Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-12-04 / 1556. szám
1948. december 4. BÉRMUNKÁS 6 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI “NEM MI MONDJUK” Ez a címe a Magyar Bányászlap egy cikkének, amely az SLP magyar szövetségének a Magyarországra vonatkozó jelentését tartalmazza. Ezért a jelentésért nagyon megdicséri a bevezetőjében Kudlikot, mint a jelentés szerzőjét és azzal fejezi be a közleményt, hogy “Éhez nem kell kommentár”. Mi nem kényeztessük el Him- ler, Fay Fischer szerkesztő urakat azzal, hogy igazat adunk nekik, de most igazuk van. Ahoz a jelentéshez tényleg nem kell kommentár, az egy iskolapéldája annak, hogy a munkásmozgalomnak az opportunista szárnya, mennyire eltévelyedhet akkor, amikor a saját sikertelenségén való dühében más sikeres munkásmozgalmi eseményt mar meg. Azt kellene mondanunk, hogy Kudlik, aki megszemélyesitője a magyar SLP mozgalomnak, megérdemelte azt a büntetést, hogy Fáy-Fischer megdicsérje és ha már Kudlik nem, de az értelmesebb SLP tagoknak kellene arra gondolni, hogy valami baj lehet a mozgalmukkal, ha azzal Fay-Fischer, a Magyar Szövetség és a nyugatra szökött zupás őrmesterek szimpatizálnak vele. “Felül kell vizsgálnunk taktikánkat, ha azt az ellenfél dicséri” — mondotta a munkás- mozgalom egy nagy előharcosa. Sajnos az SLP munkás tagsága, minden önzetlensége és áldozat készsége dacára is, annyira elvesztette az önálló gondolkodását, hogy ilyen elhatározást nem várhatunk tőlük. Hogy mégis foglalkozunk, nem is a jelentéssel, hanem az abba foglalt szólamokkal, “Szabadság” “Gazdasági egyenlőség” “szocialista társadalom” stb. vonatkoztatva a magyar rendszerre, mert ezek a bűvös szavak alkalmasak arra, hogy jóhiszemű munkásoknál is fejvetik azt a kérdést, miért van Magyarországon bérrendszer még ma is? Miért van külömbség a fizetések között? Miért nincs teljes egyenlőség? Miért nem a szervezetek intézik a termelést és a szétosztást? Miért van speed rendszer? Miért gyűlölködnek Amerika iránt ? Miért van vasfüggöny? Miért nem szállították még haza a hadifoglyokat? És még sok miért? Amelynek a felvetéséért, ha arra nem tudunk, vagy nem akarunk választ adni, olyan baleset érhet bennünket, mint Kudlikot, hogy Fay-Fischerek dicsérnek meg bennünket. Mi teljesen függetlenek vagyunk, bennünket nem kötnek merev párt doktrínák, minket nem irányit Moszkva. Mi nem pályázunk kétes dicséretekre se jobbról se balról, de osztálytudatos és osztályharcos munkások vagyunk és bátran szembe nézünk minden felmerült kérdéssel s arra a marx dialektika alapján választ is tudunk adni. Válaszainkat se szentimenta- lizmus, se gyűlölet nem befolyásolja, egyedül az osztályunk érdeke az, amely irányit bennünket és ebből a szempontból világítjuk meg a felvetett kérdéseket, adjuk meg a választ a miértre. ELMÉLET — GYAKORLAT Minden árnyalatnak a modern munkásmozgalomban van egy közös végcélja: a szocialista termelési rendszer. Amennyire egységes a végcél kitűzése, éppen annyira ellentétes az elmélet annak elérésére s az addig való harci taktika. Például az SLP a mostani választási kampányban aláhúzta azt, hogy az amerikai alkotmány megadja a módot arra, hogy a választók a szocializmust beszavazzák és a kapitalizmust kiszavazzák. Ugyan akkor kihangsúlyozzák, hogy a reformok, köztük a bérharcok is haszontalanok, sőt károsak, mert elterelik a figyelmet a végcélról. Ezt az elméletet meg is indokolják, figyelmen kiviil hagyják azt, hogy már több Ízben a választók “beszavazták” a szocializmust, de ez még egyáltalán nem jelentette azt, hogy “kiszavazták” a kapitalista rendszert, mint legutóbb Angliában. Az IWW elmélete viszont azt mondta, hogy a munkásosztályt a termelés színhelyén kell megszervezni ipari uniókba és ha ez osztályharcos alapon történik, akkor az igy megszervezett munkásosztály képes arra, hogy társadalmositja a termelő eszközöket és az Ipari Unió utján végezze a termelést és a szétosztást. Az IWW sem hisz a refor- mondja, hogy a munkásosztályt tályharc folyamatának tekinti, mint egy hadgyakorlatot a végső harchoz, amellett, hogy a munkásságnak ezzel jobb munkaviszonyokat, nagyobb szervezési lehetőséget harcol ki. Mindezek a célok, beleértve az itt fel nem soroltakat is, az elméletüknek a megvalósításához a lakosság, vagy legalább is a munkásosztály töbségének a megnyerését tartják szükségesnek. Csak puccsisták hiszik azt, hogy egy kissebbség jól megszervezve, tartósan megszerezheti a hatalmat. Ezek az elméletek, minden helyesnek vélt indokaikkal egyetemben, tényleg csak feltevések, amelyek még gyakorlatilag kipróbálva nem lettek. Kétségtelen az, hogy adott esetben, a jól felépített elméletek gyakorlati alkalmazásánál, a gazdasági és erőviszonyok kíván aim a i n a k megfelelően változásra kényszerülnének. BIRTOKON KÍVÜL ÉS BELÜL Magyarországon és a többi népi demokráciában is, meg volt az ottlevő munkásszervezeteknek az elmelétük a társadalmi harcokra, a végcélra éppen úgy, mint a végcélért való küzdelemre. A jobb és báloldali szocialisták, a kommunisták és a szak- szervezetek voltak azok ezekben az országokban, akik az osztályharc vonalán állottak. De ezek az elméletek kártyavárként omlottak össze akkor., amikor a háború után, megadatott annak a lehetősége, hogy a munkásosztály döntően szóljon bele a kapitalista termelési rendszer miként való átalakításába. Tudott tény az, hogy a népességnek csak egy kis rétege volt megszervezve és tudatosítva arra, hogy megdöntse a kapitalista társadalmi rendszert és helyébe kollektív termelési rendszert vezessen be. Ennek dacára a viszonyok olyanok voltak, hogy az alkalmas volt arra, hogy a termelési rendszerben változásokat idézzen elő. Ezt egyrészt az tette lehetővé, hogy a háborút előidéző uralkodó osztályok a háború elvesztésének a következtében megbuktak és bűnösségük tudatában elmenekültek. A másik lehetőséget az adta meg, hogy ezeket az országokat a vörös hadsereg szállotta meg. Természetesen a megszálló hatalmak mindenütt oda törekedtek, hogy az elkergetett, vagy elszökött kormányzatok helyébe a neki legjobban megfelelő kormányzatok kerüljenek. Úgy a Szovjet megszállók, mint az angol-amerikai hatalmak, koalíciós kormányokat alakítottak. Az előbbi arra törekedett, hogy ebbe a kormányzatba a munkásság, mig az utóbbiak, hogy a polgárság jusson domináló szerephez. Természetesen itt nem lett figyelembe ’/éve a lakosság óhaja, mert hiszen az többé-kevésbé meg volt fertőzve a fasizmus eszméjével és az előzetes megállapodások szerint, ilyen elemek nem szerepelhettek a kormányzatokban. A háború után a* szövetségesek között mind élesebb lett az ellentét, az osztályharc világméretekben élesedett és ennek megfelelően alakultak át az európai koalíciós kormányzatok, egyrészt balra, másrészt egészen a szélső jobboldalra történtek eltolódások. Magyarországon is balra tolódtak el a kormányzati viszonyok. A földosztás, a termelő eszközök államosítása, gazdaságilag is összeroppantotta az uralkodó osztályt, amelynek következtében az uralkodó őszhöz tartozók és azok uszályába kapaszkodó politikusok, jobboldali szoc. demek ellentétbe kerültek az uj rendszerrel és a tegnap polgári és szoc. dem. forradalmárai a kapitalista termelési rendszer védelmélmébe az ellen- forradalom oldalára kerülve, szövetségesei lettek a tegnapi ellenfeleiknek. A fasisztával, a nagytőkével, a földjét vesztett mágnással, a hivatalból kirúgott gentryvel és magával az egyházzal is. A hatalom birtokába a munkás, kisparaszt és haladó értelmiségi szervezetek kerültek. Ebből a tényből adatott az, hogy a munkás szervezetek a kapitalista termelési rendszer elleni harci elméletük ^idejét múlta lett, mert a munkásosztály, hogy hivatalosan fejezzem ki magamat a hatalom üldözöttjéből, elnyomottjából, a hatalom birtokosa ett, anélkül, hogy a viszonyok lehetővé tették volna azt, hogy a szocializmust megvalósítsa. Ez az uj helyzet, uj elmélet, ujtaktika alkotását tette szükségessé és amikor osztálytudatos munkás felteszi a miért ?- eket, ezeket a tényeket kell figyelembe vennie, hogy megértse a miértre kapott válaszokat. A SZOCIALIZMUS ELŐFELTÉTELEI Mint fent mondottuk a szocialista termelési rendszer megvalósításának egyik előfeltétele az, hogy a munkásosztály erre a célkitűzésre megszervezve és megnevelve legyen. De éppen ily előfeltétel a technikai fejlettség és a körülötte levő társadalmi rendszerek hasonlósága. Tudjuk jól, hogy Magyarországon ezeknek a feltételeknek mindegyike hiányzott. A szak- szervezeteknek a háború előtt 140 ezer tagja volt. A nagy tömegek 25 éves fasiszta nevelésen mentek keresztül és tagadhatatlan, hogy nem csak az uralkodó osztály szimpatizált a fasizmussal, hanem az meglehetősen nagy tömegekre támaszkodott, kiket soviniszta és irre- dentista jelszavakkal fertőzött meg. # A háború után Magyarország mindenre alkalmas lehetett csak szocializmusra- nem. Gazdaságilag teljesen csődbe jutott, gyárai, bányái, közlekedési eszközei nagyrészt szétrombolva, amit a háborús rablógazdálkodás és a harcok okoztak, miután hadszíntérré változott Magyarország, végül pedig miután a visz- szavonuló németek minden megmozdítható felszerelést, gépeket, élelmet, nyersanyagot, állatállományt magukkal vittek, nem feledkezve meg pénzről, ékszerekről és műtárgyakról sem. A háború után az ország kifosztva, kirabolva, lerombolva, a nép lerongyolódva, éhesen fogadta a felszabadulást, kétségbe esve, tehetetlenül minden segédeszköz »nélkül állt és csodára várt. MI A TEENDŐ ? A munkásszervezetek előtt két lehetőség állt. Az egyik megmaradni az ellenzék szerepébe, várva arra az időre, amig a szocialista termelési rendszer minden lehetősége meg lesz, vagy pedig az adott lehetőségek figyelembe vételével résztvenni a kormányzatba és igy gyors ütembe haladni a szocialista társadalom felé. Tulajdonképpen csak ez az utolsó lehetőség állt fen, mert az akkori körülmények között nem akadt volna polgári párt, amely a munkásság nélkül vállalkozott volna a kormányzásra. Egy ilyen koalíciós kormányzat sok előnyt, de sok veszélyt is jelenthetett a munkásosztálynak. Előnyét jelenthette, hogy szervezkedési szabadságával élve, gyorsabb ütemben szervezheti meg a proletáriátust. Hogy a hatalomban való részvétellel a szocializmushoz való barátságo-
