Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-11-27 / 1555. szám

1948. november 27. BÉRMUNKÁS 5 oldaJ TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI JÓ LESZ SIETNI A kinai nemzeti hadsereg dön­tő veresége Mandzsúriába, mely­nek folyamán elveszítették Muk- dent és a győzelmes vörös had­sereg, már a Chiangék székhe­lyét Nankingot veszélyezteti, megmozdították Amerikában is az ellentétes erőket. A józanabb gondolkozásu politikusok úgy látták, hogy Amerika eddig is túl sok jó száz és száz millió dol­lárt tömött a kinai kormány fe­neketlen zsákjába, a fltkik kül­dött pénzt, élelmet, felszerelést, a kormány és az uralkodó klikk tovajbandája ellopta, elsinkófál- ta és a black marketen értékesí­tette. Az újabb és újabb érvágá­soknak az eredménye úgy mu­tatkozott meg, hogy az uralko­dó klikk, gazdagabb lett és az uralmukat szenvedő nép, mindig nagyobb, ma már elképzelhetet­lenül mélységes nyomorba sü- lyedt. De Amerika bőkezű támoga­tásának még egy feltűnő s dön­tő eredménye lett, még pedig az, hogy a kinai szovjet, amelynek az eltiprására adták a százmilli­ókat, mind nagyobb területet ölel magához és ma már olyan hatalmas, hogy annak a meg­döntésére Chiangék kormánya többé nem lesz képes. Ezt a tényt vették figyelembe az úgynevezett reál politikusok, amikor azt követelték, hogy Amerika hagyja magára a kinai kormányt és bízza az erők játé­kára, hogy melyik fél kerül ki győzedelmesen a hosszú polgár- háborúból. De megmozdultak az imperia­lista katonai erők is, amelyek­nek egy Szovjet Oroszország el­leni háborúját alaposan megza­varná az, ha a 400 milliós kinai nép győzedelmesen fejezné be a forradalmi háborút. Ez nem csak a szovjet erők hatalmas megnövekedését jelentené, ha­nem alapjában rázná meg az ázsiai gyarmatbirodal m a k a t, amelyeknek az elnyomott népeit igy is csak a legdurvább erőszak­kal tudják uralmuk alatt tarta­ni az imperialista hatalmak. Az imperialista nagytőke, amelynek az érdekeltségei kiter­jednek az egész vüágra, tisztán látja a veszélyt, amely a befek­tetéseit, a profitját veszélyezte­ti és ezért ellen offenzivába ment, mozgósította az érdektár­sait és ugylátszik, kitűnő ered­ménnyel. Forrestal hadügyi ál­lamtitkár Európába repült Mar­shall tábornokhoz és meggyőzte őt arról, hogy a kinai nemzeti kormánynak felfokozott segítsé­get kell nyújtani, hogy ha nem is tudja megsemmisíteni a kinai szovjeteket, de legalább fentart- ja a polgárháborút, igy akadá­lyozza meg azt, hogy a forra­dalmi erők lélegzethez jussa­nak, hogy építő munkát folytat­hassanak. A “liberalimusnak, a New Dealnek” november 2-iki nagy győzelme, ismét csak azt igazol­ja, hogy ezek a politikai pártok és politikusok, csak a választá­sok előtt jönnek ki a nagy Ígé­retekkel, csak akkor kritizálják egymást, de valójában mindany- nyian arra a nótára táncolnak, amit a Wall Street fütyül nekik. Forrestal utjának a látható eredménye az, hogy a hadianyag szállítás újra megindult, hogy nem hogy nem vonjuk ki az ott- levö csapatainkat, hanem újabb csapatokat küldünk oda. Hogy egy billió dollárt akarnak meg­szavaztatni a kongresszussal ha­dianyagra a nemzeti kormány­nak, amely hadianyagot Ameri­ka muníció gyárosai gyártják, a hajótulajdonosaink szállítják Kínába, igy két legyet ütnek egycsapásra. Továbbra is fen- tartják a kinai polgárháborút és hatalmas profithoz juttat­ják Amerika hadiiparát és a ha­józási vállalatokat. Amerikában sajnos nincsen­ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek keU folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. TJgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépitett szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban__vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét építjük a régi társadalom keretein belül. nek olyan erők, amelyek meg­akadályoznák ezt a manővert. Itt eredménytelenül hangzik el az, hogy “El a kezeket Kinától”. Itt nem tagadják meg a kinai nép legyilkolására szánt hadi­szerek gyártását és szállítását. Ha Amerika 15 millió szerve­zett munkása öntudatos volna, egyetlen megmozdulással véget tudna vetni ennek az embermé­szárlásnak. Mélységesen szé- p-venljük, de Amerika tömegei bambán, tunyán nézik azt, hogy a Wall Street miként készíti elő az atombombás uj világháborút. De ha már nem bírjuk meg­gátolni ezt a szemérmetlenül nyüt beleavatkozást más népek belügyeibe, akkor azt mondjuk: Siessetek jó urak, gyorsan dol­goztassatok, ha kell éjjel-nap­pal és a hajók csak szállítsák az igy gyártott hadianyagot, szükség van rá. Az elmúlt he­tekben is nagy szolgálatot tet­tünk a kinai népnek, amikor az amerikai tisztek által