Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-03-27 / 1521. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. március 27. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. A KAPITALIZMUS VÉDBÁSTYÁJA AZ AMERIKAI osztálytuda- datos munkások táborában általános az a felfogás, hogy az “American Federation of Labor” (AFL) — az amerikai szakszervezetek szövetsége — a kapitalizmus legmegbizhatóbb védbástyája. És ez a fogalom nem üres feltevés, hanem — sajnos — gyakorlati valóság, amely nap-nap után beigazolódik. Ezen elnevezésre nem csak azzal szolgált rá az AFL, hogy ma a 20-ik század derekán, még mindig oly görcsösen ragaszkodik a szakmai szervezkedési formához, amely már fél századdal ezelőtt idejét múlta, hanem azzal is, hogy annak központi és az országos vezetősége is, a legmaradibb és legtudatlanabb emberekből verődtek össze és a tudatlanság oly kinai fallal veszi körül őket, melyet a haladás képtelen áttörni. A szakmai szervezkedés a technika mai fejlettsége mellett már magában is kerékkötője a haladásnak, de annál súlyosabb az, amikor az osztálytudat teljes hiányával párosul. Mert ha csak az előbbi állna fenn, még volna rá remény, hogy osztály- tudatuk révén megértik a kor hivó szavát és saját önző érdekeiket alátudnák rendelni a munkásosztály közös érdekeinek, a kettő együtt azonban oly súlyos akadálya a haladásnak, hogy méltán nevezhető a kapitalizmus védvástyájának. A FEJLŐDÉS már kevésbé iparizált országokban is napirendre kényszeritette az ipari szervezkedés kérdését, mint az Egyesült Államok, mennyivel inkább égető szükségesség az itt, ahol a termelésben, a hatalmos ipartelep óriásokban a szakmai munkások csak annyit számítanak, mint egy csepp viz a tengerben. Egy-egy ilyen ipartelepen, ahol 10-15 vagy 20 ezer munkást alkalmaznak, ahol a tömegtermelésben a munkamegosztást oly tökélyre emelték, hogy a szakmaképzett munkáingadozott egy kicsit a térdük, mint az olyan sztrájktörőkké, akik először léptek rá a csu- szamlós útra. Ennek a társaságnak minden egyes vezéri politikusa, beleértve az ott tündöklő papi társaságot is, hőn áhítoztak a' szent magyar haza védelmére olyanképpen, hogy legalább egyetlen egy atombomba ledobására adjon segítséget a mindenható jó isten. A jelenlevő jóhiszemű magyar munkásemberek csak azután tudták meg, hogy hová kerültek és nagyon sokan átmentek később, a Central Opera Házba, Vámbéry- magyar követ által adott ünnepi diszlakomára, úgy gondolván, hogy igy lerótták bűneiket. A két ünnepséggel kapcsolatban örömmel regisztrálhatjuk annak az értelmes propagandának nagy horderejű eredményét, melyet a 48-as bizottság tagjai sok esetleg csak egy százalékát képezik az alkalmazott munkásoknak, a 99 százalék pedig állandóan egy bizonyos műveletet végez az áru előállításánál. Ez az arány azonban általában a kisebb — csak néhány száz munkást alkalmazó — üzemekre is áll és az ily munka- megosztás teljesen eltörölte a szakmai határvonalat a termelésnél és szinte érthetetlen az, hogy az AFL az ily szorosan egybevont munkásokat szakmákra akarja széttagolni és egy-egy ilyen telep munkásait 10-20 vagy ennél is több különböző szervezetbe szervezni, amely szervezetek nem csak függetlenek egymástól, hanem gyakran egymás versenytársai, ellenlábasai és ellenségei. A SZAKMAI szervezkedés hátrányosságáról bármely iparból szolgálhatnánk példákkal, de mivel a nyomdaiparban éppen sztrájk van folyamatban, a legszemléltetőbb példát az szolgáltat, amennyiben azt teljesen a szakszervezetek kontrolálják. Mint már előző számokban is ismertettük, Chicagóban a napilapoknál a szedők és betűöntők már nov. 24 óta sztrájkban vannak, eddig azonban a lapok egyetlen kiadást sem mulasztottak el. Pedig nem alkalmaznak “sztrájktörőket” a szedők helyein^ erre nincs szükség, mert elvégzik a sztrájktörést a “szaktársak”, vagy “kollégák” akik más szakszervezetekhez tartoznak, a munkáltatók legnagyobb megelégedésére. Tudniillik, ezen lapok előállításához 22 különböző szakszervezet tagjai járulnak hozzá és dacára annak, hogy egyik fontos szakszervezet tagjai immár 4 hónap óta a komposing termek helyett a nyomdák előtt a járdát koptatják nagy feliratokkal feldíszítve úgy, hogy az arra járók figyelmét nem kerülheti el, hogy azokban a nyomdákban sztrájk van. A többi 21 szakszervezet tagjai a szolidaritás legkisebb érzése nélkül megy és jön keresztül a sztrájkőrvo- nalon és ahelyett, hogy munkástársaiknak segítenének megvégeztek, mellyel több mint két- szerannyi tömeget hoztak ösz- sze, mint amennyi a reakció ünnepségén volt. Ez volt. az első eset, amikor a liberális elemek a reakció erőssége fölött számbelileg is ilyen hatalmas győzelmet arattak. Az egész biztos, hogy nem lesz az utolsó. Utóvégre ki kell nyíljon- a szeme minden amerikai magyar munkásembernek és még akkor is, ha nincs megelégedve a magyar- országi változással, nem lehet tovább segítő társa az amerikai Horthy nyilas társaságnak, mert ezzel a régi bandita uralom visszaállításának az útját egyengeti. Mint magyar nyelvű amerikai ipari munkások, az óhazai munkástestvéreink iránt való kötelességünknek tartjuk a jövőben is minden ilyen aktivitásnak teljes erőnkből való tá- | mogatását. ' nyerni a sztrájkot, a munkáltatóknak segítenek azt megtörni, hogy aztán egy másik és egy harmadik szakszervezet tagjai hasonló elbánásban részesüljenek később. Ha a nyomdaiparban a szak- rpai szervezetek helyett Ipari Szervezet volna, ilyesmi nem történhetne meg, mert a 22 szakmai, szervezet helyett, melynek mind külön-külön időkbeni lejáratú szerződéseik vannak, csak egy szervezet volna és annak minden foglalkoztatott munkás a szerkesztőségi alkalmazottaktól le a söprögetőkig, tagja lenne és bármely osztályban érné sérelem a munkásokat, ami sztrájkot, vagy kizárást vonna maga után, az természetszerűleg az összes munkásokat érintené. Amint látjuk a szakszervezkedés mellett, ilyen szorosan együtt dolgozó munkások is sztrájktörőkké válhatnak, dacára annak, hogy a szedők és betűöntők helyein nincsennek “sztrájktörők”. A komposing termekben szünetel a munka, de annál gyorsabb tempóban folyik más osztályokban, ahová a szedők munkáját áthelyezték, így sztrájktörő szedők helyett gépírókat alkalmaznak, akik a kéziratokat hasábokba Írják, amit aztán a fotográfusok lefényképeznek, a stereotyperek megcsinálják a klisséket s ezentúl már a rendes megszokot módon készül el, de az első mozzanattól az utolsóig, mind “szervezett” munkások által. A chicagói példán felbuzdulva a new yorki lapkiadók is vérsze1 met kaptak és nagy a valószínűség, hogy mire e sorok az olvasókhoz kerülnek, a new yorki 14 napilap hasonló processzus szerint fog elkészülni. Arra természetesen most különösen nagyon vigyáznak a lapkiadók, hogy a szedőkön kívül még egy szakszervezet tagjai ne szüntessék be a munkát addig, amig a szedőket meg nem törik. Pedig már többnek lejárt a szerződése, de egyelőre még Ígéretekkel és ahol szükséges némi engedménnyel a munkán tart j ák őket. Előbb a szedőket törik meg, aztán egyenként a többi szakszervezeteket. EZ A TÖREKVÉS a munkás- szervezetek szétrobbantására, azonban nem csak a nyomdaiparban van folyamatban, hanem fokozatosan kiterjed más iparokra is. Bár a Congress of Industrial Organization (CIO) által gyakorolt ipari szervezkedés sok kívánnivalót hagy, mégis sokkal előnyösebb, mint az AFL szakmai szervezkedése, mert legalább az egy gyártelepen foglalkoztatott munkások egy szervezetbe tömörültek és amikor sztrájk, vagy kizárás van, az üzem szünetel az egész telepen. Ez sehogyse imponál a munkáltatóknak, mert ily esetekben nem tudják az egy telepen foglalkoztatott munkások egyik csoportját felhasználni a másik ellen és hogy ezt lehetővé tegyék, minden követ megmozgatnak. És ezen törekvésükben 'elhasználják az AFL szakszervezeteit a munkások egységének felbontására. Az Aluminum Company of 1 America telepein az utóbbi tiz évben az összes munkások a CIO-hoz tartozó acélmunkások szervezetéhez tartoztak és mivel ezen szervezet képviselte a többséget a telepeken, a Wagner törvény értelmében, ott más szervezetet nem lehetett alakítani. A múlt évben azonban, amikor a kongresszus elfogadta a Taft-Hartley rabszolgatörvényt, a Wagner törvény idevonatkozó része hatálytalanná vált, mert az uj törvény kimondja, hogy az egy telepen foglalkoztatott munkások kisebbségének joga van más szervezetet alakítani és az ALCOA new kengstoni telepén már meg is tették a lépést, hogy az egységes szervezetet széttagolják. A gyár igazgatósága és az AFL vezetőségé folyamodott a National Labor Relation Board- hoz engedélyért, hogy a telepen foglalkoztatott minden asztalosokat az AFL hasonló szakszervezetéhez lehessen csatolni, ha a mintakészitők többsége szavazás utján azt “óhajtja”. A NLRB természetesen készséggel teljesiti a munkáltatók kívánságát és az AFL karöltve a munkáltatókkal vállalkozik az ALCOA telepein az egység megbontására. Ha a munkáltatók és az AFL ezen próbálkozása sikerrel jár, minden valószínűség szerint megfogják kísérelni a többi “szakmunkásokat” is elszakítani és belátható időn belül a hatalmas telepen több tucat szakszervezet fogja szétszervezni a munkásokat. Hasonló rombolás megy végbe Toledoban az E. W. Bliss Co. telepén, ahol az AFL egy másik szakszervezete próbálkozik a kilenc év óta egységes autó ipari munkások szervezetét feldarabolni. Chicagóban a “Cory Corporation” telepén, ahol üveg kávéfőzőket készítenek, a munkások már néhány év óta a CIO-hoz tartozó United Electric, Radio and Machine Workers szervezetbe tartoztak, azonban a vállalat ezt a szervezetet túlságos “vö- sösnek” vélte és az elmúlt októberben megtagadta a szerződés megújítását, amiért a munkások beszüntették a munkát. A sztrájk még a jelenben is folyamatban van, bár az eltelt hónapok alatt sikerült annyi sztrájktörőt toborozni, hogy a telep részben üzemben van. A sztrájk természetesen nem a legjobb reklám a Cory kávéfőzőknek, mert érezhető bojkott van az egész országban az ott készült kávéfőzők ellen és a vállalat úgy szeretné megoldani a kérdést, hogy a “kecske is jólakjon és a káposzta is megma- radjon’.’ és az AFL-hez folyamodott segítségért. Annak megbízottja természetesen minden hahozás nélkül besurrant a hátsó ajtón és megállapodtak az igazgatósággal, hogy a telepen foglalkoztatott sztrájktörőket beszervezik az AFL-hez tartozó International Brotherhood of Electrical Workers szervezetbe és ezzel az UE joga megszűnik a törvény értelmében, amennyiben az már nem képviseli a “telepen foglalkoztatott munkásokat”. A FENT említett esetek nem kivételek, csak hevenyében ragadtuk ki a nap-nap után megismétlődő esetek közül, de ezek
