Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-02 / 1573. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 APRIL 2 NO. 1573 SZÁM North Atlantic Pact HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) A Truman adminisztráció által kezdeményezett, támogatott, felépített s most már befejezés előtt álló Észak-Atlanti Szövetség az összes nagyhangú frázisok dacára is nem egyéb, mint agresszív fegyveres szövetség a Szovjet Union és a vele szimpatizáló országok ellen. Ugyanaz a vasgyürü, amivel az első világháború után a Szovjet Uniont körülfogták, csak valamivel nagyobb átmérőjű, mert most már belevetették az orosz befolyás alatt álló közép-európai országokat is. Hiába rakták tele ezt a szerződést a nagyon szépenhangzó frázisokkal, azok nem másítják meg azt a tényt, hogy a Rajna folyó mentén épített amerikai repülő bázisok a támadó és nem védekező háborút szolgálják. És hiába mond a szerződés bevezető szakasza dicshimnusznak beillő mondatokat a béke fontosságáról és ítéli el hasonló módon a támadót, amikor a szerződés mögött álló amerikai kormány billiókat költ a békét megszegő, támadó hatalmak segítésére. Ki hiszi el, hogy ugyanaz a nagyhatalom, amely billiókkal segítette az arab támadó háborút felidéző Angliát; amely jelenleg milliókkal segíti az Indonéziában támadó háborút folytató németalföldi kormányt, azért hozta össze ezt a nagyarányú szövetséget, mert a “békét” akarja biztosítani? Avagy ki hiszi el, hogy ez a nagyhatalom valóban a kis országok önrendelkezési jogát és szabadságát védi, amikor agresszív módon akar beleszólni a világ minden országának belügyeibe; meg akgrja szabni nemcsak a kormányok által követendő politikai és gazdasági irányokat, hanem még azt is, hogy kik legyenek a kormányok tagjai. Hiszen maholnap már odajutunk, hogy a “pártfogás” alá vett országokban kormánytisztségekre csak olyan embereket lehet kinevezni, akik előbb megszerzik Washing- • tonból az egészségi- és erkölcsi bizonyítványaikat. Szerintünk sokkal erkölcsösebb dolog lenne, ha nyíltan megmondanák, hogy a North Atlantic Pact valóban fegyveres erő szervezése és összevonása a negyedszázaddal ezelőtt megindított uj (kollektiv) termelési rendszer izolálására és visszaszorítására. A második világháború s az azt követő pár év kétségkívül bebizonyította, hogy a tervezett kollektiv gazdálkodás nemcsak életképes, hanem képes a dolgozó népnek magasabb életszínvonalat adni, mint a régi tőkés termelési rendszer, amely tehát elpusztul ott, ahol az uj rendszer gyökeret verhet. A régi rendszer letűnése azonban nemcsak rendszerváltozás, de egyben az uralkodóosztály kiváltságos jogainak az elvesztését is jelenti. A North Atlantic Pact ezen halálra Ítélt kiváltságos jogok további fentartására alakult fegyveres szövetség, bármi mást mondanak is a szabadságról, békéről és támadásról szóló nagyhangú frázisok. A BÉRMUNKÁS AZ EGYETE- TEMI KÖNYVTÁRAKBAN Illinois állam egyetemének könyvtára értesít bennünket, hogy a Bérmunkás bekötött példányait ezentúl mikrofilmen örökítik meg. Az érdekes levélben, amelyben köszönetét mondanak lapunkért, az alábbi érdekes adatokat találjuk: Kedves Szerkesztő Ur: A University of Illinois (Urbana, 111.) könyvtára körülbelül 30,000 kötetnyi újságot tartalmaz. Ezeknek gondozására és kötésére az állam 1910 óta több mint százezer dollárt költött. Hogy az elhelyezésük kisebb helyet vegyen igénybe, ezentúl az újságokról mikrofilmet veszünk és úgy kerülnek kötésbe. De azonkívül igy tovább is eltarthatok. Úgy véljük, hogy ez az újítás érdekli azokat, akik számunkra a lapokat küldik és ez alkalomból egyben köszönetét is mondunk a lapokért. i Őszinte üdvözlettel Icko Iben Az újság-osztály könyvtárnoka. Örömmel vesszük tudomásul, hogy a Bérmunkás példányait ily gondosan őrzik az Illinois Egyetem könyvtárában. Talán érdekkel veszik olvasóink azt a hirt is, hogy az urbanai egyetemen kívül a Bérmunkásról s általában az összes IWW irodalomról a legtökéletesebb gyűjteményt Michigan állam Egyetemének a könyvtára tartalmazza. Ezen könyvtárban, amely Ann Arbor, Mich, városban fekszik, egy külön osztály, az úgynevezett “Labadie Collection” gyűjti az IWW irodalmat. A kollekció agilis könyvtárnoknője, Miss Agnes Inglis értesítése szerint lapunk csaknem összes példáMa vette kezdetét a világbéke érdekében egybehívott, tudósok, művészek és az úgynevezett és elismert szellemi intellek- tuellek konferenciája New York egyik legelőkelőbb helyén, a Waldorf Astoria szálloda fényesen berendezett bankett termében. Talán illő lett volna erről a világeseményről majd azután írni ismertetést, amidőn már befejeződött és határozatait ér- demszerüen mérlegelni. Mi azonban a demokrácia olyan nagymérvű fejlettségi fokára emelkedtünk föl, hogy többé már nem fontos, hogy ki mit beszélt és cselekedett a múltban és arról ítélni, mert itt már a “demokrácia” mikroszkópja oly tökéletesen adjusztálva van, hogy már hetekkel előbb tudják az emberi agyvelőben elraktározott gondolatokat és pontosan tudják azt is, hogy hetekkel később bizonyos egyének mit fognak mondani. Az ilyen mikroszkópi műveletnek volt aztán a következménye az, hogy a tudósok és művészek békekonferenciájával már hetek óta nagy fejcimes jelentésekben foglalkozott az üzleti világsajtó és határozottan megállapították, hogy az nem lesz egyéb, mint közönséges kommunista propaganda. A konferencia előtt ennyire földolgozott közvélemény késztet bennünket arra, hogy nekünk is foglalkozni kell ezzel a béke gyűléssel még mielőtt a tényleges tanácskozásra összeülnek. Mert valahogy sehogysem stimmel az a nagyfokú kiabálás és kommunista megbélyegzés, azzal a fényes bankettal, mely tegnap este volt, és melyen legnagyobb részben, olyan amerikaiak vettek részt, akiket minden túlzás nélkül az amerikai előkelőségek soraiba oszthatunk be. Több mint nyolcszázra tehető azoknak az amerikai tudósoknak, egyetemi tanároknak, művészeknek és Íróknak a száma, sőt még hozzá tehetjük azt is, hogy közöttük vannak mindenféle vallások papjai is, akik az egybehívó bizottság körlevelét aláírták. Rajtuk kívül egy egész sereg jelentkező nyain kívül megtaláljuk ott az összes naptárainkat, továbbá az alábbi füzeteket is. “Állandó munka biztosítása” (1920); Egy Nagy Szervezet (1920-as fordítás); Lehetünk-e semlegesek? (1941); Mit Várhatunk a háború után (1943); továbbá a Rhe- torikai ismeretek kis füzetét is. | kiszorult a hatalmas bankett teremből, akiknek részére nem lehetett helyet szorítani. Ha igy néz ki a kommunista front, akkor elérkeztünk abba a megfordított világba, hogy a kommunistákat legnag y o b b számban az úri osztály soraiban találhatjuk meg, és ugyanakkor látva az egybehívok között a papi névsort, a templomba járók a bibliai imádságos könyv helyett, kommunista tagsági kártyát viszik a hónuk alatt. Ha mindazok, akik a békegyülést megelőző banketton részt vettek, a kommunista frontba osztan- dók be, már mint az itten világsajtó hangadása szerint, akkor a fenti megállapítás egyáltalán nem túlzás, hanem a kiabáláshoz arányitva, konzervatív megállapítás. Sőt még azt is föltételezhetjük, hogy ezen gyűlés ellen mesterségesen fölcsigázott ellenséges hangulat valamelyik kissebb déli városban, nagyon könnyen ezen kiváló amerikai tudósok és művészek ellen, az ottani “amerikai” tradíciót érvényesíthette volna, amit kátrányozás és lincselés formájában szoktunk látni. És mindez még mielőtt fogalmunk lehetne arról, hogy ennek a konferenciának mi is a célja, és tanácskozásai mennyiben használnak avagy ártanak annak az elgondolásnak, mellyel elsősorban a világ tudósait és művészeit akarják egyesíteni egy általános világbéke szolgálatára. Az igy fölépített ellenséges hanglatnak aztán New Yorkbart megvoltak az itteni szokáshoz mérten a tünetei, melynek egyik formája volt a Katolikus Veteránok picketelése a Waldorf Astoria szálloda körül, akik különféle feliratokkal ellátott táblákon, hirdették a bibliai tanítás emberbaráti szetetetre intő igéit. Ezek közé tartozott az a tábla, melyen ez a fölirás díszelgett, “Shostakovich, ugorj ki az ablakon”. Éhez hasonló táblákat hordoztak a Waldorf körül a szentéletü Katolikus Veteránok, akik között bizonyára bepálinkázott állapotban egyesek a nyomdafestéket' el nem biró szavakat kiáltozták. így aztán hamarosan megvolt az utcai járókelők részére a cirkuszi látvány és némely időben ezrekre menő tömeg élvezte a demokráciában biztosított emberszeretet ilyetén való megnyilvánulását. Nekünk nem kell külön hangsúlyozni, hogy hívei vagyunk a (Folytatás a 6-ik oldalon)
