Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-02 / 1573. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. április 2. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 üne Year ......... $2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ___________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio 1 .......................................... i ..— I......—.— Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még ■em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A “Green Light” A rendkívül nagyforgalmu Amerikában már a gyermekek által is ismert köztudattá vált, hogy a forgalmi lámpák vörös fénye az “álljt”, vagyis a tilalmat jelenti, de amikor a vörös fény zöldre változik, szabad az ut s a jelzett irányba megindul a forgalom. Ezt a fontos forgalmi szabályt annyira belenevelik az emberekbe már kisgyermek koruktól kezdve, hogy a “green light” említése már nemcsak a forgalom, de az emberi aktivitás minden más terén is azt jelenti, hogy a szóbanforgó dologra már szabad az ut. Kétségtelen, hogy egy ilyeif “green light” jelzést kaptunk most a harmadik világháborúra is. Ezt a zöld lámpát a légierők egyesitett vezérkari főnöksége akasztotta ki azon nyilvánosságra hozott jelentésével, hogy a Szovjet Unionnak semmiféle védelmi lehetősége sincs a legújabb, B-36 jelzésű szuperbombázók támadásai ellensúlyozására. A jelentés szerint ez a nagy bombázó gép képes teljesen megterhelve 40,000 láb magasságra emelkedni. Ez a teljes teher 2 vagy több atombombát is tartalmazhat s ezzel a nagy teherrel képes 12 órán át a levegőben maradni; megtehet 9600 mérföldet, ami azt jelenti, hogy az Alaskában, vagy a Labrador szigetén felállított bázisról kiindulva elrepülhet a Szovjet Union bármely pontja felett és visszatérhet a kiindulási helyére leszállás nélkül. De azonkívül a Szovjet Union nem is tud ellene védekezni, mert sem az orosz, sem az amerikai úgynevezett “jet” gépek nem képesek olyan nagy magasságban hatásosan operálni. A kísérletek bizonyítják, hogy 40,000 láb magasságban a levegő nagyon hig, ami nem tudja fentartani a kis szárnyú “jet” gépeket. De azonkívül az oxigén is olyan kevés az ily ritka levegőben, hogy a fűtőanyag nem robban elég hatásosan. így ha a bombázók érkezéséről tudomást is szereznének az oroszok a radár utján, — ami nem valószínű, — még akkor sem rendelkeznek olyan géppel, amely a B-36 bombázóval harcba szállhatna. Minden ehez hasonló jelentésben vágj' nyilatkozatban eddig még soha sem említették meg az ellenfélnek vélt országot, amellyel a hivatalod felfogás szerint békés viszonyban élünk. Eddig még mindig csak a képzeletbeli, potenciális ellenségről beszéltek, még akkor is, ha mindenki tudta, hogy melyik országot értik. Kérdezhetjük tehát, miért kellett most külön kihangsúlyozni a Szovjet Union nevét? Sőt még ennél is tovább mentek, nehogy valami kétség maradjon, hogy mit akarnak mondani. A jelentésben kihangsúlyozták, HOGY A SZOVJET UNION 70 IPARI KÖZPONTJÁT KIJELÖLTÉK A BOMBÁZÓK CÉLPONTJÁUL. Újból meg újból megdörzsöljük szemeinket és kérdezzük: Valóban lehetséges az, hogy egy ország katonai vezetősége ilyen módon ijesztgesse egy olyan másik ország népét, — amellyel ha feszült is a viszony, — de még mindig diplomáciai összeköttetésünk van, sőt egyesek szerint még hivatalosan mindig szövetséges viszonyban állunk? Megtehette ezt ez a militarista csoport a külügyi hivatal előzetes beleegyezése nélkül? A lapok és a rádió által kifejtett háború uszító propaganda hatása alatt az amerikai nép nem sokat törődött a nyilatkozattal. De vájjon milyen inzultusnak vennék, ha a dolog fordítva történt volna; ha a szovjet militarista erők jelentették volna be, hogy adott jelre készen állnak az Egyesült Államok 70 ipari központjának az elpusztítására? Mert ne felejtsük el, hogy egy-egy ipari központ elpusztítása egyben több százezer, vagy talán millió ember szörnyű halálát is jelenti. Ennek a nyilatkozatnak még nagyobb jelentőséget tulajdonit ai, hogy éppen most tették közzé, amikor erőltetett tárgyalások folynak arra, hogy a kimondottan oroszellenes “Észak-Atlanti Biztonsági Paktum” nevű szövetségbe egyre több országot vonjanak be. Az eredetileg csak öt országra kiterjedő paktumhoz már eddig megnyerték Anglia, Kanada, Franciaország, Belgium és Luxemburg országokon kívül Norvégiát és Németalföldet is, most pedig csalogatják Olaszországot, Portugáliát, Izlandot és egyesek állítása szerint még Spanyolországot is be fogják vonni. Ezen országok népeire nem jelenti a béke biztonságát ez a paktum, részben mert igen közel esnek Oroszországhoz, részben pedig azért, mert az oroszok nem dicsekszenek el azzal, hogy milyen titkos fegyvereik vannak. Valószínű, hogy a nyugat-európai népek nem úgy gondolkoznak, mint McCormick ezredes a Chicago Tribune politikus szerkesztő-tulajdonosa, aki amikor azt mondották neki, hogy háború esetén, bárriiilyen gyorsan támad is Amerika, a Szovjet Union mégis képes lesz kiölni az ellenséghez lecsatlakozott nyugat-európai országok népeit, hát vállát vonogatva igy válaszolt: “Nos, és aztán?” Az amerikai háborús uszítok tipikus gondolkozását mutatja McCormick vállvonogatása. De nem hisszük, hogy az érdekelt népek is igy gondolkodnának. Azért kellett tehát közzétenni azt a fenyegető nyilatkozatot, hogy az amerikai támadás ellen nincs semmi védekezés. De egyben fenyegetés ez a szóbanforgó országok népeinek is s az eredmény a háborútól való félelem sokszoros emelése. A másik magyarázat legfeljebb az, hogy a tulhatalomra került amerikai militaristák megadták a “green light”-ot a politikusoknak. Csak menjetek tovább az idegháboru fokozásával, mi készen állunk a tényleges támadásra. Mert a 9,600 mérföldes repülő bombázók semmi esetre sem VÉDELMI fegyverek, hanem a támadás eszközei. Nagy, nagyon nagy katasztrófát rejt magában az, hogy a militaristák, hiába tanulmányozzák a történelmet, mégsem tanulnak belőle. Napoleon, Hitler, meg más militaristák is szentül hitték, hogy haderejük megtörhetetlen, hogy fegyvereik ellen nincs védekezés. De a történelem másképpen döntött. Milyen nagy tragédiája az emberiségnek, hogy a történelem tanításának ezt a végkonkluzióját nem tudják levonni. Hány millió és millió ártatlan ember, — asszony, gyermek, öreg, fiatal, — hulláját kell még eltakarítani, hogy ezt megértsék? De a kérdés, hogy a most készülő háború után marad-e elég ember a hullák eltakarítására és a nagy konklúzió levonására? ANNA L. STRONG NYILATKOZATA BOSTON —- A Szovjet Union- ból “kémkedés” vád alapján pár héttel ezelőtt kiutasított Miss Anna Louis Strong A Community Church nagytermét zsúfolásig megtöltő közönséghez tartott beszédében azt mondotta, hogy az Egyesült Államok által támogatott “North Atlantic Pact” a háború felé tartó lépés. Miss Strong, aki életének legnagyobb részét Moszkvában töltötte, azt mondotta, hogy valamely alantasabb szovjet kormányhivatalnok “butaságában” elkövetett hibája okozta a kiutasítást. Azért magát Sztálint kérte, hogy vizsgálja felül az ellene emelt vádakat, de kétli, hogy a kérelme eljutott Sztálinhoz. Miss Strong ügyvéde, John O. Rogge azt javasolta, hogy az amerikai kormány a diplomáciai iratok között juttassa el Miss Strong levelét Sztálinhoz, a külügyi hivatal azonban nem teljesíti a kérését. Miss Strong egyébiránt kijelentette, hogy ellentétben a kommunista párt nyilatkozatával, ő “élete minden mesével védelmezné Amerikát, ha a Szovjet Union megtámadná.” FÁBÓL VASKARIKA Március 19-iki számunk “Iga zi Ipari szervezet” cimü cikkében azt irtuk, hogy egyes magyarországi csoportok eldicsekszenek, hogy már nekik IPARI SZAKSZERVEZETEIK vannak, ami természetesen fából vaskarika, mert a SZAKszervezet nem ipari szervezet. A szedő azonban kihagyta a “szak” szócskát s ezzel (szakszervezeti humorral) ebből az egész szakaszból fából vaskarikát, — vagyis értelmetlenséget csinált. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén» egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani-ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú áUapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belük
