Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-08-14 / 1541. szám
1948. augusztus 14. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI KRITIKA Az osztálytudatos munkás- mozgalom hivatása a kritika. Minden cikk, minden előadás, amely a rendszer, a kormányzat vagy a munkaadókkal foglalkozik, az egy kritika, az az birálat. Megkritizáljuk a fen- álló rendszert, annak intézkedéseit és rámutatunk a hibáira, de ugyan akkor nem csak birálunk, nem csak a bajt állapítsuk meg, ami csak akkor eredményes, ha ugyanakkor orvosságot, az az megoldást is tudunk ajánlani. A bírálatunk csak akkor lehet helytálló és meggyőző, ha azt úgy folytassuk, hogy kellő érveket sorakoztatunk fel annak az igazolására. Ha azt mondjuk, hogy a kapitalista bitang, gazember, mert másokat kizsákmányol, az helytelen kritika, mert azért, hogy kapitalista és kizsákmányol még lehet nagyon jóra való ember, ha nem venné el az értéktöbbletet, nem zsákmányolna ki, már nem is volna kapitalista. Helyes ha bírálatot mondunk másnézetü, más meggyőződésű munkásokról, vagy szervezetekről, de lebutázni, legazemberez- ni mert ő másként látja a bajok megoldását mint mi, azzal soha egyetlen munkást sem nyerhetünk meg a mi nézetünknek, de ha meggyőző érvekkel igazoljuk az ő helytelen, a mi helyes álláspontunkat, úgy eredményt érhetünk el. A mi bírálataink a'zért helytállók és meggyőzőek, mert egy bizonyos szemszögből bíráljuk az eseményeket, mert állandóan figyelemmel kisérjük a történteket, a folytonosan változó viszonyokat és ahoz alkalmazzuk a bírálatainkat. Erre a kivizsgálásra a marxi dialektika adja az irányvonalat. Nem tartjuk magunkat csalhatatlannak, de minden ön-vál- veregetés nélkül elmondhatjuk, hogy miután az Írógárdát ez a marxi elgondolás irányítja, nem kell holnap szégyélnünk azt, amit ma leirtunk. Az a munkásmozgalom, amelyet elvakit a többi munkásmozgalom elleni gyűlölet, az képtelen arra, hogy nevelő bírálatot végezzen, az elfelejtkezik a hivatásáról, a kapitalizmus elleni küzdelemről és lesülyed abba a mocsárba, amelyből csak a más nézetüek mocskolása képezi a kritikáját. Ahoz, hogy egy munkásmozgalom megtarthassa a forradalmi irányzatát, ne tévessze szemelől a kitűzött célt, hogy ne legyen egy zárt szektává, amely beül az elefántcsont toronyba és onnét néz ki a nagy világba. Ahoz az is szükséges, hogy állandóan felülvizsgálja a saját ténykedéseit, ne elégedjen meg azzal, hogy a programját 30-50 évvel ezelőtt lefektették, az szent és változhatatlan, hanem vizsgálja azt felül, hogy az megfelel-e a mai viszonyoknak, hogy elfogadják-e azt a mai munkás tömegek és ha úgy találja, hogy változást igényel, úgy azt a változást hajtsuk végre. De hogy ezt megtudjuk tenni, ahoz nem csak kritikai tudás szükséges, * hanem ami ép olyan fontos: ÖNKRITIKA Az a munkásszervezet, amely képtelen arra, hogy önkritikát gyakoroljon a ténykedése és taktikája felett, az maradivá, szektává sülyed és csak kárára válik a munkásosztály felszaba- ditási küzdelmének. Különösen fontos ez az önkritika az amerikai osztályharc alapján álló szervezeteknél. Ezek a szervezetek bármily kicsinyek is, ha helyesen analizálják a helyzetet és nem esnek nagyzási mániába, akkor dacára a korlátolt eszközeiknek, nagyon jó munkát végezhetnek a munkásság felvilágosítása terén. Meg kell értenünk azt, hogy az eddig elért eredményeink nem jogosítanak fel bennünket arra, hogy mi azt a jogot vegyük magunknak, hogy mi Írjuk elő más országok munkásainak, hogy miként vívják meg a harcukat. Óriási beképzeltség kell ahoz, hogy valaki innét átkozza ki a magyarországi munkásmozgalmat, mert az nem az ő patenti- rozott módján halad a szocializmus felé. A Bérmunkás köré csoportosult magyar Ipari Unionisták bírnak ■ azzal a képességgel, hogy megkritizálják saját magukat is és ha úgy látják, hogy az adott viszonyok más taktikát követelnek, úgy készek arra, hogy uj taktikát vegyenek fel. Ez a képesség nyilvánult meg a nácizmus elleni harcban a háború idején és most az európai helyzet elbírálásában. Ezt a képességet a marxista tudás, a munkásosztállyal való szoros kapcsolat teszi lehetővé, mert a Bérmunkást nem bürokraták, feltolakodott vezérek Írják és irányítják, hanem munkások, akik tényleg az iparokban dolgoznak. Pár hét múlva újra összeül a Bérmunkás olvasók országos értekezlete, ezt az alkalmat kell, minden aktív tagnak, lapolvasónak felhasználni arra, hogy kritika tárgyává tegye az elmúlt év taktikáját és irányvonalat szabjon az elkövetkező évre. Személyesen, vagy írásban minden olvasó szóljon hozzá a kérdéshez és tegye lehetővé, hogy a Bérmunkás a jövő évben is helyes vonalon harcoljon a prole- táriátus felszabadításáért. KÉT ŐRMESTER Pár héttel ezelőtt egy levelet közöltünk e rovatban, amelyet egy magyarországi katona, egy őrmester irt, kinek kezébe jutott a Bérmunkás és ő és a bajtársai azt annyira megszerették, hogy állandóan olvasni óhajtják. Ez a levél, mint megírtuk, ékesen igazolta azt a változást, amely a szülőföldünkön végbement. Azóta már más vidékről is jöttek katona levelek és e réven más katonai csoportoknál is tankönyvnek számit a Bérmunkás. Most egy másik őrmester, sőt törzsőrmester levelét olvassuk egy laptársunk hasábjain, mely megdöbbentően mutatja, hogy milyen elvakult gyűlölet, milyen önkritika hiány van egy magát forradalmi szocialistának mondott lapnál, amely odáig vitte, hogy mindent leközöl, amely a szovjeteket, a népi demokráciákat mocskolja. Jóakarattal szeretném megértetni ezekkel a munkásokkal, hogy hasonló levelek, helytállók a Hearst lapokban, a Chernitz- ky atya lapjában, de szégyen azt leközölni egy munkáslapban. Ha helyünk volna leközölnénk az egész levelet, de két és fél hasábot nem pazarolhatunk egy nyilas bitang mocskolódására. Szégyeljük és fájlaljuk, hogy egy nyugatra menekült “zu- pás” őrmester helyet kaphatott az “A Munkás” hasábjain. A névtelen zupás önéletrajzot és a szovjetekről véleményt ad az alábbiakban: “Tizenhat évig voltam katona a magyar hadsereg kötelékében és elértem a törzsőrmesteri rendfokozatot. Mint gyalogos szakaszparancsnok harcoltam Oroszországban, ahol megismerkedtem az orosz kommunizmussal. Miután a nácizmust volt alkalmam megismerni otthon, igy összehasonlítást tudtam tenni a két rendszer között. Amit Oroszországban tapasztaltam az szerény véleményem szerint minden, csak nem kommunizmus. Ha pedig azt nevezik kommunizmusnak, ami ott van, akkor nem hiszem, hogy van egy józanul gondolkodó ember a földön, aki az ottani rendszert kívánná megvalósítani. Nézetem szerint az nem más, mint a munkások rabigába való hajtása a kommunizmus jelszavával és azt a legkíméletlenebb eszközökkel hajtják végre.” Ha én vagyok az “A Munkás” szerkesztője, akkor analizáltam volna a levelet és az íróját ilyenformán. Zupás őrmester nagyon rossz foglalkozás ahoz, hogy egy munkáslap hasábjait megnyissa előtte. A zupások legtöbbnyire durva, munkakerülő falurosszakból kerültek ki, akik mint zupások, vakon szolgálták uraikat és könyörtelenül kínozták, zsarolták azokat a szerencsétleneket, kiket a sors alájuk rendelt. Ha mint szakaszparancsnok harcolt Oroszországban, akkor nem ismerhette meg a kommunizmust, mert ott, ahol már ők voltak az urak, ott már nem volt kommunizmus, nem volt kommunista sem, mert ezek a bitang nyilas pribékek még az ir- magját is kiirtották. Szemtelenül hazudik a zupás, mert amit fent le irt a kommunizmusról, a szovjetekről, azt Horthyék verték bele a tizenhat év alatt és azt szajkózza most el. De miért menekült el a zupás törzsőrmester ur nyugatra? Miért nincs otthon, hisz nem csak zupások, de tábornokok is vannak odahaza, sőt még nyugdijat is kapnak. Valami bűzlik ekörül a zupás körül. Amikor a Vörös Hadsereg Voronyezsnél szétverte a Horthy hadseregét, akkor a németek ezt a harcra többé alkalmatlan csapatokat arra használták fel, hogy az elfoglalt orosz területeken a rendet fenntartsák. Hogy ez a rendfentartás milyen volt, arról borzalmakat beszélnek a bírósági tárgyalások. Loptak, raboltak, gyilkoltak. Egész falvak asszonyait, gyermekeit gyilkolták halomra a legförtelmesebb kegyetlenséggel. A falvak százait gyújtották fel, nagyon sok zupás és magasabb parancsnok került akasztófára odahaza, Lengyel és Oroszországban, mikor hurokra kerültek. Aztán ott vannak a munkásszázadokat kiirtó parancsnokok, akik a zsidók és a baloldali munkások és intellektuelek, orosz foglyok tiz és százezreit mészárolták le. Ez a zupás nagyon gyanús. Ez az akasztófa alól szökött meg. Téved ez a bitang, ha azt hiszi, hogy az akasztófa alól az “A Munkás” hasábjaira menekülhet. De Kudlik nem analizált, ő csak elolvasta még az alábbiakat: “A legjobban az ragadta meg figyelmemet, hogy a lapban megjelenő cikkek nem csak a kapitalizmust Ítélik el, hanem korholja az oroszországi hibákat is.” És akkor már nincs múlt, nem érdekli más csak a szovjetek vak, ostoba gyűlölete és beszennyezi lapja hasábjait egy nyugatra menekült zupásnak a mocskolódásával. Ha Kudlik nem is, de talán az olvasói szégyenük ezt. “Peace with Wallace!” — harsogták a Progresszive Párt alakuló gyűlésén, mire egy Tru- man-párti megjegyezte, hogy ők is tudnak ilyen jelszót hangoztatni, pl. ezt “Trouble with Truman!” Erre a republikánus hívők egyike azt mondotta, hogy akkor az ő jelszavuk “Disaster with Dewey!” lesz. Evan Clauge, a Department of Labor statisztikai irodájának vezetője bejelentette, hogy november vagy december hónapokban esni fognak az élelmiszer árak. — Aki addig kibírja evés nélkül, azután már majdcsak megél egész a haláláig. Culbert Olson, California állam volt kormányzója, miután Belgrádban egy óra hosszán át beszélgetett Tito marsallal, azt mondotta az újságíróknak, hogy Titot a Cominformmal folytatott harca megerősítette s olyan jól néz ki, hogy majd kicsattan az egészségtől. — Ha még sokáig folytatja azt a harcot, talán valóban ki fog csattanni! Az “American Bakers Association” (a kenyér tröszt) elhatározta, hogy a következő évben négy millió dollárt költ hirdetésekre, hogy az amerikai nép több kenyeret egyen. Talán azért, mert a kenyér árak olyan magasak, hogy már kalács módjára szűkén kel! bánni a kenyérrel is?
