Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-12-18 / 1558. szám
4 ö uiaai BÉRMUNKÁS 1948. december 18. I MAGYARORSZÁGRÓL- AMERIKAI SZEMMEL Elmondja: VISI ISTVÁN ÁZ ISKOLÁK ÁLLAMOSÍTÁSA Nagy port vert fel nem csak az országban, hanem külföldön is. Leginkább a katolikus egy-, ház használta fel nagymérvű ellen propagandának, úgy külföldön, mint bent az országban és sajnos sikerrel. És amikor azt mond ják, hogy Magyarországon nincs vallásszabadság, akkor a vizsgálat szerint igazuk van. Mert amikor a vallástan kötelező az iskolákban, akkor nincs szabad választás, szabadság. Ezt Írja elő az uj törvény. A vallásszabadságban éppen úgy benne kell lenni azon szabadságnak, hogy ha nem akarom, akkor nem kell a gyermekeimnek vallástant tanulni, amint itten van az Egyesült Államokban. Mindenki csak a szabad akaratából és nem az adófizetők pénzén, az állami gépezet segitségé- vel legyen arra rákényszerítve, kötelezve. Még ez Magyarországon nem igy van, hanem a val- lgstanitás kötelező, mely sok esetben nagy zavart kelt és a gyermekeket széjjelválasztja, felekezetek szerint. Sőt még több esetben más vallási tanokat, imákat, ceremóniákat tanítanak, mint amilyen felekezethez tartoznak a gyermekek. Például' Szegilongon, Zemplén megyében, a mostan államosított iskola, mely katolikus iskola volt, ugyan az a tanító maradt ott és ugyan csak úgy, a katolikus egyház szokásai szerint tanítja még a református gyermekeket is, az “Üdvözlégy Máriára és a Dicsértessék a Jézus Krisztus köszöntésre”, mint régen tették a katolikus papság vezetése alatt. Ugylátszik, hogy ha maradt volna egy-két iskola- köteles zsidó gyermek, még azokat is ezen kizárólagos, katolikus ceremóniára tanítanák és hivatkoznak az uj iskola törvényekre, mely a vallástant kötelezővé teszi. De a katolikus papságot még ez sem elégíti ki, olyan dühösen támadták az uj iskola törvényeket és az iskolák államosítását, mintha csakugyan elvették volna a lehetőséget, a vallástan tanításától. Jobban nem támadhatták volna akkor sem, ha .egyszerűen az amerikai iskola törvényeket veszik át és eltiltják a vallás tanítását az állami iskolákból. De viszont, ha átveszik az amerikai iskola törvényeket, akkor csak oda kellett volna tartani az orruk alá és rámutatni, hogy abban a nagyra tartott, dicsőített Amerikában már egy pár száz éve nem engedik az állami iskolákat és adópénzt hittanra, felekezeti tanok és a gyermekek felekezeti csoportokra való szétszaggatására felhasználni. Akkor még Schlahta Margit sem állt volna fel a magyar parlamentben és kérte volna, hogy hívják meg az amerikaiakat ezen uj törvényeket felülvizsgálni. AZ AMERIKAI TÖRVÉNYEK Az alaptörvényben az első és a tinzennegyedik rész amendment, szigorúan kimondja, hogy “sem az állami, sem a federáci- ós kormány nem állíthat fel egyházat, nem hozhat olyan törvényeket, melyek egy, vagy több vallást segítene, vagy előnyben részesítené egyiket a másikkal szemben. Nem kötelezhet, vagy befolyásolhat egyéneket a templomba járásra, vagy azoktól távol maradásra, azok akarata ellenére, vagy arra kényszeríteni, hogy higyjen, vagy ne higyjen bármilyen vallásban. Senki nem büntethető vallási hit tartása, gyakorlása, vagy nem hivése miatt, a templomba járás, vagy nem járás miatt. Nem használható adópénz, semmilyen mennyiségben, sok vagy kevés összeg nem vehető ki vallásos cselekedetek, intézmények támogatására, bármilyen formában, bármilyen néven is akarja a vallástant tanítani, gyakorolni. Sem az állam, sem a federációs kormány nem vehet részt, sem nyíltan, sem titokban a vallásos szervezetek, csoportok működésében, sem a ^állásos szervezetek, csoportok mint ilyenek nem szerepelhetnek az állami funciókban. Jefferson szavai szerint: ezen törvények által előirt részlettel azt kívánjuk szolgálni, hogy az. egyház és az állam között válaszfal legyen felépítve, mely azokat külön tartja.” "" Amikor az alkotmány tizennegyedik részével (amendment) ezt a törvényt kiterjesztették minden államra 1875-ben, azt követő évben az uj alkotmánymódosítás magyarázatára az akkori elnök, Grant, a következő beszédet mondta Des Moines- ban: “A szabad iskolák erősítésére el kellett határozni, hogy egyetlen egy dollár sem lesz más célra, felekezeti iskolákra fordítva, mint csak az ilyen állami iskolák fentartására. El lett határozva, sem az állam, sem a federációs kormány, vagy ezek együttesen nem fognak támogatni más intézményeket, mint amelyek szükségesek, hogy a növekedő gyermekeknek alkalmat adjanak egy jó, általános iskolázottságra, elkülönítve a felekezeti, pogány, vagy istentelen dogmáktól. Hagyjuk a vallás tanítását, a családi oltárra, a templomra, magániskolákra, melyeket teljes egészében önkéntes adakozásból tartanak fen. Tartsuk az államot és az egyházat örökre szétválasztva.” (Ezen kivonatok a Legfelsőbb Bíróság 1947 októberi ülésének jegyzőkönyvéből lettek kivéve, melyet 90-es szám alatt bárki is megszerezhet, a Congresszus könyvtárából.) Ez a Champaign, Illinois ügyben újabban meg lett erősit- ve, ahol az iskolákban vallástant akartak becsempészni, a fenti jegyzőkönyvi kivonat ezzel az üggyel kapcsolatos. GYERMEKEK ELKÜLÖNÍTÉSE Amint sok helyen működik ez az uj — nagyon csapnivaló iskola törvény Magyarországon, a gyermekeket, akiket végre összehoztak egy iskolába, igy próbálták mint egységes nemzet tagjait tanítani, a hittanórákra külön-külön csoportokra szaggatják és átadják a papjaiknak, hogy az állami iskolákban tanítsák a saját felekezeti dogmáikat. Némely helyen van három-négy külömböző felekezeti csoport* azonban ha csak egy- kettő akad, különálló felekezeti gyermek, akkor összecsapják őket más felekezeti gyermekekkel és azoknak a vallását tanítják velüg, mint ezt láttuk a sze- gilongi esetben is. Másszóval, rájuk kényszerítik az általuk nem akart, vagy el nem sajátított vallást is és annak a tanait. De az a tény, hogy ilyen szembeötlően elkülönítik őket és nagyon is gúny tárgyává tehetik azokat, akik nagy kisebbségben vannak, igy idegen felekezeti tanokat kell, hogy tanuljanak, vagy száipüzve lesznek minden felekezeti csoportból, igy a gyermekek között is. Nem mint magyarok, hanem mint egymással versenyző szekták, felekezetek szerepelnek minden héten az ilyen hitoktatásoknál. Ezen szétforgácsolási törekvéseket, felekezeti csoportokra való elosztásokat akarták megakadályozni az amerikai törvényhozók. Ez sikerült nekik, ez által nagyobb nemzeti egységet kovácsoltak ezen sok nemzeti, felekezeti és faji vegyülékből, mint a magyarok tették. Ennek oka az a tény, hogy felekezeti csoportokra szaggatva, sokszor egymás ellen harcoltak, egymást gnyolták, sőt ellenségnek tekintették a gyermekek, akik között legkönnyebb volt a gyűlöletet felkelteni. Ez tette lehetővé, hogy majdnem minden faluban kétrészre volt osztva a fiatalság és örökös háborút viseltek egymás ellen. Valószínűleg a papság nem akarja, hogy a báránykák ösz- sze vegyül jenek, egymást megismerjék, esetleg megszeressék és az eddig olyan nagy bűnnek feltüntetett vegyes házasságot kössenek. Valamint ezzel megtudják akadályozni az egységes fiatalsági csoportok, műkedvelő körök, vagy közművelődési klubok kialakulását. Amíg külön-külön egyetlen felekezeti csoport sem elég erős ilyen csoportok megszervezésére a falvakban, vagy egymás lerombolására törekednek, mint a múltban tették. VALLÁSSZABADSÁG nem lehet olyan törvények alapján, amely kötelezővé teszi a hittant, elválasztja a felekezeti gyermekeket és kényszeríti arra, hogy hetenként valamilyen felekezetnek legyen a polgára, semmi közösséget ne vállaljon az iskola társaival, akik más felekezethez tartoznak. így egyáltalán nincs lehetőség a kisebbségi csoportokat, felekezeteket megvédeni, a nagyobb csoportokkal egyforma jogokat, védelmet adni nekik. Ezt meglehet könnyen oldani, csak akarni kell. Hagyják a vallás tanítását az egyházra, a papokra, saját templomaikban, önkéntes alapon, önkéntes adományokból. Ezt már Hernádnéme- tiben, az ottani katolikus pap meg is kezdte, ámbár önmagától. minden felsőbb intézkedés nélkül, talán még annak ellenére is elhatározta, hogy ahelyett, hogy a falu közepére ejárna az ottani katolikus gyermekeket különválasztani a reformátusoktól, inkább vasárnap a templomban ad nekik hittan órákat, amit itten is megtesznek. Ezt lehetne intézményessé tenni, kidobni a törvényből a kötelező hittant, ezt a nagy szégyenfoltot 1948-ban, a modern korban hozott törvényekből. Meg kell jegyezni, hogy mostan a templomokba sokkal többen járnak Magyarországon, mint az én gyermek koromban. Mostan minden olyan bukott csendőrparancsnok, katonatiszt, az intelligencia, akik régebben nem igen látták szükségesnek a templomba járást, most tüntetőén mennek, résztvesznek a vallási megmozdulásokban, sokszor azok kerülnek az élére és állásukat felhasználják az állam, az ország mostani törvényei elleni agitációra. Sokkal többen jönnek össze egy-egy búcsúra mint régen, ahol bizony sok burkolt kormányellenes propaganda folyik. De tudtunkkal, sehol nem igyekeztek ezt megakadályozni, sőt még szégyenszemre a Magyar Dolgozók Pártja is sokszor csatlakozott, vagy igyekezett az ily búcsú összejöveteleket kihasználni, ezáltal elősegíteni nagyobb tömeg összejövetelét, mint azt a monoki búcsún is láttuk. A papság hatalma nem csökkent, sőt emelkedett, ezen kötelező hittan csoportosulással, tovább megtartják a fiatalság fölötti kontrolt. Pedig egy észszerű iskola törvény meghozásával kivehették volna a méregfogát az egyházaknak, mellyel mostan a kormányt rágják. BIZONYÍTÉK Két barátnő, akik már régebben nem látták egymást, találkoznak és a következő párbeszéd hangzik el közöttük: Az egyik: Jaj de régen nem láttalak, mond hogy vagy? A másik: Köszönöm kérdésed, most már napről-napra ,erősbö- döm. Az egyik: No, annak igazán örülök, már csak azért is, meri# nem igen látni rajtad. Dehát miről tudod, hogy erősbödöl? A másik: Oh, azt egész biztosan mondhatom. Ha öt-hat évvel ezelőtt öt dollár ára fűszert vásároltam az üzletben, hát alig bírtam hazahozni, most meg láthatod, hogy félkézzel is köny- nyen elviszem! EGY LAPKEZELŐ NAPLÓJÁBÓL Az a munkás, aki polgári újságot olvas olyan, mint aki domború tükröt használ; — kicsinyítve látja magát. Minden barátom kezébe adhatok egy-egy munkáslapot, mert aki annyira elfogult, hogy nem vesz kezébe munkáslapot, már nem lehet a barátom.
