Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-10-16 / 1549. szám
1948. október 16. BÉRMUNKÁS 7 oldal HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL — SZEMELVÉNYEK AZ Ó-HAZAI LAPOKBÓL — Az üvegtextilről Mind gyakrabban hallunk az olyan mü-anyagokról, melyek az eddig rendelkezésünkre álló és általunk ismert anyagokat pótolni hivatottak. Ezek között az anyagok között emlegetik helytelenül az üvegtextilt is. Azért helytelenül, mert az üvegtextil nem mü-anyag, hanem tiszta üveg, csak számunkra az eddigi használatban megszokott alakjától eltérő változatban. MI IS HÁT ÉS HOGYAN KÉSZÜL AZ ÜVEGTEXTIL? A hevités által folyékonnyá tett üveget 5-8 ezred miliméter vékony szállá nyújtja, majd több szálat (50-100) összesodorva, készül az üvegfonál, mely szövésre alkalmas. Magyarországon az üvegszövést eddig nem ismerték, de külföldön már igen szép eredményeket értek el. Az üvegtextil, különösen az elektromos iparban kerül fel- használásra, ahol az elektromotorok. tranformátorok és dinamók szigeteléseire kiválóan alkalmas. Ugyan olyan vastagságú más szigetelő anyagokkal szemben, sokkal jobb szigetelőnek bizonyul s igy jelentős megtakarítást érnek el vele. Nedvszivó hatása nincs és igy más szigetelő anyagokkal ellenkezőleg a levegő páratartalmával szemben is érzéketlenebb. Nem gyúlékony, éghetetlen és csak 600-700 foknál kezd olvadni. Különösen ez a tulajdonsága jelentős a szigetelők terén, mert az elektromotoroknál és trans- formátoroknál egyik igen gyakori jelenség a felmelegedés, mely a szigetelő anyagok elégetésével a motor vagy transfor- mátor teljes tönkremenését vonja maga után. S ha mind ezen jó tulajdonságait tekintjük, az eddig ismert szigetelő anyagokkal szemben jóval olcsóbb. De mint import cikk számunkra nagyon drága és ez az oka annak, hogy dacára a fenti jó tulajdonságainak Magyarországon még ezideig nem nagyon ismerik. Ez természetes az elektromos iparunk fejlődésének hátrányára lenne, mivel gyártmányaink tökéletesség szempontjából elmaradnának a külföldi mögött. Azonban mind eddig is, úgy most budapesti Üvegszigetelő Anyagok gyára, többek között az övegtextil gyártást is célul tűzte ki és azt meg is valósította. Az Üvegszigetelő Anyagok gyára, úttörő ezen a téren. így természetesen, mint minden kezdeményezésnél, úgy itt is óriási akadályokat és nehézségeket kellett leküzdeni. MEGOLDOTT PROBLÉMÁK Gondoljunk arra, hogy az üvegtextil szövésről még leírások vagy szakkönyvek sem állnak rendelkezésünkre, sőt a külföldi gyárak mint titkot őrzik ezt. Üvegszövő szakembereink nem voltak és csak a selyemszövésnél ismert és használt gépek álltak rendelkezésünkre. De ezek dacára megindult a kísérletezés. Ez tényleg a szó legszorosabb értelmében vett kísérlet volt, mert előbb az üvegfonál tulajdonságaival kellett megismerkedni, mely merőben ellenkezik a selyemmel. Mig a selyemfonál rugalmas és nyúlik, addig az üvegfonál egyáltalán nem nyúlik és merev. Két üvegfonál egymást keresztezve vagy dörzsölve igen könnyen szakad, illetve törik, a szakadt szálak pedig csomóval nem köthetők össze. Aki már selyemszövőgépet látott üzemben, az tudja, hogy még a rugalmas selyemfonálnál is gyakori a szakadás, pedig a müselyemfonál készítése elég tökéletes, mig az üvegfonálé meglehetősen kezdeti stádiumban van. Mivel az üvegtextil illetve szövet is egy méter szélességben készül és a több ezer fonál között jelentős számú szakadás adódik, erre is megoldást kellett találni. Ezen probléma megoldása a gyár vegyészmérnökére hárult, kinek sikerült is egy olyan ragasztóanyagot ösz- szeállitania, mely pillanatok alatt szárad, a fonál vastagságát csak lényegtelenül befolyásolja, továbbra is hajlékony marad és savak nem oldják. Ez utóbbi különösen fontos, mert az üvegszövetet nemcsak szigetelőanyagnak, de különböző savak szűrésére is felhasználják, mivel az üveget a savak igen kis mértékben támadják meg. De a vegyész után a technikus is megoldotta a problémát és a selyemszövőgépen végzett átalakítás, újabb elmés alkatrészek felszerelésével sikerült az első 10 méter hibátlan üvegszövetet előállítani, amit a Nemzetközi Vásáron már igen sokan megcsodáltak. Hoászu és küzdelmes volt az ut idáig, de megmutattuk, hogy a magyar munkás semmiben sem marad el a külföldi mögött. Bár az üvegtextil és készítése már nem uj dolog, nálunk ezt mégegyszer fel kellett találni. Serkentette a kísérletezőket, hogy az üzem minden osztálya, minden dolgozója és értelmiségei egyaránt bekapcsolódtak állandó érdeklődéseikkel a nehéz munkába. Az üzem még alig 1 éves múltra tekinthet csak vissza és igy súlyos anyagi gondot okozott a kísérlettel eltöltött minden perc, úgy munkabérben, mint a kísérletekkel velejáró hulladékanyagokban. A dolgozók is tisztában voltak azzal, hogy az inproduktiv munka nem tarthat sokáig és igy aránylag elég hamar sikerült is az utolsó probléma leküzdése. A kezdeti sikerek láttára felcsillanó szemek már boldogan mosolyognak, mert az üvegszövet gyártásával most már párhuzamosan halad az üveg- szalag-gyártás is. Nemsokára az első 500 méter üvegszövetet és az első 10.000 méter üvegszalag elkészültét ünnepelhetik a gyár dolgozói. Úgy érezzük, hogy egy munkaversenyen vett részt az üzemünk, azt meg is nyerte, mert hathatósan járult hozzá az életszínvonal emeléséhez, mert egy uj iparágat és ezzel munkaalkalmat teremtett hazánkban. Nem kell az üvegtextilért drága külföldi valutát adni s az igy megtakarított összeggel jelentősen járulunk hozzá Magyarország újjáépítéséhez. (Üvegipari Munkás) TÁRCA FIRHANG JULIA SZERENCSÉJE Irta: Fodor József — Azt éppen nem lehet mondani, hogy nem vagyok vagyonos, — mondotta Zöld Pál, a költő, miközben kitörölte az álom nyomait a szeméből, mint ahogy letöröljük a szürkés hamvat a kékes szilváról. — Ha elgondolom, — folytatta — enyim az egész hó a Hargitáról, meg az összes többi hegyekről. Ha úgy tetszik, hordóba rakhatom a vizet a Marosból vagy akár a Feketetengerből és elvihetem haza. Elindulhatok az országúton fel és le, tetszés szerint nézhetem a földeket, házakat, mint enyimeket, még ha nincsenek is rám írva. Nyelhetem a nőket szemmel az utcán, még ha nem is a nevemet viselik; de hát mindig a tiéd a nő, aki a nevedet viseli? Tulajdonképpen, — magyarázta Zöld Pál — enyim az egész világ. Fölmehetek a holdba, birtokba vehetném az egészet; csak azon múlik jelenleg, hogy éppen nem tudok odautazni, de a tulajdonjogot élvezhetem nyugodtan. Enyimek a jó falatok a boltokban: hazavihetem valamennyit, ha akarom, csakhogy éppen most nincs pénzem hozzá; de hát ettől eltekintve, mind az enyimek, — fejezte be Zöld Pál barátom. Azonközben abban tevékenykedett, hogy nadrágunkat felhúzza. Nadrágunkat mondtam, mert a nadrág nem volt csak az övé, hanem az enyém is volt, lévén kettőnknek egy nadrágja. Minden nap másik volt a soron és mikor az egyik felhúzta, a másik ágyba maradt. Zöld Pál, a költő fölhúzta a nadrágunkat. Utána fölvette ingünket. Hogy félreértés ne essék, ingünk egy vakító plaszt- ronból állott, amit Zöld Pál e pillanatban ügyesen ráalkalmazott meztelen testére. Azután porcel- lánfényes kemény gallért vett föl és felkötötte a közös nyakkendőt, majd felöltötte egyetlen kabátunkat és fütyörészve, elragadtatással nézett végig magán. — Tulajdonképpen nincs igazad, öregem — mondtam Zöld Pálnak, miközben fülöltem az ágyban. Mert a világon található összes havak fele engem illet, éppúgy, mint a nadrág, a plaszt- ron és a. kabát fele is. Azt is jogtalanul mondod, hogy az egész viz a tiéd, a nők és a holdbéli birtokok. Megállapodásunk szerint minden közösbe megy. Ha egy hordó vizet viszel a Marosból, a következő hordó az enyém ha nagyot nyelsz a kirakatból az üvegen át, enyém a következő nyelés, — fejeztem be nehezte- lően. Zöld Pál rámnézett ártatlan szemével és nagylelkűen válaszolta: — Drága öregem, csak nem képzeled, hogy meg akarlak rövidíteni. Inkább lemondok a javadra egy nagy részről, csak hogy bebizonyítsam, mennyire szent nekem a barátság. Meghatódva nyújtottam feléje a kezemet; — Nem fogadhatom el, barátom, tőled ezt az áldozatot. Ami a tiéd, az a tiéd, Pál, — mondtam komolyan. Melegen kezet ráztunk, aztán Zöld Pál a gomblyukába tűzte közös papir- virágunkat és eltávozott, közös foglalkozásunkra. Foglalkozásunk abból állott, hogy fölváltva teljesítettünk Firhang Júliánál szolgálatot. Firhang Júliának kalapüzletev volt egy zugutcában. Ö mindösz- sze ötvenéves lehetett, mi húszévesek voltunk. Naponként hol egyikünk, hol a másikunk állított be a kalapüzletbe, elvitt ide, vagy oda egy női kalapot, vagy ott őgyelgett a boltban és szóval tartotta Firhang Júliát. Júlia örökös étvágytalanságról panaszkodott és óriási ebédjét mindig megosztotta velünk. Firhang Júliát valódi idealizmussal szerettük. Szenvedélyünk abban nyilvánult meg, hogy egyikünk mindig a másikat dicsérte nála. Ami pedig a kis kosztot illeti: mint nemrég leszerelt ifjú katonák és titkos költők, úgy éreztük. hogy vérünk hullatása és az emberiségért való irói munkánk révén rászolgáltunk erre a kis köztámogatásra. De meg mint mondom, kalapokat is szállítottunk. _ Firhang Julia persze nem egyszer kérdezte, hogy miért nem lehet minket soha együtt látni. Találmányon dolgozunk és egyikünknek mindig ott kell lennie, — mondottam és hunyoritottam egyet: hogy erről pedig senkinek egy szót sem. Julia olyan komolyan vette a dolgot, hogyha a boltban voltunk és idegen jött, csak suttogott, amikor hozzánk beszélt. Az ördög résen van. Julián egy napon nyugtalanságot vettem észre. Este, üzlet után, be- lémkarolt és mindenféle sötét utcákon át vezetett. Egy sarkon csak megáll: — Azért hoztalak ide, hogy ne lásd, az arcom mennyire lángol — mondta. Meghökkenve hátráltam. Ő utánam ; — Tudod, hogy minek hívnak engem a városban ? Kéksza- kállnak! — lihegte Julia. Füty- tyentettem egyet: — Hü a min- denti! ez nem szép elnevezés. És miért hívnak úgy? — kérdeztem. — Hát azért... — és erre elkezd bőgni, ahogy mondom. — Azt mondják rólam, nyögi ki, hogy két vőlegényem van egyszerre. — ő ugyanis bemutatott minket vevőknek, mint vőlegényeket, hol egyikünket, hol másikunkat. Ugyanazoknak felváltva mind a kettőnket. — El kell dönteni a dolgot, hogy mit esi-
