha az az isten, akitől ál­lításod szerint megbízatásod van,” — mondottam neki, — “akarná, hogy járjak a templo­motokba, tudtomra adná valami módon. De mert ezt nem tette, nyilvánvaló, hogy nem is akar­ja, hogy odamenjek és igy most rettenetes istentelenséget kö­vetsz el, hogy az ő szent akara­tát igy meg akarod változtatni”. A GONOSZ SÁTÁN A fiatal hirdetési ügynök, — mert lényegében minden pap az, — azonnal előrántotta belső zse­béből a bibliát és itt-ott felütve magyarázta, hogy a gonosz sá­tán kétségbe vonta az Ur igaz­ságos voltát s azért szabad utat kapott, hogy minket,-embereket elcsábítson, bűnbe vezessen s a beszédem után Ítélve látja, hogy rajtam is a Sátán uralkodik. Nagyon megijedtem s mond­tam is neki, hogy még nem ta­lálkoztam azzal a gazfickóval, de ha megcsípem, majd elbánok vele. A kis papocskám ezt na­gyon helyeselte, mire megkér­deztem, hogy hát ki teremtette ezt a bitang Sátánt? — Azt Isten, — volt a válasz. — Ejnye, ejnye, — csóváltam meg a fejemet, — hát hogyan követhetett el az Isten ilyen hi­bát? Hát nem látta előre, hogy mi lesz abból, ha megteremti a “gonoszát” is? Hiszen akkor a te istened éppen olyan tökéletlen mint te magad, vagy mint én, meg a többi emberek vagyunk, akiknek az előrelátó képességük csak igen korlátolt? Én úgy lá­tom, hogy ebben a mesében any­nyi az igaz, hogy ti, gyarló em­berek magatok készíttetek istent a saját felfogásotok szerint. Kü­lönben is az igazi tény, hogy az ősvallásokból átvettétek a “jó” istennel együtt a “gonosz” istent is s most nem tudtok vele mit csinálni. — Dehogyis nem, — tiltako­zott a papom, — hiszen azért küldte el az Isten a fiát Jézust, hogy váltson meg bennünket. — Oh, hát az istennek fia is van? — kérdeztem csodálkozva. És ki teremtette ezt a fiu-istent ? A FÉRFI ISTEN — Oh, te szerencsétlen ember, — szólt rám a papom sajnálkoz­va, — hát még azt sem tudod, hogy a Atyaisten teremtette a fiu-istent? — És ki teremtette az atyais­tent? — kérdeztem megint. — Senki sem, az atyaisten ön­magát teremtette, — volt a vég­ső válasz. — Amint látom a ti elképzelé­setek szerint ez' az atyaisten himnemü, — mondottam neki, — “tehát nagyon tökéletlen te­remtmény. Miért teremtett sa­ját magának nemiszervet, ha nem teremtette meg az ellenke­ző nemű istent is? íme egy má­sik bizonyíték, hogy csak a sa­ját képzeletek szüleménye ez az isteni fogalom, mert ha nem az ember formálta volna ki a saját maga után Ítélve, akkor az is­ten bizonyára vagy mindkét ne­mű volna, tehát tökéletes — ké­pes volna szaporodásra, vagy egészen nemtelen, mint akinek nincs szükség ivarszervekre. A papom azonban már na­gyon megrettenve hallgatta eze­ket a szavakat, amelyek egész természetes dolgokról sáólnak ugyan, de amelyekről a vallásos emberek nem akarnak beszélni, bedugják a füleiket, ha ilyesmit hallanak. Az én papom is ott­hagyott, noha előbb felemelt kézzel esküdött, hogy a Sátán mese úgy igaz, mint ahogy azt a bibliában megírták. KIK FIZETIK Igaz, még azt akartam mon­dani, hogy a “go to church” hirdetésekben a hirdetési kam­pány mögött álló William Jef­fers, a Union Pacific Railroad igazgatója ezt mondja: A templombaj ár ás jobb pol­gárokat, jobb üzletembereket és jobb munkásokat nevel az emberekből. Igen, ez a fontos. A templom­baj árás jámbor, sorsukkal meg­elégedő munkásokat nevel s Jef­fers urnák, akinek a vonalán éppen most simült el a sztrájk­mozgalom, ilyen jámbor, imád­kozó, soha nem lázadó munká­sokat akar. Szerintük a maga­sabb béreket, jobb munkaviszo­nyokat követelő munkás egész határozottan Sátán befolyása alá került, ettől kell megóvni őket a hirdetésekkel. Őh igen, hogy el ne felejtsem, megírom még, hogy a nagy hir­detési kampány, amelybe a rá­dión kívül 7,000 újságot és fo­lyóiratot is bekapcsolnak, igen sok pénzbe fog kerülni. De nem kell megijedni, — mondja Mr. Jeffers, — “a kampány kiadá­DISZNÓTOROS VACSORA iy Bérmunkás New Bruns- wick-i barátai és olvasói, folyó évi április hó 2-án, szombat este 8 órai kezdettel, a Polgár féle vendéglő mellék termében (Ha­milton és High st. sarok) sze- zónzáró DISZNÓTOROS VA­CSORÁT rendeznek, melyre úgy a helyi, valamint a környékbeli munkástársak szives részvételét kérik. * Ugyan itt kérjük azon mun­kástársak részvételét is, akiket bizonyos múltbeli frakcionális nézeteltérések visszatartottak a jelenlegihez hasonló eseteknél szükséges kooperációtól. A tiszta jövedelem részben a magyarországi árvák segélyezé­sére, részben pedig a Bérmunkás sajtó alapjára lesz fordítva. Belépti dij nincs. Vacsora ára $1.00. Hűsítőkről és frissítőkről gondoskodva lesz. sait örömmel fogják vállalni a vallásos gazdag emberek”. Nem tudom, hogy “örömmel” fogják e vállalni a költségeket, de azt tudom, hogy a vallásos maszlag a gazdagok kiváltságos jogainak a fentartását szolgál­ja s igy természetes, hogy ők fi­nanszírozzák. De kár, hogy mil­lió és millió szegény ember még mindig nem veszi észre, hogy a vallás babonáival még mindig miként vezetik félre őket. SZÉGYENLIK A DOLGOT FRANKFURT—A “Bunchen- waldi Bestia” név alatt ismert Ilse Koch valószinülek újból bí­róság elé kerül. Mint ismeretes, az amerikai katonai bíróság életfogytiglani fegyházra Ítélte ezt az emberszörnyet, aki a buchenwaldi haláltáborbafi ezre­ket kinzott halálra, majd lámpa­ernyőket készíttetett magának a lenyúzott ember bőrből. Lucius D. Clay tábornok azonban na­gyon fantasztikus indokolással négy évi börtönre szállította le a büntetését. Ez a nagyon helytelenül alkal­mazott kegyelem a múlt évben nem csak Amerikában, de az egész világon nagy megütközést keltett. Most aztán Clay tábor­nak jelenti, hogy a német ható­ságok azon tanakodnak, miként lehetne újból bíróság elé állíta­ni ezt a fenevadat a Buchenwal- don elkövetet gazságaiért. Ugy- látszik, hogy Clay tábornok és tanácsadói szégyenük az előző eljárásukat. MEGHÍVÓ A Magyar Népi Köztársaság Amerikai Barátainak Köre cél­jául tűzte ki azt, hogy Cleveland magyarságával megismertesse a szülőföldünk mai poütikai és gazdasági helyzetét, hogy ezzel ellensúlyozza azt a rágalom had­járatot, amelyet a Magyar Népi Köztársaság ellen folytatnak. Ebből a célból április 3-ikán délután 2 órakor az E.S. Mun­kás Otthonban, 11123 Buckeye Road alatt NAGY NÉPGYÜLÉS lesz, amelyre mindenkit tiszte­lettel meghív a Rendező Bizottság

Next

/
Oldalképek
Tartalom