Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-10-23 / 1550. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. október 23. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .................—$2.00 One Year ........ $2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months _______ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................. $2.50 Az egyetlen fontos dolog, hogy a közszolgálati üzemek tulajdonosai határtalan nagy profitot szerezzenek, mert csak úgy jut elegendő nagy hirdetésekre is. Ezért közlik készséggel az ilyen cikkeket, amelyeket a Public Utility társaságok küldenek szét. Ezzel azt a nagy csodát, hogy száz meg száz szerkesztő azonos szövegű cikket tud Írni, megfejtettük. De azt a másik nagy csodát, hogy ezt a valóban durva csalást az olvasók milliói miért tűrik, még mindig titok marad előttünk. Ötcsillagos szabadság “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még lem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. _________________ _____.____________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A nagy csoda Akik az amerikai kereskedelmi sajtót figyelemmel kisérik, mindgyakrabban találkoznak azzal a különös jelenséggel, hogy a napi- és hetilapok százaiban teljesen azonos tárgyú és szövegű vezércikkek jelennek meg. A külömböző pártállásu és sok esetben az egymással is versengő tőkéscsoportok érdekeit képviselő lapok eddig csak a rovatiróktól hoztak azonos tartalmú szöveget. Ez érthető, amennyiben az ily rovatirók nem az egyes lapok, hanem valamely szindikált cég részére Írnak és a lapok csak előfizetők) az ily rovatokra, amelyek mindig a rovatiró neve alatt jelennek megA vezércikkek azonban aláírás nélkül vagy pedig a szerkesztők által használt alá jegyző betűk jelzése mellett jelennek meg, amivel azt akarják mutatni, hogy az ily cikkekben kifejezésre juttatott vélemény azonos a lap hivatalos felfogásával. Amit az ily cikkekben ajánlanak, azt a lap is pártolja; mit elleneznek, azt a lap is ellenzi. Éppen azért nagyon különös, valóságos csoda, hogy száz meg száz lapszerkesztő egyszerre csak teljesen azonos tartalmú és szövegű cikket is. A napokban például több száz újságban jelent meg egy ilyen cikk, amelynek “A kommunizmus szolgálatában” címet adtak. A cikk dicséri azokat, akik erélyesen harcolnak azért, hogy a kormányt tisztítsák meg a kommunistáktól és igy magát a kormányzatot a kommunizmustól. Mert, — mint a cikk mondja, — a kommunizmus már az Egyesült Államokban is befészkelte magát. íme, itt van rá a példa: Nagyon sokat haladtunk a kommunizmus réme felé, például a villanyáram társadalmositása terén. A Dél-Keleten az áramfejlesztőipar teljesen az állam kezében van, az északkeleti partokon pedig ha nem is teljesen, de az állam dominálja az erőforrásokat. íme, már ily nagy lépésekkel haladtunk a kommunizmus, a totalitarizmus felé. Márpedig amikor a kormány igy kiterjeszti a hatáskörét, akkor a nép is mindnagyobb mértékben fog a kormányra támaszkodni. Olyan dolgokat fog a kormánytól követelni, amiért azelőtt dolgoznia kellett. Ennek a mai neve “Társadalmi Biztosítás”. Azt követelik a kormánytól, hogy gondoskodjon róluk a munkanélküliség idején, biztosítsa az öreg kort, sőt még a betegség esetére is adjon védelmet. így lassanként a kormány lesz létünk domináló tényezője úgy, hogy a kormány napról-napra nagyobb hatalomhoz jut, mig végre elérkezik a Hitler, a diktátor, aki megsemmisíti minden szabadságunkat. A modern idők legnagyobb csodája lenne, hogy száz meg száz szerkesztőnek egyszerre születne meg az agyában ez a gondolat és méghozzá teljesen azonos szavakkal tudnák is kifejezni s elképedve szemléltük volna ezt a rendkívüli jelenséget, ha történetesen kezünkbe nem jut az “Association of Electric Companies” nevű országos egyesület egyik körlevele, amelyet a lapokhoz küldött azon “kérelemmel”, hogy a mellékelt vezércikket “közölni szíveskedjenek”. • Az