Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-04-02 / 1573. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 APRIL 2 NO. 1573 SZÁM North Atlantic Pact HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) A Truman adminisztráció ál­tal kezdeményezett, támogatott, felépített s most már befejezés előtt álló Észak-Atlanti Szövet­ség az összes nagyhangú frázi­sok dacára is nem egyéb, mint agresszív fegyveres szövetség a Szovjet Union és a vele szimpa­tizáló országok ellen. Ugyanaz a vasgyürü, amivel az első vi­lágháború után a Szovjet Uniont körülfogták, csak valamivel na­gyobb átmérőjű, mert most már belevetették az orosz befolyás alatt álló közép-európai orszá­gokat is. Hiába rakták tele ezt a szer­ződést a nagyon szépenhangzó frázisokkal, azok nem másítják meg azt a tényt, hogy a Rajna folyó mentén épített amerikai repülő bázisok a támadó és nem védekező háborút szolgálják. És hiába mond a szerződés beveze­tő szakasza dicshimnusznak be­illő mondatokat a béke fontossá­gáról és ítéli el hasonló módon a támadót, amikor a szerződés mögött álló amerikai kormány billiókat költ a békét megszegő, támadó hatalmak segítésére. Ki hiszi el, hogy ugyanaz a nagyhatalom, amely billiókkal segítette az arab támadó hábo­rút felidéző Angliát; amely je­lenleg milliókkal segíti az Indo­néziában támadó háborút foly­tató németalföldi kormányt, az­ért hozta össze ezt a nagyará­nyú szövetséget, mert a “békét” akarja biztosítani? Avagy ki hi­szi el, hogy ez a nagyhatalom valóban a kis országok önren­delkezési jogát és szabadságát védi, amikor agresszív módon akar beleszólni a világ minden országának belügyeibe; meg akgrja szabni nemcsak a kor­mányok által követendő politi­kai és gazdasági irányokat, ha­nem még azt is, hogy kik legye­nek a kormányok tagjai. Hiszen maholnap már odajutunk, hogy a “pártfogás” alá vett országok­ban kormánytisztségekre csak olyan embereket lehet kinevezni, akik előbb megszerzik Washing- • tonból az egészségi- és erkölcsi bizonyítványaikat. Szerintünk sokkal erkölcsö­sebb dolog lenne, ha nyíltan megmondanák, hogy a North Atlantic Pact valóban fegyveres erő szervezése és összevonása a negyedszázaddal ezelőtt megin­dított uj (kollektiv) termelési rendszer izolálására és vissza­szorítására. A második világhá­ború s az azt követő pár év két­ségkívül bebizonyította, hogy a tervezett kollektiv gazdálkodás nemcsak életképes, hanem ké­pes a dolgozó népnek magasabb életszínvonalat adni, mint a ré­gi tőkés termelési rendszer, amely tehát elpusztul ott, ahol az uj rendszer gyökeret verhet. A régi rendszer letűnése azon­ban nemcsak rendszerváltozás, de egyben az uralkodóosztály ki­váltságos jogainak az elveszté­sét is jelenti. A North Atlantic Pact ezen halálra Ítélt kiváltsá­gos jogok további fentartására alakult fegyveres szövetség, bár­mi mást mondanak is a szabad­ságról, békéről és támadásról szóló nagyhangú frázisok. A BÉRMUNKÁS AZ EGYETE- TEMI KÖNYVTÁRAKBAN Illinois állam egyetemének könyvtára értesít bennünket, hogy a Bérmunkás bekötött pél­dányait ezentúl mikrofilmen örökítik meg. Az érdekes levél­ben, amelyben köszönetét mon­danak lapunkért, az alábbi ér­dekes adatokat találjuk: Kedves Szerkesztő Ur: A University of Illinois (Urbana, 111.) könyvtára kö­rülbelül 30,000 kötetnyi újsá­got tartalmaz. Ezeknek gon­dozására és kötésére az állam 1910 óta több mint százezer dollárt költött. Hogy az elhe­lyezésük kisebb helyet vegyen igénybe, ezentúl az újságokról mikrofilmet veszünk és úgy kerülnek kötésbe. De azonkí­vül igy tovább is eltarthatok. Úgy véljük, hogy ez az újí­tás érdekli azokat, akik szá­munkra a lapokat küldik és ez alkalomból egyben köszönetét is mondunk a lapokért. i Őszinte üdvözlettel Icko Iben Az újság-osztály könyv­tárnoka. Örömmel vesszük tudomásul, hogy a Bérmunkás példányait ily gondosan őrzik az Illinois Egyetem könyvtárában. Talán érdekkel veszik olvasóink azt a hirt is, hogy az urbanai egyete­men kívül a Bérmunkásról s ál­talában az összes IWW iroda­lomról a legtökéletesebb gyűj­teményt Michigan állam Egye­temének a könyvtára tartalmaz­za. Ezen könyvtárban, amely Ann Arbor, Mich, városban fekszik, egy külön osztály, az úgyneve­zett “Labadie Collection” gyűj­ti az IWW irodalmat. A kollek­ció agilis könyvtárnoknője, Miss Agnes Inglis értesítése szerint lapunk csaknem összes példá­Ma vette kezdetét a világbé­ke érdekében egybehívott, tudó­sok, művészek és az úgyneve­zett és elismert szellemi intellek- tuellek konferenciája New York egyik legelőkelőbb helyén, a Waldorf Astoria szálloda fénye­sen berendezett bankett termé­ben. Talán illő lett volna erről a világeseményről majd azután írni ismertetést, amidőn már be­fejeződött és határozatait ér- demszerüen mérlegelni. Mi azon­ban a demokrácia olyan nagy­mérvű fejlettségi fokára emel­kedtünk föl, hogy többé már nem fontos, hogy ki mit beszélt és cselekedett a múltban és ar­ról ítélni, mert itt már a “de­mokrácia” mikroszkópja oly tö­kéletesen adjusztálva van, hogy már hetekkel előbb tudják az emberi agyvelőben elraktározott gondolatokat és pontosan tud­ják azt is, hogy hetekkel később bizonyos egyének mit fognak mondani. Az ilyen mikroszkópi művelet­nek volt aztán a következménye az, hogy a tudósok és művészek békekonferenciájával már he­tek óta nagy fejcimes jelenté­sekben foglalkozott az üzleti vi­lágsajtó és határozottan megál­lapították, hogy az nem lesz egyéb, mint közönséges kommu­nista propaganda. A konferen­cia előtt ennyire földolgozott közvélemény késztet bennünket arra, hogy nekünk is foglalkoz­ni kell ezzel a béke gyűléssel még mielőtt a tényleges tanács­kozásra összeülnek. Mert vala­hogy sehogysem stimmel az a nagyfokú kiabálás és kommu­nista megbélyegzés, azzal a fé­nyes bankettal, mely tegnap este volt, és melyen legnagyobb rész­ben, olyan amerikaiak vettek részt, akiket minden túlzás nél­kül az amerikai előkelőségek so­raiba oszthatunk be. Több mint nyolcszázra tehető azoknak az amerikai tudósoknak, egyetemi tanároknak, művészeknek és Íróknak a száma, sőt még hozzá tehetjük azt is, hogy közöttük vannak mindenféle vallások pap­jai is, akik az egybehívó bizott­ság körlevelét aláírták. Rajtuk kívül egy egész sereg jelentkező nyain kívül megtaláljuk ott az összes naptárainkat, továbbá az alábbi füzeteket is. “Állandó munka biztosítása” (1920); Egy Nagy Szervezet (1920-as fordí­tás); Lehetünk-e semlegesek? (1941); Mit Várhatunk a hábo­rú után (1943); továbbá a Rhe- torikai ismeretek kis füzetét is. | kiszorult a hatalmas bankett te­remből, akiknek részére nem le­hetett helyet szorítani. Ha igy néz ki a kommunista front, akkor elérkeztünk abba a megfordított világba, hogy a kommunistákat legnag y o b b számban az úri osztály soraiban találhatjuk meg, és ugyanakkor látva az egybehívok között a papi névsort, a templomba járók a bibliai imádságos könyv he­lyett, kommunista tagsági kár­tyát viszik a hónuk alatt. Ha mindazok, akik a békegyülést megelőző banketton részt vettek, a kommunista frontba osztan- dók be, már mint az itten vi­lágsajtó hangadása szerint, ak­kor a fenti megállapítás egyálta­lán nem túlzás, hanem a kiabá­láshoz arányitva, konzervatív megállapítás. Sőt még azt is föl­tételezhetjük, hogy ezen gyűlés ellen mesterségesen fölcsigázott ellenséges hangulat valamelyik kissebb déli városban, nagyon könnyen ezen kiváló amerikai tudósok és művészek ellen, az ottani “amerikai” tradíciót ér­vényesíthette volna, amit kátrá­nyozás és lincselés formájában szoktunk látni. És mindez még mielőtt fogalmunk lehetne arról, hogy ennek a konferenciának mi is a célja, és tanácskozásai mennyiben használnak avagy ártanak annak az elgondolás­nak, mellyel elsősorban a világ tudósait és művészeit akarják egyesíteni egy általános világ­béke szolgálatára. Az igy fölépített ellenséges hanglatnak aztán New Yorkbart megvoltak az itteni szokáshoz mérten a tünetei, melynek egyik formája volt a Katolikus Vete­ránok picketelése a Waldorf As­toria szálloda körül, akik külön­féle feliratokkal ellátott táblá­kon, hirdették a bibliai tanítás emberbaráti szetetetre intő igé­it. Ezek közé tartozott az a táb­la, melyen ez a fölirás díszelgett, “Shostakovich, ugorj ki az abla­kon”. Éhez hasonló táblákat hordoztak a Waldorf körül a szentéletü Katolikus Veteránok, akik között bizonyára bepálin­kázott állapotban egyesek a nyomdafestéket' el nem biró sza­vakat kiáltozták. így aztán ha­marosan megvolt az utcai járó­kelők részére a cirkuszi látvány és némely időben ezrekre menő tömeg élvezte a demokráciában biztosított emberszeretet ilyetén való megnyilvánulását. Nekünk nem kell külön hang­súlyozni, hogy hívei vagyunk a (Folytatás a 6-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom