Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-11-27 / 1555. szám
1948. november 27. BÉRMUNKÁS 7 oldal M AG Y AltOR SZAGRÓL- AMERIKAI SZEMMEL Elmondja: VISI ISTVÁN MAGYARORSZÁGON Pár órai késéssel,d.e. 10 órakor megérkeztünk a Keleti pályaudvarra, amelyen lázas munkálkodás folyt, mindenféle díványokon, épitési szerszámok és anyagok. Lett volna valami fogadó bizottság is, de sokakat a rokonok vártak az állomáson és széjjelszaladtak az utasok, mint a csirkék, csak ketten maradtunk a Magyarok Világszövetségének a megbízottjával. A sok hazug propaganda után azt hittük, hogy Magyarországon, vagy legalább is Budapesten sem lehet lesz jó tejes kávét kapni. így a feleségem, aki már nagyon megéhezett tejes kávéra, azt mondta, hogy csak olyan étkezdében maradunk meg ebédre is, ahol lehet lesz tejes kávét kapni. Ilyen szándékkal azt hittük, több étkezdét meg kell majd kérdezni, igy az elsőben is azt kérdeztük, hogy lehet lesz-e tejeskávét kapni? Nagy meglepetésünkre azt mondták, igen, kicsit vagy nagyot akarunk? Persze kiváncsiak voltunk a nagyra, melyet megmutattak és valami féliteres csésze volt, igy még a kicsivel is megelégedtünk. De mivel bejelentették, hogy már az ebéd is készen van, igy rendeltünk, csirkelevest, csirke paprikást, tortát és tejeskávét, a két ebédért fizettünk 20 forintot. Ez amerikai pénzben is jóval kevesebb volt, mint Páris- ban. Ezt a meglepetést követte a vonaton való utazás, ahol minden 5-10 percben jöttek kínálni a .‘forró debrecenit”, sört, bort, pálinkát, ásványvizet. Valamint később láttuk, hogy majdnem minden téren szépen fehérre festett truckok állnak és árulják a tej, vaj, sajt, tejfel és más tejárukat, ezek mellett sok tejcsarnok is van, valamint sok fűszer- üzletben lehet kapni mindenféle tejtermékeket, mind korlátozás nélkül, ha csak az otthon már szokásossá vált pénzhiányt nem tartjuk korlátozásnak. Annyira hozzávoltak szokva a sok pénzhez az infláció alatt, hogy most csak azon sírnak, hogy nincsen elég pénzük, elfelejtik, hogy ha sok volna a pénz, akkor magasak volnának az árak is, amint az infláció alatt voltak. Mind ezt összehasonlítva a párisi, csehszlovákiai viszonyokkal, és hozzászámítva azt a tényt, hogy Magyarországon az állatállománynak csak 20 százalékát hagyták meg a háború után, abból kellet nekik a mait, mely 82 százalék békebeli állat- állományt elérte — felépíteni, nagyszerű gazdálkodás — közigazgatást végeztek otthon. Ámbár igaz, hogy az állat levágást nagyon szigorúan korlátozták és bizony nagyon kevés húsféléket ettek az utóbbi évek alatt, de nem lehetett volna az állatállományt nevelni, ha megették volna őket. Már a vonatról látszott, hogy jó termés volt, a gyümölcsfák is megrakva díszelegtek az utak mentén is. Mi is több gyümölcsöt ettünk két hónap alatt otthon, mint egy egész év alatt itten Amerikában, pedig itten is sokat eszünk. A földmivesek panaszkodtak, hogy úgy a gyümölcs, dinnye, paradicsom árak, mint más mezőgazdasági termények árai sokat estek. A termelés színhelyén, a finom görög dinnye kilója 16 fillér, paradicsom 19-20 fillér, körte, szilva, szőllő egy forint, persze a városokban ezeknek kétszeresét fizetik, melynek jórésze a szállítási költség. KINCSEK PAZARLÁSA Sajnos, az ilyen dús terményeket sem igen teszik el, főzik be. Ez leginkább azért van, mert még üvegek nincsenek, nincsen fedő, mint itten Amerikában nagyon is nagy mértékben és választékban. Otthon az ilyen befőttek elrakása is, mint nagyon sok más minden munka, még 50 év előtti módszer szerint, hólyag papírral lekötve van csak rendszeresítve. Amellett, nincsen erre a célra szövetkezeti központ, vagy intézkedés, tanácsolás, kiki magának a saját módszere szerint intézi és mivel nagyon ritka esetben sikerül, igy nagyon keveset tesznek el. Legalább is ezeket láttuk Tokay hegyalján, amely gazdag gyümölcstermő és első osztályú gyümölcs terem. így nagy részét az ilyen finom gyümölcsnek is kifőzik pálinkának. A gyümölcs termelésnél, értékesítésnél, mint a szőllő, valamint a mezőgazdasági termelésnél is, a szövetkezet volna a legjobb, legfontosabb igy a legsürgősebb intézmény. Mégis, any- nyira elijesztették a parasztságot ezen észszerű szövetkezéstől, hogy még a saját érdekei miatt sem hajlandó szövetkezni, inkább évszázados szerszámokkal, 14-16 órákat dolgozik és terményének egyrészét elpazarolja, minthogy szövetkezet formájában a modern gazdálkodást és szállítást, elrakást, kannázást, vezetnék be. Ha ezt a sok természeti kincset, modern gazdálkodással, szállítással kezelnék, akkor Európa piacát, könnyen megtudnák hódítani és többet kereshetnének a gyümölcs termelésen, mint az általános gazdálkodással, búza, kukorica termeléssel. A szövetkezeti mozgalmat, a munkásszervezetek és a kormány legjobban akarja, terjeszti, ezzel szemben a volt nagybirtokosok, a bukott intelligencia és a papság folytat ellen sikeres propagandát, “kolhoznak” állítja be és anélkül, hogy tudnák, mi az a kolhoz, úgy gyűlölik még magát a szót is, hogy tovább nem gondolkoznak, hanem minden gondolkozás nélkül a szövetkezetek ellen fordulnak a legtöbb helyen. Vagy ha mégis szerveznek ilyen szövetkezetei, sokszor olyan kezekre bízzák, akik csak azok lerombolására törekednek, de mivel azok legjobban tudnak beszélni, nagyrészük ilyen bukott intelligencia, vezetése alatt áll és ilymódon bizony nem sokra haladnak, némelyek megbuknak. Vannak falvak, ahol 10-12 kilométerre vannak a földek a házaktól és reggel három-négy órakor indulnak ki, este 9 órakor jönnek haza. De még 14-16 órai munka mellett sem csinálnak annyit, mint egy amerikai farmer 3 órai munkával. A magyar paraszt 8-10 hold földön akarna jó megélhetést csinálni és el sem hiszik, hogy itt Amerikában még negyven akeron sem tud egy család megélni, ha nem dolgozik valahol más helyen és csak mint mellékes foglalkozást űzi a farmerságot, vagy konyha kertészettel esetleg megélhet 40 akerből is. Amikor mondjuk, hogy itten 80-100 acer és annál is nagyobb föld területet müvei meg egy-egy farmer család, alig tudják azt elhinni és rémségesen gazdagnak vélik az ilyen amerikai farmerokat. » Amerikai szemmel nézve a dolgokat, Magyarországon a mezőgazdálkodás, de sok más, még az ipari gazdálkodásnak is nagy része, annyira el van maradva, hogy alig lehet a 3 év alatti változást észrevenni. Azon lehet csodálkozni, hogy ilyen ósdi módszerekkel, szerszámokk a 1 még ennyire is tudtak haladni, újjáépíteni, élelmezni a népet, már ahogy azt megtudták tenni ilyen szállítási, termelési eszközökkel. ÚJJÁÉPÍTÉS Még a mostani kormány halálos ellenségei is elismerik, hogy hősies munkát végeztek az újjáépítés, de leginkább a közle- kedési eszközök, vasutak, hidak, truckok, ‘ traktorok építésénél Ámbár ezt leginkább az ipari és szervezett munkásságnak köszönhetik. akik hősies önfeláldozással, megfeszített energiával, sokszor éhesen, rongyosan, fagyoskodva dolgoztak, ember- fölötti erővel. Mert 1945-ben, a vasutak, a hidak 90 százalékban, az állat- állomány, az ipari szerszámok, gépezetek 80 százalékban voltak elpusztítva, vagy megrongálva. Nagy ipartelepek, köztük a miskolci államvasuti műhelyek, az egész környékével, lakóházaival romokban hevert. Mi már kevés romot láttunk az 1945-ös romokhoz hasonlítva. Igen. Magyarország kifosztva, lerombolva az infláció átka által sújtva, a belső ellenforradalom veszélye állandóan a feje fölött lobogott. Lengyelország mellett egész Európában legrosszabb viszonyok között indult a felgyógyulás, lábraállás útjára. És ma még a semleges amerikai, angol és más országi Írók, látogatók szerint is, minden viat nélkül, legalább második helyet, ha nem az elsőt adják az újjáépítés és életviszonyok helyreállításában. Sok angolországi utassal beszéltünk, valamint a franciaországi helyzetet is ismerve, a munkabéreket a megélhetési költségekhez arányitva, határozottan lehet állítani, hogy Magyarország jobb viszonyok között van, mint Francia, Angol, Belga, Holland országok, amelyek megnyerték a háborút.iés sok millió amerikai dollárt kapnak, csak úgy ajándékba. Egyszóval a győztes, kevésbé lerombolt országokat túlhaladta úgy a termelés, mint a szervezés terén és újjáépítésben. A németek minden tiz méterre, egy erre a célra szerkesztett géppel feltépték a síneket úgy, hogy egy méter darab sem maradt egyenes. Nem csak a vasúti, hanem még a mezei utakon levő hidakat is felrobbantották. Mégis, ma a közlekedés tűrhető, ámbár a mellékvágányokon még csak teherkocsikból átalakított személykocsik vannak forgalomban, de a főbb vágányokon, gyorsvonatok pontosan, menetrendszerint közlekednek, fűtve, világítva vannak. A vonatjegyek aránylag nagyon drágák, mert ugylátszik, hogy a fizető utasokkal akarják megtéritetni azt a sok potya utast ,akik ide-oda utazgatnak ingyen, vagy nagyon leszállított árak mellett. Az utasok fele ily potyautas, melyet rendszerint még Horthyéktól vettek át, vagyis a vasutasok, állami alkalmazottak, ilyen kedvezményes jegyekkel szoktak utazni. Természetesen ez nagyon felemelte a vasúti jegyek árát és a szállítási költségeket. Valamint a mostani közlekedéshez arányitva. nagyon sok vasutas van, legalább is egyszer annyi, mint az amerikai vasutakon, nem szólva a tehervonatokról, valamint a pályaőrökről, felvigyázókról, melyet itten Amerikában feleslegesnek tartanak és nagy mértékben csökkentettek. (Folytatjuk) JOHN VICTOR LESCHER Fiatal korában a nyugati er- dőirtók között fejtett ki tevékenységet képzett marxista tudásával, nem csak azok harcait segítette győzelemre vinni, de tanításával is élesztette, gyarapította társai öntudatosságát. Majd családot alapított és a középnyugati Wisconsinban a gyümölcs termelést, annak legkitűnőbb fajtáinak kitermelését űzte nagy szeretettel. E sorok írója, több mint húsz esztendős ismeretség és barátságában az igazi embert tisztelte benne, aki nyitott szemmel figyelte és megértette azt a nagy proletár alkotást, amely az orosz cári rendszert örökre megszüntette és helyébe egy világ ellentállásával szemben lerakta, alapját a szocialista állam kiépülésének. Az utóbbi hetekbeni találkozásom alkalmával is hosszasan elbeszélgettünk a világ események felett, mindketten fájlaltuk, hogy az emberiség nagyobb részét még ma is annyira félre tudja vezetni a kapitalisták által irányított sajtó, rádió, stb. John Victor Leschert 64 éves korában, alig négy hetes betegségében ragadta el a halál felesége és két fiú gyermeke mellől. Élete delén szűnt meg dobogni az a szív, amely családján kívül szerette a szebb jövőért küzdő emberiséget. A. H. Loewe
