Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-11-20 / 1554. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. november 20. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ....*..................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Egyes szám ára ......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year ........ $2.00 Six Months ................... 1.00 Single Copy _____— 6c Bundle Orders _______ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás aivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE «@*>42 Csaló nemzetmentő A szövetségi Grand Jury végre hivatalosan is vád alá helyezte J. Parnell Thomas republikánus párti képviselőt,aki mint aJ Amerikaiatlan Cselekedeteket Kutató Bizottság elnöke tette magát hírhedtté az utóbbi években. A vád szerint Thomas 1940 január elseje óta állandóan csalta az államot. Semmi munkát nem végző' egyének nevében vett fel fizetéseket, amiket magának tartott meg. Azt állította, hogy sok munkája van s azért a titkárnőjén kívül még más irodai segítséget is vett fel. Helen Campbell nevű titkárnőjével, aki most szintén vád alá került, — összejátszva, a szobalányt, a bejárónőt, majd Thomas feleségének öreg, magával tehetetlen nagynénjét tették a fizető listára és vettek fel évenként 3-4000 dollárt kitevő fizetéseket, amiket a képviselő ur zsebelt el. De ezenkívül több más bűncselekményt is felsorolt a vádirat, mint például azt, miként járt közbe, hogy bizonyos Edward A. Kimmel nevű katonát ne vigyenek frontszolgálatra és miként követelt ezért a szolgálatért 500 dollárt és hogyan fenyegetődzött, amikor csak 350-t kapott. De megírta Pearson azt is, hogy miként kényszeritette Thomas az Un-American Activities bizottság alkalmazottait arra, hogy havonként egy napi kerestükkel járuljanak hozzá választási költségeihez, amiket természetesen szintén elzsebelt. Ha ezen vádak beigazolást nyernek, akkor a jogászok állítása szerint ezen csaló képviselőre maximális büntetés esetén 32 évi fegyház vár. Hogy nem fog annyit kapni, az egészen bizonyos, de mindenesetre jellemző az amerikai választók intelligenciájára, hogy Thomast újra megválasztották, noha ezen vádakat már ismerték, hiszen Pearson már augusztusban megkezdte a leleleplező cikksorozatát és Thomas nem volt hajlandó becsületsértési pert indítani ellene, amivel elismerte a vádak jogosságát. Ezen vádak alapján Thomas kerületének 14 nevesebb ügyvédje követelte az igazságügy minisztériumtól a hivatalos vizsgálatot, igy került ez az ügy a szövetségi Grand Jury elé és noha ezen vádak elég nagy szenzációt okoztak az egész országban, A választók nem vették tudomásul. J. Parnell Thomas tipikus képviselője azon nagyszájú, jellem- telen, csaló politikusoknak, akik túlzó nemzeti soviniszta jelszavakat hangoztatva kisebb nagyobb csalásokra használják fel hivatalukat. Csalásaik eltakarására valamelyik kisebbségi csoport üldözésébe fognak és amig ezen akciójukkal lekötik a közfigyelmet, azt nézik, hogy hol és miként csalhatnak és lophatnak. A politikusok ily undorító fajtái egyik helyen a négereké másutt a zsidók üldözésével leplezik piszkos üzelmeiket. Thomas és társai a kommunizmus elleni harcot hirdetik és mialatt a nemlétező veszedelemtől “mentik” az országot, csalnak, lopnak ott, ahol csak hozzáférnek és annyit, amennyit csak tudnak. A Thomas elleni pör azért nagyfontosságu, hogy egyrészről rámutat az amerikai választók hihetetlen éretlenségére, másrészről pedig leleplezi a szuperpatrióták azon erkölcstelen fajtáját, akik piszkos üzelmeik takarása érdekében faji, vallási vagy nemzetiségi ellentéteket élesztve mint gyülölethirdetők lesznek hírhedtté. Egy hajszálon függött A november másodikén lezajlott választásokhoz elérve számos amerikai ember megkönnyebbült sóhajjal mondotta: “Tehát még sem lett háború!” Mert bizony nagyon sokan attól tartottunk, hogy a harmadik világháború borzalmai ránkszakadnak még a választások előtt. A háború ily gyors kitörésétől való félelemre nem az oroszok- kali ellentét, vagy más, a külpolitika keretébe tartozó ügyek adtak okot, hanem pusztán csak az a tény, hogy általános meggyőződés szerint a választások meg fogják fosztani a demokrata pártot az uralomtól és úgy látszott, hogy ezen párton belül olyan emberek kerültek felül, akik hajlandók lettek volna ránkzuditani az újabb világháború minden borzalmait, csak hogy hatalmukat megtartsák. A háborútól való nagy félelem jogosultságát látjuk Drew' Pearson legutóbbi rovatainak egyikében, ahol ezt olvashatjuk: ... A múlt tavasszal militaristáinknak egy kis csoportja egészen komolyan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy az amerikai-orosz feszültséget fel lehet használni úgy, hogy pár héttel a választások előtt atombombát dobunk az oroszokra. Ennek kettős következménye lenne: 1. Gyorsan elbánnánk az oroszokkal, 2. Truman elnök megmaradna elnöknek. Hogy vájjon Trumant beavatták-e a dologba, nem tudom, de azt biztosan tudom, hogy nagyon komolyan foglalkoztak ezzel a gondolattal és tervük jogosságára azt hozták fel, hogy minél tovább huzzuk a háború kitörésének idejét, annál nagyobb eshetőség van arra, hogy az oroszoknak is lesz atombombájuk. íme, ilyen közel álltunk a háborúhoz a választások előtt. Mint olvasóink emlékeznek, hónapokkal ezelőtt kétszer is megírtuk ezt lapunkban. Pearson nem nevezi meg azon militaristákat, akik any- nyira siettek az atombomba ledobásával, azonban kétségtelen, hogy a bombával való fenyegetés abbamaradt, amikor az úgynevezett “beavatott egyének” hangoztatni kezdték, hogy Forrestal honvédelmi miniszter valószínűleg meg fogja tartani állását abban az esetben is, ha Dewey kerül az elnöki székbe. így nagy a valószínűség* > annak, hogy nem is Truman elnök féltette annyira az állását, hogy azért még atombombát is kész lett volna használni, mint inkább a bankárból lett politikus és militarista főnök, aki annyira biztosra vette Truman bukását, hogy már valószínűleg iepaktált a látszat szerint győzelem előtt álló Deweyval is. És miután úgy látszott, hogy a bankár ur továbbra is honvédelmi miniszter maradhat atombomba nélkül is, a világégés kezdetének idejét egyenlőre elhalasztották. HETI KRÓNIKA (Folytatás a 1-ső oldalról) kivívtak a munkások az öregek egyrészének és éppen a kapitalista urak azok, akik még azt is sajnálják és azon igyekeznének, ha rajtuk állna csak, hogy még ezt is kisebbre szabják. Az öregek iránt való tiszteletnek az volna a legszebb megnyilvánulása, ha öregségükre többet adnának nekik, mint amennyi volt ifjú életük során. Mert keveset ér az olyan tisztelet, amit ma kapnak az öregek, már akik kapnak, hogy éppen csak tengődhetnek a kiszámított nyugdíjas centeken. így vehetnénk elő, a kapitalista rendszer számtani kimutatásain kívül, minden más megnyilvánulásait, annak a bizonyítására, hogy megérett a pusztulásra és újból és újból bizonyítani azt, hogy az emberiség jövőjének azok a harcos munkástömegek a megalapozói, akik hosszú időkkel előbb ezt fölismerve az uj társadalmi rendszerért a harcot viszik előbbre. Ennek a harc- nek a katonái jól tudják azt, hogy részükre csak egyetlen jutalom van, az áldozat. Ezért kell erős öntudat, mert ebben a harcban csak az erős öntudattal rendelkezők maradnak a harci sorban. És ha ma még nem is látható olyan nagy eredmény, melyet mi szeretnénk, van haladás az emberiség fölszabadulási céljának irányában. És bármenynyire is úgy látszik, hogy az amerikai magyar munkások elöregedvén, eljártak az idők a fejük fölött, a valóság az, hogy az idők nem jártak el, inkább csak most érkezett el, az igazi harci idők kezdete. EGY LAPKEZELÖ NAPLÓJÁBÓL Mit ér ha szidod a népellenes újságokat, ha ugyanakkor támogatod is azokat?! Legjobb barátaid kétségbeesett anyagi helyzetéről csak akkor értesülsz, amikor a lap előfizetését kéred tőlük. ELVIAYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő' eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “UE A BÉRRENDSZER- KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
