Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-04-02 / 1573. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. április 2. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. A FERDÍTÉS bajnokai ÁLTALÁNOSAN ismert tény az, hogy az amerikai közvéle­ményt informáló körök minden habozás nélkül hajlandók az igazságnak a nyakát tekerni, ha a kapitalista osztály érdekei azt úgy kivánják. Bár állandóan az­zal hivalkodnak, hogy itt sajtó- szabadság van és semmi sem korlátozza a sajtót az igazság kimondásában, talán sehol a vi­lágon nem szolgálja a sajtó oly hűen az uralkodó osztályt és se­hol sem ferdítik úgy el az igaz­ságot, mint itt. Különösen kiviláglik ez ami­kor a “kommunizmus” becsmér­léséről és a “kapitalista demok­rácia” áldásának összehasonlítá­sáról esik szó, ami pedig ma a legfontosabb témája az ameri­kai sajtónak és a legjelentékte­lenebb nyilatkozatokat akár az egyik, vagy a másik irányt képT viselők részéről világfontosságu- nak fújják fel olyanformán, hogy azzal ellenszenvet keltse­nek azon országok ellen, ame­lyek a magán kapitalizmus meg­szüntetésén munkálkodnak — vagy amint itt állítják, a “kom­munizmus veszélyét” terjesztik. A JELEKBŐL Ítélve, ma már a józanul gondolkodó emberek előtt alig lehet kétséges, hogy a kapitalista rendszer védelmezői még egy minden eddiginél bor­zalmasabb világháború árán is elvannak tökélve a rendszert megvédelmezni és ennek végre­hajtására szervezték meg a nyu­gat európai országok fegyveres szövetségét az Egyesült Álla­mok finanszírozása és fenható- sága alatt. Bár azt állítják, hogy ez a “béke biztosítása” érdekében történik, eddig azonban a törté­nelem nem nyújt bizonyítékot arra, hogy a békét fegyveres erővel valahol, valaha biztosítot­ták. A fegyverkezés mindig há­borúra vezetett és aki most is­mét felül ennek az állításnak, annak a közeljövőben keserű csalódásban lesz része. A FEGYVERES szövetség megalakításához a nyugat euró­pai országok kormányai ugyan hozzájárultak — önként, vagy kényszer nyomás alatt — azon­ban ugylátszik a megalakítok nem nagyon biztosak a dolguk­ban, mert nyilvánvaló, hogy a kormányok cselekvése és az or­szágok lakosságának véleménye nem stimmel és a nép hozzájá­rulása nélkül pedig háborút nem lehet csinálni. Mert a kormá­nyok elhatározhatják azt, a ge­nerálisok kitervezhetik, de a há­ború tényleges terheit nekünk, legnagyobb részben a dolgozók­nak kell viselni. Ezért, hogy a munkásság esetleges magatartását kiszima­tolják, közvetett utón kérdést intéztek több országban a veze­tő kommunistákhoz, hogy mi­lyen magatartást tanúsítanának ha az orosz hadsereg a támadó erők visszaverésében átlépné az ország határait? Hasonló kérdést a New York Times intézett az amerikai Kom­munista párt vezéreihez és az arra adott válasznak a legdur­vább módon a nyakát tekerték, hogy ezzel is fokozzák a gyűlö­letet és úgy tüntessék fel a kom­munistákat, mint “idegen hata­lom kiszolgálóit”. A KÉRDÉS, melyet az itteni kommunistákhoz intéztek: “Mi­lyen magatartást tanúsítanának az amerikai kommunisták, ha Szovjet Oroszország Kanadát támadással vádolná, hadsereget szállítana partra Kanadában, amely a kanadai haderők haj­szolásában átlépné az Egyesült Államok határát?” A választ Wm . Z. Foster és Eugene Dennis az itteni Kom­munista párt elnöke és titkára közös nyilatkozatban adták meg a következőkép: “Ha, Amerikában és az egész világon a béke érdekében törek­vő erők dacára sikerülne a Wall Streetnek háborúba dönteni a világot, mi elleneznénk azt, mint igazságtalan, támadó és imperi­alista háborút, valamint a de­mokrácia és szocializmus elleni háborút, mely az amerikai nép és az összemberiség legmélyebb érdekeinek lerombolója.” A nyilatkozat megjelenése óta a ferdítés bajnokai állandó­an azt ordítják a jobbsorsra ér­demes rádió hallgatók és újság­olvasók fülébe, hogy az ameri­kai kommunisták “Oroszorszá­got támogatnák és Amerika el­len foglalnának állást” háború esetén. AZ OSZTÁLYTU D A T O S munkások az egész világon, bár­mily politikai párthoz, vagy szervezethez tartozzanak is, el­méletben mindig háború ellene­sek voltak és ma is azok, a baj azonban ott van, hogy amikor az elméletet a gyakorlatba érvé­nyesíteni kellett volna, meghát­ráltak és éppen az ellenkezőjét cselekedték, mint amit kellett volna. Ezért lehetett az imperiaüsta hatalmaknak egy emberöltő alatt kétszer vértengerré sü- lyeszteni a világot és a külömbö- ző országok fiaiat vadállatok módjára egymás legyilkolására uszítani. Vájjon sikerül-e ugyan azon hatalmaknak ezt harmad­szor is végrehajtani? Ez ma nagyon égető kérdés, mert látva az őrült fegyverke­zést, semmi kétség sem lehet az­iránt, hogy a törekvés folyamat­ba van. A KÖZELMÚLT hónapokban George Seldes az ismert anti-mi- litarista iró Európában járt és a “vasfüggöny” mindkét oldalán levő országokban beszélt úgy kormányférfiakkal, mint mun­kásvezérekkel és tapasztalatai­ról az “In Fact” heti közlönyé­ben számolt be. Franciaországban a Confede­ration General du Travail szer­vezet központjában is látoga­tást tett, mely szervezetről az amerikai sajtó állandóan, mint “kommunisták által dominált” szervezetről emlékszik meg és amely szervezet a 6 millió fran­cia szervezett munkásból 5 mil­liót képvisel. Seldes információja szerint a CGT-ben két központi titkárság van, Benoit Frachon a kommu­nista irány és Alain Le Leap a nem-kommunisták képviselője. Mivel az amerikai újságok min­dig Franchont idézik, Seldes tö­rekedett Le Leap véleményét megismerni, annál is inkább, mert a nem-kommunista rány képviseli a többséget a CGT ke­belében. Mielőtt a feltett kérdésekre felelt volna Le Leap bosszan­kodva nyilatkozott az amerikai sajtóról, amely csaknem kivétel nélkül hazugságokat terjeszt a CGT-ről. “A MEGHATÁROZÁS, hogy a francia munkásság ezen hatal­mas szervezete ‘kommunisták által inspirált” — mondotta Le Leap — az amerikai lapokban vádat jelent ellenünk. Az Atlan­ti Óceán ezen az oldalán azonban ily meghatározás éppen az ellen­kezőjét jelenti — túl nagy tekin­télyt ad a kommunistáknak. “A CGT irányitó testületé 24 emberből áll, egyenlő arányban, 12 kommunista, 12 pedig nem. A CGT szervezetet semmiféle politikai párt nem dominálja. Mi, akik nem vagyunk kommur nisták örömmel vesszük, hogy a francia Kommunista párt támo­gatja a CGT-t éppen úgy, mint bármely más párt támogatását szívesen látjuk. De a kommu­nista párt nem ad utasítást a munkás szervezeteknek, sem pe­dig nem dominálja, vezeti, vagy irányítja a CGT-t — csupán tá­mogatja, más pártokkal egye­temben. “Azt azonban meg kell mon­danom, hogy Franciaországban — mint a legtöbb más ország­ban a világon, de nem Ameriká­ban — a politikában minden munkás balra áll. Lehet szocia­lista, kommunista, vagy függet­len, maxista, vagy nem marxis­ta, de határozottan BALOLDA­LI. Talán ha az amerikai zsur­naliszták megtanulnák ezt a tényt — vagy hajlandók volná­nak beismerni, ha már tudják — méltányosabb jelentést adná­nak a francia munkásmozgalom­ról. ~“A" KÉRDÉSEM — mondja Seldes — a Marshall terv, a Ruhr vidék rendezése és a har­madik világháború készülődésé­re irányult, mely kérdésekre a két titkárság egybehanzó vála­sza a következő: “Franciaországban mindenki megegyezik abban, hogy az an- gal-amerikai tervezet Németor­szág újjáépítésére Franciaor­szág előtt, része a harmadik vi­lágháború tervezetének. Ha a francia kormány ehhez hozzá­járul, az csak azért van, mert az amerikai Marshall terv foglya és azt kénytelen csinálni, amit parancsolnak. “Én nem hiszem, hogy bár­mely intelligens férfi vagy nő Európában elfogadja a Marshall tervet teljes értékében: mint az Egyesült Államok jótéteményét. Franciaországban nem csak a CALIFOKNAIAK FIGYELMÉBE! Lapunk dél-califomiai olva­sói látván, hogy a Bérmunkás az ipari szervezkedés tanítá­sával milyen fontos munkát végez most Magyarországon, Szombaton, Április 23-án, délután, 6 órai kezdettel va­csorával egybekötött nagy táncmulatságot rendeznek a 4201 So. Main street alatt fek­vő LOS ANGELESI MUNKÁS OTTHONBAN amelynek jövedelme lehetővé teszi, hogy még több Bérmun­kás menjen a “VASFÜG­GÖNY” mögé. Kérjük Los Angeles és kör­nyékén lakó olvasóinkat, hogy mindannyian támogassák ezt a mulatságot. kommunisták, hanem mindenki, beleértve azokat is, akik buzgó támogatói a Marshall tervnek, tudják, hogy a könyöradomány és a gazdasági újjáépítés mellett ez a tervezet kezdete a háború­nak, amely az egész Európát érinti és amelyben Franciaor­szág lesz a csatatér amikor a kelet a nyugattal összecsap. “Mi a munkásmozgalomban, a nem-kommunisták éppen úgy, mint a kommunisták tudjuk, hogy a nyugat háborúra készül és a Marshall terv része ennek a tervezetnek. Mi hisszük, hogy az angol munkássság és az össz- munkásság, tekintetnélkül párt vonalakra, megegyezik ebben. “A francia munkásosztály ne­vében kijelenthetem, hogy sem­mi okot nem látunk háborúra bárki ellen. A francia munkás- osztály határozottan NEM-et mond ily háborús tervezet ellen. “NEM HISSZÜK, hogy Szov­jet Oroszország háborút kezde­ne Franciaország ellen, vagy hogy Franciaország háborúba keveredne Oroszországgal. Ez iránt bármely más francia for­rásból szerzett információ meg­győzheti. “A maguk Marshall terveze­te ma, felújítása az 1917 évi ‘cor­don sanitaire’-nek. Akkor is fegyverrel és bajonettel kísérel­ték meg az Oroszországból jövő ideál megállítását. Mi nem hisz- szük,' hogy ezt megtudják tenni most, még az összes Marshall terv országok hivatalos rezsim- jeinek támogatásával is. “Ha a háború jön, a nyugati hatalmak megsemmisülnek. Ez az én hitem és ebben megegyez­nek velem az összes munkás­szervezetek. Oroszország a kez­detben megszállja Franciaorszá­got. Akkor önök összeatombom- bázzák a kikötőinket? “Ismétlem, Francia ország nem visel hadat egy idea ellen; nem visel hadat a USSR ellen. Hangsúlyozom, hogy nem a francia kommunisták, hanem Franciaország. ’ ’ “Azon kérdésemre, hogy Ál­talános Sztrájkkal, forradalom­mal, vagy lázadással akadályoz­zák-e meg ? “Egyik sem — felelte a nem­kommunista munkásság szószó­lója. Erőszakra nem lesz szük­ség. A közvélemény ereje — Franciaország a nyugalom és

Next

/
Oldalképek
Tartalom