Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-10-09 / 1548. szám

1948. október 9. BÉRMUNKÁS 3 oldal Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ A SZERKESZTŐ LEVELE AZ OLVASÓHOZ Kedves Maretich Munkástárs: Általános szokás, hogy az ol­vasók Írnak levelet a szerkesz­tőhöz, amelyek közül leközöljük azokat, amelyek közérdekű dol­gokkal foglalkoznak. Fordítsuk meg most ezt a dolgot, hadd ír­jon a szerkesztő levelet a Bér­munkás magyarországi olvasói­hoz, amelyet önhöz cimzek azon egyszerű oknál fogva, hogy csak önt ismerem közülök személye­sen. Teszem azt azért, mert már nagyon de nagyon sok “hazai” levelet kaptunk; több tucatot tenne ki, amiket leközöltünk. De azonkívül nagymennyiségű magyarországi újságot is átné­zek, sőt figyelemmel kisérem azon turisták jelentéseit is, akik a centenáris ünnepekre haza­mentek és mégis be kell valla­nom, hogy nagyon de nagyon fontos kérdésekre még mindig nem kaptam választ. A világért sem akarom leki­csinyelni azon tudósitások érté­két, amelyek a földosztás, a ban­kok, a gyárak lefoglalásának eredményeiről számolnak be. Higyje el, nagy örömet okoz ne­künk, amikor halljuk, hogy a rombadöntött Magyarország mi­lyen rohamosan épül, hogy a ré­gi, minden haladást elnyomó uri-bitang rendszer mindörökre megszűnt, hogy a munkásság felismerte hatalmát, hogy az ipari szervezkedés eszméje is terjed a magyar munkások kö­zött ... De mindezen, NAGY és FONTOS dolgokat már igen sok­szor hallottuk s most már a kisebb ,az individuális munkás­hoz közelebb eső problémákról szeretnénk valamit hallani. AMI A LEGFONTOSABB Valahogy úgy vagyok én most ezekkel a hazai levelekkel, mint egy Texasba való ismerősöm járt New Yorkkal, amikor még ott laktam s ez ismerősöm elő­ször jött a nagy világvárosba. Vittem is mindenfelé a városba, hogy mindent megtekinthessen. Vittem a Brooklyn hidra, a mú­zeumba, az állatkertbe, a Wool- worth toronyba, meg sok más hasonló neves helyekre. Esett is egyik csodálkozásból a má­sikba szegény, mert hisz egyik csodától a másikhoz loholtunk, de végre úgy délután három óra felé kétségbeesve szólt hozzám: “Hanem most már egy egészen közönséges kis épületet szeret­nék látni, mert nekem az most fontosabb minden felhőkarcoló­nál.” Aztán csakúgy, szinte szé­gyenkezve súgta meg a kis épü­let nevét, ahová állítólag min­denki gyalog jár, de ahová ab­ban az esetben felvonó géppel mentünk. Nehogy félreértsen Maretich munkástárs! Nem arra vagyok kivácsi, hogy Magyarországon, hogy néznek ki a WC épületek (mert mint látom, ott igy neve­zik őket), hanem a munkások életére vonatkozó aprólékos dol- dokról szeretnék többet hallani. Azon aprólékos dolgokról, ame­lyek összesége alkotja magát az életet. Ezt a rovatot évekkel ezelőtt, amikor a gyárban dolgoztam in­dítottam. A “munkaközben” cí­met azért adtam neki, mert azt mondottam el benne, amit mun­ka közben láttam, hallottam, ami velem történt, vagy a szom­széd munkással, esetleg mind­annyiunkkal. Csupa aprólékos dolog volt és legnagyobb csodál­kozásomra a Bérmunkás olvasó­inak jobban tetszettek ezek,a dolgok, mint bármilyen más Írá­sok, mert alkalmuk volt össze­hasonlítani az ott nyert ismere­teket a saját tapasztalataikkal. MUNKASZERZÉS MÓDJA Valami ilyesmit szeretnék én hallani Magyarországról is. En­gem, mint munkást például első sorban is az érdekel, hogy az át­lagos munkás miként kap pél­dául most munkát Magyaror­szágon? Hol, kinél kell jelent­keznie? Vannak-e hirdetések, mint például itt. És ha már je­lentkezik, miféle vizsgálatokon megy át, amig megkapja a mun­kát? (Itt például jelentkezni kell a gyár irodájában s ha van üresedés, akkor kiállítunk egy igen komplikált ivet, adunk re­ferenciákat, orvosi vizsgálatnak vetnek alá s ha minden sikerül, akkor az őr bevezet a gyárba és átad a foremannak. Ez az általá­nos eljárás még a legtöbb szer­vezett műhelyben is.) Aztán ha már megkapta a munkát a magyar munkás, ki szabja meg a munkabért? Van-e alkalma alkudozni’ És ha dol­gozik, milyen felügyelet alatt áll? Ellenőrzik-e, hogy mennyit dolgozik? hogy mennyit pihen, hányszor megy a WC-hez? Fur­csa ugy-e, hogy ilyesmit kérde­zek. De amikor a “mi” gyárunk­ba valaki be akart jönni mun­kára, ezeket a kérdéseket intéz­te hozzám, vagy más valakihez, aki már régebben ott dolgozott. Mert az ily aprólékos kérdések nagyon, de nagyon érdeklik az egyszerű munkásembert. És amilyen fontos az, hogy miként kap munkát, éppen oly fontos az is, hogy miként küldik el munkából. Mint Maretich munkástárs is emlékszik még rá, valamikor itt úgy volt, hogy ha a munkás valamely oknál fogva nem tetszett a foreman­nak, vagy valamilyen más fö- löttes hivatalnoknak, gyorsan odavágta: “Get your coat and get to Hell!” (Vedd a kabátod és menj a pokolba!) Szerencsé­re ma már ez nincs igy a szer­vezett műhelyekben, csak a szervezetlenekben. Azonban ha a Taft-Hartley törvény megsem­misíti a szervezkedés szabadsá­gát, visszaeshetünk még ugyan­abba az állapotba is, mert a munkások nem a szervezett ere­jükkel, hanem csak politikai manővereskedéssel vívták ki a jobb viszonyokat. A szakszervezetek nem taní­tották öntudatra a munkásokat, hanem csak arra, hogy támo­gassák azon polgári politikuso­kat, akikkel szövetkeztek s azon­kívül fizessék tagságidijaikat, a többit bízzák a vezérekre. Az amerikai átlagos szervezett munkás nem tud semmit szerve­zetének ügyeiről. így van-e ez Magyarországon is? KÉTFÉLE JOG Ezt azért kérdem, mert a ma­gyarországi lapokból csak azt látom, hogy a munkások itt is meg ott is összegyűlnek és az­tán lelkesen megtapsolják Rá­kosi elvtársat, vagy Rajk elv­társat, esetleg valamelyik má­sik elvtársat. Készséggel elisme­rem annak a jognak az értékét, hogy a munkás megtapsolhatja az elvtársakat, (lám itt, a sza­badság hazájában csaknem bör­tönbe dobnak érte mostanában), de azt is nagy jognak tartom ám, ha NEM MUSZÁJ megtap­solni a mindenkori vezéreket! Mint tudja, mi az Industrial Workers of the World (Világ Ipari Munkásai) olyan szerveze­tet igyekszünk felépíteni, amely a tagságtól nem csak tapsokat kér a vezetők részére, hanem igazságos, őszinte, építő kriti­kát is. Nem sokat hallok arról, hogy ebben a tekintetben milyen szellem uralkodik ma a magyar szakszervezetekben ? Pedig at­tól függ, hogy a munkásnak mennyi szabadsága van a mun­kahelyén. HÁT A FIZETÉSEK? És ha már hallunk valamit a munkáról, kiváncsiak vagyunk a fizetésekre is. Mit keresnek ebben, meg abban az iparban a munkások? Mit tudnak vásárol­ni a keresetükön? Jobb-e már a vacsora, mint hajdan, amikor ötször egy héten öt krajcár ára tepertő és negyedfont kényér járta? Mit csinál esténként s általában a szabadidejével a munkás? Vannak-e még “köp­ködők” mint hajdan? Oh, ma­gam sem tudom úgy hirtelené- ben, hogy miről szeretnénk mi hallani, csak azt tudom a nagy teljesítmények felsorolása s sta­tisztikája mellett ráéheztünk az ilyen aprólékos információkra. Azt is jól tudom, hogy a ma­gyarországi mai viszonyokat még nem lehet véglegesnek te­kinteni, hogy az eddig elért eredményeket csak vasfegyelem­mel lehet megtartani, mert az ország még mindig tele van olyanokkal, akik a régi kizsák­mányoló rendszer után sírnak. De azért mégis úgy gondoljuk, hogy elérkezett az az idő, ami­kor a figyelmünk már kiterjed­het az ilyen aprólékosabb dol­gokra is, amelyekből jobban megtudjuk ítélni, hogy minő helyzete van ma a magyar mun­kásnak, mint a nagy eredmé­nyekről beszámoló tudósítások­ból. Munkástársi üdvözlettel Geréb József URÁNIUMOT, VANDIUMOT TALÁLTAK AFRIKÁBAN NEW YORK — Dr. Paul F. Kerr, a Columbia egyetem pro­fesszora közölte a sajtóval, hogy a belga Kongóban gazdag uránium érceket tartalmazó bá­nyákat találtak. Újfajta ásvá­nyokra és ércekre is bukkantak, TÁRSAS KIRÁNDULÁS ELSINORE-PERRIS, Cal. magyarsága a Bérmunkás ja­vára vasárnap, október 17-én társas összejövetelt tart Per- ris-ben a BUSTYA FARMON (B street and S. Boulevard), ahová szeretettel hivják meg Los Angeles és környékének öntudatos magyarságát. A jó ebédről, hűsítőkről és zenéről gondoskodik a rendezőbizott­ság. melyekben bőségesen van vana­dium és réz. Az uj anyag kris­tály, amelyet Edgard Sengier belga bányamérnök fedezett fel, akinek tiszteletére sengierite- nek nevezték el az uj ásványt. 10 CENT ÓR ABÉRJ A VITÁST KAPNAK A VASUTASOK CHICAGO — A vasúttársasá­gok megegyeztek két vasúti uni­óval, a kalauzok és vonatveze­tők uniójával, melyek 175.000 embert képviselnek. Eszerint 10 cent órabérjavitást kapnak az unió tagok, akik eredetileg 25 százalékos emelést kértek. 16 másik unióval még folynak a tárgyalások, összesen egymillió vasutalkalmazott fizetése, illet­ve béremelése érdekében. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK október 2-ig: B. Baranyai, St. Louis .......,r 1 L. Greenwald, Clearwater .... 2 F. Szabó, Trenton .............. 1 J. Schubert, Elsinore ___ 2 Anna Kish, Cleveland _____ 1 M. Groman, Philadelphia __ 2 F. Snekszer, Riverside ____ 1 A. Princz, Hamilton .......... 5 Joe Nemes, Gregg River __ 5 J. Mácsay, Detroit ________ 1 Joe Pika, Pittsburgh ............. 1 St. Boros, Flint ____ 2 Paul Hering, Buffalo ........... 9 J. Deák, Akron __ 2 J. Zára, Chicago .................. 6 Paul Gőgös, Akron ________ 3 Joe Vizi, Akron ...................... 2 J. Geréb, Elsinore ................ 1 Helen Bercsa, Los Angeles .. 1 Ch. Udvarnoky, Flint .... 1 Trisa Bikó, Cleveland ............ 1 Joe Kopasz, Cleveland ____ 2 L. Lefkovits, Cleveland____ 1 A. Godó, New York ...............1 1 2 1 1 1 1 1 2 1 9 1 1 4 1 1 2 3 1 1 1 J. Gyurcsek, Columbus ....... 1 G. Scherhaufer, Cleveland .... 1 F. Horváth, Canton _______ 2 M. Stefánkó, St. James ____ 1 ÁlljonMindenkiMunkába szerezzen uj előfizetőt! S. Kecskés, Ferndale J. Varga, Cleveland .. A. Schöpf, Upper Derby S. Bihary, Newark ____ M. Krieger, New York St. Mathew, Pittsburgh . E. Gyuricza, Rosedale ... Wm. Munkácsy, Bathlehem Ch. Pallos, Arlington ____ A. Kucher, Pittsburgh E. Grossman, Chicago ___ J. Mogor, Cleveland______ P. Molnár, Los Angeles ..... K. Minarik, Elsinore _____ J. Szilágyi, New York ____ L. Földi, Chicago ________ J. Drágán. Bedford ______ A. Székely, Cleveland ____ J. Feczkó, New York M. Buza, Elgin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom