Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-09-11 / 1544. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. szeptember 11. BÉRMÜNKÁSl Képek a konvencióról (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 One Year .............. $2.00 Félévre ........................... 100 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még Mm jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A kemhajhaszok titkai Az “amerikaiatlan cselekedetek” után kutató kongresszusi bizottság szereplési viszketegségben szenvedő elnöke és tagjai, — Parnell Thomas, Mundt és Nixon képviselő urak azt állítják, hogy a kémek utáni hajszát még csak most kezdik meg igazában, noha ha hitelt adnánk szavaiknak, akkor már eddig is kémekbe ütköz­nénk minden lépésünkben. Mert ezen szenzációra vadászó politi­kusok összejátszva a kereskedelmi sajtóval és rádióval azt a lát­szatot igyekeznek kelteni, mintha a Szovjet Union tízezrekre me­nő nagy kémhálózatot tartana fenn ebben az országban. Közismert tény, hogy minden nagyhatalomnak van kémhá­lózata, amelyet legújabban már nem az ijesztő “kémkedés” szóval, hanem a sokkal szebbenhangzó “Intelligence service” néven emlí­tenek. És jóltudott dolog az is, hogy az Egyesült Államok “Intelli­gence Service” osztályának is vannak ügynökei mindenfelé éppen úgy, mint esetleg a Szovjet Union hasonló szervezetének. Amig azonban a Thomas-Mundt-Nixon felfogás szerint az amerikai ügynökök csupa hősök, akiknek minden tisztelet kijár, addig a külföldi kémszolgálatok ügynökei a legelvetemültebb emberek, akiket azonnal ki kell irtani. A kémlelő, vagy “intelligence” szerv nem egyéb, mint egyik ága a nagy militarista felépitménynek. Nagyon erőltetett dolog­nak tartjuk tehát az ezen katonai szerv elleni azon müfelháboro- dást, amely nem csak dicsőíti, hanem egyenesen követeli a gyilko­ló, a tömegpusztító katonai gépezet többi ágainak minél nagyobb és nagyobbá építését. Annál nevetségesebb ez a müfelháborodás, mert a kémkedés ellen legkönnyebben lehet védekezni. Maga Eisenhower generális ldjelentette, hogy az amerikai hadsereg minden kémkedés dacára is “meglehetős eredménnyel őrizte meg titkait”. A kémkedők el­len tehát lehet védekezni, de nagyon nehéz, csaknem lehetetlen az atombomba, a mérges gázok és az öldöklő baktériumok támadá­sai ellen. s Thomas-Mundt-Nixon urak még nem arra törekszenek, hogy ezen borzalmas pusztító fegyverek veszedelmére figyelmeztessék a népet, hogy ezzel a jövő háborúját lehtetlenné tegyék, hanem éppen ellenkezőleg, az orosz kémek utáni nagy hajszával, a tények eltorzításával, kiszinezésével a Szovjet Union elleni gyűlöletet akarják elmélyíteni, hogy az említett borzalmas fegyvereket hasz­nálni lehessen. Röviden: ezen jellemtelen politikusok a harmadik világháború tudatos előkészítői. Ezt bizonyítja az is, hogy az általuk napfényre hozott szenzá­ciós “titkok” már régen nem titkok, hanem, mint Truman elnök már többször kijelentette, olyan tények, amiket a szövetségi tit­kosrendőrség, az FBI régen tud. De hogyisne, hiszen az állító-* lagos kémkedések 10 évvel ezelőtt történtek, igy azoknak felderí­tése ma már igazán idejét múlta dolog. A kormány éppen azért nem akarja kiadni az idevonatkozó adatait, mert az egésznek már nincs semmi gyakorlati értelme, ellenben nyilvánosságra kerülne, az, hogy az Egyesült Államok milyen kém és ellenkémhálózat révén kerítette meg azon adatokat, amikkel a fentemlitett urak a háborús uszítást folytatják. Mert ha ezt nyilvánosságra hoznák, akkor minden tisztességes ember igy gondolkozna: amit egyik országnak szabad, miért ne tehetné a másik is? Mindezeket figyelembe véve a túlzó módon felhajtott kémhaj- hászásban mi a következő három dolgot látjuk: 1) Háború uszí­tást, a háborúban még mindig igen sokat keresnek egyesek és az ily kereseti lehetőségért hajlandók feláldozni az emberek millióit. 2) Teret enged néhány jellemtelen politikusnak a szereplésre és azonkívül az ily célra megszavazott közpénzek oly elköltésére, ahogyan ők akarják. Thomas ur igen nagymester ebben az irány­ban, mint azt Pearson újságíró számos cikkében bemutatta. 3) A nép figyelmének az elterelése az igazán fontos ügyekről, mint pél­dául a nagy drágaság, a lakásínség és egyéb általános gazdasági kérdésekről. Mi ezen három pontban találjuk a kémhajhászok titkait. Késő este ért véget a gyűlés, amelyen ha nem is nagy töme­gek jelentek meg, de kétségte­len, hogy akik ott voltak, azok­nak nagyon élvezetes, tanulsá­gos előadásokban volt részük. Az előadók a mozgalom régi harcosai voltak, kik az amerikai és világhelyzetről adtak teljes áttenkintést. Pika, Fishbein, Zá­ra, Kovách, Vizi, Kucher, He­ring, Hevesy munkástársak és Bercsa munkástársnő szólaltak fel, mig a gyülésvezető Lefko- vits munkástárs volt. A gyűlés után még hosszú ide­ig beszélgettek el a munkástár­sak, ami meg is látszott a más­napi konvención, amely a regge­li 9 óra helyett csak jóval 10 óra után kezdődött meg, de azután teljes erővel fogtak hozzá a na­pirend tárgyalásához. A titkár munkástárs jelentése keretében meleg szavakkal emlékszik meg a távollevő szerkesztőnkről Ge- réb munkástársról jelentve, hogy az egészsége nagyon sokat javult, amit a jelenlevők nagy örömmel vettek tudomásul, amely jelképezte azt a szerete­ted amit nem csak a delegátu­sok, de a Bérmunkás minden ol­vasója érez Geréb munkástárs iránt. A lapbizottság jelentését kö­vette a szerkesztő jelentése, amelyet lapunk mai számában olvashatunk, amely teljes meg­világítást ad nem csak Amerika, de az egész világhelyzetről, ame­lyet Fishbein és Kovách mun­kástársak egészítettek ki. Kitű­nő ebéd, amelyet East Side Mun­kás Otthon női csoportja szol­gált fel, itt kell megmondani azt, hogy úgy az ebéd kitűnő volta, valamint az elsőrendű kiszolgá­lás, a legnagyobb elismerést vál­totta ki. A jó ebéddel párosult étvágy- gyal elfogyasztott ebéd után, érdeklődéssel indult meg a vita a lap irányáról, amelyet nagy egészében helyeslőleg vettek tudomásul. A megbeszélés na­gyobb része a lap Magyarország felé való terjesztéséről folyt. Sok jó javaslat várja végrehaj­tását, amellyel építjük nagyob­bá lapunkat. A gumi város küldöttje Vízi munkástárs belemelegedve a lap jövőjének a tárgyalásába meg­állapítja azt, hogy “ha az Író­gárda kihal, akkor majd otthon írják a Bérmunkást és azt itt olvassuk mi. Ez a kijelentése rögtön kiváltotta Mezőségiből a tiltakozást, hogy Vizi tulakarja élni az Írógárdát, a tiltakozás általános nevetésbe fűlt. Egyik delegátus egy körleve­let mutatott szünet idején a de­legátusoknak, amelyet a Rá­kóczi Egylet new yorki nagy osztálya adott ki. Ebben a kör­levélben azt kérik a Rákóczi osz­tálytól, hogy követeljék az igaz­gatóságtól, hogy a nagy Rákóczi Egylet 25000 tagja iratkozzon be a reakciós Horthyista Amerikai Magyar Szövetségbe. Nem olyan fontos dolog az egész hazafias maszlagolás. Még az osztály számát se Írjuk ide, mert hisz az ezertagu osztály­ból csak 15 tag vett részt a gyű­lésen és 8 tag szavazta meg a gyűlésen, tehát a tagság sem felelős csak az a 8 szem mákvi­rág, amilyen sok van ebben a papok nevelte magyarság közt, ezért nem felháborodás, hanem mélységes undor töltötte el a munkástársakat, mert a levél aláírói közül kettő azok közül való, akik féltéglával verték a mellüket, hogy ők milyen balol­daliak. Mp, a múltban is megmondot­tuk, hogy ők nem baloldaliak, hanem aljas nácik. Hogy meny­nyire lehet embereknek lesüly- lyedni, azt igazolja a körlevélre bigyesztett aláirás. A neveiket csak azért nem Ír­juk ide, mert nem akarjuk be­piszkítani velük a lapunkat, csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy a volt fegyvertársaik kö­vetik-e őket a hazafias mocsár­ba. Meleg volt, a konvenció tagjai izzadtak erősen, de azért rendü­letlenül kitartottak, sőt miután most a delegátusok többsége az életepárjával jelent meg és azok is kitartottak az egész napi tár­gyalás folyamán, nem emelték megjelenésükkel a mozik bevé­telét. Nagy lelkesedéssel fogadták el azt az indítványt, hogy mi­helyt ennék a lehetősége meg van, a lapbizottság küldje Ma­gyarországra Fishbein munkás­munkássággal megismertesse az- társat, egyrészt, hogy a magyar Ipari Unionizmust és visszajö- vet beszámoljon a magyarorszá­gi helyzetről az amerikai ma­gyarságnak. Végül a szerkesztő, titkár, írógárda és a lapcsomagolók megkapták az évi fizetésüket, a köszönetét és ugyan ezzel a fi­zetéssel újra választották az el­következő évre. Ezután a gyülésvezető mun­kástárs a jövő évi viszontlátás reményében zárta be a jól sike­rült értekezletet. A jó ebédhez Flint, Mich.-bői itt levő Udvarnoky Károly és neje elhozták 14 éves Károly fi­ukat, aki hegedűiátékával és Francis 12 éves lányukat, aki zongorán olyan kitűnő műsorral szórakoztatták a jelenlevőket, amelynél külömbet Cleveland nagy concert termében, a Seve­rance Hallban sem kaphatunk. Szűnni nem akaró tapsai és egy- egy doboz cukorkával fejezték ki szeretetüket irántuk. Az értekezlet befejezésével sandwicheket salátákkal szolgál­tak fel munkástársnőink, ami­ket nem csak elkészítettek, de Konc Róza és Molnár Antalné munkástársnők ajándékoztak is. M-i Ha az ember az amerikai kor­mányban szereplő sok bankárt nézi, akkor rájön, hogy a keleti meg a nyugati demokráciákban ez a leglényegesebb külömbség: Amig a keleti demokráciákban az állam kezébe kerültek a ban­kok, addig a nyugati demokrá­ciákban a bankok kezébe került az állam. A görög rendőrség nem akad a megyilkolt amerikai újságíró, George Polk gyilkosainak nyo­mára, — mondja Winston Bu- dette, a CBS levelezője, — mert csak a kommunisták között ke­resi, holott jól tudja, hogy ott nem találhatja meg a gyilkost.

Next

/
Oldalképek
Tartalom