Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-11-06 / 1552. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. november 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ....................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Egyes szám ára ........... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year ....... $2.00 Six Months ..................... 1.00 Single Copy _________ 5c Bundle Orders _______ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még ■em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Visszaélés a bírói hatalommal Mialatt Harry Truman, az Egyesült Államok elnöke keresz- tül-kasul járta az országot kortesbeszédeket tartva, amelyekben egyre hangoztatta, hogy milyen nagy védelmezője a polgári szabadságjogoknak, az általa kinevezett igazságügyminiszter azon fáradozott, hogy a szövetségi szolgálatból kihajítson mindenkit, akire rá tudja bizonyítani, hogy kommunista ismerőse is van. Sőt mi több, tette ezt nem csak a szóbanforgó szövetségi alkalmazottak, hanem az árulkodásra nem hajlandó polgári egyének polgárjogainak teljes megsemmisítésével. Ami a napokban Los Angeles városban történt, felülmúlja még a két évtizeddel.ezelőtti hírhedt Palmer üldözéseket is és örök szégyene marad az amerikai igazságszolgáltatásnak. Az igazságügy minisztérium szövetségi “Grand Jury” elé utalt 10 polgári személyt, — hat férfit és négy nőt, — akik nem voltak hajlandók árulkodni egyes szövetségi alkalmazottakra. A Grand Jury előtt aztán már nem a szövetségi alkalmazottakra vonatkozólag intéztek hozzájuk kérdéseket, hanem azt kérdezték tőlük, hogy tagjai-e a kommunista pártnak? Ki a kommunista pártnak a titkára Los Angeles megyében és mit tudnak két egyénről, akik állítólag a kommunista párt tisztviselői? A 10 tanú, hivatkozva alkotmányos jogaikra és arra, hogy a vallomásukat esetleg ellenük fogják felhasználni, megtagadták a választ, mire Peirson M. Hall szövetségi biró azonnal börtönbe vetette őket meg nem határozott időtartamra. Amikor a büntetés nagyságáról érdeklődtek nála, kijelentette, hogy a börtönben tarthatja a tanukat egészen 1950 február 28-ig, amikor ezen Grand Jury ideje lejár. A bírói hatalommal való visszaélésnek ily szégyenteljes példáját még Amerikában is keveset láttunk. Nem csoda tehát, hogy az ítélet hírére ezres tömegek vonultak fel a szövetségi épület elé, hangosan tüntetve a polgárjogoknak ily szégyenteljes felrúgása ellen. Az amerikai bíráskodásnál igen sokszor még rablógyilkosokat is szabadon engednek biztosíték ellenében amig az ítélet jogerős lesz és ime ez a szövetségi biró, aki bizonyára nagy publicitásra vágyik, azonnal lecsukatta még a tanukat is, mert nem úgy vallottak, mint ő kívánta. íme most már idejutott az amerikai igazságszolgáltatás, ha a “vörös hering” szagát érzi. Ahol nem számítanak az érvek Az Egyesült Államok egyik legkiválóbb pedagógusa Dr. James B. Conant, Harvard egyetem elnök-igazgatója, a többi tudósokkal egyetemben élesen elitéli azt a hajszát, amit mostanában azon tanárok és tanítók ellen folytatnak, akikről azt hiszik, hogy a kommunizmus eszméjével rokonszenveznek. Mint ismeretes, az amerikaiatlan cselekedeteket vizsgáló Thomas kongresszusi bizottság most az iskolákat akarja felülvizsgálni és különösen azon tanárok elmozdítását követelik, akik a kommunizmus lényegét meg merik magyarázni tanítványaiknak. Dr. Conant New Yorkban tarott beszédében erre vonatkozólag ezt mondotta: Nem szabad meghátrálnunk attól, hogy az iskolában bármilyen “robbanó” kérdést is ne boncolhatnánk. Meg kell vizsgálnunk a kommunisták elvét, amint azt hirdetik úgy itt, mint külföldön. Sőt azt mondom, hogy ennek' most a tanítás egyik legfontosabb pontjának kellene lenni. Ha a Marx-Lenin- Stalin eszméknek őszinte követőire akadunk, nem kell őket a föld alá kergetni, hadd álljanak elő eszméikkel és érveikkel. Szétszaggathatjuk érveiket s meggyőzhetjük őket. A Thomas Bizottság azonban a Hearst methodust, — az erőszakos elnyomást ajánlja méghozzá a demokrácia nevében. Ez a Dr. Conant lehet jó pedagógus és nagy tudós, de azért nagyon naiv ember, ha azt hiszi, hogy Thomas és a többi amerikai védjegyű fasiszta az eszmék ellen akarnak harcolni, avagy az eszméket akarják letiltani. Thomas és a társai csak pénzt akarnak keresni, — sok pénzt, amire a kommunista mumussal való ijesztgetés alkalmat nyújt nekik. Egyébiránt Conant is megjegyezte: Azok, akik az egyetemeket és az iskolákat féltik a radi- kálizmustól vagy reakciósok, akik nem ragaszkodnak az ame-1 rikai tradíciókhoz, vagy pedig defitisták, akik elismerik, hogy saját filozófiájuk vereséget fog szenvedni ha szembeszáll az uj eszmékkel. Az első csoport tudatosan vagy tudatlanul társadalmi átalakulásra törekszik, amely kezdetben esetleg nem olyan forradalmi, mint amUyet a Szovjet ügynökök hirdetnek, de azért éppen olyan messzire elvezet történelmi célunktól. Nos, az ilyen emberek nem hoznak érvet érv ellen, hanem rendőrbunkót, gépfegyvert vagy gázkamrát, — mint azt Európában láttuk. Ezekkel szemben az érvelés mitsem ér s a védekezés egyetlen módja olyan termelési rendszer bevezetése, amelyben ily társadalmilag káros tevékenykedésért jellemtelen emberek ne jutalmat, hanem büntetést kapjanak. Az ilyen gyökeres társadalmi rendszer változást azonban már Dr. Conant is ellenzi és éppen azért az érvekkel való hivatkozására Thomasék mitsem adnak. Sztrájk tilalomra készülnek Az amerikai szakszervezeti vezérek, de különösen az American Federation of Labor (AFL) országos tisztviselői állandóan hangoztatták, hogy azért nem vesznek részt olyan nemzetközi jellegű munkásszervezetekben, amelyekben az oroszoknak is helyt adnak, mert Oroszországban nem szabadok a munkások, a munkásoknak nincsen szabad szervezeteik. Ezen állításukat azzal indokolták, hogy Oroszországban eltiltották a munkásokat a sztrájkolás jogától és ezzel a tilalommal megfosztották őket szabadságuktól. Kiváncsiak vagyunk, vájjon mit fognak majd mondani ezen munkásvezérek, ha a Taft-Hartley törvényt valóban úgy fogják magyarázni, hogy azzal minden sztrájkot meg lehet törni, avagy teljesen hatástalanná tenni? Legalább is erre mutat az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának azon döntése, amellyel jóváhagyta a National Labor Relation Board azon határozatát, hogy a TÖMEG PIKETELÉS TÖRVÉNYELLENES. A Supreme Cournak ez a döntése a szó szoros értelmében megsemmisítette az 1932-ben hozott Norris-La Guardia törvényt, amely a munkásoknak a sztrájkhoz való jogát biztosította. Ezen törvény alapján Los Angelesben a Columbia Pictures cég alkalmazottai 1946-ban tömeges őrszemszolgálatot alkalmaztak a sztrájknál, mire a cég bírói letiltó rendeletet vett ki s a rendeletnek nem engedelmskdő sztrájkolok közül 120-t letartóztattak, majd 90 sztrájkőrszemet kisebb-nagyobb büntetéssel sújtottak. A vádlottak a Norris-La Guardia törvényre hivatkozva fellebeztek az Ítélet ellen, a Supreme Court azonban most megerősítette az Ítéleteket. A Supreme Court tehát megsemmisítette az amerikai munkások sztrájkjogát. Az AFL szakszervezeti vezérek most már nem csak az oroszokról, hanem az amerikai munkásokról is elmondhatják, hogy nem szabad munkások, mert nem sztrájkolhatnak. És ők még azt sem mondhatják ,amit az oroszok, hogy a munkások már tulajdonosokká lettek, döntő befolyásuk van az iparokban és igy nincs szükség a sztrájkra. Mert az amerikai munkásnak nem hogy nagyobb, de mindinkább kevesebb és kevesebb beleszólása lett azon iparok vezetésébe, amelyben milliós, sőt billiós hasznot hajtanak a tulajdonosoknak. A Taft-Hartley törvény annyira korlátozza a munkások jogait, hogy a sztrájkot, ha nem is tiltja el határozott szavakkal, de annyira hatástalanná teszi, hogy a munkásság kezéből kiesik ez a leghatalmasabb fegyver. Ezen uj törvény, de még inkább azon uj szellem, amely úgy a National Labor Relation Board, mint a Supreme court tagjainál észlelhető a sztrájkhoz való jogot a gyakorlatban épen olyan értéktelenné teszi, mint amilyen értéktelen a szegény embernek az a joga, hogy a Waldorf-Astoria szállóban béreljen magának drága lakosztályt. Mert az amerikai szegény embernek meg van erre a joga, csak éppen a tehetsége hiányzik. Az Amerikában egyre erősebbé váló uj szellem már is érezhető olyannyira, hogy a legutóbbi sztrájkok mindegyikét elvesztették a munkások. Hogy mást ne említsünk, ime láttuk az olajmunkások sztrájkjánál, akik 53 napi sztrájk után visszamentek a munkába azon feltételek mellett, amiket a munkáltatók szövetsége megszabott már a sztrájk előtt. A munkásság leghatalmasabb fegyvere a sztrájk, ha ezt kiütik a kezéből, akkor a kizsákmányolás korlátlanná lesz. Az amerikai szakszervezetek valóságosan saját maguk segítették a munkáltatókat abban, hogy ezt a hatalmas fegyvert kivegyék a kezeikből. Saját maguk segítették akkor, amidőn egymástól elszigetelten szervezkedtek és nemhogy segítették volna egymás harcait, hanem még inkább segítették letörni azokat. Az amerikai szákszervezetek csak a munkaerőt szállító trösztökké lettek, amelyek irigy féltékenységgel néznek egymásra és munkásszolidaritás helyett egymás ellen uszítják a munkásokat. A munkásokra nézve annyira káros ily szakszervezeti formának és szellemnek az árát fizetik most az amerikai munkások. WALLACE AJÁNLATA NEWARK, N. J. — Henry A. Wallace, a Progresszív Party elnökjelöltje itteni kortes beszédében azt ajánlotta, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Oroszország vonják ki seregeiket Németországból és bízzák az okupációt francia-cseh-belga seregekre. Ebben az esetben, — Wallace úgy véli, — a háborús feszültség enyhülne. EGY LAPKEZELŐ NAPLÓJÁBÓL Csak olyan újságra adj előfizetést, amelyik logikus gondolkozásra oktatja az olvasóit.
