Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-11-06 / 1552. szám

1948. november 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI LEVÉL LODIBÓL Nagyon sok levél jön a Bér­munkás olvasóitól, nem igen van lap, amelynek az összeköttetése olyan meleg, baráti volna, mint a Bérmunkás és az olvasói kö­zött.‘Nem csak helyeslő, levelek mutassák a kapcsolatot, hanem ha a lapban valami olyan jele­nik meg, amelyet nem szeretnek az olvasók, hihetetlen gyorsan jön meg rá a kritika, a hozzászó­lás, amelyeket ha nem is emlí­tünk meg, foglalkozunk vele oly- képen, hogy meg indokoljuk egy más cikkben az előző állásfogla­lásunkat, vagy helyesbitsük azt, ha úgy látjuk szükségesnek. Az írógárda tagjai közül egy se ér­zi magát csalhatatlannak, min­dig készek vagyunk arra, hogy a tévedéseinket helyesbitsük. Az alanti levél Íróját szemé­lyesen nem ismerem, de levelé­ből tudom, hogy egy a sok olva­sók közül, kinek a lap riánti sze- retete és a gondolkozási módja azonos sok száz más olvasónk érzésével és gondolkodásával. ÍME a levél “ . . . nem vagyok nagy lap kritikus, csak amint a saját ér­zésem diktálja. Vagyis úgy ér­zem, ha van nekem egy szeretett feleségem, de ha egyes kérdé­sekben más a véleménye mint az enyém, akkor és avval is szeret­nem kell. Ha lapszerkesztő vol­nék, nem tenném be a lapba a feleségem helytelen dolgait. így vagyunk ha a magyaror­szági dolgokat kritizáljuk, az el­lenfelek mindjárt azt mondják, lám ez sem szereti a dolgokat. Ha szeressük a magyarországi változást, akkor szerettessük meg a Bérmunkás olvasóival minden intézményével, még ha szerintünk rossz is, akkor is sze­retnünk kell és meg kell erősíte­ni úgy az itteni, mint a magyar- országi olvasóinkkal a hibáival együtt az uj rendszert. Mi ne sorakozzunk fel a kele­tiek ellen, az egész kapitalista világgal együtt . . Még egy magyarországi levél­ből egy sort: “Nagyszerű a la­potok, de érdekel az is, hogy ir­tatok azelőtt.” LAP ÍRÁS Kétségtelen az, hogy ma nem azt jelenti lapot Írni, mint jelen­tette évekkel ezelőtt. Vagy 10 évvel ezelőtt, a Bérmunkás írója előtt csak az a hivatás állt, hogy ismertesse az Ipari Unionizmus elméletét, tanítsa meg a munká­sokat arra, hogy a fejlett kapi­talista rendszerben idejét múl­ta a szakmai szervezkedésnek a régi formája, hogy egy olyan szervezetre van szüksége a mun­kásosztálynak, amely nem csak a napi harcokban felel meg, ha­nem alkalmas arra is, hogy meg­változtassa a mai termelési rend­szert és egyben alkalmas arra is, hogy megszervezze az uj rendszerbe a termelést és az el­osztást is. A másik szempont, ami az iró előtt állt, a harcos kritika, a rendszerrel s a másirányu mun­kásszervezetekkel szemben.Ezen hivatását a Bérmunkás Írógár­dája, tőle telhetőén teljesítette, talán más munkásszervezetek kritikáját néha eltúlozva, de ez nem csak az Írógárda hibája volt, hanem az ellenfeleké is, akik a magatartásukkal kipro­vokálták a túlzott kritikát. A Bérmunkás irányvonalára erősen rányomta a bélyegét az a tény, hogy az irói, szerkesztői, túlnyomó többségben, az iparok­ban dolgozó munkások voltak, akik soha sem szakadtak el az osztályuktól és ez meggátolta azt, hogy szűk látókörű szektá- rianussá váljanak. A harcmodo­rukat minden esetben, alkalmaz­ni tudták az osztályharc külön­böző fázisaihoz. FASIZMUS Az első világháború után, az osztályharc élesebb formát vett fel, mint bármikor a múltban. A magát túlélő kapitalizmus gör­csösen ragaszkodik az életéhez, amelyet már nem egy ködös, csak elméletileg megállapított rendszerrel akar a feltörekvő munkásosztály felcserélni, ha­nem már gyakorlati példa áll előtte arról, hogy a kapitalista rendszer megdönthető. A szovjetek fennállása élő pél­dája annak, hogy a profit rend­szer megdönthető és ott, ahol ezek a törekvések legérezhetőb­bek, ott a kapitalizmus leveti a deiüokratikus álarcát és uj for­mában, a legdurvább abszolutiz­mussal jelentkezik, amelynek a legismertebb megnyilvánulása a német nácizmus és az olasz fa­sizmus volt. Bármilyen formá­ban is jelentkezett a kapitaliz­musnak ez az uj formája, a lé­nyege mindehütt egy volt, a ka­pitalizmus megmentése, az azt veszélyeztető munkásosztály le­törése. Ezért mindenütt az első teendője a munkásszervezetek összetörése volt. A többi, mint zsidóüldözés, csak arra volt al­kalmas, hogy a tömegek figyel­mét elterelje a lényegről, a ka­pitalista rendszer kizsámányoló voltáról, a szabadság jogok meg­semmisítéséről. A Bérmunkás annak idején felismerte azt a veszélyt, amit a fasizmus a munkásosztályra je­lentett. A legélesebben szembe­fordult vele és állandóan igye­kezett felvilágosítani az olvasó­it arról, hogy a fasizmus, amely a kapitalizmus uj megnyilvánu­lása, halálos veszélyt jelent a munkásosztályra, annak harcos szervezeteire. Amikor a kapitalista orszá­gok egymásközötti ellentéte há­borúban robbant ki, a Bérmun­kás éppen ugv kihangsúlyozta azt, hogy a fasiszta imperializ­mus veresége még nem jelenti a fasizmus veszélyének az elmú­lását, mert a veszély fennáll mindaddig, amig a kapitalista társadalmi rendszer létezik. Mikor a náci imperializmus kezdeti nagy győzelmeinek a ha­tása alatt megtámadta Oroszor­szágot, akkor is helyesen látta meg az Írógárda, hogy a Szovje­tek leverése, jóvátehetetlen csa­pást jelentene a világ proletári- átusára. és feledve minden ellen­tétet, amely ezideig elvi kérdé­sekben fennállott, úgy állt oda a Szovjetek mellé, mint amely­nek az élet-halál harca a náciz­mussal, az osztályharcnak a leg­élesebb megnyilvánulása és ezt a baráti magatartást nem vál­toztatta meg sem a kezdeti harctéri vereségek, sem a vörös hadsereg hatalmas sikerei, ame­lyek döntő csapást mértek a ná­ci fasizmusra, természetesen ez fennáll fokozottab mértékben ma is, amikor az egész kapita­lista világ készül leszámolásra, a kapitalizmust megdöntő, a szo­cializmust építő országokkal szemben. A VÉRÖZÖN UTÁN A szövetségesek győzedelme­sen fejezték be a háborút a náci imperializmussal, amely után, meglátásaink valónak bizonyul­tak. A kapitalista hatalmak megdöbbentek a győzelmük kö­vetkezményeitől, mert nem csak azokban az országokban ingott meg a kapitalista hatalom, ame­lyeket a vörös hadsereg szaba­dított fel, hanem Európa és Ázsia országaiban is recsegett az egész felépítmény. És most már a győzedelmes imperialis­ták, élükön Amerikával, min­dent elkövetnek arra, hogy a munkásosztály felszabadulási törekvéseit megakadályozzák. A Szovjet hatáskörébe tarto­zó országokban az úgynevezett Népi Demokrácia összetörte a kapitalista rendszert és építi a szocializmust. Francia és Olasz­országban amerikai pénzzel és ígéretekkel, a jobboldali szocia­listák segítségével, ideiglenesen látszólagos eredményeket értek el a baloldal visszaszorításával, de a kapitalista rendszer össze­omlását cáak kitolhatták,, de meg nem menthetik, mert oly hatalmas erők támadják, hogy az összeomlás minden percben várható. Görögországban, Kínában és más ázsiai, holland, francia, an­gol gyarmatokban, csak ameri­kai pénz és fegyver tartja a rendszert, de az első kettőben a forradalmi erők folyton előre törnek. A kínai Chiang rendszer összeomlását, a kommunista rendszer győzelmét még a pol­gári megfigyelők is esedékesnek tartják. » Ezek a győzelmesen előretörő forradalmi erők, arra késztetik a kapitalista kormányokat, hogy fegyveres leszámolásra szövet­kezzenek. Ennek a tanúi va­gyunk ma, amikor soha nem ta­pasztalt őrült fegyverkezés fo­lyik. Amerika az eddigi 14 billió helyett 20-26 billió dollárt akar fegyverkezésre fordítani, nem számítva a Marshall terv s lend- lease címén folyósított billiókat, amelyek ugyan ezt a kapitalista rendszer megmentését szolgál­ják. HOL A HELYÜNK Aki figyelemmel kisérte a Bér­munkás utolsó 10 éves vonalát, azelőtt nem lehet kétséges a vá­lasz. Az elvinyilatkozata, az ed­digi irányvonala, arra kötelezi, hogy folytassa az eddigi irány­vonalat, a forradalmi erők támo­gatását, a kapitalista rendszer legélesebb támadását. A Szovjet Unió, a Népi De­mokráciák nem akarnak hábo­rút, nekik békére van szüksé­gük, hogy egyrészt helyrehoz­hassák, a múlt háború vesztesé­geit, másrészt építhessék a szo­cialista társadalmi rendszert. Ök nem szuronyokkal, hanem az eredményekkel akarnak hatni a világ proletáriátusára. Ezt jól tudják az atombombások is és ezt akarják megakadályozni az uj háborújukkal. A mi válaszunk a Lodi-i és az európai levélre a következő: A mult, a forradalmi múlt kötele­ző, mi nem vagyunk oportunis- ták, akik aszerint változnak, ahogy az egyénileg előnyösebb. Az osztályharc frontján állva, természetszerűleg ott is mara­dunk, amikor az osztályharc vi­lágméretekben nyilvánul meg. Népi Demokráciák, a Szovje­tekkel együtt elvannak tökélve arra, hogy azt a törekvést, hogy a kapitalista rendszert visszaál­lítsák, minden áron megakadá­lyozzák, ők a szocializmust épí­tik. Franciaországban a rendszert forradalmi sztrájkok döngetik, amelyek ellen már nem lehet francia katonaságot felvonul­tatni, hanem Franco módjára, afrikai félvad Szenegálokkal, próbálják azt megtörni. Olaszországban, a nyugati hatalmak által megszállt Német­országban hasonlók a tünteté­sek. Mikor e sorokat irom, érkezik a döntő jelentőségű hir, hogy a kínai vörös hadsereg elfoglalta Mukdent és ezzel kezébe került egész Mandzsúria. A polgári la­pok megdöbbenve jelentik,'hogy az amerikaiak által felszerelt és kiképzett hadosztályok egymás után állnak át a vörös hadsereg­hez. Ez a tény gyors ütemben teszi lehetővé a Marshall terves, nemzeti kormány megbuktatá­sát és a 400 millió kínai nép egészének a szocializmus felé való haladását. A kínai vörös hadsereg győ­zelme, Ázsia elnyomott népeire kiszámíthatatlan forradalmi ha­tású lesz. Ma, amikor az ellentétes erők farkasszemet néznek egymással, akkor a mi hivatásunk nem az, hogy szépség hibákat fedezzünk fel a forradalmi oldalon. Túlzott nagyképűség volna a részünkről ha a viszonyokat és lehetősége­ket figyelmen kívül hagyva akarnánk előírni azt, hogy mit, mikor és hogyan csináljanak. Mi itt ezen a fronton végez­zük a munkánkat és ha el jön az ideje, akkor majd itt érvényesít­jük a mi jobb elméletünket a gyakorlatban is. Mi örömmel látjuk azt, hogy ma már 6-700 millió ember él olyan rendszerben, amely meg­döntötte a kapitalista rendszert és tudjuk azt, hogy ott annál gyorsabban épül a szocialista társadalmi rendszer, mennél gyorsabban forradalmosul a vi­lág többi része, mennél kevésbé fenyegetheti őket egy uj világ­háború veszélye. Mi, miként a Lodi-i levél is mondja, szeressük őket a “hibá­ikkal” együtt, mert azt az utat járják gyakorlatilag mérföldes csizmákkal, amelyet mi itt egy emberöltőn keresztül hirdetünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom