Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-11-06 / 1552. szám
1948. november 6. BÉRMUNKÁS 3 oldal A munkássajtó fontossága GERÉB JÓZSEF MUNKÁSTÁRS BESZÉDE Á BÉRMUNKÁS DÉLKALIFORNIAI OLVASÓINAK PERRIS VÁROSBAN TARTOTT TÁRSAS ÖSSZEJÖVETELÉN. Kedves Munkástársak és Munkástársnők: Amikor az ember egy-egy ily összejövetel alkalmával elfogyasztja a jó enni és innivalókat, kellemesen érzi magát s helyénvalónak tartja, hogy köszönetét mondjon azoknak, akik az ily fizikai élvezethez juttatták. Úgy vélem, hogy mindany- nyiunk nevében beszélek, amikor most mindjárt, mondanivalóm kezdetén köszönetét mondok azon munkástársnőknek és munkástársaknak, akik fáradtságos munkájukkal a mai összejövetelt lehetővé tették és különösen a vendéglátó házigazdának és kedves nejének, akik oly készséggel ajánlották fel, hogy erre az alkalomra “farmmá” kinevezett otthonukat igy kisajátítsuk. Enni és innivalóról beszélve eszembejut, hogy itt Amerikában az utolsó negyedszázadban nagyon divatossá lett ez a mondás: “You are what you eat”, — az vagy amit eszel. — Valójában ez az jelenti, hogy miután az ember élelmiszerekből építi fel a testét, annak formáját, nagyságát és minőségét az elfogyasztott élelmiszerek szabják meg. Különösen a vitaminok felfedezése óta nyomult előtérbe ez a felfogás, mert rájöttek, hogy a vitaminok hiánya bizonyos elváltozásokat, betegségeket okoz. Ez a kérdés még meglehetősen uj és igen sok vitára ad alkalmat, amelyeket én most nem kívánok eldönteni. De azért azt mondhatom, hogy ez a tétel sokkal nagyobb mértékben áll a SZELLEMI, mint a fizikai táplálékra. Márpedig a modern ember nem csak fizikai tápszereket fogyaszt, hanem naponként használ szellemi tápanyagokat is. És ha igaz az, hogy az elfogyasztott élelmiszerek formálják az ember testét, még százszorta bizonyosabb, hogy az emberek gondolkozását, lelkivilágát az általa felhasznált szellemi tápanyag formálja ki és ez megnyilvánul minden cselekedetében. HAMISÍTOTT SZELLEMI TÁPLÁLÉK Gyakran halljuk, hogy lelkiismeretlen profitharácsolók meghamisítják az élelmiszereket; olyan tápanyagokat hoznak forgalomba, amelyek nem hasznára, de egyenest kárára válnak a fogyasztóknak. Az ilyen csalások ellen sok esetben törvényekkel védekeznek és tudunk eseteket, amikor a csalókat bíróság elé állították és megbüntették. De arról, hogy a szellemi táplálék meghamisitóit tették volna a börtönbe, még nem hallottunk, — legalább nem itt, Amerikában. Már pedig nem kell bizonyítanom, — hiszen önök is nagyon jól tudják, — hogy jelenleg a világ tekintélyes nagy részében, de különösen itt Amerikában meghamisított, tehát a fogyasztókra káros hatású szellemi táplálékkal látják el a nagy néptömegeket. Ilyen hamisított szellemi táplálékot kap az amerikai nép az újságaiból, a rádióan át a nap mind a 24 órájában, a mozgóképekből, a szószékről sőt még az iskolákban is, igy elmondhatjuk, hogy ilyen meghamisított szellemi táplálékon él a bölcsőtől egészen a koporsóig. Avagy nem-e káros és gonosz az a szellemi táplálék, amely az emberiséget egymással farkasszemet néző két nagy táborban sorakoztatja fel, készen arra, hogy a ma már oly nagy tökélyre kifejlesztett fegyverekkel öljék és pusztítsák egymást? Mert az a fékevesztett háborús uszítás, ami most körülöttünk folyik, csak az ilyen hamisított, káros szellemi tápszereknek az eredménye. Csakis ilyen bóditó szellemi táplálékkal képesek a nagy tömegeket a vágóhidra hajtani azon kevesek, akik az ily borzalmas világégésből egyéni hasznot remélnek huzni. A MODERN TÖMEGGYILKOLÄS Pedig jól tudjuk, hogy a következő világháborút csak azokkal a fegyverekkel fogják vívni. amelyekkel három évvel ezelőtt abbahagyták, már akkor is kipusztithatják az emberiség nagy részét. De nem titok, hogy azóta nagymértékben fejlesztették a fegyvereket, hiszen azzal dicsekszenek, hogy az az atombomba, amelyet Hiroshima városra dobtak, ma már elavult fegyverré lett. De azonkívül hallunk egyet-mást a mérges gázokról, a gyilkoló baktériumokat terjesztő fegyverekről, halálos sugarakat továbbitó felhőkről és hasonló olyan öldöklő és pusztító találmányokról, amelyekkel nem csak a civilizációt, hanem magát az emberiséget is el lehet pusztítani. És ennek a “bölcsőtől a koporsóig” tartó káros szellemi táplálkozásnak tudható be az is, hogy millió és millió ember oly termelési rendszerben él, — sőt pártolja azt — amelyben a munkást megrabolják munkája gyümölcsének jelentékeny részétől, amelyben a javak termelőinek semmi szavuk sincs, hogy miként osszák szét az általuk termelt javakat; olyan termelési rendszert pártolnak, amelyben háborúk és depressziók váltják fel egymást; amelyben a munkás élete teljesen bizonytalan és a holnaptól való rettegés foglalja el egész életét. Ez a hamis szellemi táplálék tör utat annak a gonosz propagandának, amely nem elégszik meg azzal, hogy a külömböző országok népeit egymás ellen in- gerli, hanem még az országhatárokon belül is egymás ellen uszítja a külömböző szinü, val- lásu vagy faji eredetű embereket. Soha még ily tisztán, mint ma, nem láthattuk, hogy az ily gonosz propagandával miként lehet befolyásolni milliós tömegeket, miként lehet megzavarni a gondolkozásukat úgy, hogy saját érdekeik ellen irányuló akciókba lehet őket vinni annyira, hogy képesek belemenni a mindent és esetleg mindannyiunkat elpusztító végzetes világháborúba is. És miért? Csak azért, hogy megvédelmezzék a kisszámú kiváltságos osztály kizsákmányoló jogait. A MUNKÁSSAJTÓ Ezzel szemben a félrevezetett és elámított munkástömegek érdekeit szolgáló szellemi tápanyagot csak a munkássajtó szolgáltatja. Az a munkássajtó, amely hirdeti, hogy a munkások érdekei azonosak az egész világon, tekintet nélkül színükre, nemzetiségükre, vallásukra vagy faji eredetükre: az a munkássajtó, amely rámutat, hogy a magán- vállalkozás alapján álló termelési rendszer csak a kisszámú tulajdonos osztály érdekeit szolgálja, azért már idejétmulta, szemünk előtt haldoklik, hogy a helyét átadja a kollektiv termelő rendszernek, amelyben a munkások kezükbe veszik a földet, a bányákat, a gyárakat, a bankokat, — szóval a termelés eszközeit és ezzel urai lesznek magának a termelésnek, tehát szavuk lesz az általuk termelt javak szétosztásához is. Ez az a másik ut, amelyen haladhatunk és haladnánk, ha oly szellemi táplálékot kapnánk, amely az emberiség javát szolgálná. Büszkén valljuk, hogy a Bérmunkás azon lapok közé tartozik. amelyek ilyen szellemi táplálékot nyújtanak olvasóiknak. Védi a munkásosztály érdekeit, hirdeti a munkásság igazát önzetlenül és oly bátorsággal, hogy mindenütt, ahol magyarnyelven olvasni tudnak felfigyelnek rá. Ennek bizonyítéka az a nagymérvű érdeklődés, amit a magyarországi munkásság ma lapunk iránt mutat. Az őszinteség, önzetlenség, bátorság és a napi eseményeknek helyes analizálása a Bérmunkásnak a cirkulációját messze túlhaladó tekintélyt szerzett. Önök jól tudják, hogy az Egyesült Államok uralkodó osztálya mennyire kezébe kerítette a közönséget informáló intézmények összeségét, hogy ennek következtében a munkássajtó nagyon gyenge maradt. De éppen azért ennek a sajtónak minden tagja ma igen fontos szolgálatot teljesít. És most, — egy fordulat következtében, — még ezek között is legfontosabb szerep jutott az amerikai magyar munkássajtónak. FÉLNEK A SIKERTŐL Hogy miért éppen a magyar munkássajtónak ’ Azért, mert a háború befejezte óta Magyarországon korlátozzák a tőkés termelési rendszert és fokozatosan áttérnek a kollektiv termelési rendszerre. Természetesen nem csak Magyarországon, hanem Közép-Európa más országaiban is megindult ez az átalakulás, de — és ezt kell kihangsúlyoznunk — még eddig egyik sem tud felmutatni olyan sikereket, mint a magyar munkásság. Magyarország az, ahol a munkások saját erejükből, minden Marshall terv, vagy egyéb külföldi kölcsön nélkül, dacára a háborús jóvátételnek is, igen gyors iramban építik fel a kifosztott és rommálőtt országot, így tehát ott lett leginkább láthatóvá a földosztással, a gyárak, a bányák és a bankok államosításával megkezdett kollektív termelés sikere. És éppen ez a nagy siker az, amitől a tőkés termelés urai félnek ! Szeretnék is megakadályozni, ha tudnák, de mert most nem tudják, igy arra törekszenek, hogy hamis híreket terjesszenek róla a külföldön. Korántsem akarom azt mondani, hogy az angol és az amerikai tőkéseket a magyarországi kollektiv termelés által ért profit veszteség ingerli az uj rendszer ily vehemens ócsárlására, hiszen az a kis ország nem olyan mérvadó a világ gazdasági életében, de félnek a PÉLDÁTÓL, amit most Magyarország mutat, mert az ragadós is lehet. Ezért látjuk, hogy milyen nagy előszeretettel fogadják most itt azokat, akik az újjászületett Magyarország bemocsko- lására jönnek ide. Látjuk, hogy nem csak tárt karokkal fogadják őket, de mindjárt nagy pénzeket is kapnak. Mert a tőkés- osztály tagjai szerte a világon nagyon félnek, hogy ha a kollektív termelésre áttért országoknak sikerül szebb és jobb életet biztosítani a hasznos munkát végző tömegeknek, akkor a munkások esetleg itt is kedvet kapnak arra, hogy megszabadítsák magukat a kizsákmánvoló- iktól. A BÉRMUNKÁS SZEREPE Ezért tölt be most a Bérmunkás igen fontos szerepet, amikor rámutat arra a gonosz propagandára, amit a külömböző hamis jelszavak alatt felénk zúdítanak; amikor megírja, hogy Magyarországon egyre javul a dolgozók helyzetet és ha békén hagyják őket dolgozni, akkor például fognak szolgálni a világ összmunkásságának is. De tudjuk nagyon jól, hogy az uralkodó osztály küzdelem nélkül nem adja fel kiváltságos jogait. Ha nem tarthatja fenn uralmát a gonosz szellemi táplálékkal, — vagyis a munkástömegek félrevezetésével, — akkor kész erőszakra, kész a háborúra, bármilyen borzalmakat is hozzon az. .Látjuk, hogy miként készítik a borzalmas fegyvereket és miként követelik egyre hangosabban azok használatát! Nem kell mégegyszer mondanom, hogy mit jelent az a világháború, amelyre ily eszeveszett módon készülődnek? Éppen azért nem lehet eléggé kihangsúlyoznunk, hogy milyen valóban fontos szerepet tölt be ma a munkássajtó és közötte a Bérmunkás. Büszke vagyok, hogy ennek a lapnak a szerkesztője lehetek, mintahogyan úgy vélem, önök is büszkén vallják, hogy a Bérmunkás táborához tartoznak. Mert amely munkás az ily válságos időkben nem támogatja az ő érdekeit szolgáló munkáslapokat, az segítő kezet nyújt a saját kizsákmányolásához, az segít az őt is elpusztítással fenyegető háborús őrület terjesztésében. (Folytatás a 7-ik oldalon)
