Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-12-04 / 1556. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. december 4. BÉRMUNKÁS Az arábiai olaj mögött (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre *......................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Egyes szám ára ........... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year .......... $2.00 Six Months ..................... 1.00 Single Copy __________ 5c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás aivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE «CB* 42 Megijedtek Ha kellő tárgyilagossággal vizsgáljuk az amerikai két nagy szakszervezetnek, — az AFL és a CIO szervezetek — naggyülései- nek határozatait és intézkedéseit, önkéntelenül is szembeötlik, hogy a szakszervezeti vezérek megijedtek attól a váratlan győzelemtől, amihez az országos választások juttatták őket. Az American Federation of Labor naggyülése, amelyet Cin- cinati, O. városban tartottak, már végétért; a CIO konvenciója, amit Portland, Ore. városban tartanak, még folyamatban van jelen sorok írásának idején, de azért már láthatjuk, hogy itt is éppen úgy, mint az AFL konvención, a vörösfalást tartják a legfontosabb program pontnak. Az amerikai szakszervezetek csúnyán felsültek az elnökjelölteket kiválasztó előválasztások alkalmával. Kézzel-lábbal tiltakoztak Truman újbóli jelölése ellen és csak miután mint teljesen jelentékteleneket félretolták, csatlakoztak le Trumanhoz. Tru- mant megválasztották, de nem azért, mert a szakszervezeti basák mellé álltak az utolsó pillanatban, valóságosan kiabálva, hogy ha ló nincs, akkor Trumannal is megelégszenek, hanem azért, mert Dewey olyan pökhendi, arrogáns módon viselkedett, hogy a választók megundorodtak tőle. De azonkívül a választók félre nem magyarázható módon kimutatták, hogy a Überálisabb, bal-felé hajló irányzatot akarják. Ezért a nagyon reakciós képviselőket és szenátorokat kibuktatták. A kérdés azonban az, hogy mennyire tolódott balra az amerikai választók felfogása? A két nagy szakszervezet konvencióin a szakszervezeti basák azt igyekeztek kimagyarázni a választásokból, hogy a választók nem tolódtak el túlságosan balra. Mindkettő sietett indorszálni a Marshall tervet és hazaárulóknak bélyegezni a terv ellenzőit. De azonkívül nagy garral fogtak hozzá, hogy szervezeteiket megtisztítsák, — nem a jobboldali reakciósoktól, hanem a baloldaliaktól, akikre természetesen rásütik a kommunista bélyeget. A szakszervezeti vezérek nem akarnak lényeges változást a mai termelési rendszerünkben. A termelés irányítását továbbra is a kisszámú tulajdonos osztály kezében akarják hagyni és ebben a rendszerben ők mint a munkásokat szállító közvetítők szerepelnek. A mai termelési rendszert csak annyiban akarják korlátozni, hogy a munkásokat minden műhely részére ők szállíthassák. Aki ezt a rendszert kritizálni meri, az természetesen áruló* És áruló az is, aki rámutat arra, hogy vannak országok, ahol már megszüntették ezt a rendszert, hacsak hozzá nem teszik, hogy azon országokban a munkások csak rabszolgák lettek. Viszont á munkáltatók, akik semmiféle kontrolt sem akarnak, amely profitjukat veszélyeztetné, már ezen szakszervezeti vezéreket is iráulók- nak bélyegezték. Ugylátszik, hogy a szavazók egyikükkel sem törődnek. Ezért a szakszervezeti basák megijedtek, hogy a választások eredményét túlságosan balra magyarázzák majd. Sietnek tehát bejelenti, hogy harcot indítanak mindenki ellen, aki a nekik oly kellemes életet nyújtó rendszerben lényeges változást követel. EMELKEDIK A MUNKANÉLKÜLISÉG SAN FRANCISCO, Cal. — A United Press jelentése szerint a nyugati partvidéken a munka- nélküliek száma erősen emelkedik. A szövetségi munkaközvetítő irodák jelentik, hogy a munkáltatók nagyon megválogatják a jelentkezőket, írtért minden munkaalkalomra sokan jelentkeznek. Csupán a repülőgép gyárakban keresnek nagyobb- számu munkásokat, más iparokban inkább elbocsájtanak, mint vesznek fel embereket. EGY LAPKEZELŐ NAPLÓJÁBÓL Vannak emberek, akik semmi körülmények között sem mulasztanak el egy ebédet, de könnyen lemondanak a szellemi táplálékot tartalmazó újságjuk átolvasásáról. Sokkal jobban jár az, aki kétszer is átolvassa a Bérmunkás minden számát, mint az, aki elmulaszt csak egy,számot is. Nem szeretem az olyan olvasót, aki mindent elhisz, de még kevésbé azt, aki semmit sem hisz el. (Vi) Az amerikai, sőt sok európai ország reakciós vezérei sokat beszélnek a vasfüggönyről és az ottani rossz viszonyokról. Valamint sok olyan megtévesztett ember van a közép európai államok népei között, akik várják az “amerikai felszabadítást” mint a görögöknél tették, valamint az angol-amerikai gyámság alatt levő arab nemzeteknél. Előttem van egy levélmásolat, melyet egy Ten- nesseeből Arábiában levő mérnök irt, aki ott építi a vasutat, az arab király részére, amerikai adófizetők pénzén, hogy az amerikai olajbáróknak megengedje a király a dúsgazdag olajmezők kihasználását. Hansulyozni kel), hogy ez a levélíró nem radikális, nagyon is könnyen keresztül esett a hüségvizsgán, melyet minden kormányembernek le kell tenni, leginkább azoknak, akiket ilyen fontos pontokra küldenek ki. Mivel a levélben sok egyéni, ide nem tartozó dolog van, igy csak kivanotot közlök: “Némely helyen vizcsatorná- záct végeztek a király részére, ahol neki voltak birtokai, ilyen helyeken vannak gazdag datolya farmok. Nagyon jók akarnak lenni a királyhoz, attól félnek, hogy kirúgja őket (az olaj társulatokat). Ez a vasút is, melyet építünk a királynak épül és valami 200,000,000. dollárba kerül.” “Ami az oroszokat illeti, az csak üres lárma, amivel a nagy üzlet akar eladni mentői több muníciót, hadianyagot, mielőtt változás jönne be az adminisztrációban. Amint itten látom, az egyszerű nép nem akar háborút, sokkal közelebb állnak egy esedékes polgárháborúhoz, mint a más háborúhoz. A háborús beszéd, mint minden más beszéd is olcsó, ámbár nagyon sokba kerül a mi kormányunknak. Az olajtársulat itten vagy 50,000 dollárig feji meg az amerikai kormányt naponta.” Hogy milyen viszonyokban élnek a népek, a munkások, ízt már megtudhatjuk ezen patró- nusok által küldött sajtókuliktól is és bizony egyetlen egy sem dicsérte a viszonyokat. Ez a levélíró is előzőleg nagyon feketének festette le az ottani életszínvonalat, sokkal feketébbnek, mint a legeldugottabb Tennessee hegyoldalban. Amikor az amerikai lapok, vezérek, rádió rikkancsok, a közép európai életszínvonalról, az ottani népek rossz helyzetéről beszélnek, sírnak, kérdezzük meg, vagy emlékezzünk vissza, milyen viszonyok között élnek a görögök, kínaiak, az arabok és más agyonpártfogolt népek. Ilyen felszabadulást akarnak a magyar és más közép európai ultra hazafiak, az emigráns kormányok felállítottjai ? MILITARISTA PAZARLÁS WASHINGTON A szövetségi titkos rendőrség (FBI) tudomására jutott, hogy valahol Illinois államban egy nagyobb mocsárban olyan ui, — legalább is még soha nem használt — repülőgép motor szelepeket találnak, amelyek egyenként 75 dollárba kerülnek. A szelepeket a kereskedelmi repülőgépek részére jutányos áron megvásárolják. A titkos rendőrség kikutatta, hogy hogyan kerültek az értékes szelepek a mocsárba. A magyarázatot a “Air Force” főtisztjeitől kapták meg. Eszerint az Air Force-nak ebből a tipusu szelepből 80,000 darab fölöslege lett, amit nem tudtak elraktározni, miután azok olyan szóda keverékeket tartalmaznak, amelyek nedvesség esetén hidrogént bocsájtanak ki, ami nagyon gyúlékony. Valamelyik “nagykutya” aztán úgy oldotta meg a problémát, hogy elrendelte, miszerint a 80,000 szelepet, — amely 6 millió dollár értéket képviselt, — bele kell szórni a legközelebbi mocsárba/ ahol most sokan “halásznak” a drága dologra. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség: nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának múld kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
