Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-10-02 / 1547. szám

1948. október 2. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az uj társadalom építői (Ezt a levelet egy a 7 éves orosz fogságból nem rég ha­zatért 44 éves magyar munkás küldte Budapestről a New Yorkban élő nagybátyjához, aki az orosz fogságra célozva az első levelében azt kérdezte tőle, hogy hogyan élnek az em­berek a kommunizmus alatt! — Szerk.) Kedves Márton Bácsi! Kimondhatatlanul megör ü 1- tem kedves levelüknek és na­gyon boldog vagyok, hogy egészségben vannak és munkál­kodnak. Bizony nekem valóban volna okom az elkeseredésre, hiszen mindenkimet és mindenemet el­vesztettem. Itt álltam lakás, ru­ha, pénz és jóformán minden re­mény nélkül. De visszagondol­tam az elmúlt évekre, mikor sok­kal rosszabb helyzetben voltam is igy magamratalálva igyek­szem szép lassan összeszedni magamat. Nincs baj, kedves Márton bácsi, ha maga a 70 évével tud dolgozni, úgy én a 44 évemmel szintén dolgozhatok, hiszen egészséges vagyok. Most jelenleg üdülök, beosztottak egy hűvösvölgyi üdülőbe három hét­re, — aztán majd megint neki­megyek a munkának. Kedves érdeklődésének sietek eleget tenni, de az, hogy “mi­lyen az élet a kommunizmus alatt?” egy rosszul feladott kér­dés, mert a Szovjet Unió szoci­alista állam, amely halad a kom­munizmus felé. Miként Amerikát Washington és Lincoln felszabaditották ré­gebben, ugyanaz történt Orosz­országban 30 évvel ezelőtt Le­nin vezetése alatt. Ez a 30 év azonban nem volt békés, nyu­godt idő, hiszen előbb a néme­tek, majd Wrangel, Kolchak és a többiek ellen kellett harcolni; aztán jöttek a lengyelek és vé­gül le kellett verni a már egész Európát legázoló hitleri hadi­gépezetet. CLEVELAND KEREKEN EGY SZÁZASSAL járult hozzá a Bérmunkás Magyarországba való küldésé­hez a szeptember 26-án tartott családi kirándulás. Jó kedvében volt mindenki, hogy az előző na­pok téliességét, kellemes, enyhe őszi vasárnap váltotta át. A régi piknik időket felidézve, tányér­ral a kézben, álltunk sorba a sza- badtüznél, hogy a régi szakács­nőnk, Leiz munkástársnő kimér­je a gulyást. El is fogyott az utolsó csöppig. Később Konc és Molnár munkástársnők sütötték a lacipecsenyét. Kovách mun­kástárs nem hiába a bel- és kül­földi események krónikása, szakavatottságát itt is beigazol­ta, mert beszéde kapcsán, amely­ben köszönetét mondott a Leiz családnak, hogy ez évben már harmadszor díjmentesen hasz­nálhattuk területüket, ma a ki­tűnő gulyást is elkészitette, majd a nap eseményeként kö­szöntötte az akroni Vizi mun­kástársnőt és a clevelandi Scherhaufer Géza munkástár­sat születésnapjuk évfordulója alkalmából. Mindketten “house drinkkel” köszönték meg a meg­emlékezést. “Nagy” Takács Jó­zsef vezette a vegyes kart, mely­ben a szólót is énekelte. Buzay munkástársnő szép kézimunkát sorsolt ki 10.25 eredménnyel. Vegyük most még ehez a há­ború előtti gazdasági blokádot, akkor elképzelhető, milyen óriá­si feladat volt ennyire is, felépí­teni a Szovjet Uniót. Ott a mun­kanélküliséget nem ismerik, az élelmiszerek szabadon vásárol­hatók, a munkaidő 8 óra. Autó­ja ugyan még nincs mindenki­nek, de azért a nép nagyon meg­elégedett. A munkások 60 éves korukban nyugdijat kapnak, sok a gyerek, akiket nagy gond­dal nevelnek. Magyarországon is kielégítő a helyzet. A napokban érkezett ide egy kiránduló társaság Pá- risból, köztük egy ismerősöm is, aki kijelentette, hogy itt sokkal jobbak a viszonyok, mint Fran­ciaországban. Itt tele vannak