Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-11-06 / 1552. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 NOV. 6 NO. 1552 SZÄM HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . (A posta késése miatt a mult heti számunkból lemaradt.) A választási versengés végé­hez érve, most már minden tár­sadalmi bajra és betegségre le­nyelettek velünk egv-egy patent pirulát, minden párt ajánlata szerint, mint az egyetlen és leg­jobb orvosságot a társadalmi betegségek megszüntetésére. Az üzleti világban ismert tény az, hogy a legtöbb pénzt a patent pirulák hirdetésére költik el, hogy a vevőközönségből áldoza­tokat nyerjenek. Azok a nagy összegek amivel fék orvosságo­kat dicsőítenek a nagy hirdeté­sekben még csak megközelítőleg sem érnek el azokhoz a milliós számokhoz amibe a politikai pa­tent orvosságok hirdetései ke­rülnek. A kimutatás szerint kü­lönösen az utóbbi években ha­talmas ugrásokat tapasztalha­tunk a politikai pártok választá­si költségeinél. A politikai pár­toknak a törvény szerint re- gisztrálniok kell a bevétel és ki­adás tételeit. Hogy aztán ennek mennyiben tesznek eleget az egy nagy kérdés marad, de állí­tólag már 1940-ben 22 milliós választási költség volt elköny­velve, mely összeg már 1944-ben mintegy 40 millió dollárra szö­kött fel. Elképzelhetjük, hogy milyen összegekről lehet szó most 194S- ban, amikor a két nagy párt ve­zérei, úgy utaznak a külön vo­natokon, mintha csak egy né­hány marék zab és széna kelle­ne a fiakker elé fogott lovak­nak. Külön charterozott repülő­gépek állnak ezeknek az urak­nak a rendelkezésére, melyek­nek a használata egy-egy útnál legalább is négyes számokkal irt kiadásokat jelentenek. És nem szabad megfeledkeznünk a rádi­ós költségekről sem, ahol egy or­szágos hálózat 20 ezer dollár kö­rüli számlát nyújt be 30 percnyi időre. És mindezekhez jönnek a nyomdai költségek az ilyen ese­tekben külön jól felsrófolt árak mellett. Na meg aztán az ellátás és a szállodai költség sem fizet­hető ki babszemekkel ma, ami­hez még hozzá jön a vendég kí­sérők sereglete, mert ezek az urak rendszerint nem egyedül ülnek be a különvonatba, ott az­tán minden ülésre meg van a po­litikai potyautas. így hát ne csodálkozzunk azon, ha végre a politikai pár­tok is egyszer igazat mondanak, még pedik akkor, amikor azt mondják, hogy ez a választás anyagi csődbe viszi őket. Ez azonban egyáltalán nem változ­tatja meg a-politikai patent or­vossági piacot, csak annyi vál­tozást jelent, hogy a jövő vá­lasztásra még nagyobb erővel ütik majd a nagy dobot a vá­lasztási költségek előteremtésé­re. A két nagy pártnál ez köny- nyen fog menni, mert a Du Pon­tok és Vanderbiltek és hozzájuk hasonlók erszényei könnyen ki­nyílhatnak tágasabban és meg lesz a különbözet. De annál ne­hezebb az a kisebb politikai pár­toknál, melyek munkásnép er­szényeiből táplálkoznak. Ezek­nek meg jó volna végre fölis­merni, hogy a Du Pont erszé­nyekkel a munkásnép erszényei nem vehetik föl a versenyt. El­lenben ott ahonnét az urak er­szényei szedik be a duzzadási anyagot, a munkásnép gátat emelhet. Kevesebb választási lárma és több ipari szervezke­dés, sok minden változást ered­ményezne az összmunkásság ja­vára. Az “ipari szervezkedést” na­gyon de nagyon ki kell hangsú­lyoznunk, nehogy bárki is téve­désbe essen az amerikai szak­szervezkedést illetőleg, mert mint tudjuk az amerikai szak- szervezetek a politikai pártok, sőt csaknem egészen a tőkés po­litikai pártok szekértolói. Azt is tudnunk kell, hogy ez viszont nem áll az európai szakszerveze­tekre, melyek csaknem teljes egészében a munkás politikai pártok mögött sorakoznak föl. Hogy aztán a politikai pártok mögött való állásfoglalás egyál­talán nincs kihatással arra a gazdasági osztályharcra, melyet a munkásosztály ténylegesen viv az uralkodó osztály ellen, annak két eklatáns példájára érdemes rámutatni. Az egyik mely a napokban történt a new yorki ruhaiparban, ahol a békésen picketelő mun­kásokat a gyárosok által fölbé­relt ganszterek baseball botok­kal ütlegelték fejbe, de a rend­őrség nem a gangsztereket fog­ta el, hanem a picketelő munká­sokat. Ezt megelőzőleg állítólag ugyanazok a bérencek behatol­tak a Ladies Garment Workers Union irodájába és az ott üldö­gélő három hivatalnokot úgy összeverték, hogy kórházba kel­lett őket szállítani. A bíróság ezeket a hivatalnokokat helyez­te vád alá, erőszakos szervezke­dés címén. És ennek a unionnak a fővezére David Dubinsky az egyik nagy tőkés párt talpnya­Képviselők megbuktatják az amerikai alkotmányt A KONGRESSZUS ALSÓHÁZÁNAK NEVELÉS ÉS MUNKA­ÜGYI BIZOTTSÁGA MEG AKARJA TÖRNI A HAJÓS MUNKÁSOK SZTRÁJKJÁT SAN FRANCISCO — Egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a je­lenlegi amerikai kongresszus, hacsak az amerikai nép idejében fel nem ébred közönyösségéből, felrobbantja az amerikai kor­mányrendszert. Mialatt a képviselők számos albizottsága a “vörö­sekre” vadásznak, valójában megbuktatják az amerikai alkot­mányt, amelynek lényege az, hogy az amerikai kormányzásnak három ága van: a törvényhozó, a végrehajtó és a bírósági ágak. A alkotmány tisztán meg­szabja, hogy a két házból (Sze­nátus és Képviselőház) álló kongresszus rendeltetése a tör­vények hozása, amely törvénye­ket az elnök (executive) hajt végre a minisztereivel. És végre a tövények magyarázása és a törvények megszegőinek meg­büntetése a bíróságra tartozik. A képviselőház egyik albizott­sága, az Amerikaiatlan Cseleke­deteket Vizsgáló Bizottság ma­gához kerítette a bírósági hatal­mat is, mert akiket megvádol­nak azzal, hogy a kommunista párthoz tartoznak, avagy kom­munista érzelmüek, mindjárt meg is büntetik, holott még sem a törvényhozás, sem a bíróság nem mondotta ki, hogy kommu­nistának lenni, vagy szimpati­zálni a kommunizmussal, bűn­cselekmény lenne. Ezt az Amerikaiatlan bizott­ságot követi most már az alsó­ház “Nevelésügyi és Munkaügyi” albizottsága is, amelynek tagjai minden ok nélkül beavatkoztak a nyugati partokon folyó hajó­munkások sztrájkjába. A ki­mondott cél, — mint C. C. Fish­er és Charles J. Kresten képvi­selők hangoztatják, már nem is a hajós munkások sztrájkjának a megtörése, hanem egyenesen a hajós munkások szakszerveze­teinek a szétrombolása. íme, a képviselő urak a tör­vényhozás helyett felcsapnak vádló ügyésznek és bírónak, ítélkeznek emberek és intézmé­nyek felett. Ez száz százaléko­san az amerikai alkotmány sut- badobása. Az amerikai nép bo­torul tűri, mert azt hiszi, hogy ez csak a vörösek ellen irányul. Ma a vörösek ellen, de holnap már mindenki ellen, ha meg nem akadályozzák őket. lója és egyik legnagyobb szava­zat szállítója. Mintha csak azt mondanák neki, nesze itt van az előleg, judás viselkedésedért. A másik példát a francia bá­nyászok bérharca mutatja, melynek már eddig is több ha­lottja, van és százak vannak a kórházakban, a politikai kor­mányzat által kirendelt katonai hadsereg gyilkos támadása ré­vén. A francia bányászok szer­vezete a legnagyobb munkás­párt mögött áll és csak elenyé­szően kicsiny azoknak száma, akik a tőkés pártokat támogat­ják. A nagy politikai munkás­párt utján, a francia bányászok nem tudták azokat a megélheté­si előnyöket elnyerni, melyek az inflációs helyzetben a legszeré­nyebb megélhetéshez szüksége­sek. Az osztályharc fegyveréhez a sztrájkhoz kellett nyulniok, mintha egyáltalán nem is volná­nak a legnagyobb politikai párt háta mögött. A törvényesen be­szavazott nagy politikai párt, tehetetlen az uralkodók gazda­sági erejével szemben, kirekeszt­ve a kormányból, nem hogy' a politikai erejével előnyt tudna nyújtani a munkásságnak, ha­nem ellenkezőleg, a munkásság gazdasági erejéből reméli poli­tikai erejét elérni. Itt és ott, a tőkés párt mögött avagy munkás párt mögött a munkástömegek harci útja sa­ját erejében, szervezkedési ha­talmában rejlik. Ezt próbáltuk mi mindig megértetni a munkás­sággal, de kevés eredménnyel az­ért, mert a politikai pártdogma, annyira beléjük vésődött, hogy abból kiemelni nagyon nehéz. Ezért tart ki még mindig e so­rok írója amellett, hogy a poli­tika akár csak a vallás, minden­kinek a magánügye. Ezekben még a diktatúra sem képes egy­séget teremteni. Ellenben gaz­dasági téren bármilyen pártban hiszünk vagy akármilyen vallás szerint imádkozunk, érdekeink egységesek. A gazdasági egység átérzése és megértése elsősor­ban az, amely az osztályhárc szempontjából mindenek fölött áll. Ennek az egységnek a kiépí­tése legyen életcélunk, a válasz­tási lárma elülése után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom