Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-03-27 / 1521. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THÉ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered aa second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 MARCH 27 NO. 1521 SZÁM WASHINGTON — A szövetségi bíróság meghozta az első ítéletét arra a kérdésre, hogy a Taft-Hartley munkásellenes tör­vény egyes szakaszai összeegyeztethetők-e az Egyesült Államok alkotmányával. Az első döntést Ben Moore szövetségi biró adta ki, amelyben alkotmányellenesnek minősítette ezen törvények azt a szaka­szát, amelyben megtiltja a uni­----------------------------------------­onok tulajdonát képező újsá­goknak, hogy választások alkal­mával a jelöltek bármelyikének érdekében is Írjanak. Ezt a döntést a CIO szervezet kérte. Hogy a szövetségi bíró­ságnak alkalmat adjanak a dön­tésre. Phillip Murray, a szerve­zet elnöke elrendelte, hogy köz­ponti lapjukban, a CIO News- ban a szerkesztők Írjanak pár­toló cikkeket a Baltimore, Md. városban lefolytatott rendkívüli képviselő választások idején Ed­ward A. Garmatz, demokrata párti jelölt érdekében. Ezen cik­keket aztán bemutatták az igaz­ságügyi départmentnek, kérve, hogy indítsa meg a port Murray és a CIO lap ellen a Taft-Hart­ley törvény megszegése miatt. A Department of Justice eleget tett a kérésnek. így került a vád Ben Moore szövetségi kerü­leti biró elé, aki egész tuca­tot kitvevő ügyvédek érvelése után kimondotta a törvényt megbélyegző Ítéletét és a vád­lottakat felmentette. Moore biró Ítélete alapján a szakszervezetek most már részt- vehetnek a választásokban a lapjaik utján is, hacsak addig a felsőbb bíróság meg nem változ­tatja Moore biró döntését, mert a kormány Ügyvédei azonnal be­jelentették a fellebbezést. A szakszervezetek is arra töreked­nek, hogy ebben az ügyben a legfelsőbb bíróság, a Supreme Court mondjon véleményt. Moo­re biró dötnésében többek közt ezt mondotta: JOG ÉS KÖTELESSÉG “Abban a véleményben va­gyok, hogy a szóbanforgó tör­vény 304-es szakasza alkot­mányellenes, mert gátolja a sza­badszólást, a szabadsajtot és a szabadgyülekezést, mert az új­ságnak nem csak joga, de egye­nest kötelessége, hogy olvasóit vezércikkekben világosítsa fel a választások idején felvetett problémákról. De hogyan nyer­hetnének az olvasók ilyen infor­mációkat, a munkásság állás­pontjáról, ha megtiltják azon szervezeteknek, amelyekben a munkások egyesülnek, hogy né­zeteiket a nyilvánosság elé vi­gyék?” .A szakszervezetek csaknem biztosra veszik, hogy a Supre­me Court magáévá fogja tenni Moore bírónak ezt a véleményét. Éppen azért a Department of Justice szeretné, ha több ellen­kező döntést nyerne más kerüle­ti bírótól. Ezért nem ejtette el az AFL-hez tartozó festők uni- onja ellen indított egészen ha­sonló port, amelyben New Ha­ven, Conn, városban egy másik kerületi biró fog dönteni. Ezen döntések azonban még csak a törvény egyetlen szaka­szára vonatkoznak, arra a sza­kaszra, amely eltiltja azon új­ságoknak a választásokban való részvételét, amelyeket union tagsági dijakból tartanak fenn. Moore biró döntése nem érinti a törvény másik szakaszt, sőt a törvény egyéb eszakaszát, sőt a kotmányellenesnek tartják és hasonló “próba” pörök utján a Supreme Court elé viszik dön­tésre. Ebben a bírósági harcban az első ütközetet a unionok nyerték meg. EGYESÜL A KÉT MUNKÁS­PÁRT MAGYARORSZÁGON A szociáldemokrata párt 36- ik kongresszusa, amely március 6, 7 és 8-án volt kimondta a két munkáspárt egyesülését. Az egyesülésre vonatkozó tárgya­lások a kommunista párt és a szociáldemokrata párt vezetősé­ge között már is megindult és a tervek szerint julius 1-ig akar­ják azt befejezni. Utána a két munkáspárt közös kongresszust hiv egybe, amely kimondja az egyesült munkáspárt megalaku­lását Közben a szociáldemokrata pártban tovább folynak az u.n. tisztogatási akciók. Az üzemek­ben, gyárakban, hivatalokban mind leváltják a szocialista' ve­zetőket. akikre csak a legkisebb jobboldaliság vádja is bebizo­nyul. Helyüket baloldali szoci- < aiisták vagy kommunisták fog­lalják el. ! Bármennyire is szeretném Truman elnök beszédével való foglalkozást elkerülni, nem le­het. Ha csak tegyük föl egyszer beszélt volna ugyanazon nap, hát még valahogy eltűrné az ember, de délbe is, meg este is annyira fülsiketítőén ható pa- pagályszerü nyekergést épen evés közben hallani, hát bizony elment az embernek az étvágya. Igaz, ezt mint érdemet lehet Truman javára elkönyvelni, a mai drágasági hullámzás köze­pette, de valahogy egy elnöknek mégis más akciót kéne használ­ni az árdrágítók ellen, nem azt, hogy beszédeivel elvegye a nép­tömegek étvágyát. Viszont az­tán a történelem során a politi­kai vezérség különféle és saját­ságos tüneményeivel találkor zunk. Voltak pl. olyan elnökök, akiket nagyszerű képességük és szónoki tehetségük juttatott az elnöki székbe, ezek azért voltak elnökök mert beszéltek. Viszont aztán voltak és vannak olyanok akik csak azért beszélnek mert elnökök. Truman elnököt már régeb­ben, de múlt heti beszédei alap­ján határozottan az utóbbiak közé oszthatjuk be. Utóvégre kardcsörtetést nem helyezhe­tünk az emberi értelem fölött előtérbe még akkor sem, ha a csörtetési akciót maga az elnök i végzi el. Erélyesen kikelt a Szovjet Unió ellen, úgyszólván hadatüzent és mintha csak vé­res kardot tárt volna a televisi- ont bámuló tömegek elé, hogy veszélyben a haza. Az általános hadkötelezettség azonnali beve­zetését sürgette, mintha csak el­felejtetni akarta volna, hogy a Hudson partján naponta kötnek ki hajók fiaink holtetemeit szál­lítva haza. Az ország militarista alapokra való helyezésére fő­ütőkártyának használta a cseh­szlovák események kapcsán, ép­pen hogy nem mondta ki, hogy a cseh kormány élén kizárólag azoknak volna joguk, akik a Wall Street uraitól a megbízó leveleiket beszerezték. A leg­kisebb bíráló képességgel ren­delkező egyének is nagyon könnyen észrevehették Truman elnök mindkét beszédén, hogy az ötét környékező választási hisztériából mindenáron hábo­rús hisztériát igyekszik ková­csolni. A zavarosban való halászás mindenkor kedvenc foglalkozá­sa volt a politika urainak, azon­ban azt mindenkor igyekeztek a választó polgárok előtt vala­mennyire takarni. A politika út­vesztője annyira mélyre sülyedt fokon áll, hogy ma már nem is csinálnak abból kérdést, hogy vájjon kilóg e a lóláb. Ezért az­tán a világhelyzetet ismerő munkástömegek előtt könnyen fölismert demagóg figurákká alakulnak át azok a politikai megváltók, akik mint egyetlen megmentő angyalok állnak a tömegek elé. A világ dolgozói­nak már elég volt ebből a játsz­mából s elérkezettnek kell lássa az időt, hogy a háborúk véréből kisajtolt profit harácsolok kör­mére koppintson. Eddig és ne tovább! A teljes csődbe jutott tőkés termelési rend csak hábo­rúkkal képes megakadályozni a végső pusztulását. Ellenben az ipari alapokra épített termelési rend az igazi világbéke hírnöke az egész világ emberiségének boldog megélhetési lehetősége. Az igazi világbéke alapja tehát nem a politikai szószéken, ha­nem a világ gazdasági termelé­sének mikénti irányításában rejlik. Más elbírálás alá kerülnek az­tán azok a politikusok, akik a magyar horizonton igyekeznek a zavarosban halászni. Hogy miért más? Hát kérem annak nagyon egyszerű a magyaráza­ta. A magyar politikusok viszo­nya a világ politikai helyzetben egy és ugyanaz, mint a kukac és az alma viszonya. Kivel nem történt volna meg az, hogy egy gyönyörűen szép piros almának a kellős közepén, kukacot pillan­tott meg. A kukac népi kívülről ment be az almába, hanem be­lül termett meg, szóval az al­mából lett a kukac, de mégis kukac és az ember utálattal dob­ja el. Az amerikai magyar tár­sas életben ilyen kukacok elég nagy számban vannak és sokan még akkor sem ismerik föl őket amikor már beléjük haraptak. Ilyen harapási cécó volt a múlt vasárnap New Yorkban, ugyan­azon időben, amikor a kukacok­tól elfordult több ezres tömegek a Manhattan Centerben ünnepel­ték a 48-as forradalomnak a mai modern időkhöz méltó év­fordulóját és jelentőségét. Dacára annak, hogy kint a terem előtt nagy táblákkal hív­ták föl a terembe igyekvők fi­gyelmét, hogy bent a teremben a kukacfaj zatnak olyan példá­nyai vannak, mint Eckhart Ti­bor, Nagy Ferenc, mégis be­mentek sokan, mintha csak azt mondták volna, hát mi ilyenek­hez vagyunk szokva. A picket- vonalon átlépő néhány volt munkásmozgalmi gyászvitéznek HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Bírósági elöntés a T-H törvény felett A SZÖVETSÉGI BÍRÓSÁG ALKOTMÁNYELLENESNEK MON­DOTTA A TAFT-HARTLEY TÖRVÉNYNEK A MUNKÁSLA­POKRA VONATKOZÓ SZAKASZÁT

Next

/
Oldalképek
Tartalom