Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-07-24 / 1538. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. julius 24. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. A REAKCIÓ EGYRE VAKMERŐBB LESZ AZ ELMÚLT héten e rovatban a “freedom train” akcióval kapcsolatban ismertettük a kü- lömbséget a “szabadság” elméleti értelmezése és gyakorlati kivihetősége között és megállapítottuk, hogy azok a szabadság jogok, amelyeknek “dokumentumait” a freedom train körülhordozza az országban csak addig gyakorolhatók, amig azok a kapitalista osztály gazdasági érdekeit nem sértik. És mert a munkásságnak a termelés szinterén való szervezkedése és akciója közvetlen a profit ellen irányul, tehát közvetlenül sérti a munkáltató osztály gazdasági érdekeit, ily téren az alkotmány által biztosított szólás és gyülekezési jog gyakorlását minden időben és minden eszközzel igyekezett gátolni a munkáltató osztály. Ezen a téren ezen szabadság jogokból a munkásság annyit élvezhet, amennyit szervezett erejével kitudott verekedni és azokat csak addig tarthatta meg, amig ez a szervezett erő meg volt és ma is csak ott élvezheti, ahol meg van. ELTEKINTVE a tucatnyi déli államoktól, ahol a “white supremacy” (fehér faj felsőbbsége) és a “poll tax” (szavazati jog adó) és hasonló megszorítások még mindig léteznek, általánosságban a politikai jogok gyakorlását az uralkodó osztály az utóbbi évekig nem akadályozta. Azért-e mert elakarták kerülni az alkotmány hagyományainak ilyen nyilvános felrúgását, vagy mert biztosak voltak abban, hogy ezen a téren az erő az ő kezükben van, vagy pedig mert ismerték a munkásság politikai éretlenségét, a tény az, hogy számbavehető akadályokat nem állítottak a politizálni akaró munkásság elé. Még visszaemlékszünk az első világháború előtti időkre, amikor a “Socialist Party” virágjában volt és a választásokban néhai Eugene Debs volt az elnökjelöltje, aki “vörös vonaton” járta be az országot — melyet Debs maga vezetett — és több száz gyűlést tartott szerte az országban, úgyszólván minden ellenakció vagy támadás nélkül. Igaz, hogy túlságos nagy eredményeket nem ért el, mert a legtöbb szavazat, amit a szocialista párt elkönyvelt talán egy és fél millió volt, ami az akkori szavazatok két, vagy három százaléka volt, de a szocialista párt érdekében agitált, amely bármily konzervatív volt is, már magában az a tény, hogy a “szocialista” szót magán viselte s a vörös vonat, elegendő lett volna, hogy megvaditsa az uralkodó osztályt. De ez nem történt és a szocialista párt a háború kitöréséig úgyszólván háborítatlanul “harcolt” a politikai arénában. Pusztulását sem a kapitalista osztály támadásai okozták, hanem a saját kebelében uralkodó ellentét, amikor a háború kitörésekor kitűnt, hogy vezéreinek többsége először hazafi volt, aztán “szocialista”. Az utóbbi években azonban a kapitalista osztály vagy félő- sebb lett, vagy úgy vélekedik, hogy minden téren és minden eszközzel akadályozni kell a munkásság előretörését és az alkotmány által biztosított “szabadság jogok” eltiprásának már a látszatát sem kímélik, hanem mind vakmerőbben védelmezik kiváltságaikat. Most már a politikai jogok gyakorlása is “ország és nép ellenes” ha azok nem a kapitalista osztály által kontrolált két nagy politikái párt — a republikánus vagy a demokrata —• utján történnek. AMIKOR pár hónappal ezelőtt Henry Wallace — a Roosevelt kabinetben fölmivelési miniszter, majd alelnök és ismét kereskedelmi miniszter — zászlót bontott és a “harmadik párt” elnök jelöltjének lépett fel, nagy riadalom támadt a két nagy politikai párt berkeiben és rögtön ráuszították a rádió és sajtó kopókat, hogy őt és a “harmadik” pártot — még mielőtt megszületik — kivégezzék. Jelen cikkünkben nem kívánunk foglalkozni, hogy a harmadik párt Henry Wallace-vel az élén elhárithatja-e a folyton tornyosuló veszélyt, inkább a visszhangra, melyet a harmadik párt alakulása felidézett a tömegek között és az uralkodó osztály vakmerőségére, hogy azt elnyomják. Minden igyekezet dacára, hogy a tömegekkel elhitessék, hogy “itt mindenkinek egyforma joga van követni amit jónak vél és ellenezni, amit rossznak vél” egyre növekszik azoknak a száma, akik ugylátják, hogy a kapitalista osztály azt is megszabja, hogy mi a jó és mi a rossz és azokat elfogadni, vagy elutasítani, csakis az általuk megállapított módon lehet. És aki a hivatalos útmutatással szembe áll, annak az alkotmány által biztosított joga megszűnik a gyakorlatban. BÁRMENNYIRE is igyekeznek a hangadó körök minden rendelkezésükre álló eszközzel bizonyítani a “jogegyenlőséget” a tömegek mindnagyobb számmal látják meg, hogy a kormány és a kongresszus teljesen a National Association of Manufacturers (munkáltatók szövetsége) és a U.S. Chamber of Commerce (kereskedelmi kamara) irányítása alatt van és ennek folytatása belátható időn belül ismét háborúba zavarja az országot. Wallace a “harmadik párt” platformján ezeket a tényeket teregeti a meglehetősen nagy nyilvánosság elé és ezért Wallace és követői részére is megszűnt a “jogegyenlőség” gyakorlati lehetősége. Már eddig is számos példa bizonyítja, hogy Wallace követőit “eretnekeknek” tekintik és azokat a munka elvesztésétől a terrorizálás és bebörtönzésig minden eszközzel igyekeznek megfélemlíteni. A kormány hivatalokban folyamatban levő “boszorkány üldözés” alkalmával sokan a kormány alkalmazásban levők közül azért kerültek vizsgálat alá, mert valamely Wallace gyűlésen megjelentek, vagy a párt által kiadott röplapokat láttak náluk, ami elegendő ok volt a munka elvesztésére. Sok tanító és tanár ellen eljárást indítottak, mert Wallace gyűlésen megjelentek, azok érdekében agitáltak, vagy Walla- cet pártoló lapokat, vagy folyóiratokat olvasnak. NÉHÁNY példa a sok közül: Curtis M. McDougall a Northwestern University egyik tanára pár héttel ezelőtt elfogadta a harmadik párt jelölését a U.S. szenátorságra, amiért az egyeteme igazgatósága felszólította, hogy adja be lemondását a tanári állásról. Mint mondották, ha hasonló jelölést a republikánus, vagy demokrata párt platformján fogadott volna el, semmi kifogást nem emelnének ellene, de a Wallace párt platformját nem tartják összeegyez- tethetőnek a pozíciójával. Ez az eset Chicagóban történt és még a Wallace ellenes polgári sajtó is nagy felháborodással tárgyalta az ügyet, ami arra indította az egyetem igazgatóságát, hogy visszavonja a lemondási felszólítást Professzor McDougall ellen. Hasonló eset Illinois egyik egyetemi városában is megtörtént, ahol a Wallace részére rendezett gyűlés vezetője szintén egy egyetemi professzor volt, akit másnap még az osztályba sem engedték be, hanem azonnali hatállyal elbocsátották. ILY ESETEK naponta kerülnek nyilvánosságra, bár történtek már eddig is sokkal drasz- tikusabbak is az alkotmány által biztosított szabadság jogok dacára. Illinois egyik bányavárosában egy idős bányász vállalkozott a Wallace pártja részére a szükséges névaláírások összegyűjtésére, akinek három fia “harcolt a demokráciáért” a második világháborúban s a három közül egyik “hősi halált halt”. Az öreg bányász valószínűleg megnézte a freedom trainen kiállított dokumentumokat és elolvasta a minden látogatótól elvárt fogadalmat mielőtt a vonatba belépett, melyben töboek között ezt is olvasta: “Free to stand for what think right”. “Free to oppose what I believe wrong” “Free to choose those who govern my country” és ezen jogokhoz ragaszkodva egy hirdetést helyezett el a helyi lapban, hogy mivel képtelen házról-házra járni a névaláírásokért, kérte a szavazókat arra, hogy szombaton a városi posta épület előtt találkozzanak ' ele és írják alá a petíciót. A szavazók ugyan nem nagy számmal jelentek meg, de annál többen az American Legion tagjai, akik bántalmazták az öreg bányászt a papírjait eltépték és megfenyegették, hogy ha el nem hordja magát meglincselik. AMIKOR a jobblétért folytatott harc elnyomásáról van szó, A Magyarországba küldött lapok költségeire Cleveland és környéke Bérmunkás olvasók és barátait AUGUSZTUS 15-én, vasárnap CSALÁDI KIRÁNDULÁST tartanak a szépfek- vésü Scherhaufer farmon, ahol esős idő esetére is megfelelő helyiségek vannak. Lesz lacipecsenye és hűsítők. Beléptidij nincs. Indulás d. e. 10 órakor Buckeye Rd. és 112 utcáról. Kérjük az autókkal rendelkezőket, hogy segítsenek a résztvevők kiszállításában. Útirány: a 87-es road a 306-ig, ott balra az első kavicsos ut a Pekin Rd., amelyen jobbra a 4-ik épület. a chicagói rendőrség mindig a legnagyobb készséggel teljesiti a felsőbb parancsot és a Wallace követők terrorizálásában sem — ami ma divatos —- akar elmaradni. A közelmúlt napokban vagy 15 Chicago University hallgató jött össze egyiknek a lakásán, hogy megtárgyalják a Wallace párt érdekében kifejtendő agitáció részleteit, amikor a házmester feljelentésére megjelent egy sereg rendőr és mind a 15-öt — nőket és férfiakat vegyesen — letartóztatták és a rendőrállomásra cipelték. Mivel nem tudták hamarjába előteremteni a 25 dollár biztosítékot, az éjjelt a piszkos cellákban töltötték és másnap a rendőrkapitány azzal kisérte őket a biró elé, hogy “egy csoport kommunistát” fogott. A biró azonban nem osztotta a kapitány véleményét és mivel semmi bizonyítékot ellenük felmutatni nem tudott — dacára az éjjeli vallatásnak — az előállítottakat szabadon bocsátotta. MA MÉG talán csak szórványosnak mondhatók az illy esetek, de kétségtelenül bizonyítják azt, hogy a kapitalista osztály egyre vakmerőbben tiporja el még azon alkotmányos jogokat is, amelyekre eddig oly sokat hivatkoztak és már a látszatot sem igyekeznek kímélni. Amig a múltban a politikai jogok gyakorlásában csak a feketéket és sárga bőrüeket gátolták, ma mindenkit üldöznek, akik nem az áltlaluk irányított két nagy párt járszalagján haladnak. Ugyan akkor, amikor a “kommunista” és a “népi demokráciák” ellen a legaljasabb hadjáratot irányítják, itt helyben észrevétlenül — már ami a nagy tömegeket illeti — kiépítik a kapitalista — vagy ha úgy tetszik a fasiszta — diktatúrát és csak idő kérdése, hogy Amerika lakossága a németek sorsára jut. Nagyon egyszerűen és nagyszerűen állítják be a demokrata párt konvenciót, azt állítják a szakértők, hogy a delegátusok ugv néznek ki mintha a munkából való elbocsájtó leveleket osztogatnának ki köztük. Vagyis Trumannal együtt kikerülnek az állami állásokból.
