Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-11-27 / 1555. szám

1948. november 27.

BÉRMUNKÁS

5 oldaJ

TOLLHEGYRŐL

mondja: F. MEZŐSÉGI

JÓ LESZ SIETNI

A kinai nemzeti hadsereg döntő veresége Mandzsúriába, melynek folyamán elveszítették Muk- dent és a győzelmes vörös hadsereg, már a Chiangék székhelyét Nankingot veszélyezteti, megmozdították Amerikában is az ellentétes erőket. A józanabb gondolkozásu politikusok úgy látták, hogy Amerika eddig is túl sok jó száz és száz millió dollárt tömött a kinai kormány feneketlen zsákjába, a fltkik küldött pénzt, élelmet, felszerelést, a kormány és az uralkodó klikk tovajbandája ellopta, elsinkófál- ta és a black marketen értékesítette. Az újabb és újabb érvágásoknak az eredménye úgy mutatkozott meg, hogy az uralkodó klikk, gazdagabb lett és az uralmukat szenvedő nép, mindig nagyobb, ma már elképzelhetetlenül mélységes nyomorba sü- lyedt.

De Amerika bőkezű támogatásának még egy feltűnő s döntő eredménye lett, még pedig az, hogy a kinai szovjet, amelynek az eltiprására adták a százmilliókat, mind nagyobb területet ölel magához és ma már olyan hatalmas, hogy annak a megdöntésére Chiangék kormánya többé nem lesz képes.

Ezt a tényt vették figyelembe az úgynevezett reál politikusok, amikor azt követelték, hogy Amerika hagyja magára a kinai kormányt és bízza az erők játékára, hogy melyik fél kerül ki győzedelmesen a hosszú polgár- háborúból.

De megmozdultak az imperialista katonai erők is, amelyeknek egy Szovjet Oroszország elleni háborúját alaposan megzavarná az, ha a 400 milliós kinai nép győzedelmesen fejezné be a forradalmi háborút. Ez nem csak a szovjet erők hatalmas megnövekedését jelentené, hanem alapjában rázná meg az

ázsiai gyarmatbirodal m a k a t, amelyeknek az elnyomott népeit igy is csak a legdurvább erőszakkal tudják uralmuk alatt tartani az imperialista hatalmak.

Az imperialista nagytőke, amelynek az érdekeltségei kiterjednek az egész vüágra, tisztán látja a veszélyt, amely a befektetéseit, a profitját veszélyezteti és ezért ellen offenzivába ment, mozgósította az érdektársait és ugylátszik, kitűnő eredménnyel. Forrestal hadügyi államtitkár Európába repült Marshall tábornokhoz és meggyőzte őt arról, hogy a kinai nemzeti kormánynak felfokozott segítséget kell nyújtani, hogy ha nem is tudja megsemmisíteni a kinai szovjeteket, de legalább fentart- ja a polgárháborút, igy akadályozza meg azt, hogy a forradalmi erők lélegzethez jussanak, hogy építő munkát folytathassanak.

A “liberalimusnak, a New Dealnek” november 2-iki nagy győzelme, ismét csak azt igazolja, hogy ezek a politikai pártok és politikusok, csak a választások előtt jönnek ki a nagy Ígéretekkel, csak akkor kritizálják egymást, de valójában mindany- nyian arra a nótára táncolnak, amit a Wall Street fütyül nekik.

Forrestal utjának a látható eredménye az, hogy a hadianyag szállítás újra megindult, hogy nem hogy nem vonjuk ki az ott- levö csapatainkat, hanem újabb csapatokat küldünk oda. Hogy egy billió dollárt akarnak megszavaztatni a kongresszussal hadianyagra a nemzeti kormánynak, amely hadianyagot Amerika muníció gyárosai gyártják, a hajótulajdonosaink szállítják Kínába, igy két legyet ütnek egycsapásra. Továbbra is fen- tartják a kinai polgárháborút és hatalmas profithoz juttatják Amerika hadiiparát és a hajózási vállalatokat.

Amerikában sajnos nincsenELVINYILATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek keU folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

TJgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépitett szervezettel lehet, melynek minden az egy

iparban__vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék

a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- KEL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

nek olyan erők, amelyek megakadályoznák ezt a manővert. Itt eredménytelenül hangzik el az, hogy “El a kezeket Kinától”. Itt nem tagadják meg a kinai nép legyilkolására szánt hadiszerek gyártását és szállítását.

Ha Amerika 15 millió szervezett munkása öntudatos volna, egyetlen megmozdulással véget tudna vetni ennek az embermészárlásnak. Mélységesen szé- p-venljük, de Amerika tömegei bambán, tunyán nézik azt, hogy a Wall Street miként készíti elő az atombombás uj világháborút.

De ha már nem bírjuk meggátolni ezt a szemérmetlenül nyüt beleavatkozást más népek belügyeibe, akkor azt mondjuk: Siessetek jó urak, gyorsan dolgoztassatok, ha kell éjjel-nappal és a hajók csak szállítsák az igy gyártott hadianyagot, szükség van rá. Az elmúlt hetekben is nagy szolgálatot tettünk a kinai népnek, amikor az amerikai tisztek által kiképzett, amerikai ruhákkal és a legmo- dernabb fegyverekkel felfegyverzett 12 hadosztály megadta magát a vörösöknek és a modern, uj felszerelését átvitte a vörösökhöz, kiknek nagyon is nagy szükségük volt erre az ajándékra.

Tessék csak sietni, overtime- oztatni, jön a tél és miután az őszi mezei munkát elvégezte a kin^i paraszt, szépen bevonul a regimentjéhez, hogy a téli hónapok alatt fegyverrel védje meg a földjét, a szabadságát, hazájának a függetlenségét.

Millió és millió szovjet paraszt indul útnak, a mandzsu- riai hadiszergyárak nem győzik el fegyverrel és munícióval a szegények hadseregét. Tessék hát sürgősen felszerelni újabb és újabb zsoldos hadsereget, ezeknek a fölszereléséből bőven fog jutni a téli hadjáratra bevonult szovjet parasztoknak.

És ez az igazság, hogy az imperialisták fegyvereivel vigyék győzelemre a kinai és a gyarmati népek a szabadságharcukat.

Görögországban, Kínában tapasztalhassák mennél nagyobb mértékben támogassák az ellen- forradalmi erőket, annál jobban hatalmasodnak el a népek között a forradalmi eszmék.

Nyiladozik a nép szeme, már jól meglássa azt, hogy kik a barátai.

Eljön még annak is az ideje, hogy a tunya amerikai tömegek is felébrednek.

JÓ ELGONDOLÁS

A Bérmunkás egy bejelentést közöl, amely szerint ha megfelelő számú jelentkező akad, akkor a jövő év áprilisában Fishbein munkástárs vezetésével nagy társas utazás történne Magyar- országba.

Az elgondolás kitűnő, a sok hazug, suttogó rágalmazással szemben, egy olyan munkástárs menne Magyarországra, kinek a tudása, a munkásmozgalom iránti rajongó szeretete, előadó képessége, rendkívül alkalmas volna nem csak arra, hogy tiszta elfogulatlansággal szemlélje az óhazai eseményeket, hanem, hogy azt szóban és Írásban az amerikai magyarsággal is megismertesse.

De kitűnő az elgondolás az utazásban résztvevőket illetőleg is, mert soha jobb alkalom nem

kínálkozik arra, hogy olyan élményeik legyenek, mint azoknak, akik Fishbein munkástársai utaznának együtt, amikor alkalom adódik arra, hogy résztve- hessenek a nagyszabású Május elsejei ünnepségeken.

Aki még nem vett részt olyan ország Májusi ünnepén, amelyben Május elseje hivatalos ünnep nap, az el sem tudja képzelni azt, hogy egy öntudatos munkásnak,. milyen nagyszerű, felemelő érzés az, hogy Május elseje törvényes ünnepé lett.

Bizonyos az is, hogy a jövő évi május elsejét olyan nagyszabásúvá teszi a felszabadult magyar munkásság, amely örökké emlékezetes lesz minden résztvevő számára.

Azok az olvasóink, kiknek szándékában van az, hogy meglátogassák az óhazát, óhazai rokonságukat, ahol a több év alatt felgyülemlett dolgaikat személyesen elintézik, saját érdekükben nagyon jól teszik, ha ezt úgy rendezik el, hogy Fishbein munkástárs vezetése alatt teszik meg . az utat. A Bérmunkás irodáján keresztül lépjen mielőbb érintkezésbe Fishbein munkástársai, aki az utazáshoz szükséges papirosokat segíti megszervezni valamint a hajó és vasútjegyeket is. Különösen a hajón hónapokkal előre kell a helyet lefoglalni, ezért szükséges a jelentkezés már most.

CALIFORNIAI SZTRÁJKTÖRŐ TERV

(Folytatás a 1-sö oldalról)

sára. Ebben a sztrájkban több helyen is alkalmazták ezt a taktikát s ennek az erednjényei voltak azon brutális véres támadások, amiket a sztrájkolok ellen intéztek.

7. Megfélemlítés. A “Mohawk Plan” előírja, hogy a sztráj kólókat individuálisan is annyira kell zaklatni, amennyire csak lehet. Ennek megfelelőleg ebben a sztrájkban is megpróbálták kilakoltatni lakásaikból mindazon sztrájkolókat, akik kompánia házakban laknak, noha azokért rendes bért fizetnek. A San Jauquin Valley területén lakó sztrájkolok házait fegyveres őrökkel vetették körül s azon az alapon, hogy a ház kompánia birtokon fekszik, nem engedtek látogatókat a lakóhoz, majd pedig kikapcsolták a gázt és a villanyt is.

8. A Taft-Hartley törvény.

Az eddig felsorolt sztrájktörő taktikához most még hozzáadták a Taft-Hartley törvény által nyújtott segítséget is. Ez a törvény teljesen a munkáltatók érdekében készült, akik a sztrájkok esetén valóban nagy hasznát veszik a munkásellenes törvénynek. Ennél a sztrájknál például tudatták a munkásokkal, hogy ha tovább is sztrájkolnak, akkor ezen rabszolgatörvény értelmében elvesztik mindazon elsőbbségi jogaikat, amiket hosz- szu éveken át végzett munkával szereztek meg.

A United Press jelentése szerint a hajósok sztrájkja napi ötven millió dollárba kerül a munkáltatóknak. — Ha ez igaz, akkor miért nem egyeznek ki a sztrájkolókkal, akik ennek még egy-tized százalékát sem kérik.