Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-10-02 / 1547. szám
1948. október 2. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az uj társadalom építői (Ezt a levelet egy a 7 éves orosz fogságból nem rég hazatért 44 éves magyar munkás küldte Budapestről a New Yorkban élő nagybátyjához, aki az orosz fogságra célozva az első levelében azt kérdezte tőle, hogy hogyan élnek az emberek a kommunizmus alatt! — Szerk.) Kedves Márton Bácsi! Kimondhatatlanul megör ü 1- tem kedves levelüknek és nagyon boldog vagyok, hogy egészségben vannak és munkálkodnak. Bizony nekem valóban volna okom az elkeseredésre, hiszen mindenkimet és mindenemet elvesztettem. Itt álltam lakás, ruha, pénz és jóformán minden remény nélkül. De visszagondoltam az elmúlt évekre, mikor sokkal rosszabb helyzetben voltam is igy magamratalálva igyekszem szép lassan összeszedni magamat. Nincs baj, kedves Márton bácsi, ha maga a 70 évével tud dolgozni, úgy én a 44 évemmel szintén dolgozhatok, hiszen egészséges vagyok. Most jelenleg üdülök, beosztottak egy hűvösvölgyi üdülőbe három hétre, — aztán majd megint nekimegyek a munkának. Kedves érdeklődésének sietek eleget tenni, de az, hogy “milyen az élet a kommunizmus alatt?” egy rosszul feladott kérdés, mert a Szovjet Unió szocialista állam, amely halad a kommunizmus felé. Miként Amerikát Washington és Lincoln felszabaditották régebben, ugyanaz történt Oroszországban 30 évvel ezelőtt Lenin vezetése alatt. Ez a 30 év azonban nem volt békés, nyugodt idő, hiszen előbb a németek, majd Wrangel, Kolchak és a többiek ellen kellett harcolni; aztán jöttek a lengyelek és végül le kellett verni a már egész Európát legázoló hitleri hadigépezetet. CLEVELAND KEREKEN EGY SZÁZASSAL járult hozzá a Bérmunkás Magyarországba való küldéséhez a szeptember 26-án tartott családi kirándulás. Jó kedvében volt mindenki, hogy az előző napok téliességét, kellemes, enyhe őszi vasárnap váltotta át. A régi piknik időket felidézve, tányérral a kézben, álltunk sorba a sza- badtüznél, hogy a régi szakácsnőnk, Leiz munkástársnő kimérje a gulyást. El is fogyott az utolsó csöppig. Később Konc és Molnár munkástársnők sütötték a lacipecsenyét. Kovách munkástárs nem hiába a bel- és külföldi események krónikása, szakavatottságát itt is beigazolta, mert beszéde kapcsán, amelyben köszönetét mondott a Leiz családnak, hogy ez évben már harmadszor díjmentesen használhattuk területüket, ma a kitűnő gulyást is elkészitette, majd a nap eseményeként köszöntötte az akroni Vizi munkástársnőt és a clevelandi Scherhaufer Géza munkástársat születésnapjuk évfordulója alkalmából. Mindketten “house drinkkel” köszönték meg a megemlékezést. “Nagy” Takács József vezette a vegyes kart, melyben a szólót is énekelte. Buzay munkástársnő szép kézimunkát sorsolt ki 10.25 eredménnyel. Vegyük most még ehez a háború előtti gazdasági blokádot, akkor elképzelhető, milyen óriási feladat volt ennyire is, felépíteni a Szovjet Uniót. Ott a munkanélküliséget nem ismerik, az élelmiszerek szabadon vásárolhatók, a munkaidő 8 óra. Autója ugyan még nincs mindenkinek, de azért a nép nagyon megelégedett. A munkások 60 éves korukban nyugdijat kapnak, sok a gyerek, akiket nagy gonddal nevelnek. Magyarországon is kielégítő a helyzet. A napokban érkezett ide egy kiránduló társaság Pá- risból, köztük egy ismerősöm is, aki kijelentette, hogy itt sokkal jobbak a viszonyok, mint Franciaországban. Itt tele vannak az üzletek, vajat, zsírt, húst, cukrot, stb. lehet kapni tetszés szerint. Vehet mindenki, amennyit akar, ott pedig mindent csakis Az amerikai hajóstársaságok nyugati csoportja (Pacific American Shipowners Association) a napokban hihetetlenül piszkos hirdetést helyezett el az amerikai nagy lapokban, hogy a közvéleményt a sztrájkoló hajómunkások ellen ingerelje. A hirdetés felét két nagy zászló, — az amerikai csillagsávos és az orosz sarló-kalapács zászlók képezték, amelyeket egy hajó felett legebtet a szél és alattuk ez a feltűnő kérdés: Melyik zászlót lobogtassuk? . A hirdetés szövege aztán elmondja, hogy a ha jós társulatok, hazafias érzelmeiket követve nem egyezkedhetnek azzal a munkásszervezettel, amelynek vezetői kommunisták és igy nem Amerikának, hanem Oroszországnak engedelmeskedn e k. És közzétették ezt a hirdetést dacára annak, hogy a sztrájkoló munkások hajlandók lettek volna azon áruforgalom lebonyolítására, amelyek a Japán és más szigeteket okkupáló hadsereg ellátására szükségesek. A hajóstársulatok azonban nem fogadták el a munkások ajánlatát azon reményben, hogy igy a haderő segítségükre jön a majd a sztrájk leverésére és egyben a sztrájkban álló hajósipari öt szakszervezet szétzüllesztésére. Ez a számításuk, mint a hadsereg vezetőinek intézkedése mutatja, eddig bevált. Válaszul a hirdetésre Harry Bridges, az International Longshoremen’s and Warehousemen’s Union elnöke s a szervezet többi tisztviselői 750,000 dolláros becsületsértési pert indítottak a hirdetést közzétevő hajóstársulatok ellen. Nem azért, — mondják ezen tisztviselők, — mintha sértés lenne a kommunista bélyeg, azonban ma ennek a fogalomnak olyan értelmet tanúsítanak, hogy megnehezíti a megélhetését azoknak, akikre rámondják, hogy kommunista, jegyre adnak. Pedig ezt az országot is teljesen kifosztották a németek és a háború is végigszántott rajta, Marshall féle amerikai kölcsönt se vett fel, de igenis, a munkások jól dolgoztak. A pénz vásárló ereje napról-napra javul, az árak esnek, ha lassan is, a spekulánsok egyre-másra szöknek ki ^z országból, keresve más helyet, ahol a zavarosban halászhatnak, mert itt már csak munkával lehet majd pénzt keresni. Természetesen ez a rövid idő még nem volt elég mindenre és ha a termelésben az ország el is érte az 1938 év színvonalát, még hatalmas építő munka előtt áll, ami további munkát fog adni a dolgozóknak. Szerintem háború egyenlőre nem lesz. Az egész háborús uszítás csak elnökválasztási agitáció. (Nem látjátok, hogy az egész világ a USA ellen tör, válasszátok meg Trumant, mert csak ő tudja eztfmegakadályoz- ni. — Én igy képzelem el a jelenlegi háborús rémhíreket.) (A szokásos üdvözletét tartalmazó és Ernő aláirásu levél további része családi jellegű — Szerk.) akár igaz ez a vád, akár nem. Ezért követelik az említett kártérítést. A hajóstársulatok ezen union tisztviselők ellen irányuló kommunista vádat arra alapítják, hogy a hajóipari szervezetek tisztviselői nem hajlandók eleget tenni a Taft-Hartley törvény ilyirányu rendeletének. Ez a nyilatkozat olyan szabatos és nagyfontosságu, hogy azt valóban minden munkásnak ismerni kellene. Nem azért tagadtuk meg a nem-kommunista voltunkra vonatkozó nyilatkozat aláírását, mintha kommunisták volnánk, — mondotta Bridges, — hanem azért, mert az ilyen nyilatkozat aláírása valójában azt jelenti, HOGY A MUNKÄSSZER VEZET CSAK OLYAN TISZTVISELŐKET VÁLÁS Z T H A T, AKIKET A MUNKÁLTATÓK, VAGY AZ ÁLTALUK JURALT HATÓSÁGOK JÖVÄH AGY- TAK. Ez a nagyon fontos, amit minden munkásnak meg kell érteni! A Taft-Hartley törvénynek ez az intézkedése nem jelenti csupán a kommunisták eliminálását a szakszervezetekből, hanem eliminálását mindazon tisztviselőknek, munkásvezéreknek, akik valóban hatásosan szolgálják szervezeteiket, mert ezekre minden esetben ráfogják, hogy kommunisták, vagy kommunista szimpatizálók. Meg kell érteni minden munkásnak, HOGY VALÓBAN SZABAD SZAKSZERVEZETRŐL CSAK AKKOR BESZÉLHETÜNK, HA A TISZTVISELŐIKET SZABADON, DEMOKRATIKUS, KÜLSŐ BEFOLYÁS NÉLKÜL VÁLASZTHATJÁK MEG. Igazán naivság SZABAD SZERVEZETNEK nevezni azon munkásszervezeteket, amelyeknél a munkáltatók jelölik meg azon tagokat, akiket nem szabad tisztviselőknek választani. Az ilyen szakszervezetek éppen úgy NEM SZABADOK, mint nem szabad az állam, amelynek kormányát valamely ellenséges állam nevezi ki. Azon munkások, akik ezt már meglátták és megértették, jól tudják, hogy a Taft-Hartley törvény valójában a SZABAD szakszervezeti mozgalom teljes letörését célozza és ha sikere lesz, akkor az amerikai szak- szervezetek csak KOMPÁNIA UNIONOK LESZNEK. Ezt minden munkásnak tudni kell. TALÁN A MARSHALL PLAN? ATHEN — A Seattle városba való Wilfred L. Painter és a long-islandi Robert P. Bayard amerikai vállalkozók vakációs utjukba ellátogattak Görögországba, ahol kirándulásra mentek az Athen közeli hegyek egyikére. A hegy elhagyott vidékén öt “guerilla” harcos vette őket körül és elvették tőlük a 3000 dollárt kitevő pénzüket. Amikor tiltakoztak és mondottak, hogy ők amerikaiak, a guerillák előadást tartottak nekik az amerikai kapitalizmusról s mondották, hogy a kárvallottak kérjék vissza a pénzüket Trumantól hiszen elég sokat és készséggel küld Görögországba. Mielőtt eltávoztak, még jóakartulag figyelmeztették a két amerikait: — Truman nem jó! Wallace a jó! Szavazzatok Wallacera! DOLLÁR-ESŐ Midőn az újságok technikai összeállításánál a tördelő nyomdász a hosszabb cikkeket beteszi a formába, kisebb-nagyobb üregek maradnak, amiket az apróbb hírekkel, vagy közérdekű ismereteket tartalmazó szedéssel tpltenek ki, amiket éppen azért a szakmában “töltelék” néven ismernek. Egy ilyen töltelék, amit a szerkesztő a kincstári jelentésből állított össze, megragadta a szedő figyelmét és hozzáfűzte a megjegyzését, gondolván, hogy a korrektor, akitől éppen az előző nap kért, de nem kapott, kölcsön öt dollárt, majd kihúzza. A korrektor azonban nem csak bennhagyta a szedő megjegyzését, hanem még a magáét is hoz- zátoldotta. A végén a töltelék ily formában jelent meg. WASHINGTON — A Treasury Department jelentése szerint 1948 augusztus 30-án az Egyesült Államok készpénz (cash) készlete 31,968,000,000 dollár volt, amiből minden egyes lakosra $190.96 cent esett. (Itt csak eső esett, azért kell kölcsönöznöm ötöt. — Szedő) A forgalomban levő készpénz emelkedését a kincstár következő adatai mutatják: A per-kapi- ta, vagyis az egyes személyre eső összeg az Egyesült Államokban 1879-ben csak $16.76 cent volt, 1914-ben $34.90, 1917-ben $40.49, 1920-ban $53.18, most pedig már $190.96 cent esik minden főre. (Esik, esik, de hol esik?!. Ha megmondják, ott leszek és megadom belőle az ötöt. — Szedő) (Ott van a cikkben tisztán, hogy az “Egyesült Államokban esik”. Legyen ott pontosan és nem lesz szüksége az ötre. — Korrektor.) Amit minden munkásnak tudni kell