az üzletek, vajat, zsírt, húst, cuk­rot, stb. lehet kapni tetszés sze­rint. Vehet mindenki, amennyit akar, ott pedig mindent csakis Az amerikai hajóstársaságok nyugati csoportja (Pacific Ame­rican Shipowners Association) a napokban hihetetlenül piszkos hirdetést helyezett el az ameri­kai nagy lapokban, hogy a köz­véleményt a sztrájkoló hajó­munkások ellen ingerelje. A hir­detés felét két nagy zászló, — az amerikai csillagsávos és az orosz sarló-kalapács zászlók ké­pezték, amelyeket egy hajó fe­lett legebtet a szél és alattuk ez a feltűnő kérdés: Melyik zász­lót lobogtassuk? . A hirdetés szövege aztán el­mondja, hogy a ha jós társulatok, hazafias érzelmeiket követve nem egyezkedhetnek azzal a munkásszervezettel, amelynek vezetői kommunisták és igy nem Amerikának, hanem Orosz­országnak engedelmeskedn e k. És közzétették ezt a hirdetést dacára annak, hogy a sztrájkoló munkások hajlandók lettek vol­na azon áruforgalom lebonyolí­tására, amelyek a Japán és más szigeteket okkupáló hadsereg el­látására szükségesek. A hajós­társulatok azonban nem fogad­ták el a munkások ajánlatát azon reményben, hogy igy a haderő segítségükre jön a majd a sztrájk leverésére és egyben a sztrájkban álló hajósipari öt szakszervezet szétzüllesztésére. Ez a számításuk, mint a hadse­reg vezetőinek intézkedése mu­tatja, eddig bevált. Válaszul a hirdetésre Harry Bridges, az International Long­shoremen’s and Warehouse­men’s Union elnöke s a szerve­zet többi tisztviselői 750,000 dol­láros becsületsértési pert indí­tottak a hirdetést közzétevő ha­jóstársulatok ellen. Nem azért, — mondják ezen tisztviselők, — mintha sértés lenne a kommu­nista bélyeg, azonban ma ennek a fogalomnak olyan értelmet ta­núsítanak, hogy megnehezíti a megélhetését azoknak, akikre rámondják, hogy kommunista, jegyre adnak. Pedig ezt az országot is telje­sen kifosztották a németek és a háború is végigszántott rajta, Marshall féle amerikai kölcsönt se vett fel, de igenis, a munká­sok jól dolgoztak. A pénz vá­sárló ereje napról-napra javul, az árak esnek, ha lassan is, a spekulánsok egyre-másra szök­nek ki ^z országból, keresve más helyet, ahol a zavarosban halászhatnak, mert itt már csak munkával lehet majd pénzt ke­resni. Természetesen ez a rövid idő még nem volt elég mindenre és ha a termelésben az ország el is érte az 1938 év színvonalát, még hatalmas építő munka előtt áll, ami további munkát fog adni a dolgozóknak. Szerintem háború egyenlőre nem lesz. Az egész háborús uszí­tás csak elnökválasztási agitá­ció. (Nem látjátok, hogy az egész világ a USA ellen tör, vá­lasszátok meg Trumant, mert csak ő tudja eztfmegakadályoz- ni. — Én igy képzelem el a je­lenlegi háborús rémhíreket.) (A szokásos üdvözletét tar­talmazó és Ernő aláirásu levél további része családi jellegű — Szerk.) akár igaz ez a vád, akár nem. Ezért követelik az említett kár­térítést. A hajóstársulatok ezen union tisztviselők ellen irányu­ló kommunista vádat arra ala­pítják, hogy a hajóipari szerve­zetek tisztviselői nem hajlandók eleget tenni a Taft-Hartley tör­vény ilyirányu rendeletének. Ez a nyilatkozat olyan szabatos és nagyfontosságu, hogy azt való­ban minden munkásnak ismerni kellene. Nem azért tagadtuk meg a nem-kommunista voltunkra vo­natkozó nyilatkozat aláírását, mintha kommunisták volnánk, — mondotta Bridges, — hanem azért, mert az ilyen nyilatkozat aláírása valójában azt jelenti, HOGY A MUNKÄSSZER VE­ZET CSAK OLYAN TISZTVI­SELŐKET VÁLÁS Z T H A T, AKIKET A MUNKÁLTATÓK, VAGY AZ ÁLTALUK JURALT HATÓSÁGOK JÖVÄH AGY- TAK. Ez a nagyon fontos, amit min­den munkásnak meg kell érteni! A Taft-Hartley törvénynek ez az intézkedése nem jelenti csu­pán a kommunisták eliminálá­sát a szakszervezetekből, ha­nem eliminálását mindazon tiszt­viselőknek, munkásvezéreknek, akik valóban hatásosan szolgál­ják szervezeteiket, mert ezekre minden esetben ráfogják, hogy kommunisták, vagy kommunis­ta szimpatizálók. Meg kell érteni minden mun­kásnak, HOGY VALÓBAN SZA­BAD SZAKSZERVEZETRŐL CSAK AKKOR BESZÉLHE­TÜNK, HA A TISZTVISELŐ­IKET SZABADON, DEMOK­RATIKUS, KÜLSŐ BEFO­LYÁS NÉLKÜL VÁLASZT­HATJÁK MEG. Igazán naivság SZABAD SZERVEZETNEK ne­vezni azon munkásszervezeteket, amelyeknél a munkáltatók jelö­lik meg azon tagokat, akiket nem szabad tisztviselőknek vá­lasztani. Az ilyen szakszerveze­tek éppen úgy NEM SZABA­DOK, mint nem szabad az állam, amelynek kormányát valamely ellenséges állam nevezi ki. Azon munkások, akik ezt már meglátták és megértették, jól tudják, hogy a Taft-Hartley tör­vény valójában a SZABAD szakszervezeti mozgalom teljes letörését célozza és ha sikere lesz, akkor az amerikai szak- szervezetek csak KOMPÁNIA UNIONOK LESZNEK. Ezt minden munkásnak tud­ni kell. TALÁN A MARSHALL PLAN? ATHEN — A Seattle városba való Wilfred L. Painter és a long-islandi Robert P. Bayard amerikai vállalkozók vakációs utjukba ellátogattak Görögor­szágba, ahol kirándulásra men­tek az Athen közeli hegyek egyi­kére. A hegy elhagyott vidékén öt “guerilla” harcos vette őket körül és elvették tőlük a 3000 dollárt kitevő pénzüket. Amikor tiltakoztak és mondottak, hogy ők amerikaiak, a guerillák előa­dást tartottak nekik az ameri­kai kapitalizmusról s mondot­ták, hogy a kárvallottak kérjék vissza a pénzüket Trumantól hiszen elég sokat és készséggel küld Görögországba. Mielőtt el­távoztak, még jóakartulag fi­gyelmeztették a két amerikait: — Truman nem jó! Wallace a jó! Szavazzatok Wallacera! DOLLÁR-ESŐ Midőn az újságok technikai összeállításánál a tördelő nyom­dász a hosszabb cikkeket bete­szi a formába, kisebb-nagyobb üregek maradnak, amiket az ap­róbb hírekkel, vagy közérdekű ismereteket tartalmazó szedés­sel tpltenek ki, amiket éppen az­ért a szakmában “töltelék” né­ven ismernek. Egy ilyen töltelék, amit a szerkesztő a kincstári jelentés­ből állított össze, megragadta a szedő figyelmét és hozzáfűzte a megjegyzését, gondolván, hogy a korrektor, akitől éppen az elő­ző nap kért, de nem kapott, köl­csön öt dollárt, majd kihúzza. A korrektor azonban nem csak bennhagyta a szedő megjegyzé­sét, hanem még a magáét is hoz- zátoldotta. A végén a töltelék ily formában jelent meg. WASHINGTON — A Trea­sury Department jelentése sze­rint 1948 augusztus 30-án az Egyesült Államok készpénz (cash) készlete 31,968,000,000 dollár volt, amiből minden egyes lakosra $190.96 cent esett. (Itt csak eső esett, azért kell kölcsö­nöznöm ötöt. — Szedő) A forgalomban levő készpénz emelkedését a kincstár követke­ző adatai mutatják: A per-kapi- ta, vagyis az egyes személyre eső összeg az Egyesült Államok­ban 1879-ben csak $16.76 cent volt, 1914-ben $34.90, 1917-ben $40.49, 1920-ban $53.18, most pedig már $190.96 cent esik minden főre. (Esik, esik, de hol esik?!. Ha megmondják, ott le­szek és megadom belőle az ötöt. — Szedő) (Ott van a cikkben tisztán, hogy az “Egyesült Államokban esik”. Legyen ott pontosan és nem lesz szüksége az ötre. — Korrektor.) Amit minden munkásnak tudni kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom