Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-10-23 / 1550. szám

1948. október 23. BÉRMUNKÁS 3 oldal Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ Most, hogy az elnökválasztási kampány végefelé közeledünk, megállapíthatjuk, hogy ez a vá­lasztás korántsem vert fel akko­ra érdeklődést, mint a négy év­vel ezelőtti. Az amerikai nép ép­pen olyan egykedvűen megy a napi dolga után, mintha nem is állnánk állítólagos “sorsdöntő” választások előtt és a munka, vagy az üzleti elfoglaltság után fenmaradt szabadidejét nem a választással kapcsolatos problé­mák megbeszélésére fordítja, hanem csak a baseball, a lóver­seny, vagy más hasonló keres- kedelmesitett sport után érdek­lődik, vagy legjobb esetben is csak a mozi-sztárok válópereit tanulmányozza. A közönségnek a választások­kal szembeni jelenlegi közöm­bössége annyira feltűnő, hogy csak a nagyon elfogult emberek nem veszik észre. Ezt a nagy apáthiát azzal magyarázom, hogy az amerikai politikai vá­lasztásoknál csaknem mindig az­zal izgatják a választókat, hogy az ellenpárt jelöltje milyen nagy veszedelmet jelent, tehát gyűlö­letet igyekeznek felkelteni elle­ne. Ily esetben a győztes nem azért győz, mert a választók sze­retik, hanem csak azért, mert az ellenfelét jobban gyűlölték. Természetes azonban az is, hogy akit nagyon gyűlölnek, azt a hívei nagyon szeretik. Ameri­ka történetében két ember sze­repelt, akit végtelenül gyűlöltek, — Lincolnt és Rooseveltet, — de akiket éppen olyan arány­ban szerettek is. Úgy Lincoln, mint Roosevelt képes volt több­séget szerezni magának olyan politikai iránnyal, amely korlá­tozta az uralkodó osztály gazda­sági jogait és azért a kiváltsá­gaikban korlátolt egyének a két nagy ember ellen irányuló gyü- löletforrásokká váltak. KÖZÖMBÖSEK Harry Truman nem tudta ki­váltani maga ellen ezt a nagy gyűlöletet, de ugyanakkor nem nyerte el a másik oldalról szár­mazó nagy vonzódást sem. A pártgépezet keresztülvitte, hogy újra jelölték, de a demokrata párti szavazók nem tördelik a kezeiket kétségbeesve, midőn látják, hogy jelöltjük valószínű­leg el fogja hagyni a Fehér Há­zat. Dewey sem erőlködik annyira, mint négy évvel ezelőtt. De ha erőlködne is, Truman ellen nem lehetne olyan nagy gyűlöletet felkelteni, mint tette Roosevelt- tel szemben. Ami gyűlölet hin­tést most látunk, az leginkább Wallace ellen irányul. De ez sem közelíti meg a négyévvel ezelőt­tit. Különben is Wallacet nem annyira az ellenpropagandával, mint az agyonhallgatással intéz­ték el. Kimondották, hogy a kommunisták kezébe került, hogy a Szovjet Union ügynöke, stb. a gyűléseiről csak eldugott pársoros hírekben emlékeztek meg s ezzel elérték, hogy a nagy néptömegeket elérő kampányból eliminálták. Szóval ez a választás jóval csendesebben folyik, mint vár­tuk, tekintettel arra, hogy a har­madik világháború réme röpdös felettünk. Az amerikai nép vagy nem hisz az újabb világháború lehetőségében, vagy pedig már beletörődött, hogy jönni fog és helyesli a lázas készülődést. BANKÁROK URALMA Lehet, hogy a jelenlegi válasz­tásnál azért olyan lanyha az ér­deklődés, mert az átlagos sza­vazó jól látja, hogy Truman és Dewey között valójában nagyon kevés külömbség van. Amig Tru­man azzal vádolja Deweyt, hogy a Wall Street és a National As­sociation of Manufacturers (NAM) jelöltje, addig ő a 3 évi adminisztrációja alatt 47 ban­kárt és iparbárót nevezett ki iránytszabó kormányhivatalok­ba úgy, hogy alatta az amerikai kormány teljesen a bankárok és generálisok kezeibe került. En­nél nagyobb szolgálatot már De­wey sem igen tehet a Wall Streetnek. Éppen azért ennél a választás­nál az a jellemző, hogy sokkal kiváncsiabbak vagyunk arra, hogy egyes kisebbrangu jelöltek győznek vagy elbuknak-e, mint vajjort New Jersey állam egyik kongresszusi kerületében meg­választják-e újra azt a Parnell C. Thomas képviselőt, aki mint az “Amerikaiatlan Bizottság” elnöke tette magát hírhedtté. Mint ismeretes, erről a túlzó hazafias, kommunistákat faló képviselőről Drew Pearson szá­mos cikkben megírta, hogy csa­ló módon nagy összegeket vett fel az államtól a családtagjai ne­vére. Pár héttel ezelőtt a new jersey ügyvédek egy bizottsága követelte Clark igazságügymi­nisztertől, hogy indítson vizsgá­latot ebben az ügyben. A De­partment of Justice most nyilat­kozatot adott ki, hogy a vizsgá­latot megindította. Viszont Tho­mas, aki most újból választás előtt áll, kijelentette, hogy nem hajlandó becsületsértési pert in­dítani Pearson ellen, nem hagy­ja magát megfélemlíteni a kom­munistáktól. FOKMÉRŐ A Thomas választásánál nem az a fontos, hogy vájjon újból megválasztják-e ezt a fasiszta hajlamú és fasiszta módszereket alkalmazó törvényhozót, hanem hogy vájjon az amerikai válasz­tók milyen fokig sülyedtek le a nemtörődömségbe ? Érdekes lesz megfigyelni, hogy hányán adják le szavazatukat egy olyan em­berre, aki a hallgatásával elis­meri, hogy olyan csalásokat kö­vetett el, amelyekért nem a kép­viselőházban, hanem a börtön­ben volna a helye. A Thomas választása még egy más dologban is fokmérőül szolgálhat. Tudjuk jól, hogy a déli államokban könnyűszerrel jutnak magasabb állásokba a Thomashoz hasonló gondolkodá­sú emberek csak azért, mert a fajgyűlölet hullámain vitorláz­nak. A fehér faj felsőbbrendű­ségét hirdetik, ami közönséges nyelven szólva a négergyülöle- tet jelenti. Azon közösségekben, ahol a négergyülöletet magas színvonalra hevitik, az ily jel- lemtelen emberek könnyen arat­nak győzelmet a választásoknál. Igen ám, de New Jersey nem dé­li állam, ott a fajgyűlöletnek nincs olyan tere. Hogyan lehet­séges tehát, hogy a Thomas-féle emberek mégis olyan szerephez jutnak ? A válasz az, hogy ott a (Az alábbi levelet a Newark, N. J. városban lakó Dobisz Pál munkástársunk kapta s küldte be hozzánk. — Szerk.) Dibisz Pál urnák, Newark Köszönettel vettük junius 28- án kelt levelét, a küldött újságo­kat és a naptárt. Azért válaszo­lunk csak ilyen későn, mert a nyáron az egész kollégium, úgy a diákok, mint a pedagógusok nem tartózkodtunk Debrecen­ben. Ami a Bérmunkás cimü lapot ületi, nagy hálásak lennénk, ha küldené. Az, hogy amerikai la­pot is olvashatunk, nagyon so­kat jelent nekünk. Az egyik helybeli kollégiumban szoktuk időnként olvasni a new yorki Magyar Jövőt és a Kanadai Ma­gyar Munkást, de nem rendsze­resen, mert ők se jutnak hozzá rendszeresen. A Bérmunkásnak is nem csak a mi kollégiumunk diákjai lesznek az olvasói, ha­nem természetesen az összes ér­deklődő kollégisták. Debrecen­ben összesen hét népi kollégium van. Egy félreértést azonban el kell oszlatnunk: nem vagyunk iskola, tehát nincs tanári ka­runk. Kollégium vagyunk, — népi kollégium, — ami diákott­hont, internátust jelent. De nem egyszerű internátus, hanem oly intézmény, ahol lakás és ellátás mellett a tagok külön kollégiu­mi oktatásban is részesülnek. (Politikai, közgazdaságtani, tár­sadalomtudományi, nyelvórák, stb.) A kollégiumot úgyszólván teljesen az ifjúsági önkormány­zat vezeti, a kezdeti időkben még a gazdasági ügyekben is döntő szerepe volt. Jelenleg 160 kollégiumban 10,000 népi kollégista nevelődik, nagyobb részük olyan szegény, hogy a kollégiumi segítség nél­kül nem lenne képes iskolába járni, 95 százalékban munkások és szegényparasztok gyermekei. Üdvözletünket küldjük Ön­nek és önön keresztül valameny- nyi haladó szellemű amerikai magyar barátunknak, akik szi­vükön viselik a magyar demok­rácia és a maevar ifjúság sor­sát. Csokonai Vitéz Mihály Népi Kollégium, Debrecen. Rákai István, Nevelő tanár T. Szerkesztő Munkástárs: Mellékelten küldök öt dollárt a saját előfizetésem megujitásá­fajgyülölet helyett a “vörös he- ringet”. a kommunizmus elleni gyűlöletet élesztik. A Thomas megválasztása, avagy bukása tehát azt fogja mutatni, hogy milyen fokot ért el már a gyű­löletnek ez a neme a keleti par­tokon. Szóval nekem úgy tetszik, hogy ennél a választásnál csak a mesterségesen szított gyűlö­letnek emelkedését vagy esését és nem az érdemleges politikai irányváltozást figyelhetjük meg. ra, valamint mellékelek egy ha­zai címet, amelyre szíveskedjék a lapot megindítani. A Bérmunkást nagyon jónak mondják és nagyon szeretik, mi­vel már küldtem haza néhány példányt és azt Írják, hogy az egész falu olvassa, mert az új­ság nagyon tanító és nem is tud­ták, hogy ilyen lap is van Ame­rikában. Egyben megírom, hogy Fodor meg Decsi “halász” munkástár­sak meglátogattak, elhozták a megígért “sales tax” bélyegeket, no meg halakat is, amit utána kávéval, jóízűen fogyasztottunk el. Miután más munkástársak is ígértek bélyegeket és már hoztak is .amelynek én hasznát veszem, azért itt mondok kö"- szönetet mindannyiuknak. G. Kovách Akron, O. Munkástársaim: Figyelembe vettem a lapban közölt felhívást, hogy “Minden­ki álljon munkába!” azért mel­lékelten küldöm egy hazai bará­tomnak a címét, akinek szíves­kedjenek a lapot egy évig kül­deni. Mellékelem a két dollár 50 centet. Martin Búza Elgin, 111. AZ ORSZÁGOS EGÉSZSÉG- ÜGYI SZOLGÁLAT SIKERE LONDON — Az angol orvosi szaklap, a Medical Press jelen­ti, hogy az angol országos egész­ségügyi szolgálat, melyet a kor­mány az orvosok ellenkezése da­cára létesített, sikerrel startolt és első három hónapja alatt ha­tározott fejlődésről és nagy eredményekről tett tanúságot. A közönség hamarosan meg­szokta az újítást és az orvosok ellenkezése elmúlt, miután lát­ják, hogy az a közjót szolgálja. Angliában ma a bölcsőtől a ko­porsóig ingyenes orvosi és kór­házi, valamint fogorvosi szolgá­latban részesül mindenki. EGY LAPKEZELŐ NAPLÓ­JÁBÓL: Sok ember nem is tudja, mi- . lyen szegénységi bizonyítványt állít ki magáról, amikor azt mondja, hogy nem ér rá olvasni, mert elárulja, hogy szellemi táp­lálék nélkül él. Csak a tul-okos meg a tul-bu- ta emberek nem olvasnak újsá­got. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom