Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-11-20 / 1554. szám
2 oiaal BÉRMUNKÁS 1948. november 20. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. ELVETÉLT TERVEK AZ ORSZÁGOS választásokat, megelőzőleg hetekkel, sőt hónapokkal készülődött az üzleti világ, a kizsákmányolok és profit- harácsolók minden számottevő intézménye az “uj adminisztráció” megkezdésével megnyíló “arany korszak” kihasználására. A kétségnek még csak az árnyéka sem fért senkihez, akinek bármily betekintése volt a kialakuló eseményekre és arra nem is gondolt senki, hogy a szépen felépített tervezet a 12-ik órában dugába dől. Az első és a legnagyobb megrökönyödést okozó tervezet elvetélése, maga a választás kimenetele volt, amelynek olyatén kialakulásáról sem a vesztes, de még a győző párt irányitói sem álmodtak, hogy a Demokrata Párt Trumanna! az élén egyáltalán győzedelmeskedhet a választásokban. Minket természetesen nem ért csalódás, mert mint gb. munkástársam megjegyezte pár hét előtt “zárszó a választásokhoz” cimü cikkében, “ha Truman győz a munkások veszitenek; ellenben ha Dewey kerül az elnöki székbe, akkor a munkáltatók nyernek” és ez a véleményünk ma a választások után sem változott. Gyakorlati tapasztalatból ismerjük mind a két párt működését és tudjuk azt, hogy mindkettő legfőbb törekvése gazdáikat — az uralkodó osztályt — mennél nagyobb megelégedésre kiszolgálni. Eddig sem tett egyebet az uralkodó párt és az uj győzelemmel is ezt fogja tenni. A kiilömbség a jövőben legfeljebb annyi lesz, hogy, mint ismeretes, a 80-ik kongresszus, mely az utóbbi két évben kovácsolta a törvényeket a reakciósabb — republikánus — párt többségéből állt és minden kertelés nélkül, nyíltan gazdáik utasításait követte és a demokrata párti adminisztrációnak volt mire hivatkozni, hogy a kongresszus nem kooperált a kormánnyal, igy volt kit odaállítani a szavazók elé bűnbaknak. A jövő kongresszust azonban ismét a demokrata párt többsége fogja kontrolálni és anélkül, hogy jóslásokba bocsátkoznánk csak azt ajánljuk a szavazóknak, hogy kisérjék figyelemmel a jövő kongresszus működését és amikor ismét szavazataikért fognak esengeni a jelöltek, hasonlítsák össze a következő kongresszus működését az előbbivel. AHHOZ semmi kétség nem fér, hogy az ország hangadó körei holt biztosra vették Dewey győzelmét és se’ szeri se’ száma az elvetélt terveknek, melyeket megakartak valósítani a profit még horribilisabb növelésére bár ebből igazán nem volt rövidség az utóbbi években. A Wall Street egyik vezető folyóirata — a Barron’s National Business and Financial Weekly — már nem elégedett meg a Dewey győzelmével a következő 4 évre, hanem már az 1952 évi republikánus párt győzelmére készítette elő a talajt és “jótanáccsal” látta el Deweyt: “A jelen üzleti virágzás tiz éve tart. A dolgok természetes menete szerint annak vége az 1952 évi politikai kampány előtt várható. Ha abban az időben Dewey újra választásra pályázik a sikeres második terminus reményével, aggállyal nézhet a pangás megérkezésére 1951, vagy 1952-ben. Ezt a kellemetlen eshetőséget csak úgy kerülheti el, ha a szövetségi kormány ügyeit 1949-ben amilyen korán csak lehetséges defláció mielőbbi bekövetkezése felé formálja. Az ily korán bekövetkező visszaesésért könnyen lehet felelőssé tenni a Truman adminisztrációt és miután az orvosságot már bevették. törekedni kell az ujjáéb- redésre. Egy kis szerencsével Dewey lehet az, aki az országot kimentette egy veszélyes visz- szaesésből.” Szóval a Wall Street, az ország gazdasági irányítóinak központja szerint a “dolgok természetes” menete elkerülhetetlenné teszi az üzleti visszaesést — a depressziót — a következő 4 évben. És ezt nevezik a világ legjobb rendszerének: ez az az áldott “free enterprise”. De az alábbikban magyarázatot találhatunk arra is, hogy miért van szükség a depresszióra? AZ ORSZÁG gazdasági életének irányítói szerint a jelen rendszer nem egészséges a több milliós munkanélküli táborok nélkül. Az általános egybehangzó vélemény az üzleti világ irányítói részéről, hogy: amire ennek az országnak szüksége van, egy jó pangás. Az autó és repülő ipar szócsöve az Automotive and Aviation Industries cimü folyóirat szerint: “Remélhető, hogy a depresszió soha sem lesz eltörülve (abolished), mert sok kívánatos oldala van. Maga a név “depression” nem megfelelő. Nagyon gonosznak tünteti fel azt a dicső periódust, amely tele fényes lehetőségekkel és emberi javakkal. Tartsuk meg ezeket a (depressziós) periódusokat és csak a nevét töröljük el.” Na, tessék. Most végre megtudtuk, hogy az egész baj csak az elnevezésben van. Ha pl. a depressziót picnicnek (majálisnak) neveznék, semmi baj sem volna vele. Az a húsz millió munkanélküli tömeg, amely az 1929-33 évi ipari pangásban éhezett, akik a szemétdombok környékén tákol- ták össze a sátrakat (Hoover palotákat) és azokban laktak, mert más hely nem volt részükre és ott az az előnye volt. hogy közel a szemétdombhoz első kézből jutottak hozzá a szállodák és éttermekből kidobott hulladékokhoz, hogy nyomorult létüket valahogy fentartsák, minden bizonnyal sokkal szívesebben viselték volna az éhezést és a hideg borzalmait ha “depression” helyett “picnic”-nek nevezték volna azt a dicstelen periódust. Kétségtelen azonban, hogy a kizsákmányolok, ingatlan hiénák és hasonló profitharácso- lóknak, valóban fényes lehetőségekkel van tele az ily depresz- sziós szakok. Akik részesei voltunk azoknak és különösen az utóbbinak szemtanúi yoltunk a gyárak előtt az ezres munkanélküli tömegeknek, akik készek voltak egymást gyikolni, hogy csak közelebb juthassanak a kapuhoz, hogy ha esetleg lesz felvétel, ők lehessenek elsők. Ki kérdezte akkor, hogy mennyi lesz az órabér? vagy a napi munkaidő. Amennyit ajánlott a bósz, any- nyit fogadtak el és mennél hosz- szabb időt kellett dolgozni, annál több centet kereshetett és ez volt csak a fontos. Ki csodálkozhat azon, hogy a munkáltatók ezeket a periódusokat óhajtják és magasztalják. A telek és ház hiénák, úgyszólván ingyen jutottak a kifizetetlen házak ezreihez, amelyekre a munkanélkülivé vált “tulajdonosok” nem tudták a még hátralevő részleteket fizetni és a törvény értelmében annak tulajdonjoga visszaszállt az eladóra, miután annak tényleges értékét már régen megkapta. Milyen üdvös lesz ezeknek a következő években beköszöntő depresszió, amelyet már gőzerővel kovácsolnak az illetékesek. Ma a borzalmas lakásínség közepette, a nincstelenek ezrei kénytelenek házat vásárolni és a tényleges érték három, vagy négyszeresét fizetik értük és dacára, hogy egész életükön át összezsugorgatott minden centet beletesznek, még annyi adóság marad rajtuk, hogy a következő húsz évben — ha addig el nem vennék is tőlük — sem tudnák kifizetni. KÉSZÜLTEK azonban tervek, amelyeket nem kizárólag a választások kimenetelére baziroz- tak és azok nem is annyira az elvetéltek közé számíthatók, mert minden bizonnyal érezni fogjuk annak “áldásait” dacára annak, hogy a “két rossz közül a kevésbé rossz” került ki győztesen a választásokból. Valószínű, hogy a “rosszabb győzelmével” azok keresztülvitele sokkal simábban ment volna, de a “kevésbé rossz” sem lesz képes azoknak útját állni, ha a “szervezett” munkásság ezután is úgy viselkedik, mint eddig. A National Association of Manufacturers (munkáltat ó k szövetsége) a közelmúlt napokban titkos konferenciát tartott Virginia Beach-en Virginiában, melyen 200 vezető iparmágnás vett részt, de mivel a konferencia titkos volt — a sajtó kizárásával — eddig az ott hozott határozatok nem kerültek nyilvánosságra, de a napirend ismeretes és igy fogalmat alkothatunk, hogy milyen határozatokat hozhattak ott. így többek között napirendre került ott, hogy: “milyen álláspontra helyezkedjenek a jövő évben esedékes bérkövetelések kérdésében ?” Ugyancsak tárgyalták a Taft- Hartley törvény egyes ponl jai- nak megszigorítását és pedig: betiltani az egész iparra kiterCalifornia, Figyelem! LOS ANGELES FIGYELEM! Az IWW los angelesi csoportja Munkás Iskolát állít fel 223 W. 2nd Street, Room 202 alatt minden pénteken esti 7:30 kezdettel. Az előadások az Ipari Unionizmus tanításával és alkalmazásával fognak foglalkozni és teljesen díjmentes. Kérjük a munkások tömeges megjelenését. jedő kollektiv tárgyalást, ehelyett minden gyártelepen, tekintet nélkül, hogy mely országos truszt kötelékébe tartozik, kü- lön-külön szerződést kötni. Megtiltani az “illegális célú” sztrájkokat, mint a szervezet biztonságának védelme, vagy a szervezeti munkaközvetítést, stb. Felhatalmazással ellátni a National Labor Relation Board-ot, hogy büntetést szabhasson ki szervezetekre, mely összeg azoknak fizetendő, akik hajlandók voltak a sztrájktörésre, de őket erőszakos eszközökkel a sztrájkolok visszatartották. EZEK s ezekhez hasonló kérdésekről tárgyaltak a NAM irányítói és alig lehet kétségünk az iránt, hogy mily határozatokat hoztak? De vájjon mit csinálnak a szakszervezeti vezéreink ? Nem volna-e időszerű ha ők is összeülnének és megtárgyalnák, hogy milyen álláspontra helyezkedjenek a szakszervezetek a NAM által tárgyalt kérdések felett? Vagy ők ezután nyugodni fognak a babérokon, hogy az általuk támogatott elnök és jórészben a kongresszusi jelöltek győztek a választásokon? Amint ismerjük őket feltételezzük, hogy ez fog bekövetkezni, a többit rábízzák a politikusokra, akik pedig ezután is a NAM irányítása alatt lesznek és már most megállapíthatjuk, hogy az ő terveik is elvetéltek. Mert a munkásság csak egy módon lehet biztos abban, hogy törekvéseit siker koronázza, ha egységesen szervezkedik a termelés szinterén és szervezett gazdasági erejével kényszeríti ki a szükséges követeléseit. A munkáltatók csak az erő előtt hajolnak meg és ily erőt csak a szervezett munkásság tud felmutatni — az iparokban. EGYRE NÉPESEBB LESZ CALIFORNIA LOS ANGELES — Most már egészen bizonyos, hogy nem csak California, hanem maga Los Angeles város is egyre “népesebb” lesz, — mondja a város azon hivatala, amelynek neve “Animal Regulation Department. Ezen hivatal legutóbbi statisztikája szerint Los Angeles város területén 1,312,235 “bejegyzett” állat élt. Ezek között megemlítjük az alábbiakat: Csirke 1,149,943; kutya 32,- 633, papagály 3381, kígyó 62, bagoly 381, öszvér 11, alligátor 13, teknős béka 548, ló 2292. A nyulak számát nem sikerült eddig megállapítani, mert amikor végigmentek, már újból kellett volna számolni.
