Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-12-04 / 1556. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1948. december 4. Féreg fasiszták sabb nevelést adhat a népnek már az iskolákon keresztül. Hogy a hatalom tulajdonképpe­ni forrásától, a termelési eszkö­zök tulajdon jogában eltolódást idézhet elő, a végrehajtó hata­lomból, katonaság, rendőrség, hivatalokból kiszoríthassa az el­lenséges elemeket. Ezek és sok más előny megkönnyitheti és gyorsíthassa a szocialista társa­dalom megvalósítását. De éppen ilyen veszélyeket is jelenthet, mint ahogy jelent is, ha a munkásosztály polgári ele­mekkel vesz részt a kormány­zatban. Fenn áll az a lehetőség, hogy a megrendült kapitaliz­must a közreműködéssel erősiti meg, hogy a vezéreknek a hata­lom birtokába eszükbe sem jut a szocialista társadalmi rend­szer, hogy eszközéül válnak az imperialista törekvé s e k n e k, mint ahogy ezt lássuk az angol, francia, olasz, stb. jobboldali szocialista pártoknál. VÁLTOZÁSOK Amig azt lássuk, hogy az úgy­nevezett nyugati szocialista pár­tok a kormányzatban való rész­vétele a munkásmozgalmuk csődjéhez vezetett, hogy telje­sen a kapitalista imperializmus szolgálatába szegődtek, hogy a legnagyobb ellenlábasai nem csak a munkásosztály felszaba­dulási törekvéseinek, de még a legminimálisabb bérkövetelések­nek is, hogy előkészítői, sürgetői a harmadik világháborúnak, amellyel ha leverhetik a balolda­li országokat, remélik, hogy megerősödnek a hatalmi pozoci- ójukban. Összegezve ezek a “szocialista” pártok, nem csak, hogy elvesztek a szocialista tár­sadalom megvalósításáért folyó harc számára, hanem egyik leg­veszedelmesebb ellenfeleivé vál­tak annak. Ellenben mit látunk az úgy­nevezett Népi Demokrácia álla­maiban ? Miután a hatalmat átvették a polgári pártokkal együtt, céltu­datosan törekedtek arra, hogy a nép többségét képező dolgozó­kat kivonják a kapitalista befo­lyás alól és legalább is semlege­sítsék a paraszti tömegeket a szocializmus elleni harcban. A földosztással ezt sikeresen elér­ték, ugyan akkor kihúzták a ta­lajt a legmegrögzöttebb ellen­ség, a földbirtokos osztály alól. Rögtön államosították a nagy­ipart, a bányákat és a közleke­dést, ezt követte a bankok, 100 főnél több alkalmazottal dolgo­zó ipari és kereskedelmi vállala­tok államosítása, mindez min­den kártérítés nélkül. A rendőrségből, katonaság­ból, a hivatalnokokból, az álla­mosított intézmények éléről, el­távolították az osztályellenséget s proletár, vagy megbízható ér­telmiségi elemekkel helyettesí­tették azt. Megtörtént az isko­láknak az egyházak kezéből va­ló kivétele is, ugyanakkor hatal­mas nevelési kampány indult meg a munkásságnak, nem csak az ideológia, de a termelés és el­osztás irányításának a kiképzé­sére is. Ezek az intézkedések termé­szetesen erős ellenállást váltot­tak ki a polgári, kapitalista rendszer hívei között, beleértve a jobboldali szociálistákat is, melyeknek következménye volt ezeknek az elemeknek a kiválá­sa és eltávolítása a kormányzat­ból és az egész rendszernek a balra tolódása. Ezek a változások nem men­tek nagyon simán. Kemény har­cok árán történtek meg. Ma a három éves Népi Demokrácia után is még nagy és komoly küz­delem folyik a külföldről is tá­mogatott, bátorított reakció el­len, csak a Népi Demokrácia ál­lamainak szoros szövetsége és a munkásosztály folytonos fejlő­dő öntudata az, amely képes megbirkózni a nehézségekkel. Ez a helyszűke miatt hiányos vázlat volt szükséges, hogy a jövő számunkban megadhassuk a választ a “Miért ?”-re. “LELKI TISZTASÁG” Father Csernitzy, akit a szak­társai még mindig siratnak és hivatkoznak felemelt lelkületé- re, már két hónapja abba a burdos házba költözött, amely­be Petőfi szerint “a lakók fele, sőt felénél többje, pappal van tele.” De amint a többi isten keres­kedők írják, a “Mi Lapunk” cí­mű újságban, a szelleme ott él közöttük és az általa megjelölt utón “emberszeretet, tisztesség­tudás, lelki tisztaság” alapján, írják lapjukat. Igazuk van ezeknek az “apos­toloknak”, a Csernitzky szelle­me ott lebeg felettük és a krisz­tusi szeretetnek ezek a kufárjai, olyan nyelvezetet használnak ma is, amilyet csak a papok és zupás huszárőrmesterek hasz­nálnak. Az az bocsánat, mert a zupások, az utszéli modorukat a kaszárnyák légkörében gya­korolták. Nem írtak újságba és nem igényelték, hogy őket “lelki vezetőknek” nevezzék, mint ezt a butaság vámszedői, a bridge- porti papok teszik. “A lapunkba csak olyan tar­talom kap nyomda festéket, amelynek a közlését a tisztes­ségtudást megtűri“. Hogy a pa­pok, akik a fenti sorokat leírták a jobb sorsra érdemes papírra, hogy képzelik el a fent idézett jelszavakat, azt szemléltetően mutassák be az alábbi idézetek, egy rövid kis cikkből, amelyben a következő lelki finomságok jelentek meg: “Kommunista gazembe r e k, vörös betyárok, moszkovita áru­lók, pimasz söpredék, moszkovi­ta férgek, kegyetlenkedő ga­zemberek, leggyávább kutyák, tolvaj, gyilkos, ocsmány vörös, moszkvai hazaárulók, mocskos agyú vörös betyárok, moszkvai zsoldban álló banda, vörös be­tyárok, moszkvai söpredék, ör­dögi társaság.” Ezen finom nyelvezetet hasz­nálják azért, mert a magyar kormány megfenyegeti Mind- szenty érseket, ébredő vezért, hogy véget vet annak a hallat­lanul vakmerő iizelmeknek, hogy a templomi szószéket a re­akció, az ellenforradalom felleg­várává alakította át és onnét folytatja a harcát a fenti mo­dorban, a magyar köztársaság ellen. Ez fáj a bridgeporti “lelki ve­zetőknek” és ezért szednek ki minden mocskot, amit a magyar nyelv kitermelt, ezért követnek el ilyen durva erőszakot a jóiz- lés és az újságírás tisztessége el­len. (gb.) A háború előtti évek­ben csak nagyon kevesen ismer­ték Hujber István celevelandi magyar nyomdász nevét. Keve­sen ismerték, dacára annak, hogy ez a jelentéktelen kis stré­ber igyekezett befurakodni min­denüvé, ahol valami üzleti alkal­mat szimatolt. így például még hozzánk is “dörgölődzött”, adi- kális gondolkozásu munkásnak adta ki magát, aki már felismer­te, hogy minden vallás csak ba­bona és a vallások elleni küzdel­met hirdeti. Ateista gondolkozásának bi­zonyítékául még cikket is irt, elég gyatrát ugyan, de a Bér­munkás akkori szerkesztője le­közölte, talán azért, mert báto­rítást akart adni az “igazságot felismerő” embernek. Hujber azonban hamar észrevette, logy a Bérmunkásnál semmi üzletre sincs kilátása, más területet ke­resett tehát “tehetsége” érvé­nyesítésére. Történetesen abban az id őben beteg lett a Cleveland városban megjelenő “Jó Pásztor” nevű katolikus hetilap tulajdonosa, Hujber ur leszegődött ehhez a laphoz és csodák-csodája, a fel­világosult, meggyőződött ateis­ta Hujberből egyszerre, máról- holnapra buzgó hithü római ka­tolikus lett. Vallásos érzése egy­re fokozódott s pár hó múltán, amikor tulajdonába kerítette ezt a népbutitó újságot, mái pá- pább volt a római pápánál is. Bezzeg nem bizonyítgatta már, hogy az isten-fogalom csak ba­bonás hiedelem, hanem csak úgy csöpögött belőle még a szentek imádata is. A “Jó Pásztor” név nem is­meretlen olvasóink előtt, megír­tuk már több Ízben is, hogy egyike azon katolikus lapoknak, amelyek a legocsmányabb mó­don és eszközökkel fejtenek ki propagandát az újjászületett Magyarország ellen, de ugyan­akkor a szent jel vények és min­denféle más szent maszlag áru­sításával szipolyozzák a vallásos mákonnyal elhódított olvasói­kat. De soha az a lap annyira alantas, durva és hazugságok­kal telitett nem volt mint akkor, midőn Hujber ur volt a tulajdo­nosa. Tudjuk, hogy a katolikus saj­tó ma a haladás ellensége, le­hetnek talán olyan katolikusok is, akik valóban őszintén hiszik, hogy az általuk elképzelt istent szolgálják, midőn a Szovjet Uni­on. a kommunizmus, vagy bármi más, ezekkel kapcsolatos dolgok ellen propagandát fejtenek ki. Ideszámítják természetesen azt az uj társadalmi rendszert is, ami most Magyarországon van kialakulóban. Hujber azonban nem vallásos ember, amit elég­gé bizonyít a már előbb említett cikke. Nem meggyőződésből lett a vallás lovagja, hanem csak az­ért, mert a pénz szagát érezte, mint azok, akiket itt általában “féreg fasiszta” néven említe­nek. Csak üzletet látott a val­lásban is és ez a picike kis fé­reg akkor mint “szerkesztő” tet­te a nevét ismertté a gyűlölet terjesztésével és a magyar kor­mány felé küldött már nem is aljas, de valóságos ostoba és hülye rágalmaival. Hujber “szerkesztő” urró! az­ért adjuk le ezt a fényképet, mert miután lapját jópénzen el­adta, hazalátogatott Magyaror­szágba s onnan visszatérve a tő­le megszokott ocsmány förmed- vényekben számol be tapaszta­latairól a clevelandi nyomdász union angol nyelvű havi értesí­tőjében, illetőleg ilyen informá­ciókat adott a havilap szerkesz­tőjének. Az angol nyomdászok, akik a havi értesítőt szerkesztik, nem ismerik ezt a gyászalakot, — il­letőleg nem ismerik eléggé. Nem tudják például róla azt sem, hogy amikor magyar nyomdá­ban dolgozott állandóan árulko­dott a munkáltatónál a vele együtt dolgozó munkásokra, mig végre maga a munkáltató is megelégelte a dolgot és kivágta a műhelyből a munkásszolidari­tás eltipróját. Dacára ennek, most mégis mint “hü” szakszervezeti tag sopánkodik, hogy Magyarorszá­gon megszüntették a unionokat, hogy a nyomdászok dolgoznak a legalacsonyabb bérekért, de nem tehetnek semmit, mert minden munkás mögött ott áll a kém és azért most Magyarországból mindenki ide szeretne jönni. De nem érdemes többet is idézni Hujber információiból, hiszen olvastuk már azokat a “Jó Pász­torban” is még mielőtt haza­ment volna látogatóba. Éhez a kis “méltatáshoz” még csak ezt akarjuk hozzáfűzni: Az amerikai kormány utasítot­ta külföldi konzuljait, hogy ne adjanak vízumot olyan látoga­tóknak, akiket nem tartanak kí­vánatosnak. Tudjuk például na­gyon jól, hogy kimondott kom­munistáknak csaknem lehetet­len idejönni látogatóba s még világhírű tudósokat is feltartóz­tattak már, ha köztük s a kom­munista mozgalom között vala­mi összeköttetést véltek felfe­dezni. Ugylátszik, hogy a ma­gyar kormány nem követi ezt a módszert, mert ime szabad utat engedtek még az olyan kimon­dottan féreg fasisztának, mint Hujber István is, akiről minden­ki tudta, hogy visszajöVet csak hazug rémhíreket fog terjeszte­ni Magyarországról. Csak a magyar kormány, csak a magyar konzulok olyan naivak, hogy azt hiszik, ha ezen emberek hazamennek s meglát­ják a valóságot, belátják téve­déseiket, megírják az igazságot és beszüntetik az újjáéledt Ma­gyarország elleni propagandáju­kat. Balga hiedelem! Féreg fasisztából még a leg­jobb esetben is csak pondró lesz! * • NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! Az osztályharc fogjai támo­gatására ezúttal is nagysza­bású TÁNCESTÉLY lesz DE­CEMBER 11-én, szombaton este a 43 East 125th Streeten levő FINNISH HALL-ban. A Bérmunkás olvasói és azok barátai segítsék megje­lenésükkel a rendezőséget ne­mes munkájuk végzésében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom