Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-12-04 / 1556. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. december 4. BÉRMUNKÁS Az arábiai olaj mögött (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre *......................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Egyes szám ára ........... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year .......... $2.00 Six Months ..................... 1.00 Single Copy __________ 5c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás aivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE «CB* 42 Megijedtek Ha kellő tárgyilagossággal vizsgáljuk az amerikai két nagy szakszervezetnek, — az AFL és a CIO szervezetek — naggyülései- nek határozatait és intézkedéseit, önkéntelenül is szembeötlik, hogy a szakszervezeti vezérek megijedtek attól a váratlan győze­lemtől, amihez az országos választások juttatták őket. Az American Federation of Labor naggyülése, amelyet Cin- cinati, O. városban tartottak, már végétért; a CIO konvenciója, amit Portland, Ore. városban tartanak, még folyamatban van je­len sorok írásának idején, de azért már láthatjuk, hogy itt is ép­pen úgy, mint az AFL konvención, a vörösfalást tartják a legfon­tosabb program pontnak. Az amerikai szakszervezetek csúnyán felsültek az elnökjelöl­teket kiválasztó előválasztások alkalmával. Kézzel-lábbal tilta­koztak Truman újbóli jelölése ellen és csak miután mint teljesen jelentékteleneket félretolták, csatlakoztak le Trumanhoz. Tru- mant megválasztották, de nem azért, mert a szakszervezeti basák mellé álltak az utolsó pillanatban, valóságosan kiabálva, hogy ha ló nincs, akkor Trumannal is megelégszenek, hanem azért, mert Dewey olyan pökhendi, arrogáns módon viselkedett, hogy a vá­lasztók megundorodtak tőle. De azonkívül a választók félre nem magyarázható módon ki­mutatták, hogy a Überálisabb, bal-felé hajló irányzatot akarják. Ezért a nagyon reakciós képviselőket és szenátorokat kibuktat­ták. A kérdés azonban az, hogy mennyire tolódott balra az ame­rikai választók felfogása? A két nagy szakszervezet konvencióin a szakszervezeti basák azt igyekeztek kimagyarázni a választásokból, hogy a választók nem tolódtak el túlságosan balra. Mindkettő sietett indorszálni a Marshall tervet és hazaárulóknak bélyegezni a terv ellenzőit. De azonkívül nagy garral fogtak hozzá, hogy szervezeteiket megtisz­títsák, — nem a jobboldali reakciósoktól, hanem a baloldaliaktól, akikre természetesen rásütik a kommunista bélyeget. A szakszervezeti vezérek nem akarnak lényeges változást a mai termelési rendszerünkben. A termelés irányítását továbbra is a kisszámú tulajdonos osztály kezében akarják hagyni és ebben a rendszerben ők mint a munkásokat szállító közvetítők szerepel­nek. A mai termelési rendszert csak annyiban akarják korlátozni, hogy a munkásokat minden műhely részére ők szállíthassák. Aki ezt a rendszert kritizálni meri, az természetesen áruló* És áruló az is, aki rámutat arra, hogy vannak országok, ahol már megszüntették ezt a rendszert, hacsak hozzá nem teszik, hogy azon országokban a munkások csak rabszolgák lettek. Viszont á munkáltatók, akik semmiféle kontrolt sem akarnak, amely profit­jukat veszélyeztetné, már ezen szakszervezeti vezéreket is iráulók- nak bélyegezték. Ugylátszik, hogy a szavazók egyikükkel sem törődnek. Ezért a szakszervezeti basák megijedtek, hogy a választások eredmé­nyét túlságosan balra magyarázzák majd. Sietnek tehát bejelenti, hogy harcot indítanak mindenki ellen, aki a nekik oly kellemes éle­tet nyújtó rendszerben lényeges változást követel. EMELKEDIK A MUNKANÉL­KÜLISÉG SAN FRANCISCO, Cal. — A United Press jelentése szerint a nyugati partvidéken a munka- nélküliek száma erősen emelke­dik. A szövetségi munkaközvetí­tő irodák jelentik, hogy a mun­káltatók nagyon megválogatják a jelentkezőket, írtért minden munkaalkalomra sokan jelent­keznek. Csupán a repülőgép gyárakban keresnek nagyobb- számu munkásokat, más iparok­ban inkább elbocsájtanak, mint vesznek fel embereket. EGY LAPKEZELŐ NAPLÓJÁBÓL Vannak emberek, akik semmi körülmények között sem mulasz­tanak el egy ebédet, de könnyen lemondanak a szellemi táplálé­kot tartalmazó újságjuk átolva­sásáról. Sokkal jobban jár az, aki két­szer is átolvassa a Bérmunkás minden számát, mint az, aki el­mulaszt csak egy,számot is. Nem szeretem az olyan olva­sót, aki mindent elhisz, de még kevésbé azt, aki semmit sem hisz el. (Vi) Az amerikai, sőt sok európai ország reakciós vezérei sokat beszélnek a vasfüggöny­ről és az ottani rossz viszonyok­ról. Valamint sok olyan megté­vesztett ember van a közép európai államok népei között, akik várják az “amerikai felsza­badítást” mint a görögöknél tet­ték, valamint az angol-ameri­kai gyámság alatt levő arab nemzeteknél. Előttem van egy levélmásolat, melyet egy Ten- nesseeből Arábiában levő mér­nök irt, aki ott építi a vasutat, az arab király részére, amerikai adófizetők pénzén, hogy az ame­rikai olajbáróknak megengedje a király a dúsgazdag olajmezők kihasználását. Hansulyozni kel), hogy ez a levélíró nem radikális, nagyon is könnyen keresztül esett a hüségvizsgán, melyet minden kormányembernek le kell tenni, leginkább azoknak, akiket ilyen fontos pontokra küldenek ki. Mivel a levélben sok egyéni, ide nem tartozó dolog van, igy csak kivanotot közlök: “Némely helyen vizcsatorná- záct végeztek a király részére, ahol neki voltak birtokai, ilyen helyeken vannak gazdag datolya farmok. Nagyon jók akarnak lenni a királyhoz, attól félnek, hogy kirúgja őket (az olaj tár­sulatokat). Ez a vasút is, me­lyet építünk a királynak épül és valami 200,000,000. dollárba ke­rül.” “Ami az oroszokat illeti, az csak üres lárma, amivel a nagy üzlet akar eladni mentői több muníciót, hadianyagot, mielőtt változás jönne be az adminiszt­rációban. Amint itten látom, az egyszerű nép nem akar háborút, sokkal közelebb állnak egy ese­dékes polgárháborúhoz, mint a más háborúhoz. A háborús be­széd, mint minden más beszéd is olcsó, ámbár nagyon sokba ke­rül a mi kormányunknak. Az olajtársulat itten vagy 50,000 dollárig feji meg az amerikai kormányt naponta.” Hogy milyen viszonyokban él­nek a népek, a munkások, ízt már megtudhatjuk ezen patró- nusok által küldött sajtókulik­tól is és bizony egyetlen egy sem dicsérte a viszonyokat. Ez a le­vélíró is előzőleg nagyon feketé­nek festette le az ottani életszín­vonalat, sokkal feketébbnek, mint a legeldugottabb Tennes­see hegyoldalban. Amikor az amerikai lapok, ve­zérek, rádió rikkancsok, a kö­zép európai életszínvonalról, az ottani népek rossz helyzetéről beszélnek, sírnak, kérdezzük meg, vagy emlékezzünk vissza, milyen viszonyok között élnek a görögök, kínaiak, az arabok és más agyonpártfogolt népek. Ilyen felszabadulást akarnak a magyar és más közép európai ultra hazafiak, az emigráns kormányok felállítottjai ? MILITARISTA PAZARLÁS WASHINGTON A szövet­ségi titkos rendőrség (FBI) tu­domására jutott, hogy valahol Illinois államban egy nagyobb mocsárban olyan ui, — legalább is még soha nem használt — re­pülőgép motor szelepeket talál­nak, amelyek egyenként 75 dol­lárba kerülnek. A szelepeket a kereskedelmi repülőgépek részé­re jutányos áron megvásárol­ják. A titkos rendőrség kikutatta, hogy hogyan kerültek az érté­kes szelepek a mocsárba. A ma­gyarázatot a “Air Force” fő­tisztjeitől kapták meg. Eszerint az Air Force-nak ebből a tipusu szelepből 80,000 darab fölöslege lett, amit nem tudtak elraktá­rozni, miután azok olyan szóda keverékeket tartalmaznak, ame­lyek nedvesség esetén hidro­gént bocsájtanak ki, ami na­gyon gyúlékony. Valamelyik “nagykutya” aztán úgy oldotta meg a problémát, hogy elrendel­te, miszerint a 80,000 szelepet, — amely 6 millió dollár értéket képviselt, — bele kell szórni a legközelebbi mocsárba/ ahol most sokan “halásznak” a drá­ga dologra. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség: nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának múld kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom