Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-10-23 / 1550. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1048. október 23. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. KÖZELEG AZ ARATÁS A JELEKBŐL Ítélve a National Association of Manufacturers (NAM) — a munkáltatók szövetsége — által elvetett mag jó talajba került és az aratás bőséges lesz. Az elvetett mag — a gyűlölet magva — sokkal szebben fejlődik, mint amit akár maguk a kizsákmányolok reméltek volna, ami azt bizonyítja, hogy az amerikai munkásság agya, jó talaj a gyűlölet befogadására — nem az ellenség, hanem saját maga és osztálytársai ellen — és egy kis biztatással még ma is hajlandó az osztályellenség eszközévé alja- sodni. Nem a szervezetlen munkásságról szólunk, mert azok mindig akaratnélküli eszközei voltak a kizsákmányoló osztálynak, hanem a “szervezett” munkásokról, akik a különféle szakmai és “ipari” szervezetekbe vannak szétszervezve, amelyek egy része az American Federation of Labor (AFL) a másik a Congress of Industrial Organization (CIO) a harmadik része a Railroad Brotherhood szövetségbe, valamint a független szervezetek, mint az International Association of Machinist (IÁM) és a United Mine Workers of America (UMWA) a bányászok szervezetébe tartoznak. A fent említett szervezetek tagsága hozzávetőleges számítás szerint 15 millió néhány százezerre rúg és azt mondhatjuk az összes alapvető iparok munkásságát felölelik. A nyersanyag források eredetétől a kész áruig és azok elosztásánál foglalkoztatott munkások úgyszólván száz százalékig “szervezve” vannak és azon erőnek céltudatos használata oly előnybe , részesíthetné az amerikai munkásságot, mellyel talán egyetlen más ország munkássága sem dicsekedhetne a földön. És mindezen kedvező feltételek dacára az amerikai munkásság a legtehetetlenebb áldozata a kizsákmányolásnak az egész világon. NEM A VÉLETLEN müve, hogy az amerikai munkásság “szervezettsége” dacára, ily szánalmas eszköze a kizsákmányolásnak, de azért elsősorban mégis a munkástömegeket terheli a felelőség, mert annak saját tudatlanságuk az oka. Igaz, hogy a kizsákmányoló osztály a társadalom minden intézményét igénybe veszi, hogy a munkás tömegeket tudatlanságban tartsa, de ugyanakkor meg van a mód arra is, hogy a munkásság osztálytudatra ébredjen, ha meg volna bennük az akarat. A baj azonban ott van, hogy az akarat a tanulásra nem csak a szervezetlen, hanem még a szervezetekbe tömörült munkásoknál is hiányzik és azért válik lehetővé a kizsákmányoló osztálynak, hogy a megerősödni látszó szervezetek szétrobban- tására irányuló akcióik a siker jegyében folynak. Ezt a célt a kizsákmányoló osztály megkísérelte kívülről terror eszközökkel végrehajtani, azonban hamar belátták azt, hogy ezzel csak megerősítik a munkásság ellentálását és taktikát változtattak. A nyílt támadás helyett a belső viszálykeltéshez folyamodtak és ehhez nemcsak a szervezetek vezetőit, hanem a jobbsorsra érdemes tagság jelentékeny részét is megnyerték és ma vígan folyik a romboló munka szerte az országban — a kizsákmányolok legnagyobb megelégedésére. AZ AMERIKAI kizsákmányoló osztály már régen felismerte a veszélyt, melyet az amerikai munkásság osztálytudatra ébredése jelent számára és a közvéleményt formáló és irányitó eszközök minden fajtáját felhasználták ennek megakadályozására. Bár az osztálytudatos munkások tömegei emberfeletti munkát végeztek a munkástömegek felvilágosítására, eszközeik azonban korántsem mérhetők összes a kizsákmányoló osztály állandó rendelkezésére állókkal és hosszú évek munkájának eredményét a kapitalista osztály úgyszólván hónapok leforgása alatt lerombolja a szószék, sajtó, rádió, mozi stb. eszközök korlátlan felhasználásával. Erre szemléltető példákkal szolgálnak az utóbbi hónapok eseményei, melyek a szemeink előtt játszódnak le. Súrlódások különösen a kiilömbözö szervezeti szövetségek és szervezetek között mindig voltak, ma azonban már harcok dúlnak nem csak a szervezetek között, hanem magában az egyes szervezetekben és különösen azokban, melyek a haladók és harcos szervezetek közé sorolhatók. És ami a legelitélendőbb, hogy ezen belső harcokat a kizsákmányolok a szakszervezeti vezérek felhasználásával indítottak meg a szervezetekben. ;A BOSZORKÁNY üldözés, melyet a NAM direkt utasítására a kormány és a kongresszus megindított, hamar átragadt a szakszervezeti basákra és ők voltak az elsők a szakszervezetekbe, akik a harcot kezdeményezték. Ők voltak az elsők, akik a haladóbb szervezetek vezetőit “kommunistasággal” vádolták és “Moszkva követőinek” minősítették, amit a kizsákmányolok mindenre kész lakájai a rádión, sajtóban és egyéb vélemény formaló utakon nagy lármával hirdettek és természetesen átragadt a tagságra is. Bár nem annyira az AFL-ben, mert az megalkulása óta mindig a legreakciósabb irányítás alatt állt és annak mindenkori vezérei nagyon is éberen őrködtek, hogy a haladás szelleme el ne jusson a tagsághoz a szervezeten keresztül. A gyakori kísérletek az osztályharc alapján álló tömegek részéről ismét és ismét kudarcai végződtek a AFL “belülről való megfúrására” és az a mai napig megmaradt a kizsákmányoló osztály legbiztosabb “védvárának”, amely nem sok fejfájást okoz a munkáltató osztálynak. De sokkal veszélyesebb formákban mutatkozik a CIO-ban, amelyről sokan — bár tévesen, de — feltételezték, hogy a modern ipari termelés minden követelményének megfelelő “ipari” szervezet és amely megvalósítja az osztálytudatos munkásság forradalmi végcélját. El kell ismernünk, hogy a CIO-hoz tartozó egyes szervezetek bátor és harcias magatartása egy időben reményekre adott okot, amig hivatásukhoz ragaszkodtak és szervezték a munkásokat a térmelés szinterén. Ezen reményeket azonban fokozatosan fel kellett adnunk, amikor ezen szervezetek a politika piszkos mocsarába kezdtek gázolni, mert láttuk azt, hogy ez a vég kezdete. És sajnos, de sejtelmeink megokoltak voltak, amint azt a jelen események bizonyítják. A JELENBEN a CIO-ban 4 külömböző politikai irány viaskodik egymással — republikánus, demokrata, progresszh és kommunista — és jogos a felelmünk, hogy ennek az áldatlan politikai harcnak prédájául esik a CIO. Bár a könnyebbség kedvéért leegyszerűsítjük a négy irányt kettőre — a reakciós és haladókra — mely esetben a republikánus és demokraták a reakciót, mig a progresszh és kommunisták a haladó elemeket képviselik és ezen az alapon folyik ma a harc a CIO központi vezetőségében, a külömböző szervezetek között és magukban az egyes szervezetekben országos méretekben és a városi csoportokban. Mint ismeretes, a CIO központi vezetősége 36 szavazattal 12 ellenében Truman megválasztását indorszálta, mig a kisebbség Henry Wallace pártját támogatja, amelyről a kitartott sajtó azt hireszteli, hogy a kommunisták irányítása alatt van. A CIO központi vezetőségének állásfoglalása a szövetségbe tartozó külömböző szervezetek között is megindította a harcot, aminek az eredménye, hogy ma nem a munkások szervezésével foglalkoznak, hanem egymás ellen harcolnak. A minap egy CIO-hoz tartozó gyűlésen vettem részt, amely csoport 8 évvel ezelőtt alakult és ezen idő alatt egy nyolcezer tagú csoporttá dolgozta fel magát, több mint harminc külömböző gyár munkásainak beszervezésével. A múltban az ilyen gyűléseken arról tárgyaltak, hogy a már megszervezett gyárakban, mily követelésekre van szükség, hogyan lehet azokat kierőszakolni a munkáltatóktól, miiven kilátások vannak újabb gyártelepek munkásainak beszervezésére stb. és a csoport tagsága a legnagyobb egyetértésben dolgozott ezen célok megvalósítása érdekében. Az utóbbi hónapokban azonban a politikai méreg teljesen megmérgezte a csoport tagságnak agyát és a kéthetenként megismétlődő gyűlések veszekedés, sőt verekedésekbe fulladtak. A gyűléseken röpködtek a vádak: egyik csoport a “reakció eszközének” bélyegezte a másiCalifornia, Figyelem! LOS ANGELES FIGYELEM! Az IWW los angelesi csoportja Munkás Iskolát állít fel 223 W. 2nd Street, Room 202 alatt minden pénteken esti 7:30 kezdettel. Az előadások az Ipari Unionizmus tanításával és alkalmazásával fognak foglalkozni és teljesen díjmentes. Kérjük a munkások tömeges megjelenését. kát és viszont “Moszkva zsoldosainak” és amikor az egyik gyár sztrájkoló munkásainak támogatásáról volt szó, a “reakciósok” azt kiabálták, hogy “azok kommunista követők és kérjenek Moszkvától támogatást”. ILYEN és ehhez hasonló jelenségek történnek ma az egész országban a szakszervezetekben és csak a vak nem látja, hogy ez nem a véletlen, hanem egy jól tervezett akciónak a következménye. Pedig ez elkerülhető lett volna, ha a CIO megmaradt volna a munkások gazdasági szervezetének és azok megszervezésével foglalkozott volna, ahelyett, hogy a politikai mocsárba tévedt. Mert a termelés szinterén, a gyárakban, ipartelepeken a munkások között nincs ellentét. Ott nincs faji, vallási, vagy politikai megkülömböztetés, ott csak munkások vannak, akiknek érdekei azonosak és csak egy ellenséget ismernek; a kizsákmá- nyolót. És mi IWW-isták mindig ezt igyekeztünk a munkások agyába beleverni, mert a munkásság csak igy képes saját érdekeit megvédelmezni és osztályérdekeit előmozdítani. Nem vagyunk mi kárörvendők, mert ami ma végbe megy az amerikai szervezetekben a munkásosztály kárára megy és mint munkásokat minket is súlyosan érint és inkább azt állapítanánk meg, hogy csalódtunk, amikor óva intettük a CIO tagságát, hogy mi lesz a következménye a politikai akcióknak. De sajnos bekövetkezett, amit mi mindig állítottunk és ma nem a kizsákmányolok ellen folyik a harc, hanem szervezet szervezet ellen, munkás, munkás ellen és a kizsákmányolok elérték céljukat. Jó aratásuk lesz. ÉPITŐGÁRD A 1948-49-ik évre: J. Buzay, Cleveland_____ 1.00 I. Farkas, Akron............... 1.00 L. Fishbein, New York . .. 3.00 J. Kollár, Cleveland_____ 1.00 M. Krieger, New York ..... 3.00 A. Kucher, Pittsburgh __ 2.00 A Lelkó, Pittsburgh.... ... 1.00 L. Lefkovits, Cleveland .. . 1.00 A. Molnár, Cleveland ....... 1.00 J. Munczi, Cleveland ____ 2.00 L. Páll, Ambridge ____ 6.00 J. Policsányi, Elm Grove .. 2.00 G. Scherhaufer, Cleveland 2.00 J. Szilágyi, Cleveland ___ 1.00 S. Székely, Cleveland ___ 3.00 K. Udvarnoky, Flint ____ 2.00 J. Vizi, Akron _____ 2.00 J. Zára. Chicago ............... 2.00