Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-09-11 / 1544. szám

1948. szeptember 11. BÉRMUNKÁ S 3 oldal Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ IPARI KÉMEK A napokban több amerikai (kereskedelmi) napi- és hetilap­ban teljesen azonos tartalmú vezércikken akadt meg a sze­mem. Leginkább azért tűntek fel, mert dacára teljesen azonos tartalmuknak, dacára annak, hogy számos esetben egy-két szón kívül teljesen azonos szö­veget is adtak, mégis különböző nevek, illetőleg különböző alá- jegyzések alatt jelentek meg és igy olyan látszatot igyekeztek kelteni, mintha ezt a vezércikket a lap szerkesztője, avagy vala­melyik belmunkatársa direkt azon lap részére irta volna. Egyébiránt maga a cikk Wal­lace ellenes kortesirás. A lénye­ge az, hogy miután a Progresz- sziv Pártban sok a kommunista, igy a pártot a kommunisták irá­nyítják s igy aki Wallacera sza­vaz, az valójában a kommunis­tákra adja szavazatát. Hivat­kozik ez a cikk bizonyos “Coun­terattack” cimü heti értesítőre, amelyből az adatokat meríti. Idézzük a cikkből ezt a pár mon­datot : Senki sem mondja, hogy Wallace tagja a kommunista pártnak, de senki sem tagad­ja, hogy pártját a kommunis­ták kontrolálják. Wallace csak kirakati bábu a kommu­nisták kezében és kirúgnák, mihelyt szembekerülne velük. Ezt az információt a “Co­unterattack” cimü jóhirnevü értesítő szolgáltatja, amely informálja az üzletembereket és másokat, hogy a kommu­nisták és bábjaik milyen ká­rosak erre az országra. A Counterattack vezetői volt FBI (szövetségi titkosrendőr­ség) ügynökök, akik a vörö­sekről a legtökéletesebb listá­val rendelkeznek és amely szervezet ügynökei mindenütt ott vannak . . . Erről a “jóhirü” szervezetről, amelynek foglalkozási köre az, hogy “üzletembereknek és má­soknak” nyújt szolgálatot a vö­tenek a szervezet további tevé­kenysége elé. A napokban avatta fel Be- lecskán a Magyar Vöröskereszt “Vidámság” gyermekotthonát, amelyben 100 elhagyott és zül­lés veszélyének kitett gyermek él majd vidám gyermekkort és válik a szakavatott nevelés és a szeretetteljes gondozás mellett, a magyar társadalom hasznos dolgozó tagjává. Az árnyas parkban fekvő, korszerű egészségügyi berende­zéssel ellátott gyermekotthont Gerőné, Fazekas Erzsébet mi­niszteri tanácsos szivhezszóló be­szédben avatta fel és adta át rendeltetésének. Az ünnepségen, melyen nagyszámban vett részt a környező járások lakossága, a Magyar Vöröskeresztet Ká­rász György igazgató és Dr. Fa­lusi Andor kormánymegbizott- helyettes képviselték. rösökről, már volt szó ebben a rovatban pár hónappal azelőtt. Akkor azonban nem említettük külön ezt a legújabb “féreg-fa­siszta” társaságot, hanem csak együtt a többiekkel, mert a szá­muk meglehetősen nagy. A há­ború befejezte óta ugyanis igen jó “business” (üzlet) lett itt a vörösfalás. Minden haszontalan kis féreg, aki a vörösek ellen ki­abálni kezd, sok pénzt kereshet vele. FÉREG FASIZTÄK • Felismerte ezt néhány olyan ember is, akik rövid ideig a szö­vetségi titkosrendőrség szolgá­latában álltak. A háborús évek folyamán az FBI ideiglenesen megnövekedett, a háború végé­vel azonban igen sok alkalma­zottat elbocsájtottak. Ezeknek egyik csoportja most már egész életében abból akar megélni, hogy rövid ideig valamilyen összeköttetése volt a titkosren­dőrséggel, még ha a legjelen­téktelenebb szolgálatot végez­ték is. Egy ilyen csoport az “Ame­rican Business Consultants, Inc.” hangzatos cim alatt irodát nyitott és ez adja ki a “Counter­attack” nevű heti értesítőt. A kétes célú vállalat vezetői és tu­lajdonosai bizonyos Joseph P. Kamp, aki unionellenes aktivitá­sáról ismert, Theodore C. Kirk­patrick, J F. Buckley, Paul Fer- rin és mások, akik az úgyneve­zett “féreg-fasiszta” irodalom terjesztői. Ez a valóban “féregre” emlé­keztető kis társaság azt állítja, hogy ügynökei ott vannak min­denütt a nagy korporációk mun­kásai között és képesek infor­mációt adni róluk. Információ alatt persze azt értik, hogy meg­nevezik az elégedetlenkedőket, a harcias szellemű szakszerve­zeti munkásokat, akikre ráke­nik a kommunista bélyeget és akiket aztán igy a munkáltatók elküldhetnek a munkából. Erre most alkalmat nyújt a Taft- Hartley törvény, valamint az a propaganda is, amely lehetővé tette, hogy mindkét nagy szak- szervezetben azonnal kommu­nistáknak bélyegzik a minden- korri vezetőkkel elégetlenkedő- ket. Midőn a Counterattack kiadói valamely korporációnak fela­jánlják szolgálataikat, azzal áll­nak elő, hogy a General Motors, ^ Standard Oil, General Electric és egyéb nagy cégek már “igénybe veszik tanácsaikat”. Ez valószínű s egyben mutatja, hogy az ipari spiónoskodás, ame­lyet még mindig törvények til­tanak, újra busás jövedelmet hajtó üzlet lett az Egyesült Ál­lamokban. A MUNKÁSMOZGALOM KÉMEI Az említett vezércikkekben a “Counterattack”-ra vonatkozó “jóhirnévre” is találtam adato­kat. Ezen adatok szerint a heti értesítő kiadói a megindításnál azt írták, hogy külömbséget tesznek a kommunista és a nem kommunista “industrialist” kö­zött. “Industrialist” nevet adtak a szakszervezeti tevékenységet kifejtő munkásnak, noha az amerikai sajtó már évek óta ezen a néven említi az iparmág­násokat. A “Counterattack” ki­zárólag csak a munkásmozga­lomban kémkedik, igy azt Ígér­te, hogy csak a kommunista unionistákről felvett lajstromot árulja. Az iparbárókat azonban az ilyen lista nem igen érdekel­te, mire ezen denunciáló férgek elhagyták a megkülönböztetést, illetőleg minden aktív unionis- tára ráfogják, hogy kommunis- munista és aztán az ilyen listá­val házalnak. Ennek aztán az lett a követ­kezménye, hogy sok olyan szak- szervezeti vezér, akik mindig büszkén hirdették, hogy ők kommunista ellenesek, sértve érezték magukat a kommunista bélyeg miatt és becsületsértési pert indított az “American Bu­siness Counsultant, Inc.” gyalá­zatos denunciáló cég ellen. Miu­tán a becsületsértést itt pénzbe kifejezhető kártevésnek tart­ják, igy jelenleg ezen társaság ellen félmillió dollárt meghaladó kártérítési per van folyamatban. Valószínű azonban, hogy a 4 oldalas kis heti értesítő, amely­nek évi előfizetése 24 dollár, igen kifizető vállalat, ha ilyen kártérítési pereket is magára vesz. Valószínű, hogy sikerült ennek a társaságnak összeköt­tetést teremteni a National As- sotiation of Manufacturers ku­tyaszövetséggel, amely az “In­dustrial Press Service” név alatt híreket, értesítéseket és vezércikkeket küld szét az or­szág összes polgári lapjai részé­re. Saját bevallásuk, vagy dicse- kedéseik szerint a szolgálatukat 2600 napi és hetilap használja. Mint tudjuk, az összes polgá­ri lapok a hirdetései ből élnek, a hirdetéseket viszont a gyárosok, a kereskedők és a bankároktól kapják. Ezeket viszont a NAM kutyaszövetség í //"siti így a lapok készséggel hozzak azon hí­reket. értesítéseket és vezércik­keiét,. amiket éti. >: a nekik a kenyéradó szervezettől kapnak. PISZKOS KARAKTEREK És ez az “Industrial Press Service” még csak népszerűség­re, dicsőségre sem vágyik. Úgy adja át a vezércikkeket, hogy az alá akármelyik szerkesztő aláír­hatja a saját nevét, vagy jelzé­sét, mintha ő irta volna. Van­nak azonban olyan szerkesztők, akikben felébred az önérzet, nem plagizálják a teljes cikket, hanem az 5-600 szóból álló cikk­ben megváltoztatnak 3-4 szót és akkor már “jogosan” biggyesz­tik alá neveiket. A rovat elején említett cikket is valószínűleg ez a propaganda hivatal küldte szét a lapok ré­szére és a szerkesztő urak egy­két szó megváltoztatása után, mint a saját ágyuk szülöttjét adták le. Ezért találtam a telje­sen hasonló vezércikkek alatt különböző neveket és árjegyzé­seket. Ugy-e milyen szép is az az amerikai sajtószabadság ?! A sajtónak ez a korrupt volta te­szi lehetővé, hogy piszkos jelle­mű emberek a denunciálásból életet kovácsoljanak maguknak; | hogy a titkosrendőrséggel való hajdani összeköttetésüket most is úgy használják fel, mintha hi­vatalos, vagy legalább is félhi­vatalos személyek lennének, akik nagy szolgálatot tesznek a hazának a munkások ellen irá­nyuló piszkos kémkedéseikkel és denunciáló jelentéseikkel. BIZALMATLANOK AZ ORO­SZOK LONDON — Alex Werth a Manchester Guardian újság ororszországi tudósítója, aki 7 évet töltött a Szovjet Unióban és akit általában mint az oro­szokkal szimpatizáló újságírót ismertek, Moszkvából hazatérve azt mondotta az újságíróknak, hogy a Szovjet mind nagyobb mértékben zárkózik el az ide­genektől. Az idegenek iránti bi­zalmatlanság olyan magasfoku, hogy már kiterjed még az ide­gen kommunistákra is. Werth állítása szerint ma az az irányadó felfogás lett úrrá a Szovjet Unióban, hogy “a bur- zsiá civilizációval való minden kontaktus csak káros lehet”. Ennek a felfogásnak tudható be, hogy Moszkvában több oly orosz polgárt fogtak el, akik túl nagy barátságot mutattak ide­genek iránt. Azon orosz nőket, akik idegenekhez mentek felesé­gül, igyekeznek rávenni, hogy váljanak el férjeiktől. Az idege­nek iránti gyűlölet mindenfelé érezhető. “Ugylátszik”, — mondotta Werth, — “hogy az oroszok most minden idegenben kémet látnak, vagy legalább is poten­ciális ellenséget, akiktől óvakod­ni kell. Az oroszok ily felfogása a külügyminiszterek legutolsó sikertelen gyűlése óta érezhető.” Elizabeth T. Bentley, a kom­munistákra árulkodó “szőke szépség” már évek óta árulja leleplezéseit, de *sak most akadt olyan bolondokra, akik komo­lyan veszik a szenzációra váró hölgy “sztóriát”. A United States összevásárol­ja a világ urániumát, — jelentik a lapok, — nehogy más népek kezébe is jusson. — Addig, amig az amerikai olajmágnások el nem adják az összes olajat, nem engedik meg az atomenergia használatát. Ezt nevezik a “free enterprise” védelmének. A Ford Company már bejelen­tette, hogy emelni fogja újból az automobil árakat. Ilyen nagy vállalatnál sok időbe kerül, mig kiszámítják, hogy milyen nagy profitot húzzanak a most adott béremelésen. “Truman elnök lépéseket tesz a hontalanok bebocsájtása érde­kében,” — mondják az újság headlinok. — Ahá, hát azért jött haza a halászó vakációról, mert halászás közben nem lehe­tett lépéseket tenni?! Mégis csak fejlődött ez a Tru­man elnök. Most már nem csak beszélni, de “lépéseket is hajlan­dó tenni” a jó ügyek érdekében. Még csupán csak attól tartózko­dik, hogy az ily ügyek elintézé­sére olyan megfelelő embereket nevezzen ki, akik a néptömegek [érdekeit tartanák szemelőtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom