Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-07-24 / 1538. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. julius 24. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. A REAKCIÓ EGYRE VAKMERŐBB LESZ AZ ELMÚLT héten e rovat­ban a “freedom train” akcióval kapcsolatban ismertettük a kü- lömbséget a “szabadság” elmé­leti értelmezése és gyakorlati kivihetősége között és megálla­pítottuk, hogy azok a szabadság jogok, amelyeknek “dokumentu­mait” a freedom train körülhor­dozza az országban csak addig gyakorolhatók, amig azok a ka­pitalista osztály gazdasági érde­keit nem sértik. És mert a mun­kásságnak a termelés szinterén való szervezkedése és akciója közvetlen a profit ellen irányul, tehát közvetlenül sérti a mun­káltató osztály gazdasági érde­keit, ily téren az alkotmány ál­tal biztosított szólás és gyüleke­zési jog gyakorlását minden időben és minden eszközzel igye­kezett gátolni a munkáltató osztály. Ezen a téren ezen sza­badság jogokból a munkásság annyit élvezhet, amennyit szer­vezett erejével kitudott vereked­ni és azokat csak addig tarthat­ta meg, amig ez a szervezett erő meg volt és ma is csak ott élvez­heti, ahol meg van. ELTEKINTVE a tucatnyi dé­li államoktól, ahol a “white sup­remacy” (fehér faj felsőbbsége) és a “poll tax” (szavazati jog adó) és hasonló megszorítások még mindig léteznek, általános­ságban a politikai jogok gya­korlását az uralkodó osztály az utóbbi évekig nem akadályozta. Azért-e mert elakarták kerülni az alkotmány hagyományainak ilyen nyilvános felrúgását, vagy mert biztosak voltak abban, hogy ezen a téren az erő az ő kezükben van, vagy pedig mert ismerték a munkásság politikai éretlenségét, a tény az, hogy számbavehető akadályokat nem állítottak a politizálni akaró munkásság elé. Még visszaemlékszünk az első világháború előtti időkre, ami­kor a “Socialist Party” virág­jában volt és a választásokban néhai Eugene Debs volt az el­nökjelöltje, aki “vörös vonaton” járta be az országot — melyet Debs maga vezetett — és több száz gyűlést tartott szerte az országban, úgyszólván minden ellenakció vagy támadás nélkül. Igaz, hogy túlságos nagy eredményeket nem ért el, mert a legtöbb szavazat, amit a szo­cialista párt elkönyvelt talán egy és fél millió volt, ami az ak­kori szavazatok két, vagy há­rom százaléka volt, de a szocia­lista párt érdekében agitált, amely bármily konzervatív volt is, már magában az a tény, hogy a “szocialista” szót magán viselte s a vörös vonat, elegendő lett volna, hogy megvaditsa az uralkodó osztályt. De ez nem történt és a szoci­alista párt a háború kitöréséig úgyszólván háborítatlanul “har­colt” a politikai arénában. Pusz­tulását sem a kapitalista osz­tály támadásai okozták, hanem a saját kebelében uralkodó el­lentét, amikor a háború kitöré­sekor kitűnt, hogy vezéreinek többsége először hazafi volt, aztán “szocialista”. Az utóbbi években azonban a kapitalista osztály vagy félő- sebb lett, vagy úgy vélekedik, hogy minden téren és minden eszközzel akadályozni kell a munkásság előretörését és az al­kotmány által biztosított “sza­badság jogok” eltiprásának már a látszatát sem kímélik, hanem mind vakmerőbben védelmezik kiváltságaikat. Most már a politikai jogok gyakorlása is “ország és nép el­lenes” ha azok nem a kapitalista osztály által kontrolált két nagy politikái párt — a republikánus vagy a demokrata —• utján tör­ténnek. AMIKOR pár hónappal eze­lőtt Henry Wallace — a Roose­velt kabinetben fölmivelési mi­niszter, majd alelnök és ismét kereskedelmi miniszter — zász­lót bontott és a “harmadik párt” elnök jelöltjének lépett fel, nagy riadalom támadt a két nagy politikai párt berkeiben és rögtön ráuszították a rádió és sajtó kopókat, hogy őt és a “harmadik” pártot — még mi­előtt megszületik — kivégezzék. Jelen cikkünkben nem kívá­nunk foglalkozni, hogy a har­madik párt Henry Wallace-vel az élén elhárithatja-e a folyton tornyosuló veszélyt, inkább a visszhangra, melyet a harmadik párt alakulása felidézett a töme­gek között és az uralkodó osz­tály vakmerőségére, hogy azt elnyomják. Minden igyekezet dacára, hogy a tömegekkel elhitessék, hogy “itt mindenkinek egyfor­ma joga van követni amit jónak vél és ellenezni, amit rossznak vél” egyre növekszik azoknak a száma, akik ugylátják, hogy a kapitalista osztály azt is meg­szabja, hogy mi a jó és mi a rossz és azokat elfogadni, vagy elutasítani, csakis az általuk megállapított módon lehet. És aki a hivatalos útmutatással szembe áll, annak az alkotmány által biztosított joga megszűnik a gyakorlatban. BÁRMENNYIRE is igyekez­nek a hangadó körök minden rendelkezésükre álló eszközzel bizonyítani a “jogegyenlőséget” a tömegek mindnagyobb szám­mal látják meg, hogy a kor­mány és a kongresszus teljesen a National Association of Manu­facturers (munkáltatók szövet­sége) és a U.S. Chamber of Commerce (kereskedelmi kama­ra) irányítása alatt van és en­nek folytatása belátható időn belül ismét háborúba zavarja az országot. Wallace a “harmadik párt” platformján ezeket a tényeket teregeti a meglehetősen nagy nyilvánosság elé és ezért Walla­ce és követői részére is meg­szűnt a “jogegyenlőség” gya­korlati lehetősége. Már eddig is számos példa bizonyítja, hogy Wallace követőit “eretnekek­nek” tekintik és azokat a mun­ka elvesztésétől a terrorizálás és bebörtönzésig minden eszközzel igyekeznek megfélemlíteni. A kormány hivatalokban fo­lyamatban levő “boszorkány ül­dözés” alkalmával sokan a kor­mány alkalmazásban levők kö­zül azért kerültek vizsgálat alá, mert valamely Wallace gyűlésen megjelentek, vagy a párt által kiadott röplapokat láttak náluk, ami elegendő ok volt a munka elvesztésére. Sok tanító és tanár ellen eljá­rást indítottak, mert Wallace gyűlésen megjelentek, azok ér­dekében agitáltak, vagy Walla- cet pártoló lapokat, vagy folyó­iratokat olvasnak. NÉHÁNY példa a sok közül: Curtis M. McDougall a North­western University egyik taná­ra pár héttel ezelőtt elfogadta a harmadik párt jelölését a U.S. szenátorságra, amiért az egye­teme igazgatósága felszólította, hogy adja be lemondását a ta­nári állásról. Mint mondották, ha hasonló jelölést a republiká­nus, vagy demokrata párt plat­formján fogadott volna el, sem­mi kifogást nem emelnének el­lene, de a Wallace párt plat­formját nem tartják összeegyez- tethetőnek a pozíciójával. Ez az eset Chicagóban történt és még a Wallace ellenes polgári sajtó is nagy felháborodással tár­gyalta az ügyet, ami arra indí­totta az egyetem igazgatóságát, hogy visszavonja a lemondási felszólítást Professzor McDou­gall ellen. Hasonló eset Illinois egyik egyetemi városában is megtör­tént, ahol a Wallace részére rendezett gyűlés vezetője szin­tén egy egyetemi professzor volt, akit másnap még az osz­tályba sem engedték be, hanem azonnali hatállyal elbocsátották. ILY ESETEK naponta kerül­nek nyilvánosságra, bár történ­tek már eddig is sokkal drasz- tikusabbak is az alkotmány ál­tal biztosított szabadság jogok dacára. Illinois egyik bányavá­rosában egy idős bányász vállal­kozott a Wallace pártja részére a szükséges névaláírások össze­gyűjtésére, akinek három fia “harcolt a demokráciáért” a második világháborúban s a há­rom közül egyik “hősi halált halt”. Az öreg bányász valószínűleg megnézte a freedom trainen ki­állított dokumentumokat és el­olvasta a minden látogatótól el­várt fogadalmat mielőtt a vo­natba belépett, melyben töboek között ezt is olvasta: “Free to stand for what think right”. “Free to oppose what I be­lieve wrong” “Free to choose those who govern my country” és ezen jogokhoz ragaszkodva egy hirdetést helyezett el a he­lyi lapban, hogy mivel képtelen házról-házra járni a névaláírá­sokért, kérte a szavazókat arra, hogy szombaton a városi posta épület előtt találkozzanak ' ele és írják alá a petíciót. A szavazók ugyan nem nagy számmal jelentek meg, de annál többen az American Legion tag­jai, akik bántalmazták az öreg bányászt a papírjait eltépték és megfenyegették, hogy ha el nem hordja magát meglincselik. AMIKOR a jobblétért folyta­tott harc elnyomásáról van szó, A Magyarországba küldött lapok költségeire Cleveland és kör­nyéke Bérmunkás olvasók és barátait AUGUSZTUS 15-én, vasárnap CSALÁDI KIRÁN­DULÁST tartanak a szépfek- vésü Scherhaufer farmon, ahol esős idő esetére is meg­felelő helyiségek vannak. Lesz lacipecsenye és hűsítők. Beléptidij nincs. Indulás d. e. 10 órakor Buckeye Rd. és 112 utcáról. Kérjük az autókkal rendelkezőket, hogy segítse­nek a résztvevők kiszállításá­ban. Útirány: a 87-es road a 306-ig, ott balra az első ka­vicsos ut a Pekin Rd., ame­lyen jobbra a 4-ik épület. a chicagói rendőrség mindig a legnagyobb készséggel teljesiti a felsőbb parancsot és a Wallace követők terrorizálásában sem — ami ma divatos —- akar el­maradni. A közelmúlt napokban vagy 15 Chicago University hallgató jött össze egyiknek a lakásán, hogy megtárgyalják a Wallace párt érdekében kifejtendő agitá­ció részleteit, amikor a házmes­ter feljelentésére megjelent egy sereg rendőr és mind a 15-öt — nőket és férfiakat vegyesen — letartóztatták és a rendőrállo­másra cipelték. Mivel nem tud­ták hamarjába előteremteni a 25 dollár biztosítékot, az éjjelt a piszkos cellákban töltötték és másnap a rendőrkapitány azzal kisérte őket a biró elé, hogy “egy csoport kommunistát” fo­gott. A biró azonban nem osz­totta a kapitány véleményét és mivel semmi bizonyítékot elle­nük felmutatni nem tudott — dacára az éjjeli vallatásnak — az előállítottakat szabadon bo­csátotta. MA MÉG talán csak szórvá­nyosnak mondhatók az illy ese­tek, de kétségtelenül bizonyítják azt, hogy a kapitalista osztály egyre vakmerőbben tiporja el még azon alkotmányos jogokat is, amelyekre eddig oly sokat hivatkoztak és már a látszatot sem igyekeznek kímélni. Amig a múltban a politikai jogok gya­korlásában csak a feketéket és sárga bőrüeket gátolták, ma mindenkit üldöznek, akik nem az áltlaluk irányított két nagy párt járszalagján haladnak. Ugyan akkor, amikor a “kom­munista” és a “népi demokrá­ciák” ellen a legaljasabb hadjá­ratot irányítják, itt helyben ész­revétlenül — már ami a nagy tömegeket illeti — kiépítik a kapitalista — vagy ha úgy tet­szik a fasiszta — diktatúrát és csak idő kérdése, hogy Amerika lakossága a németek sorsára jut. Nagyon egyszerűen és nagy­szerűen állítják be a demokrata párt konvenciót, azt állítják a szakértők, hogy a delegátusok ugv néznek ki mintha a munká­ból való elbocsájtó leveleket osz­togatnának ki köztük. Vagyis Trumannal együtt kikerülnek az állami állásokból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom