Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-12-18 / 1558. szám
1948. december 18. BÉRMUNKÁS 7 oldal Jóslásra nincs szükség (a.l.) Bármennyire is magasztalják sokan a kapitalista termelési rendszert, azonban arról elfelejtkeznek, hogy a kapitalista rendszerben a termelés csak addig tart, amig piacot találnak a fölhalmozott áruk eladására. Egy iparilag fejlett országban állandóan gyakoribb lesz az ipari pangás. Nem jósllás képen hangoztatjuk, mert elvitathatlan igazság az, hogy amikor a kapitalista termelési rendszerben a raktárak megtelnek eladásra kész árukkal, mást nem is várhatunk, csak a szokásos munkanélküliséget, amikor milliók járják a gyárak környékét, hogy munkaerejüket kinálják eladásra. Nekünk például furcsán hangzik, amikor a kapitalizmust magasztalok azt állitják, hogy az amerikai kapitalizmus külömbözik minden más ország kapitalizmusától, mert itten “demokratikus kapitalizmus van”. A fenti idézetet hangoztatta az Európából a napokban hazatért Eric Johnston. Annyi bizonyos, hogy a kapitalizmus az egész földtekén a kizsákmányoláson alapszik. A munkaügyi hivatal jelentése szerint október hónapban 1 mülió 400 ezer ember vált munkanélkülivé, ezt a számot 600 ezerrel gyarapitották novemberben. Mostan pedig, csak mindenfelől azokat a híreket halljuk, hogy a gyári üzemekből állandóan bocsájtják el a mimkásokat. A fölcsigázott üzleti élet, talán még mindig jónak mutatkozik, de ha majd a karácsonyi bevásárlások véget fognak érni, akkor más képet fognak azok is látni, akik annyira magasztalják a magánkapitalizmus rendszerét. Azok a munkásszervezetek és megalkuvó vezérek fölfognak jajdulni, majd akkor — ha a munkanélküliségbe sinylődő tagság kényszerülve lesz megint éhbérért dolgozni, mint minden ipari pangás alkalmával. Az iparbárók a történelem leghorribilisabb profitját zsebelték be 1948 évben. Ezt nevezik azután demokratikus kapitalizmusnak. Az amerikai nép már jó néhány ipari pangást élt át. És mindig valahogyan megúszták, mert ellehetett hitetni a néppel, hogy csak türelem, mert a föllendülés már jön. Arról azonban elfelejtkeznek, hogy a világpiac meghódítására való lehetőség állandóan zsugorodik. Részben azért, mert azok az országok, amelyek a tervszerű gazdálkodásra tértek, könnyen kifogják termelni a nép szükségletét. A kapitalizmus járma alatt sínylődök pedig annyira kuszáit gazdasági viszonyok között tengődnek, hogy rendszerük minden nap fölborulhat. Ezzel kapcsolatban a Chicago Daily News tudósítója azt Írja, hogy a gazdag franciák pénzeiket külföldi bankokba helyezik el, mert félnek, hogy előbb vagy utóbb Franciaország is a kommunista rendszerbe keres menedéket. Ugyan ilyen jelentést tett íves szenátor is, aki mostan tért vissza európai útjáról. A kapitalizmus csak a háborúba talál még valami menedéket rendszerének kitolására. Azok a közép-európai államok, amelyek ezideig nem vették komolyan az Egyesült Államok fegyverkezési készülődését, mostan belátják, hogy a jól hangzó kijelentések, “hogy mi nem akarunk háborút — hanem békésen dolgozni akarunk, építeni, felépíteni a lerombolt országokat”, kapitalista szempontból nem talált valami lelkesedésre, mert ők úgy gondolják, hogy csak azok lehetnek az országnak igazi építői, akik a magán- tulajdon szentségét dicsőítik és hűen hajtják a busás profitot a kiváltságos uralkodó osztály részére. Lehet, hogy sok iparágban már a túltermelés bekövetkezett, a kapitalizmus és annak cselédei úgy gondolják, hogy egy kis háborúra való felkészülődés valameddig üzembe fogja tartani az itteni ipartelepeket, azért szavazták meg a honatyák a 15 billió dollárt katonai fölszerelésre. És ha majd még ez sem lesz elég, akkor még többet is megfognak szavazni. A rombolási célokra kielőlegezett kölcsönök mindjobban aláásssák az ország gazdasági állapotát. Természetesen az általános népréteg fogja megérezni ezt a legjobban, ami azután jobb agitáció lesz a radikálizmus terjesztésére mint bármennyi agitátor. Az egész földtekén élő emberiségnek akarva vagy nem, halád- ni kell a fejlődéssel, még akkor is, ha sokan azt gondolják szűk látókörrel, hogy a kapitalista rendszer a legjobb és örökkévaló. Ebben a tekintetben nincsen szükség jóslásra, csak annyit mondhatunk, hogy a fejlődést nem lehet örök időkre föltartóztatni, mert akik minden fejlődésnek útját akarják állni, azokat a fejlődési áramlat elfogja seperni. Az amerikai kapitalizmus és annak lelkes támogatói mindig azzal érvelnek, hogy az itteni népek életszínvonala a legmagasabb az egész világon és minek kell azon változtatni. Arról azonban sohasem tesznek jelentést, hogy az itteni tőkés osztály a világ leg- horribüisabb profitját vágja zsebre, de csak addig tehetik ezt, amig fegyvereik biztosítani tudják számukra a világpiacot. Az itteni fegyverkezés nem az elvek ellen irányul, hanem a világpiac megtartásáért. A népeket nagyon könnyű a vörös mumussajl ijesztgetni, mert az átlagos amerikai soha sem tanú* mányozta a társadalmi berendezkedést. A szocializmusról és annak gyakorlatba vételéről halvány fogalmuk sincsen. Természetesen azok az argumentumok, amelyeket a kapitalizmust annyira magasztalok fölhoznak, csak azt bizonyítja, hogy a világ kapitalizmusa valóságba rabszolgaságban tartotta a lakosság nagy részét és most azért kétszeresen nehéz azokban az országokban a tényleges szocializmust megvalósítani. Kimerné azt állítani, hogy a lengyel vagy a magyar földműves sorsa jobb volt a földbirtokos és grófi uralom alatt, mint ma, amikor a föntnevezett országokba nem csak a kapitaüzmus mulasztását kell pótolni, hanem egy lerombolt országot kell újjáépíteni. És ha tényleg jósolni akarunk valamit, hát azt megjósolhassuk, hogy azoknak az országoknak ipari és földművelési munkásai nem fogják soha vissza kívánni a régi állapotokat, amelybe őket a kapitalizmus részesítette, azok pedig akik a régi rendszert akarják visszaállítani, nem mások, mint a népek ellenségei. Miért...? Miért? Miért? Nem árulunk zsákba macskát, — mint népiesen mondani szokás, — hanem megmondjuk most mindjárt, hogy az alábbiakban a Bérmunkás 1949-es naptáráról lesz szó. Meg fogjuk indokolni, miért hangoztatjuk oly kérkedően, hogy a Bérmunkás naptárai messze kimagaslanak a szokásos naptárirodalomból. Miért? — Azért mert á naptárak, — úgy a hazaiak mint az ittenik, — csak az év-végi ünnepek üres óráinak kitöltésére szánt gyorsan összeütött, rendesen csak “összevágott”, vagyis nem eredeti Írások gyűjteményei. A címek tömkelegé ne tévesszen meg senkit, mert a nagyhangú címek mögött rendesen csak pár szóból álló, nagyon is felületes s kétes értékű olvasnivalót találunk. A legtöbb amerikai naptár csak ízléstelen, érzelmes, gyakran soviniszta érzelmeket tápláló vágott elbeszélésekkel van tele. Az úgynevezett “tudományos” cikkek valójában a tudománytalanság mintaképei, mert a nagy területet felölelő címet követő néhány sorban még a legjobb esetben is csak nagyjából lehet a tárgyat ismertetni. A nagyszámú hirdetést, mint “olvasó értéket”, természetesen figyelmen kívül hagyjuk. EREDETI ÍRÁSOK Ezzel szemben a Bérmunkás naptárai minden évben legalább féltucat igen komoly, a tárgykörét részletesen ismertető, kimerítő cikket hoz, amelyek gondos elolvasása után az olvasó maga állapítja meg, hogy sok uj, értékes ismeretet nyert. Olyan ismereteket, amelyekhez magyar nyelven eddig még nem juthatott. Ez teszi a Bérunkás naptárait külömbbé minden más naptárnál. A most készülő naptárban is adunk ilyen értékes ismereteket több ilyen cikkben. Ilyen például az, melynek cime ugyanaz a “Miért? . . . Miért? . . . Miért? . . .” mint jelen cikkünknek. Abban a cikkben kimerítő és olyan eredeti választ nyer az olvasó, amit másütt még sehol sem hallott arra a nagyon fontos kérdésre, hogy miért folyik az idegháboru már három év óta? Ilyen kimerítő értékes információt kap az olvasó a katolikus egyháznak a gyógyászatba való beavatkozásáról Paul Blan- shard cikkében. Ugyancsak ily valóban értékes ismereteket nyerünk Dr. Maurice Ewing “Hegyek a tenger fenekén” című cikkében is, amely egy földrajzi expedíció munkáját Írja le. Az egészségügy terén Joseph Bernstein “A gyermekparalizis oltószere” cimü cikkből tanulhatunk sokat. KOMOLY ÉRTEKEZÉSEK A fizikai és a kémiai tudományok legújabb eredményeiről is két cikk számol be. Ezek nem odavetett, párszavas, felületes írások, hanem komoly tudományos értekezések, amelyek elolvasását minden intelligens ember megköszöni. Dr. Hallowell Davis “Hang és hallás” cimü cikke az egyik, a másik pedig Frederick Lieber “Hajsza az elemek után” cimü értekezése. A társadalomtudományt, a zeneirodalmat, a munkásmozgalmat a következő értékes cikkek szolgálják: Zára János: Változnak az idők; Bustya Károly: A zene értékelése; Gőgös Pál: Hogyan és mit olvassunk ?; Geréb József: Hiányosak-e a tápszereink?; Pika Pál: Harc a társadalom irányításáért. Ezeket kiegészíti a három kitűnő tárca, amelyek egyiket bolgár nyelvből (Dr. Bihari József), a másikat spanyolból (Menyhért L. Ferenc), a harmadikat pedig angol nyelvből (gb.) fordították direkt naptárunk részére. És ha hozzáadjuk még ezekhez a számos rövidebb cikkeket, a közel 500 nevet tartalmazó Ki-Mikor- Hol-Miért életrajzi adatok gyűjteményét, továbbá a sok uj verseket és a szöveget tarkító képeket, akkor bátran kérkedhetünk, hogy a Bérmunkás 1949- es naptára messze-messze felette áll minden más naptárnak. Hogy ez nem túlzott állítás, minden olvasó megítélheti, ha naptárunkat más naptárokkal hasonlítja össze. Nem is hirdetés gyanánt írjuk ezen sorokat, hanem inkább azért, hogy lássák olvasóink, mekkora értéket adnak azoknak, akiknek elküldik a Bérmunkás 1949-es Naptárát ! FÉLTIK A TANÍTÓKAT WASHINGTON — Az Ame- rikaellenes Cselekedeteket Vizsgáló kongresszusi bizottság füzetet adott ki. amelyben azt próbálják bizonyítani, hogy az amerikai tanítók és tanárok képezik azt a csoportot, amelyet a kommunisták legkönnyebben befolyásolhatnak. A füzet, amely a “100 Things You Should Know about Communism and Education” hosszú nevet viseli, azt írja, hogy Moszkvában 800 amerikai kommunistát képeztek ki szabotálás- ra, akik itt'valamilyen szabotáló szervezetet alkotnak. Később a bizottság tagjai kénytelenek voltak módosítani a füzet ilyirá- nyu információját úgy, hogy csak háború esetén az amerikai kommunisták követnék ezen 800 egyén utasításait. ; Chiang Khai-Shek már hajlandó átadni a fővezérséget bármelyik amerikai tábornoknak. — Talán még arra is hajlandó, hogy amerikai katonák verekedjenek és haljanak hősi halált érte.