amerikai lapok olvasói jól tudják, hogy a gáz-, a telefón- és villanytársaságok, amelyek legtöbbször a “Public Utilities Company” név alatt szerepelnek, a legnagyobb hirdetők közé tartoznak. Azért ezen lapoknál az a nagyon udvarias felszólítás, hogy a mellékelt cikket “közölni szíveskedjenek”, parancsnak számit, aminek a laptulajdonosok habozás nélkül engedelmeskednek. Engedelmesen közlik, sőt szolgalelküleg saját aláírásukkal még meg is erősitik azt a cikket, amely azt magyarázza, hogy a munkást a szabadságától fosztják meg a társadalombiztosító tör- ’vények; hogy az a munkás rabszolga, aki segélyt kap munkanélküliség esetén, avagy akinek nem kell félni az öregségtől vagy a betegségtől. Száz és száz amerikai lapszerkesztő irta alá ezt az alattomos, durva hazugságot tartalmazó cikket, amelynek célja valójában csak az, hogy az amerikai közönség előtt ellenszenvessé tegye az iparok államosítását, amelyek olyan sok-sok billió dollár hasznot hajtanak a mai tulajdonosainak, hogy azért már valóban érdemes elviselni a munkások millióinak a munkanélküliség, az aggkori és a betegséggel járó nélkülözéseket! A United Press jelentése szerint a Párisból rövid látogatásra hazatért George C. Marshall, amerikai külügyminiszter, a berlini válsággal kapcsolatban ezt a kijelentést tette: Mi nem csak az igazságos békéért harcolunk, hanem az olyan tipusu békéért, amelyben az individuális munkás, vagy a szakszervezet szabad maradhat; azt mondja és csinálja, amit akar. Ez oly messze esik a rendőrállamtól, amennyire csak lehetséges. Mondják, hogy a katonák bátor emberek. George Marshall nem csak katona, hanem egyben ötcsillagos generális is. Elérte a legmagasabb rangot, amit amerikai katona, leszámítva az elnökséget, elérhet. Valóban ötcsillagos bátorság kell azt állítani, hogy az amerikai kormány ma az individuális munkás és a szakszervezetek szabadságáért küzd. Most, amikor törvényt hoztak, hogy csak azon szakszervezeteket ismerik el amelyek csak a kormány által jóváhagyott embereket választhatnak tisztviselőknek. Hát micsoda szabadság az, amikor a szakszervezetek nem választhatják meg tisztviselőknek a legaktívabb tagjaikat? Ugylátszik, hogy Marshall generális egy uj szabadságot, az ötcsillagos szabadságot fedezte fel. FARMERHIÁNY OHIOBAN Columbus, O.-ban olyan súlyos hiány mutatkozik rrtunka- erőben a farmokon, hogy a gazdák havi 150 dollár fizetést kínálnak, lakáson, teljes ellátáson kívül. Á hiány nem átmeneti jellegű és egész évben mutatkozik. A helyzetet a gazdák annak tulajdonítják, hogy sok fiatal farmmunkás a városokba megy lakni és az iparban helyezkedik el. MEGSEMMISÜLT EGY OROSZ VÁROS A FÖLDRENGÉSBEN MOSZKVA — Szokatlan erejű földrengés rázta meg Turkman Ashkhabad nevű 150,000 lakosú fővárosát. A szovjet kebelébe tartozó ország más részeit is érintette a földrengés, de a legerősebb a fővárosban volt, ahol a házak háromnegyedrésze rombadőlt. A halottak számát sokszázra becsülik. Hatezer gyermek maradt árva és hatezer sebesültet ápolnak a közeli városok kórházaiban. 120 óriásrepülőgép viszi a gyógyszereket és az orvosokat és ugyanakkor elszállítják a sebesülteket. Tashkent, Baku, Samarkand és Bukhara kórházai megteltek a földrengés áldozataival. A kár sokszáz millióra rúg, mert az élénk gyáriparral rendelkező főváros gyárépületei mind rombadőltek. A Federal Commerce Communication iroda becslése szerint 1947-ben körülbelül 66 millió rádió felfogó készülék volt használatban, ebből 37 millió volt az Egyesült Államokban. A standard leadó állomások száma meghaladta a kétezret, amelynek több mint a fele az Egyesült Államokban működött. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek miUiói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő' eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő' hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztályának a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
