Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-11-20 / 1554. szám
1948. november 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal M unka Közben __________________(gb) ROVATA_________________ BEJELENTÉS Mint ismeretes a Bérmunkás konvenciója számításba vette Fishbein László munkástársunk Magyarországba való kiküldését, látogatás és tanulmányútra. Egy ilyen ut anyagi költségei nagy megterheltetést jelentene lapunknak, azonban ezt jórészben csökkenteni lehetne, ha lapunk olvasói, valamint barátaink és ismröseink közül többen jelentkeznének, akiknek szándékuk van az óhazába utazni. Az utazási költség ugyanannyiba kerülne, mintha saját maguk utaznának, igy azonban az az előnyük volna, hogy útjukban New Yorktól-Budapestig Fishbein munkástárs kar lauzolása mellett utaznának, akit az egyik hajóügynökség egy ilyen csoport vezetésével bízna meg. Akik tehát egy ilyen utazásban résztvenni óhajtanak, mely 1949 április végére van tervezve, jelentsék be ebbeli szándékukat lapunk kiadóhivatalában. Mi minden jelentkezést Fishbein munkástársnak továbbítunk, aki a hajójegy, útlevél, vízumok és minden iratok beszerzésében intézkedni fog. Munkástársi tisztelettel, A Bérmunkás Lapbizottsága NAGYKÉPÜ CSALÓK Amikor ezen sorok napivágot látnak, az amerikai nép már töb- bé-kevésbé meg is feledkezett az elnökválasztásról, bármilyen váratlan is volt annak az eredménye, mert ma olyan korszakban élünk, amikor semmiféle szenzáció sem tart sokáig. Nem tart pedig azért, mert ma már a szenzáció csinálás is annyira kifejlődött, hogy valóságos gyári utón, tömegprodukcióval készül, oly gyors ütemben követik egymást, hogy az előző heti szenzációt a ma szenzációja már elhomályosítja. Hogy a mai rovatban mégis visszatérek a választásra annak oka az, hogy ezen választással, mint inkább azzal a népámitó kapcsolatban — mondjuk melléktermény gyanánt, — a nép- ámitás legújabb módja is leleplezést nyert. Valójában tehát nem is magával a választással, “rakettal” akarok foglalkozni, amelyet eddig “tudományos véleménykutatás” néven tártak elénk. Mint ismeretes, ezen “tudományos” véleménykutatók rendkívül nagy biztonsággal jósolták meg, hogy Dewey fog győzni, még pedig igen nagy fölénnyel. Az utóbbi pár évben azt akarták elhitetni velünk, hogy az ilyen ’’véleménykutatók”, avagy “véleménykutató intézetek” valami uj, a nagyközönség által nem ismert módszerrel összeállítanak egy csoport, aránylag kisszámú embert, aki százalékos arányban pontosan képviselik az amerikai népet. Ha tehát ezen pár ember szavazatát ismerik, akkor a százszázalékos arányt átszámítva az összes szavazókra, már a választások előtt meg tudják mondani az eredményt. MERÉSZ CSALÓK Most aztán kétséget kizárólag kisült, hogy ezen nagyszerű “tudósok” nem tudtak többet, mint az átlagos egyszerű ember, ellenben merészen csaltak, amikor azt állították, hop™ meg tudják mondani az amerikai nép véleményét, ha a listájukon szereplő pár embert leszavaztatják. Annyira merészen csaltak, hogy az egyik ilyen vélemény- kutató, a californiai Elmer Roper, hetekkel a választások előtt kijelentette, hogy már nem is vesz többé próbaszavazást, mert tudja, hogy Dewey a szavazatok 52 százalékát, Truman pedig csak 32 százalékát fogja elnyerni és ha az amerikai nép hallgat reá, akkor az igazi szavazást akár el is hagyhatták volna és beültethették volna Dewey urat az elnöki székbe. A választás után volt is mit hallgatni a jósló uraknak J így például Elmer Ropernak azt a tanácsot adták, hogy akit pártfogásba vesz, az mindjárt rope- ot (kötelet) kap. George Gallup, a másik hires, vagy hírhedt jós, aki professzornak hivatja magát és doktor titulusa is van, azt a tanácsot kapta, hogy most már galoppolhat. Bizonyos az, hogy ha jelenleg hűen követnék az amerikai nép véleményét ebben a kérdésben, akkor Roper ur vehetne rope-ot, Gallup doktor pedig akár ki is galoppolhat- na az országból. Annyi bizonyos, hogy mostantól kezdve akármelyikünk megjósolhatja előre mindenféle szavazás eredményét és bátran hozzátehetjük, hogy leszünk olyan közel az eredményhez, mint akár Roper, avagy maga Gallup professzor is. Amerikában “strow cote” név alatt említik a próbaszavazásokat, amelyeket évtizedekkel ezelőtt csak lokálisan végeztek az egyes lapok és semmi nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottak azoknak. Az első világháború utáni időben azonban az egyik nagytekintélyű folyóirat, a Funk and Wagnell cég kiadásában megjelenő “Literary Digest” (Irodalmi Szemle) amelynek országos cirkulációja volt, az elnökválasztásokat megelőzőleg nagymennyiségű válaszbélyeggel ellátott posta kártyán kért olvasóitól próbaszavazást, amelynek segélyével képes volt előre helyesen megállapítani 1928-ban a Herbert Hoover győzelmét, 1932-ben pedig a Franklin D. Roosevelt megválasztását jósolta be. A NAGY KUDARC Felbátorodva ezen két sikeren 1936-ban még nagyobb erővel ment neki és állítólag több mint százezer lapot küldtek szét és az igy nyert válaszokból behirdették, hogy egész biztosan a republikánus jelölt, Alfred M. Landon fog győzni, méghozzá igen nagy többséggel. Mint ismeretes, Roosevelt annál a választásnál olyan győzelmet aratott, amire az Egyesült Államokban sem azelőtt, sem azóta nem volt példa. Roosevelt 523 elector szavazatot kapott Landon 8 elector szavazatával szemben. Most utólag be kell vallanunk, hogy a Literary Digest szerkesztői és kiadói bizonyos tekintetben tisztességes emberek voltak, ragaszkodtak a saját maguk szabta ethikához. Szerencsétlen jóslásuk annyira bántotta őket, hogy nem hoztak fel mentségül semmi igazoló indokokat, beszüntették az addig igen nagy tekintélynek örvendő és nagy jövedelmet hajtó folyóiratot. Ezzel büntették saját magukat balléptükért. Vájjon Elmer Roper, Dr. Gallup és a többiek fogják-e követni a Literary Digest példáját és ezentúl befogják a szájukat? Nagyon kétlem, sőt valószínűnek tartom, hogy pár havi hallgatás után élőiről kezdik ezt a csalást, mintha semmi sem történt volna. Elölről kezdik pedig azért, mert most már sok pénz van ebben a csaló “businessben”. NAM PROPAGANDA A Literary Digest kudarca ugyanis megfélemlítette a lapokat és nem mertek többé na- gyobbszabásu próbaszavazásokat rendezni, noha abban az időben elterjedt az a vélemény, hogy igen sok szavazó szeret azzal dicsekedni, hogy ő a győzőre szavazott és a választás előtt nem azt fürkészi, hogy melyik jelölt, vagy a programja a jobb, hanem csak azt akarja tudni, hogy ugyan melyik győz és aszerint adja le szavazatát. Ezért részben a lapkiadók, részben pedig a politikusok segélyével Dr. George Gallup Princeton, N.J. városban megalapította az úgynevezett “tudományos” véleménykutató intézetét, amely most már nem csak a választásokra vonatkozólag, hanem mindenféle más kontrover- zális dolgokban is próbaszavazást rendezett, — vagy legalább is azt hirdette, hogy az újságoknak szállított eredményeket ily “tudományos” próbaszavazás utján szerzi meg. Az újságok aztán csak előfizetnek a Gallup riportokra, mint a szindikált kolumnisták Írásaira és a tévedésekért többé nem a lapokat, hanem a professzor urat terheli a felelőség. A National Association of Manufacturers (NAM) név alatt ismert munkáltatók egyesülete hamar felismerte, hogy a Gallup iroda segélyével elhitetheti — ha nem is az amerikai néppel, —-de a kongresszus tagjaival és más hatósági személyekkel, hogy a munkásszervezetek milyen túl nagy hatalomra tettek szert, hogy a sztrájkok milyen nagy kárára vannak a nemzetnek, hogy a kommunisták milyen nagy veszedelmet jelentenek, mennyire ellenzi a nép az iparok államosítását, az árszabályozást, stb. stb. Az igy informált honatyák aztán meghozták a Taft-Hart- ley és egyéb hasonló törvényeket, mert a Gallup és más hasonló “tudományos véleménj? kutatók” azt mondották, hogy az ilyen törvényeket és az egyéb hasonló munkásellenes hatósági intézkedéseket a nép kívánja. BANKAKOR SZÓCSÖVE így most már láthatja az olvasó, hogy valóban milyen szégyenteljes “rákét” ez a “tudományos véleménykutatás”, — amely csak annyiban tudományos, hogy az ily emberek sok pénzt tudnak vele keresni, méghozzá a nép kárára. Ezért nem hiszem, hogy most már elhallgatnának, noha kitűnt, hogy közönséges csalók, akiket az amerikai nagytőkések tartanak ki arra. hogy munkás és népellenes propagandájukat alátámasszák hazug jelentéseikkel. A Gallup csoportnak a NAM-mel való összeköttetése közismert dolog; a másik ilyen önmagát kinevező “tudós”, Elmer Roper pedig egyenest a “Fortune” éimü havi folyóirat számára készíti “egészen biztos” jövendöléseit. A Fortune magazin, mint jól tudjuk, a nagy iparbárók és bankárok lapja. Igv könnyen elképzelhetjük, hogy a. Roper is éppen úgy népellenes, mint Gallup, meg a többi kisebbek. Mert miután érezték a pénz szagát ebben a jövendölő “busi- ness”-ben. többen is nekiugrot- tak, noha eddig csak ez a kettő viszi nagyban ezt az üzletet. Ezekután azt hiszem e rovat olvasói is egyetértenek velem abban, hogy Roper kiérdemelte a rope-ot és Gallup ur elgalop- pozhatik akár a pokolba is! A WASHINGTONI MAGYAR KÖVETSÉG UJ TANÁCSOSA A washingtoni magyar követség első tanácsosává Odes- calchi Margitot nevezték ki, aki Odescalchi hercegi család sarja, Apponyi György felesége volt, s testvére annak az Odescalchi Miklósnak, aki mint repülő a háború alatt gépével át akart menni Olaszországba a szövetségesekhez, de kényszerleszállás következtében a németek kezébe került s hadbirósági ítélet alapján kivégezték. ' Odescalchi Margit a felszabadulás után a nógrádmegyei földosztásnál tevékenykedett, majd a Ganz-gyárban lett hajómunkás. Buzgó tevékenységet fejtett ki a Magyar Nők Demokratikus Szövetségében, mint annak egyik vezetője. Legutóbb a külügyminisztérium helyettes sajtófőnöke volt. Bédi-Schwimmer Róza után, aki 1918-ban svájci követ volt, ő az első magyar nő, aki ilyen magas diplomáciai állást tölt be. Londonból jövő hirek szerint Bevin angol külügyminiszter azon fáradozik, hogy Franco Spanyolországát is bevegyék a nyugati szövetségbe, mert háború esetén az angol hadsereg meghuzódhatik a Pyrenus hegyek mögött, ha a Dunquirk kikötőt elvágják tőlük. Bevin nem akar még egy Dunquirk-öt