Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-08-14 / 1541. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. augusztus 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 One Year ....... $2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months ______ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy --------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki "és közlésük még sem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Sivatalos felfogásával. _________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A vörös Hering mutogatói Az amerikai zsurnaliszta zsargon a “vörös hering” kifejezés alá foglalja a kommunizmussal való ijesztgetést. A kommunista mumussal való fenyegetés az utóbbi időkben egyre nagyobb méreteket öltött s ezer meg ezer jellemtelen ember használja ki részben politikai célokra, részben pedig kereseti forrás gyanánt. Egy- re-másra jelentkeznek olyan “volt kommunisták”, akik kémkedésről, országot-világot felforgató összeesküvésről “rántják le a leplet“ a szenzáció éhes kongresszusi bizottságok kihallgatásain, amelyekkel a politikusok szeretnék elterelni a nép figyelmét a nagy drágaság, a lakásínség és egyéb hasonló fontos gazdasági kérdésekről. Most már nem csak a munkáslapok, hanem maga Truman elnök is leszögezte, hogy ezen kongresszusi kihallgatások nem egyebek, mint a vörös hering mutogatása, amellyel a törvényhozók el akarják takarni az infláció kérdését. “A törvényhozók napokon át nem tesznek egyebet”, — mondotta az elnök, — “mint gyaláz- nal* egy csomó olyan embert, akik azt nem érdemelték ki s ezzel gyengítik a népnek a kormány iránti bizalmát. A kongresszusi vizsgálatok semmi olyasmit sem hoztak felszínre, amit a titkos rendőrség (FBI) ne tudott volna. A törvényhozók ezt a vizsgálatot vörös hering mutogatására használják, hogy eltakarják vele azt, amit valóban tenniök kellene.” Truman elnök megjegyzéséhez csak azt kell hozzáfűznünk, hogy amikor az ő egyéni politikai érdekei megkívánják, szintén hajlandó a vörös hering mutogatására, mint tette már jó néhányszor. Azonban abban igaza van, hogy a vörös hering mutogatással mindig valamit elakarnak takarni, vagy valami igen fontos ügyről elakarják terelni a közfigyelmet. A vörös hering mutogatok jellemzésére igen érdekes adatokat közöl Drew Pearson legutóbbi rovatainak egyikében. Az amerikai vörösfalók jelenlegi közismert vezére J. Parnell Thomas (rep.) képviselő, az “Amerikaiatlan cselekedetet vizsgáló bizottság” elnöke. Erről a túlzó hazafiról most a következőket tudtuk meg. J. Parnell Thomas képviselő 1940 január elsején bejelentette, hogy gyorsirónőt alkalmazott és annak fizetésére felvett 1200 dollárt. A gyorsirónő, akit Myra Midkiff néven jelentett be, soha egy centet sem kapott az 1200 dollárból, amit Thomas képviselő ur megtartott magának az akkor még 10,000 dollárt kitevő fizetésének emelésére. Miss Midkiff időközönként borítékokat címzett Thomasnak és azért a szokásos fizetést kapta, de Thomas az 1200 dolláros évi fizetést 4 éven át a saját részére tartotta meg. Thomasnak még arra is volt gondja, hogy az 1200 dollárt a Miss Midkiff nevére tegye a bankba, mert igy ez a jövedelem külön került adózás alá, ami kevesebb volt, mintha saját jövedelmének jelentette volna be. Azonban 1944-ben még ezt sem tudta fizetni és március 14-én a leány nevében levelet irt az adóhivatalhoz és egy havi halasztást kért az adó befizetésére, amit meg is kapott és kifizette a 118 dollárt kitevő hátralékot. Mindezt Miss Midkiff tudta nélkül cselekedte. Miss Midkiff azonban férjhez ment és 1944 novemberében Thomas képviselő bizonyos Miss Arnette Minor nevű nőt tetetett a kormány fizető listájára évi 1800 dollárral. Ez a Miss Arnette Minor a Thomasékhoz bejáró takarítónő volt. Ezt a fizetést is a képviselő ur zsebelte el. Ugylátszik, hogy valami ok miatt változtatni kellett a dolgon és másfél hónap múltán már Grace Wilson név szerepelt a képviselő ur listáján, de már ismét nagyobb fizetéssel, évi 2900 dollárral. Ez a Grace Wilson, Thomas feleségének öreg, tehetetlen nagynénje volt, aki soha közel sem járt a képviselő irodájához. És dacára ennek, erre a névre Thomas 3467 dollár és 46 cent fizetést vett fel az államtól s tartotta meg magának. A következő év (1946) nyarán azonban rájöttek, hogy az öreg, magával tehetetlen Miss Wilson részére állami segélyt kaphatna, azért Thomas megint más nevet tett a fizetési listára s személyesen járt közbe a new jerseyi Bergen County Welfare Board- nál, hogy az öregasszonyt állami segélyre tegyék. íme ilyen emberekből áll a vörös heringet mutogató társaság. Régóta közismert dolog, hogy a túlzó hazafiak amig a vörösek elleni kiabálással ütnek nagy zajt, alattomban valami galádságot követnek el. Ez alól eddig még nem volt kivétel, csupán egyiknek a gazságai hamarább kerülnek napfényre, amig mások tovább képesek takargatni. Semmi kétség, hogy a vörös heringet mutogatok között nagyon sok olyan erkölcshajhászó hős kiabál eszeveszetten a vörös veszedelem ellen, mint ez a 1. Parnell Thomas, akinek az itt felsorolt cselekedetei mutatják az igazi jellemrajzát. Az üresedő kosár A nyomorbajutott s már éhínség előtt álló városi családok elsősorban is a városházára mennek segítségért. A városi adminisztrációk, a városok polgármesterei veszik észre leghamarább, hogy az ínséges idők beköszontöttek, mert a segítségre szorulók hozzájuk fordulnak leghamarább. Ez magyarázza meg, hogy az amerikai városi polgármesterek országos közgyűlésén, amelyet a napokban tartottak Chicago városban, a tanácskozás tárgyát leginkább a nagy drágaság képezte. A polgármesterek mind arról panaszkodtak, hogy a drágaság mUyen hallatlan magas fokot ért el városaikban. Különösen az élelmiszerek árai emelkedtek mindenütt s mint George Welsh. Grand Rapids, Mich, város polgármestere mondotta: “Az élelmiszerek lírai oly gyorsan emelkednek, hogy a piacról hazatérő háziasszony kosarának csak fenekére kerül valami azért a pénzért, amit a napi kosztra elkölthet.” A polgármesterek persze semmit sem tudnak tenni a drágaság ellen, ez már kiesik az ő hatáskörükből s azért elfogadták O'Dwyer new yorki polgármester azon ajánlatát, hogy a kongresz- szustól követelik, hogy végre csináljon már valamit a drágaság ellen. A kongresszus, amelyet Truman elnök leginkább az egyre emelkedő drágaság megfékezésére hivott egybe, “csak azért sem” foglalkozott ezzel az égetően fontos kérdéssel, mert az elnök ajánlotta. A kongresszus tagjai valójában nem is akarják a drágaság szabályozását. A National Association of Manufacturers (NAM) érdekeit néző honatyák a magas munkabéreket okolják a drágaságért és ezzel elintézettnek vélik ezt a kérdést. Most azonban alaposan rájuk cáfolnak a nagy korporációk féléves jelentései, amelyekből megtudjuk, hogy soha ilyen nagy hasznot még nem zsebeltek be, mint a most lezárt félévben. A jelentések közül példátmutatóan ragyog ki az olajipar jelentése, amelyből megtudjuk, hogy ezen ipar tulajdonosai az elmúlt hat hónap alatt EGY BILLIÓ DOLLÁR TISZTA PROFITOT HARÁCSOLTAK. Minden olajtársaság profit emelkedést mutat ki, amely legalacsonyabb a Deep Rock Oil kompániánál, amely csak (?) 28 százalékkal emelte a nyereségét és halad felfelé a ka- íiforiüai Superior Oil kompániáig, amely már 206 percenttel magasabb profitot könyvelt el, mint a múlt év első hat hónapjában. Az olajipar tulajdonosainak tiszta nyeresége átlagos 82 százalékkal emelkedett. Valamikor az acélipart tartották bázikus iparnak és ha az acélárak emelkedtek vágj' estek, akkor azt meg lehetett érezni minden más árucikken. Az utóbbi években azonban az olaj foglalta el ezt a helyet. Ma az olajprofit az irányadó s ha az olajmágnások ilyen hallatlan magas profitot húznak, akkor a másféle iparok tulajdonosai sem akarnak elmaradni. A nagy drágaságnak oka tehát az a mérhetetlen és kielégíthetetlen profit éhség, ami az amerikai tőkéseket elfogta a háború alatt és amelyről a béke kedvéért nem akarnak lemondani. A kongresszus nem akar foglalkozni a drágaság kérdésével, mert a honatyák legtöbbje a nagy profitot élvező tőkéseknek köszönheti, hogy ily tisztségre kiválasztották. De azonkívül vannak közöttük többen olyanok, akik maguk is résztkapnak az ország népét kiuzsorázó nagy profitból. Ez a magyarázata annak, hogy amig a polgármesterek kezeiket tördelik tehetetlenségükben, a kongresszus dacosan, szinte kérkedve tolja félre a drágaság kérdését, a háziasszonyok pedig kétségbeesve szorongatják az egyre könnyebbülő piaci kosarakat. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket <trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ima tévhitet hogy a munkáltatókkal kft zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BRR RENDSZERREL'” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssé1 az ai társadalom szerkezetét épi'iük u régi tárnád •> Ion* keretein belül
