Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-08-14 / 1541. szám
1948. augusztus 14. BÉRMUNKÁS 3 oldal Az IWW magyar tagjai, a Bérmunkás fentartói SZEPTEMBER 5-én, VASÁRNAP D.E. 9 ÓRAI KEZDETTEL ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, O.-ban 11123 Buckeye Boádon levő Munkás Otthon nagytermében. Kérjük a magyar nyelvű ipari unionistákat és a Bérmunkás olvasóit, hogy szeptember 5-én Clevelandon legyenek, hogy további irányát megszabják az ipari unionizmust hirdető Bérmunkásnak. Munkástársi üdvözlettel, a Bérmunkás Lapbizottsága. Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ A PISZKOLÓDAS MŰVÉSZETE A politikai pártok elnökjelölő konvencióit követő rövid szünet után elérkeztünk a négyévenként megismétlődő nagy cirkusz második fázisához; az elnökvá- 1 a s z t ási korteskodáshoz, — vagy kampányhoz, mint itt hívják. A politikai manővereskedés ezen fázisát két dolog jellemzi: azon ígéretek nagy tömkelegé, amelyeket a választások után nyomban elfelejtenek és a jelölteknek egymás elleni acsarkodá- sa. Mindegyik pártnak a programja olyan széleskörű, nagy általánosságban beszélő irányokat ir elő, hogy azokból, mint akárcsak a bibliából, mindent ki lehet magyarázni. így a jelöltek alkalmazkodhatnak a hallgatóik kívánságaihoz és mindenütt olyasmiket Ígérnek, amiket tetszéssel fogadnak. Legtöbb jelölt beszédének igen fontos része az, amely igy kezdődik: “Abban az esetben, ha önök engem választanak <meg, akkor . . .” és itt jönnek az Ígéretek a lokális kivánalmaknak megfelelőleg. Azonban még sem ez a kortesbeszéd legfontosabb része, hanem az, amelyben a jelölt az ellenfelét ócsárolja, piszkolja és vádolja mindenféle bűnténnyel. Másfélszázados gyakorlat bizonyítja, hogy az amerikai szavazók többségét ez a “fight” érdekli a legjobban. Az ökölvia-- dalokat imádó amerikai nép nagyon élvezi a politikai ökölviadalt is és ezek nélkül a választási kampány nem keltene semmi érdeklődést, még a legválságosabb időkben sem. Ennek oka talán az, hogy a jelenlegi két-párt rendszerben a jelöltek kiválasztásához nem sok köze van a szavazóknak. Közismert dolog, hogy az átlagos szavazó a “családi hagyomány” alapján szavaz, ami azt jelenti, hogy azon politikai párthoz húz, amelyikre már az apja meg a nagyapja is szavaztak. A szavazók százezrei dicsekszenek azzal, hogy már az ükapjuk is demokrata (vagy republikánus) volt s igy ezt a pártot oly családi tulajdon gyanánt tekintik, amelytől csak rendkívüli esetekben válnak meg. A FÜGGETLEN SZAVAZÓK Évtizedek során igy alakult ki hogy a két pártnak többé-ke- vésbé ugyanannyi ilyen tántoríthatatlan hive akadt igy a választás valóban a független szavazatok döntik el. A választási kampány tehát az ilyen független szavazatok felszedésére szorítkozik elsősorban is. Az észszerű és természetes dolog az lenne, ha az ilyen kor- teskodási hadjáratban a pártok és jelöltek a programjukra és a múltban elért érdemeikre hivatkozva kérnék a szavazatokat. Ezt azonban csak a legritkábban halljuk. A sokkal általánosabb szokás, hogy úgy a jelöltek mint a pártok csak egymást becsmérlik, mert jól tudják, hogy az embereket könnyebben lehet a gyűlölet érzésével akcióba vinni, mint a szeretet hirdetésével. avagy a közügyek iránti érdeklődéssel. Különösen magas fokot ért el ez a gyűlölködő, piszkolódó hadjárat az 1944-es választásoknál, amikor a Dewey-Bricker kombináció hihetetlen gyalázó hadjáratot vezetett Roosevelt ellen. A jelek szerint ebben a kampányban nem annyira a jelöltek, mint a pártok ellen irányítják a piszokáradatot. Valószínű, hogy az alantasabb jelöltek Henry A. Wallaceon fogják kielégíteni az ilyen vipera tehetségüket, de a két nagy pártnál inkább csak a megszemélyesített párt ellen tárják fel a politikai mocsár minden bűzét. A GYŐZTES ÉRDEME Mint mondottuk, a választást a független szavazók döntik el. Ezeknek a megnyerését célozza az ellenfélt bemocskoló hadjárat, hogy a független szavazóban gyűlöletet keltsenek. így az amerikai elnökválasztásnál nagyon gyakran az a tény áll be, hogy a jelöltek közül nem az győz, akit a nép jobban szeret, hanem az, AKIT KEVÉSBÉ GYŰLÖLNEK. Voltak olyan kivételek, amikor a gyülölethad- járat megtört valamely elnökjelölt népszerűségén. így például nem érvényesült Franklin D. Roosevelt választásainál sem. Most azonban egész bátran kimondhatjuk, hogy Dewey és Truman közül az fog győzni, amelyiket kevésbé gyűlölnek a független szavazók. Máskülönben a két jelölt és a két párt között olyan kevés a külömbség, hogy az áltlagos szavazónak mindegy lenne, hogy ki kerül a Fehér Házba és nem is mennének szavazni. Még igy is a szavazók 30-40 százaléka nem él szavazati jogával. De nem csak az ilyen szavazók, hanem azon nagyon gazdag emberek és nagy korporációk, amelyek mindkét pártot egyformán támogatják, szintén nem törődnek azzal, hogy melyik jelölt kerül tisztségre. A győzelem kérdése valójában csak annak a pár százezer embernek fontos, akik különböző állami hivatalokat töltenek be és akik kormányváltozás esetén elvesztenék politikai “dzsáb”-jaikat és a husosfa- zékhoz vezető összeköttetéseiket. Persze éppen ilyen mértékben érdekli a másik párthoz tartozó azon pár százezer embert, akik az ilyen állásokra pályáznak. A nagy politikai harc tulajdonképpen tehát csak ezen két csoport között folyik. TÜLEKEDÉS A KONCÉRT Az egyik kongresszusi albizottság adatai szerint körülbelül 2 millió ember áll állami szolgálatban. Ezeknek jórésze természetesen olyan természetű, hogy független a választásoktól. Azonban még igy is igen nagy az úgynevezett “patronage” állások száma. Az ilyen “patronage” állásokat a győztes párt kebeléből töltik be. Éppen azért, amikor a demokraták sürgetésére Eisenhower kijelentette, hogy ha őt választanák meg elnöknek, akkor nem követné ezt a “patronage” rendszert, hanem az arra megfelelő embereket válogatná ki a különböző tisztségekre, tekintet nélkül, hogy melyik párthoz tartoznak. Amikor az Eisenhower után kétségbeesetten kiabáló demokrata delegátusok értesültek erről, mindjárt faképnél hagyták a generálist. Ez mutatja, hogy az elnökválasztási harc tulajdonképpen nem azért folyik, hogy az elnöki tisztségbe a legmegfelelőbb embert ültessék, hanem csak azért, hogy melyik párt kezébe kerüljön a “patronage” hatalom. Az is köztudomású, hogy mindkét nagy pártot nagyon különböző érdekeltségű és ideológiai felfogást követő emberek alkotják. Ezeket csak a “patronage” hatalom, vagyis a husosfazék tartja össze. Hogy máskülönben mennyire nem tartoznak egymáshoz, azt látni fogjuk most, amikor a pártszakadások folytán elénk teregetik egymás szennyeseit. Az az évtizedes gyakorlat, amit a politikai piszokban való kavarásban nyertek, ezen a téren már szinte művészeket nevelt az amerikai politikusok között. PROFESSZIONÁLIS PISZKOLÓDÖK De nem csoda, mert ma már nem is amatőrök, hanem pro- fesszionálisták kezeibe került a piszkolódás. Száz és száz ember és az ily foglalkozásból. Gyakran olyan emberek ezek, akik a nyilvánosság előtt nem igen szerepelnek, csak időközönként halljuk, hogy egyik-másik politikusnak ki írja a beszédeit, ki a legfőbb tanácsadója, stb. Az utóbbi években pedig a nagy üzleti érdekeltségek, mint például a National Association of Manufacturers (NAM), kereskedelmi kamarák, nagy korporációk, stb., külön irodákat tartanak fenn, ahol az ily politikai piszkokat előkészítő egyéneket meglehetősen jól fizetik. Ezen irodák nagy informáló (research) könyvtárakkal rendelke z n e k, amelyek megszabott dijak ellenében megrendelésre szállítják a gyalázó információkat. Már most, előre felhívom e rovat olvasóit, hogy figyeljék meg az amerikai elnökválasztás Uly fonákságait. Látni és hallani CLEVELALNDON NAGY IWW PIKNIK Szombaton, augusztus 21-én, az Ipari Szervezet 440-es csoportja rendezésében a Silver Springs Groveban. Tánc, fürdés, sportjátékok, kitűnő ételek és hűsítő italok. A szervezet tagjait és barátait ezúton is meghívja a rendezőség. Direction: Silver Springs Grove is on S.O.M. Center Road just south of Miles Rd., near Solon, Ohio. Watch for sign on right hand side going south. LOS ANGELES FIGLELEM A los angelesi IWW csoport szeptember 5-én PIKNIKET tart, az Elysian Parkban, a 3-as számú helyen. Kitűnő magyar ételek és hűsítő italok. A jövedelem 50 százaléka a Bérmunkás javára lesz fordítva. Kérjük olvasóink és barátaik szives megjelenését. Press Committee fogják, hogy miként ócsárolják egymást a jelöltek, kezdve a legalacsonyabb városi baktertól fel az elnökig és hasonló módon a pártok is. Az is érdekes, hogy a kisebb pártokat inkább az “agyonhallgatás” fegyverével eliminálják és habár a gyaláz- kodástól azok sem mentesek, éppen eleget fog kapni Wallace is, azonban a nagy piszkolódás mégis csak a két nagy párt és jelöltjeinek a monopóliumát képezi. George Bemard Shaw, -a hires szinmüirő, nem fogadta a gratulációkat 92-ik születésnapján, mert mint mondotta, minek gratulálnak az embernek azért, hogy újból öregebb lett egy évvel. — Az igaz, de azért a legtöbb ember nagyon szeretné az ilyen gratulációt tudomásul venni a 92-ik születésnapján. És Shaw barátunk is szeretné még néhányszor igy “visszautasítani”, — ami, kívánjuk, hogy sikerüljön neki. Az angol fenhatóság alatt álló Malaya szigeten nagy ón bányák vannak, amelyek munkásai sztrájkba mentek. Az angol kormányközegek azonnal kommunistáknak bélyegezték a sztrájkolókat, majd törvényellenesnek minősítették a kommunista pártot és megkezdték a sztrájkolok összefogdosását. -— Nagyon tanulékonyak ezek az angolok, hamar elsajátítják az amerikai módszereket.
