Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-10-02 / 1547. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. október 2. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. TÉVEDNI EMBERI DOLOG INTENCIÓIM félreér t é s e, vagy meg nem értése folytán egy kényes természetű vita központjába kerültem, mely már az országos értekezleten is napirendre került, de amint látszik ott nem nyert elintézést, mert a Bérmunkás szept. 18-iki számában is visszhangja van annak. A vitára, ületve kritikára a Bérmunkás aug. 29, szept. 4 és 11-iki számában e rovatban megjelent cikkeim szolgáltatták az alapot, melyeket egyes olvasók — és amint látszik a lap Írógárdájának legalább egy tagja is — félreértett és félremagyarázott. Erre a feltevésre úgy az értekezleten elhangzott interpelláció, mint később a lap utján elhangzottak figyelmes megvizsgálása ad okot, mert amint látom nem a cikk főtémáját kritizálják, hanem annak alátámasztására felhozott bizonyítékokba kapaszkodnak bele. Mielőtt a “leckéztetésre” válaszolnék, azon olvasóink emlékezetének felfrissítésére, akiknek nincsen kéznél a Bérmunkás említett számai, röviden felemlítem azon cikkek témáinak fővonalát. AZ ELSŐ cikkben a politikai (indirekt, vagy közvetett) akciósok célját és eszközeit ismertettem a munkásosztály felszabadulási harcának megvalósítására, amely amikor az általuk évtizedekig hirdetett utón a befejezéshez közeledik, akkpr ellene fordulnak és a kapitalista osztállyal lépnek szövetségre, hogy azt megakadályozzák. Ezzel tehát beismerik, hogy a helytelen utón és eszközökkel harcoltak, amelyen haladva a cél sokkal messzebb van és sokkal több áldozatot kíván a munkás- osztálytól. állítottuk a marxizmus alapján, hogy a politikai pártszervezkedés, nem lehet az osztályharc kristályozott álláspontján, éppen úgy bizonyították szintén a marxizmus alapján a politikai munkáspártok, hogy igenis csak is az lehet. Ebben a kérdésben ma aztán gyakorlati példák állnak előttünk olyan országokban, ahol a politikai kormányzat nagy munkáspárttal szociá- lista munkások kezébe került, mig vannak példák a kezünkben, melyekből látjuk, hogy más országokban minden számottevő politikai párt nélkül, a politikai hatalom a munkáspárt kezébe került. Nincs sok értelme a mai szuronyhegyen ülő világhelyzetben erről a kérdésről uj vitákat kezdeni, különösen magyar téren és bennünket legtöbbnyire 60 év körüli vagy még annál is több öreg bácsikat és néniket arról próbálni meggyőzni, hogy az elmúlt 40 esztendőben akár az egyik vagy a másik oldal szempontjából rossz utón jártunk. Az amerikai magyar munkás- mozgalomnak az elöregedés A másodikban az Industrial Workers of the World (IWW) a forradalmi Egy Nagy Szervezet célját és eszközeit ismertettem, mely ellentétben az indirekt akciósok elméletével nem az állam- hatalom meghódításáért, hanem a direkt akció utján az iparok lefoglalásáért harcol és ennek megvalósítására a munkásokat nem a laza kötelékü politikai pártokba, hanem a termelés szinterén az Egy Nagy Szervezetbe tömöríti, mert felfogásom szerint ez az egyetlen tér, ahol a munkásság tényleges erőt képvisel; oly erőt, amellyel összemérhető — sem képzelt sem tényleges — nincs a társadalomban. A harmadik cikkben rámutattam a helytelen utón haladás súlyos következményeire és annak fontosságára, hogy a munkásosztály felszabadulási harcában mily fontos tényező a felkészültség, amelyre egyedül az IWW elmélete és annak gyakorlati megvalósítása nyújt lehetőséget. Kihangsúlyoztam, hogv bár ez minden országban a legfontosabb a munkásosztálynak, de különösen azon országokban, ahol a kapitalista rendszer bom- ladozik, vagy már össze is omlott és helyét az államkapitalizmus, vagy “államszocializmus” foglalta el. A jelen berendezkedés egyáltalán nem nyújt biztonságot a munkásságnak, mert egy ellen- forradalmi áramlat kezébe kerítheti a kormányhatalmat — a jelen kormány megdöntésével — és minden a kezükbe kerülhet, mint ahogy az megismétlődött többször Magyarországon. Ellenben, ha a munkásság szorosan összpontosított Egy Nagy Szervezete kontrolálja az iparokat, ezzel az erővel szembe az ellenforradalmi kormány “hatalma” is tehetetlen, mert végső folytán elsősorban, valamint az uralkodó tőkések szoros egységfrontja miatt, a megbékülés, majd bizonyos kérdésekben az együttműködés útjára kell térni. A harc és különösen az egymás elleni harc ideje minden oldalon lejárt a gyerekes nyelv- öltögetés meg inkább. Ne nézzenek hát mi ránk az egyik oldalról sem megvetéssel és ne nevezzenek bennünket dogmatikusaknak, mert megmaradtunk az ipari szervezkedés híveinek, hisz erre a választási győzelmek után is, sőt még akkor inkább szükség lesz. Ha pedig azt állítják rólunk, hogy mi kidobjuk szavazatunkat, úgy engedjék meg nekünk, hogy oda dobjuk, ahová mi akarjuk. Mi, akik legőszintébb hívei vagyunk a szólás és szervezkedési szabadságnak, megvetjük a csőcselék tojásdobálási morált, még akkor is, ha egy politikus ellen irányul. Egész biztos, hogy sokan lesznek sorainkban olyanok, akik a tojásdobálás ellen való tiltakozásként szavazataik a t fogják dobálni Wallace felé. esetben a munkásság leállítja az iparokat s nemlétezik erő, amely azt mozgásba hozza a munkásság hozzájárulása nélkül. EZEN főgondolat bizonyítására közbevetettem olyan tényeket, amelyek letagadhatatlanok, de vannak akik a tényeket nem szeretik hallani, ha azok véletlenül az ő túlfűtött lelkesedésükkel nem egyeznek meg. így többek között a legnagyobb “felháborodást” idézte fel a szept. 4-iki cikkemben tett azon megjegyzésem, hogy: “A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert, azonban — nem is szólva az újonnan alakult úgynevezett népi demokráciákról — amint látjuk Szovjet Oroszországban a magán kapitalista rendszert már három évtizeddel ezelőtt megszüntették, de az orosz munkásság még ma is bérrendszerben él és minden tagadás ellenére még ma is bérrabszolgák.” Ezen szám éppen az országos értekezletünk előtt jelent meg és alig értem Clevelandba, az első munkástársam akivel találkoztam, azzal fogadott, hogy a (kommunista) “elvtársak” meg- bicskáznak, hogy ilyesmit állítottam Oroszországról. Amint az értekezlet folyamán tapasztaltam, nem csak az “elvtársak”, hanem a velük egy jár- szalagon haladó munkástársaim is hasonló véleményen vannak. Bár, mint emlitém, nem ez volt a cikk témája, ezt csak közbevetettem annak bizonyítására, hogy miért oly elengedhetetlenül fontos a munkásságnak az Egy Nagy Szervezet kiépítése és ezáltal az iparok feletti kontrol megszerzése. Azonban kritikusaim ebbe kapaszkodtak bele. NÉGY ÉVTIZEDE járom a forradalmi munkásmozga 1 o m göröngyös útját és megtanultam, hogy a lelkesedés ugyan jó hatással van a kedélyekre, de van idő, amikor komoly bírálatot kell mondanunk. Ilyenkor félre teszem a rózsaszínű szemüveget és a feketét veszem fel, amely letompitja a fény élét és láttatni engedi a fény mögött levő tényeket. Ha már foglalkozni kényszerülök ezen kérdéssel, minden mentő körülmény figyelembevételével ma is azt állítom, hogy Szovjet Oroszországban nincs komoly törekvés arra, hogy az iparok irányítása az azokban foglalkoztatott munkásság kontrolja alá kerüljön. A magán kapitalista rendszer megdöntése óta 30 év telt el és ez egy uj generáció kinevelésére adott alkalmat Oroszországban, ami annyit jelent, hogy ma az orosz iparokban a munkások túlnyomó többségét ez az uj generáció képezi. És ez biztosíték úgy a külső, mint belső ellenség ellen, tehát ha meg volna az akarat, meg volna a mód is arra, hogy az orosz munkásság ne csak több szabadságot élvezzen, hanem nagyobb jólétben is éljen, mint amiben részük van. Vagy annyira megbízhatatlan az orosz munkásság, hogy még ma is, 30 év után az állam ily szigorú kontrol alatt kell tartsa őket szellemileg és gazdaságilag is? Én nem hiszem ezt. A valóság inkább az, hogy Oroszország intézői ezt a rendszert — igy ahogy van — akarják állandósítani melyben a munkásság mindig alárendelt alany lesz. Természetesen ez nem lesz könnyű feladat és cikkeimnek a célja az volt, hogy figyelmeztesse az uj népi demokráciák munkásságát, hogy most készüljenek fel, amig van idő, mert tiz, vagy húsz év múlva, amikor az uj államrendszer már állandósul, sokkal nagyobb áldozattal fog járni a felszabadulás. A BÉRMUNKÁS szept. 18-iki számában Mezőségi munkástársam a lelkesedéstől elragadtatva a Kelet Európában történtek iránt, azt állítja, hogy ezen cikkeim nem csak ellentmondanak a tényeknek, hanem eddigi álláspontomnak is. A tények és állítások lényegesen külömböznek egymástól és aki véleményét a tények vizsgálatából és nem a Moszkvából jövő hírekből alkotja, kétségtelenül meg kell lássa, hogy Oroszországban belátható időn belül nem lesz szocialista társadalmi rendszer, nem azért, mintha annak nem lenne meg a lehetősége, hanem mert akik az ország ügyeit intézik, azt nem akarják megvalósítani. Ott a nevelés és cselekvés ezen rendszer mindenhatósága érdekében történik és aki ennél jobbat merészelne ajánlani, az “ellenforradalmár” és mint ilyent kezelik. Ezek a tények és ezen véleményem ma sokkal határozottabb, mint volt bármikor a múltban és igy az állítottak sem a tényeknek, sem multbani álláspontomnak nem mondanak ellent. Más elbírálás alá esik Magyarország és itt egy kis korrigálásra van szükség. A szept 4- iki cikkemben a sérelmezett szakaszban a következő hiba csúszott be: “A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert, azonban — nem IS szólva az újonnan alakult, úgynevezett népi demokrá ciákról — amint látjuk Szovjet Oroszországban . . stb.” Az “is” szócska vagy elírás, vagy sajtóhiba révén került bele, ami megváltoztatja az értelmét. E köz- beszurással kivételt kívántam tenni a népi demokráciákkal és különösen Magyarországgal és helyesen igy hangzik: “azonban — nem szólva az újonnan alakult úgynevezett népi demokráciákról — amint látjuk . . . stb.” AZ EMLÍTETT cikkeimben elfoglalt álláspontom e téren sem ellentétes a múltban vallott felfogásommal, mert amint a folyó év április 10-iki cikkemben kifejtettem és itt idézek: “Hogy őszinték legyünk, a mi ideálunkkal sem egyezik meg 100 százalékban ami Magyarországon történik, pedig mi 100 százalékos Marxistáknak valljuk magunkat és a mi törekvésünk nem reformálni a kapitalista rendszert, hanem azt az ipari Demokráciával helyettesíteni, de ennek előfeltételei vannak. Éhez szükség van, a munkásság egy jelentékeny osztály — és céltudatos — szervezetére, amelynek a kapitalista rendszer keretein belül kell már kiépülni. “Meg volt-e ez magyar, vagy bármely más országban az ösz(Folytatás a 8-ik oldalon)
