Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-09-11 / 1544. szám
1948. szeptember 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal A Bérmunkás szerkesztőjének jelentése az országos értekezlethez Tisztelt Munkástársak: Még alig három éve, hogy végétért a világtörténelem legvéresebb, legpusztítóbb világháborúja és máris oly erővel készülődnek az újabb, még borzalmasabb összecsapásra, mintha az emberiséget valami ellenállhatatlan erő hajtaná a végkatasztrófa felé. Közismert dolog hogy az emberi civilizációnak véget lehetne vetni már azon fegyverekkel is, amikkel a hadviselő felek a háború végefelé, 1945-ben rendelkeztek és nem titok, hogy az utolsó három év alatt oly nagy mértékben fejlesztették a gyilkoló és pusztító eszközöket, hogy egy újabb világkatasztrófa esetén maga az emberiség is elpusztulhat. És dacára annak, hogy az újabb világháború ilyen beláthatatlan méretű világkatasztrófát jelenthet az emberiség számára, mégis sokkal nagyobb mértékben folyik a fegyverkezés és a háború uszítás, mint bármikor azelőtt. A végzetessé válható világégés ily közelsége, valamint az események rendkívül gyors változásai a munkásmozgalmat is uj helyzet elé állították, de egyben a munkáslapokra is uj kötelességeket rónak. Amig eddig a munkáslapok, — különösen amelyek valamely szervezet tulajdonát képezik, — leginkább csak a nevelés és a szervezés terén nyújtottak szolgálatot, másszóval pusztán csak propaganda lapjai voltak az általuk képviselt frakcióknak, remélve, hogy ez a munka a jövőben gyümölcsöző lesz, ma már kénytelenek mind nagyobb súlyt fektetni a napiesemények analizálására, mert minden nagyfontos- ságu esemény központjában, — legyen az kül- vagy belföldi természetű, — munkásproblémák húzódnak meg. A munkáslapok ezen eseményeknek és problémáknak ismertetésével, munkásszempontból való analizálásával és a hozzájuk fűzött felvüágositásokkal igyekeznek elejétvenni a világ- kasasztrófának, vagy legalább is csökkenteni annak borzalmasságát. A Bérmunkás szerkesztője és irógárdistái felismerték ezt a tényt és noha lapunk az Industrial Workers of the World (Világ Ipari Munkásai) szervezet tulajdonát képezi, a szervezeti ügyekkel való foglalkozás mellett mind több teret adtunk az általános érdekeltséget lekötő napi események analizálásának. Tettük ezt azért is, mert a bevándorlás lezárása következtében elöregedett magyarság már nem megfelelő talaj a száraz, dogmatikus Írások terjesztésére; olvasótáborunkat csak az élénkebb, a folyó történelem változásait regisztráló Írásokkal lehet megtartani és növelni. Az az áldozatkész ragaszkodás, amit a Bérmunkás olvasói lapunkkal szemben tanúsítanak, mutatja, hogy helyes utón járunk. Természetesen jól tudjuk, hogy ezt a nagy ragaszkodást nem csupán azzal értük el, hogy eleven, friss, érdekes lapot adunk, hanem legfőbb képen azzal, hogy úgy a nemzetközi, mint az amerikai, a magyarországi és egyéb eseményeket nem a szűklátókörű frakció szempontjából, hanem A MUNKÁS- OSZTÁLY ÉRDEKÉNEK MEG- FELELŐLEG ANALIZÁLJUK. A Bérmunkás egyre növekvő tábora ezt a felfogást és irányelvet jutalmazza támogatásával. A munkásosztály érdekét, jövőjét tartva szemelőtt analizáljuk azt az egész világot átfogó háborús őrületet, amelynek jelenleg tanúi vagyunk s amely a világ népeit egymással farkasszemet néző két nagy táborban sorakoztatja fel. A háborús propagandával felszínre vetett jelszavak nemhogy megmagyaráznák, de még inkább eltakarják ezen gigászi küzdelem igazi okait. Dacára annak, hogy mindegyik oldalról a “demokrácia védelmét” hangoztatják, közismert tény, hogy közben a demokrácia istenasszonyát száműzték a föld színéről. A csak igen felületes vizsgálatnál is kitűnik, hogy a demokrácia fogalmát nem csak a különböző földrajzi területeken, hanem még az azonos határokon belül élő különböző csoportok is speciális érdekeiknek megfelelőleg más és másképen magyarázzak. A demokrácia válfajainak szélsőséges formáit a “nyugati” meg a “keleti” demokráciák szolgáltatj ák és ezeknek követői sorakoznak fel egymás kiirtására. Amint a harc élesedik, a két szélsőség felszívja a közéjük eső kisebb csoportokat, amelyek jelenleg a békét jelentő egyensúly fentartói. Nyilvánvaló, hogy a demokrácia, amely valójában csak a politikai irányt megszabó ideológia, nem hajtaná az emberiséget ilyen végzetes nagy katasztrófa elé. Az ideológiák mindig elég nyulékonyak arra, hogy azokat össze lehet egyeztetni bármily nagy külömbségek dacára is, de nehéz, sőt lehetetlen véglegesen kiegyenlíteni a kü- lömbséget, akkor, ha azt nem csupán ideológiák, politikai elvek, hanem GAZDASÁGI ÉRDEKEK képezik. A nyugati és a keleti demokráciák összeütközésének okait a két termelési rendszer ellentéteiben találjuk meg, dacára annak, hogy állandóan a demokráciát emlegetik. A tőkés termelési rendszerben a demkorácia mindig csak üres frázis volt, gazdasági téren egyáltalán ismeretlen, de politikailag is csak annyiban érvényesülhetett, amig az uralkodó osztályok kiváltságait nem érintette. Viszont, a kollektiv termelési rendszer még csak most van kialakulóban, elfojtására nagy erőt fejtenek ki a régi rendszer kiváltságosai s igy csak nagy küzdelmek árán tarthatja fel magát és biztosíthatja fejlődését. Természetes, hogy azon átmeneti korszakban, amely még mindig kedvező az ellenforradalmi erőknek, igazi demokráciáról szó sem lehet. A Bérmunkás irói nyíltan megírják, hogy nevetséges a demokrácia védelméről beszélni abban az Amerikában, ahol a nép jogokat oly nagymértékben nyirbálják meg, mint azt mostanában látjuk; de épen ilyen naivság a keleti demokráciák dicsőítése is ,ahol még csak most fektetik le azt a gazdasági alapot, amelyen felépülhet az igazi demokrácia. A Bérmunkás irói jól látják azt a nagy forradalmi átalakulást, amin a világ ma keresztül megy. A tőkés termelési rendszer, amely másfél évszázadon át korlátlanul uralta az emberiséget, szétesőben van. Az ilyen rendszerváltozás azonban időt vesz egénybe, nem válik befejezett ténnyé máról-holnapra egyetlen országban sem, még kevésbé a föld túlnyomó részén, hiszen a legtöbb helyen maga az uj rendszer, ami a pusztuló tőkés rendszert helyettesíteni fogja, még csak a vajjudás stádiumát érte el, Amerikába pedig egyáltalán el sem jutott. Dacára ennek, a változás ádáz ellenségei, akik a régi rendszer nagy haszonélvezőinek soraiból kerülnek ki, az Egyesült Államokban fejtik ki a legnagyobb ellentállást, sőt innen finanszírozzák és irányítják a haldokló tőkés rendszer “önvédelmi” harcát, amellyel a társadalmi fejlődést meg akarják akasztani. ELV1NYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség mit csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg ehseg es nélkülözés található » dolgozo emberek milliói között s az élet összes jayait ama kevesek bír. iák akikből a munkáltató osztály áll. . , ... . ... E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a vda§ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér* meló eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. . Ugv találjuk, hogy az iparok igazgatasanak mind kevesebb es keye sebb kezekbeni összpontosulása a szaktervezőteket (trade unions) kép telenné teszik arra, hog, a punkaltatc osztály egyre felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot apóinak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatokul kozös érdekeik vannak. . , , . ... . , , . E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egv iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozo tagjai he- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sereimének tekinti • „ e ’maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztesseges napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: LE A BEK RENDSZERREL^ A munkásosztály történelmi hivatasa. hogy megszüntesse a berrend- «zert A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor » bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel *» társadalom uerkezetét épeink >» véri társadalom keretein belől A Bérmunkás irói jól látják azt, hogy az amerikai tőkés osztálynak jelenlegi támadó, harcias fellépése nem egyéb, mint “preventív” ellenforradalmi tevékenység, amellyel a forradalmi erők kifejlesztését és egyesülését akarják megakadályozni. Ellenforradalmat rendeznek az esetleges tényleges forradalom kitörése előtt. A két termelési rendszer közötti alapvető ellentét magyarázza meg, hogy miért támogatja az Egyesült Államok erkölcsileg, financiálisán és katonailag a reakciós görög királyságot, a korrupt kínai központi kormányt, a spanyol fasiszta diktátort s mindazon kormányokat, amelyek a tőkés termelési rendszer fentartására használják fel az állami hatalmat; de ez magyarázza, meg azt is, hogy miért látják itt most oly szívesen mindazon külföldi menekülteket, akik mint a demokrácia védelmezői jelentkeznek, de valójában csak a kollektív termelési rendszer gyalázói és igy propaganda anyagot szolgáltatnak a tőkés rendszer híveinek. A Bérmunkás Íróit nem vezetik félre a jelszavak, azokon át is meglátják a tényeket és viszik olvasóik elé. Jól látják azt is, hogy a két gazdasági rendszer ellentétén alapuló küzdelem egyre inkább az OSZTÁLYHARC JELLEGÉT VESZI FEL; jól látják, hogy ebben a harcban OSZTÁLYOK URALMÁRÓL és nem demokratikus szabadságjogokról van szó. A Bérmunkás az Industrial Workers of the World szervezet lapja, amely már negyven éve hirdeti a kollektív termelés bevezetését, de úgy, hogy azt a munkások maguk, valóban demokratikus utón, a munkások ipari szervezetein keresztül valósítsák meg. A Bérmunkás irói tudatában vannak annak, hogy a jelenlegi változás nem ezt az utat követi, a munkásság sehol a világon nem építette fel idejében az osztálytudatos ipari szervezeteit, amelyek a termelés átvételére képesek lettek volna s ezért egyes országok munkásai más utakon törekszenek felszabadulásukra és úgy Magyarországon, mint Közép-Euró- pa más országaiban is már igen jelentős sikereket értek el, amelyek előtt szemethunyni bűn volna. Ezért a Bérmunkás irói — A KRITIKA JOGÁT FEN- TARTVA ÉS AMIKOR ARRA SZÜKSÉG VOLT GYAKOROLVA IS, örömmel hallották és adták tovább olvasóinknak azon híreket, amelyek a nagybirtokok felosztásáról, a bankok, gyárak, bányák és egyéb iparok lefoglalásáról, a munkásság és a szegény parasztság kulturális nívójának felemeléséről számoltak be. Ezen tényeket a Bérmunkás írói nem a maguk elszigetelő piciny frakciók szempontjából, hanem mindig csak az EGYETEMES MUNKÁS- OSZTÁLY ÉRD EKEINEK MEGFELELŐLEG ELEMEZTÉK. Szilárd meggyőződ é s ü n k, hogy ezen alapelvek szemmel- tartásával legnagyobb mértékben szolgáltuk olvasótáborunkat és magát azt a szervezetet is, amelyet mindenek felett szeretnénk naggyá építeni. Mert az a szervezet az igazi demokráciá-