kiképzett, amerikai ruhákkal és a legmo- dernabb fegyverekkel felfegy­verzett 12 hadosztály megadta magát a vörösöknek és a mo­dern, uj felszerelését átvitte a vörösökhöz, kiknek nagyon is nagy szükségük volt erre az ajándékra. Tessék csak sietni, overtime- oztatni, jön a tél és miután az őszi mezei munkát elvégezte a kin^i paraszt, szépen bevonul a regimentjéhez, hogy a téli hóna­pok alatt fegyverrel védje meg a földjét, a szabadságát, hazá­jának a függetlenségét. Millió és millió szovjet pa­raszt indul útnak, a mandzsu- riai hadiszergyárak nem győzik el fegyverrel és munícióval a szegények hadseregét. Tessék hát sürgősen felszerelni újabb és újabb zsoldos hadsereget, ezeknek a fölszereléséből bőven fog jutni a téli hadjáratra bevo­nult szovjet parasztoknak. És ez az igazság, hogy az im­perialisták fegyvereivel vigyék győzelemre a kinai és a gyarma­ti népek a szabadságharcukat. Görögországban, Kínában ta­pasztalhassák mennél nagyobb mértékben támogassák az ellen- forradalmi erőket, annál job­ban hatalmasodnak el a népek között a forradalmi eszmék. Nyiladozik a nép szeme, már jól meglássa azt, hogy kik a ba­rátai. Eljön még annak is az ideje, hogy a tunya amerikai tömegek is felébrednek. JÓ ELGONDOLÁS A Bérmunkás egy bejelentést közöl, amely szerint ha megfele­lő számú jelentkező akad, akkor a jövő év áprilisában Fishbein munkástárs vezetésével nagy társas utazás történne Magyar- országba. Az elgondolás kitűnő, a sok hazug, suttogó rágalmazással szemben, egy olyan munkástárs menne Magyarországra, kinek a tudása, a munkásmozgalom iránti rajongó szeretete, előadó képessége, rendkívül alkalmas volna nem csak arra, hogy tisz­ta elfogulatlansággal szemlélje az óhazai eseményeket, hanem, hogy azt szóban és Írásban az amerikai magyarsággal is meg­ismertesse. De kitűnő az elgondolás az utazásban résztvevőket illetőleg is, mert soha jobb alkalom nem kínálkozik arra, hogy olyan él­ményeik legyenek, mint azok­nak, akik Fishbein munkástársai utaznának együtt, amikor alka­lom adódik arra, hogy résztve- hessenek a nagyszabású Május elsejei ünnepségeken. Aki még nem vett részt olyan ország Májusi ünnepén, amely­ben Május elseje hivatalos ün­nep nap, az el sem tudja kép­zelni azt, hogy egy öntudatos munkásnak,. milyen nagyszerű, felemelő érzés az, hogy Május elseje törvényes ünnepé lett. Bizonyos az is, hogy a jövő évi május elsejét olyan nagysza­básúvá teszi a felszabadult ma­gyar munkásság, amely örökké emlékezetes lesz minden részt­vevő számára. Azok az olvasóink, kiknek szándékában van az, hogy meg­látogassák az óhazát, óhazai ro­konságukat, ahol a több év alatt felgyülemlett dolgaikat szemé­lyesen elintézik, saját érdekük­ben nagyon jól teszik, ha ezt úgy rendezik el, hogy Fishbein mun­kástárs vezetése alatt teszik meg . az utat. A Bérmunkás iro­dáján keresztül lépjen mie­lőbb érintkezésbe Fishbein mun­kástársai, aki az utazáshoz szükséges papirosokat segíti megszervezni valamint a hajó és vasútjegyeket is. Különösen a hajón hónapokkal előre kell a helyet lefoglalni, ezért szüksé­ges a jelentkezés már most. CALIFORNIAI SZTRÁJKTÖRŐ TERV (Folytatás a 1-sö oldalról) sára. Ebben a sztrájkban több helyen is alkalmazták ezt a tak­tikát s ennek az erednjényei vol­tak azon brutális véres támadá­sok, amiket a sztrájkolok ellen intéztek. 7. Megfélemlítés. A “Mohawk Plan” előírja, hogy a sztráj kóló­kat individuálisan is annyira kell zaklatni, amennyire csak le­het. Ennek megfelelőleg ebben a sztrájkban is megpróbálták kilakoltatni lakásaikból minda­zon sztrájkolókat, akik kompá­nia házakban laknak, noha azok­ért rendes bért fizetnek. A San Jauquin Valley területén lakó sztrájkolok házait fegyveres őrökkel vetették körül s azon az alapon, hogy a ház kompánia birtokon fekszik, nem engedtek látogatókat a lakóhoz, majd pe­dig kikapcsolták a gázt és a vil­lanyt is. 8. A Taft-Hartley törvény. Az eddig felsorolt sztrájktörő taktikához most még hozzáad­ták a Taft-Hartley törvény által nyújtott segítséget is. Ez a tör­vény teljesen a munkáltatók ér­dekében készült, akik a sztráj­kok esetén valóban nagy hasz­nát veszik a munkásellenes tör­vénynek. Ennél a sztrájknál pél­dául tudatták a munkásokkal, hogy ha tovább is sztrájkolnak, akkor ezen rabszolgatörvény ér­telmében elvesztik mindazon el­sőbbségi jogaikat, amiket hosz- szu éveken át végzett munkával szereztek meg. A United Press jelentése sze­rint a hajósok sztrájkja napi ötven millió dollárba kerül a munkáltatóknak. — Ha ez igaz, akkor miért nem egyeznek ki a sztrájkolókkal, akik ennek még egy-tized százalékát sem kérik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom