Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-11-06 / 1552. szám
1948. november 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI LEVÉL LODIBÓL Nagyon sok levél jön a Bérmunkás olvasóitól, nem igen van lap, amelynek az összeköttetése olyan meleg, baráti volna, mint a Bérmunkás és az olvasói között.‘Nem csak helyeslő, levelek mutassák a kapcsolatot, hanem ha a lapban valami olyan jelenik meg, amelyet nem szeretnek az olvasók, hihetetlen gyorsan jön meg rá a kritika, a hozzászólás, amelyeket ha nem is említünk meg, foglalkozunk vele oly- képen, hogy meg indokoljuk egy más cikkben az előző állásfoglalásunkat, vagy helyesbitsük azt, ha úgy látjuk szükségesnek. Az írógárda tagjai közül egy se érzi magát csalhatatlannak, mindig készek vagyunk arra, hogy a tévedéseinket helyesbitsük. Az alanti levél Íróját személyesen nem ismerem, de leveléből tudom, hogy egy a sok olvasók közül, kinek a lap riánti sze- retete és a gondolkozási módja azonos sok száz más olvasónk érzésével és gondolkodásával. ÍME a levél “ . . . nem vagyok nagy lap kritikus, csak amint a saját érzésem diktálja. Vagyis úgy érzem, ha van nekem egy szeretett feleségem, de ha egyes kérdésekben más a véleménye mint az enyém, akkor és avval is szeretnem kell. Ha lapszerkesztő volnék, nem tenném be a lapba a feleségem helytelen dolgait. így vagyunk ha a magyarországi dolgokat kritizáljuk, az ellenfelek mindjárt azt mondják, lám ez sem szereti a dolgokat. Ha szeressük a magyarországi változást, akkor szerettessük meg a Bérmunkás olvasóival minden intézményével, még ha szerintünk rossz is, akkor is szeretnünk kell és meg kell erősíteni úgy az itteni, mint a magyar- országi olvasóinkkal a hibáival együtt az uj rendszert. Mi ne sorakozzunk fel a keletiek ellen, az egész kapitalista világgal együtt . . Még egy magyarországi levélből egy sort: “Nagyszerű a lapotok, de érdekel az is, hogy irtatok azelőtt.” LAP ÍRÁS Kétségtelen az, hogy ma nem azt jelenti lapot Írni, mint jelentette évekkel ezelőtt. Vagy 10 évvel ezelőtt, a Bérmunkás írója előtt csak az a hivatás állt, hogy ismertesse az Ipari Unionizmus elméletét, tanítsa meg a munkásokat arra, hogy a fejlett kapitalista rendszerben idejét múlta a szakmai szervezkedésnek a régi formája, hogy egy olyan szervezetre van szüksége a munkásosztálynak, amely nem csak a napi harcokban felel meg, hanem alkalmas arra is, hogy megváltoztassa a mai termelési rendszert és egyben alkalmas arra is, hogy megszervezze az uj rendszerbe a termelést és az elosztást is. A másik szempont, ami az iró előtt állt, a harcos kritika, a rendszerrel s a másirányu munkásszervezetekkel szemben.Ezen hivatását a Bérmunkás Írógárdája, tőle telhetőén teljesítette, talán más munkásszervezetek kritikáját néha eltúlozva, de ez nem csak az Írógárda hibája volt, hanem az ellenfeleké is, akik a magatartásukkal kiprovokálták a túlzott kritikát. A Bérmunkás irányvonalára erősen rányomta a bélyegét az a tény, hogy az irói, szerkesztői, túlnyomó többségben, az iparokban dolgozó munkások voltak, akik soha sem szakadtak el az osztályuktól és ez meggátolta azt, hogy szűk látókörű szektá- rianussá váljanak. A harcmodorukat minden esetben, alkalmazni tudták az osztályharc különböző fázisaihoz. FASIZMUS Az első világháború után, az osztályharc élesebb formát vett fel, mint bármikor a múltban. A magát túlélő kapitalizmus görcsösen ragaszkodik az életéhez, amelyet már nem egy ködös, csak elméletileg megállapított rendszerrel akar a feltörekvő munkásosztály felcserélni, hanem már gyakorlati példa áll előtte arról, hogy a kapitalista rendszer megdönthető. A szovjetek fennállása élő példája annak, hogy a profit rendszer megdönthető és ott, ahol ezek a törekvések legérezhetőbbek, ott a kapitalizmus leveti a deiüokratikus álarcát és uj formában, a legdurvább abszolutizmussal jelentkezik, amelynek a legismertebb megnyilvánulása a német nácizmus és az olasz fasizmus volt. Bármilyen formában is jelentkezett a kapitalizmusnak ez az uj formája, a lényege mindehütt egy volt, a kapitalizmus megmentése, az azt veszélyeztető munkásosztály letörése. Ezért mindenütt az első teendője a munkásszervezetek összetörése volt. A többi, mint zsidóüldözés, csak arra volt alkalmas, hogy a tömegek figyelmét elterelje a lényegről, a kapitalista rendszer kizsámányoló voltáról, a szabadság jogok megsemmisítéséről. A Bérmunkás annak idején felismerte azt a veszélyt, amit a fasizmus a munkásosztályra jelentett. A legélesebben szembefordult vele és állandóan igyekezett felvilágosítani az olvasóit arról, hogy a fasizmus, amely a kapitalizmus uj megnyilvánulása, halálos veszélyt jelent a munkásosztályra, annak harcos szervezeteire. Amikor a kapitalista országok egymásközötti ellentéte háborúban robbant ki, a Bérmunkás éppen ugv kihangsúlyozta azt, hogy a fasiszta imperializmus veresége még nem jelenti a fasizmus veszélyének az elmúlását, mert a veszély fennáll mindaddig, amig a kapitalista társadalmi rendszer létezik. Mikor a náci imperializmus kezdeti nagy győzelmeinek a hatása alatt megtámadta Oroszországot, akkor is helyesen látta meg az Írógárda, hogy a Szovjetek leverése, jóvátehetetlen csapást jelentene a világ proletári- átusára. és feledve minden ellentétet, amely ezideig elvi kérdésekben fennállott, úgy állt oda a Szovjetek mellé, mint amelynek az élet-halál harca a nácizmussal, az osztályharcnak a legélesebb megnyilvánulása és ezt a baráti magatartást nem változtatta meg sem a kezdeti harctéri vereségek, sem a vörös hadsereg hatalmas sikerei, amelyek döntő csapást mértek a náci fasizmusra, természetesen ez fennáll fokozottab mértékben ma is, amikor az egész kapitalista világ készül leszámolásra, a kapitalizmust megdöntő, a szocializmust építő országokkal szemben. A VÉRÖZÖN UTÁN A szövetségesek győzedelmesen fejezték be a háborút a náci imperializmussal, amely után, meglátásaink valónak bizonyultak. A kapitalista hatalmak megdöbbentek a győzelmük következményeitől, mert nem csak azokban az országokban ingott meg a kapitalista hatalom, amelyeket a vörös hadsereg szabadított fel, hanem Európa és Ázsia országaiban is recsegett az egész felépítmény. És most már a győzedelmes imperialisták, élükön Amerikával, mindent elkövetnek arra, hogy a munkásosztály felszabadulási törekvéseit megakadályozzák. A Szovjet hatáskörébe tartozó országokban az úgynevezett Népi Demokrácia összetörte a kapitalista rendszert és építi a szocializmust. Francia és Olaszországban amerikai pénzzel és ígéretekkel, a jobboldali szocialisták segítségével, ideiglenesen látszólagos eredményeket értek el a baloldal visszaszorításával, de a kapitalista rendszer összeomlását cáak kitolhatták,, de meg nem menthetik, mert oly hatalmas erők támadják, hogy az összeomlás minden percben várható. Görögországban, Kínában és más ázsiai, holland, francia, angol gyarmatokban, csak amerikai pénz és fegyver tartja a rendszert, de az első kettőben a forradalmi erők folyton előre törnek. A kínai Chiang rendszer összeomlását, a kommunista rendszer győzelmét még a polgári megfigyelők is esedékesnek tartják. » Ezek a győzelmesen előretörő forradalmi erők, arra késztetik a kapitalista kormányokat, hogy fegyveres leszámolásra szövetkezzenek. Ennek a tanúi vagyunk ma, amikor soha nem tapasztalt őrült fegyverkezés folyik. Amerika az eddigi 14 billió helyett 20-26 billió dollárt akar fegyverkezésre fordítani, nem számítva a Marshall terv s lend- lease címén folyósított billiókat, amelyek ugyan ezt a kapitalista rendszer megmentését szolgálják. HOL A HELYÜNK Aki figyelemmel kisérte a Bérmunkás utolsó 10 éves vonalát, azelőtt nem lehet kétséges a válasz. Az elvinyilatkozata, az eddigi irányvonala, arra kötelezi, hogy folytassa az eddigi irányvonalat, a forradalmi erők támogatását, a kapitalista rendszer legélesebb támadását. A Szovjet Unió, a Népi Demokráciák nem akarnak háborút, nekik békére van szükségük, hogy egyrészt helyrehozhassák, a múlt háború veszteségeit, másrészt építhessék a szocialista társadalmi rendszert. Ök nem szuronyokkal, hanem az eredményekkel akarnak hatni a világ proletáriátusára. Ezt jól tudják az atombombások is és ezt akarják megakadályozni az uj háborújukkal. A mi válaszunk a Lodi-i és az európai levélre a következő: A mult, a forradalmi múlt kötelező, mi nem vagyunk oportunis- ták, akik aszerint változnak, ahogy az egyénileg előnyösebb. Az osztályharc frontján állva, természetszerűleg ott is maradunk, amikor az osztályharc világméretekben nyilvánul meg. Népi Demokráciák, a Szovjetekkel együtt elvannak tökélve arra, hogy azt a törekvést, hogy a kapitalista rendszert visszaállítsák, minden áron megakadályozzák, ők a szocializmust építik. Franciaországban a rendszert forradalmi sztrájkok döngetik, amelyek ellen már nem lehet francia katonaságot felvonultatni, hanem Franco módjára, afrikai félvad Szenegálokkal, próbálják azt megtörni. Olaszországban, a nyugati hatalmak által megszállt Németországban hasonlók a tüntetések. Mikor e sorokat irom, érkezik a döntő jelentőségű hir, hogy a kínai vörös hadsereg elfoglalta Mukdent és ezzel kezébe került egész Mandzsúria. A polgári lapok megdöbbenve jelentik,'hogy az amerikaiak által felszerelt és kiképzett hadosztályok egymás után állnak át a vörös hadsereghez. Ez a tény gyors ütemben teszi lehetővé a Marshall terves, nemzeti kormány megbuktatását és a 400 millió kínai nép egészének a szocializmus felé való haladását. A kínai vörös hadsereg győzelme, Ázsia elnyomott népeire kiszámíthatatlan forradalmi hatású lesz. Ma, amikor az ellentétes erők farkasszemet néznek egymással, akkor a mi hivatásunk nem az, hogy szépség hibákat fedezzünk fel a forradalmi oldalon. Túlzott nagyképűség volna a részünkről ha a viszonyokat és lehetőségeket figyelmen kívül hagyva akarnánk előírni azt, hogy mit, mikor és hogyan csináljanak. Mi itt ezen a fronton végezzük a munkánkat és ha el jön az ideje, akkor majd itt érvényesítjük a mi jobb elméletünket a gyakorlatban is. Mi örömmel látjuk azt, hogy ma már 6-700 millió ember él olyan rendszerben, amely megdöntötte a kapitalista rendszert és tudjuk azt, hogy ott annál gyorsabban épül a szocialista társadalmi rendszer, mennél gyorsabban forradalmosul a világ többi része, mennél kevésbé fenyegetheti őket egy uj világháború veszélye. Mi, miként a Lodi-i levél is mondja, szeressük őket a “hibáikkal” együtt, mert azt az utat járják gyakorlatilag mérföldes csizmákkal, amelyet mi itt egy emberöltőn keresztül hirdetünk.
