Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-03-13 / 1519. szám
j 1948. március 13. Re it i>i t v i\ a 7 oldal Ipari társadalom (a.l.) A munkásosztálynak csak egy célja lehet, fölszabadítani önmagát a kizsákmányolás minden formája alól. Tehát közös érdekeink vannak. A közös érdekeket csak úgy tudjuk győzelemre vinni, ha minden válaszfalat ledöntünk, ami megnehezíti a közös érdekekért folytatott küzdelmet. A szocialista társadalomban nincsen kiváltságos osztály, azért a munkás szervezeteknek, de különösen azoknak, amelyek társadalmi változást akarnak létrehozni, nem szabad munkás és munká* között külömbséget találni. A közösségen alapuló szocialista társadalomban minden hasznos munkát végzőknek egyforma joguk kell, hogy legyen a társadalmi javak szétosztásánál. Hogy a munkások közötti válaszfalat ledönthessük okvetlen egy olyan ipari szervezetre van a munkásosztálynak szüksége, mint az IWW. rik úgy a munkások termelőképességét és annak az iparnak összetételét, amelyet a nevezett ipari vezetőségben képviselnek. Ilyen központi ipari vezetőséget természetesen maguk a termelő munkások választanak meg ipari szervezeteiken kersztül. Ezen központi ipari vezetőségbe beválasztott szakértő, természetesen abban az iparban dolgozó munkások minden társadalmi érdekeit van hivatva szolgálni. És ha esetleg nem azt tenné, azon ipari szervezetnek, amely őt erre megbízta, mindig jogában van visszahívni és helyébe másikat választani. Ilyen előre kidolgozott tervezet alapján igyekszik az IWW a Világ Ipari Munkásait megszervezni a végcél elérésére, amit mi Ipari Társadalomnak nevezünk. Jegyezd meG Az ipari fejlődés tette szükségessé az iparilag való szervezkedést. A gyáripari tömegtermelés nagyon sok szakmunkát és szakmunkást tett fölöslegessé. Már magában ez is elegendő ok arra,, hogy a munkások felismerjék azt a tényt, hogy az ipari fejlődés teljesen szükségtelenné tette a munkások számára a szakszervezeti formát. Azok a forradalmi átalakulások, amelyeket a technika fejlődése hozott létre az iparokban, bizonyítják, hogy maguk a különböző iparok olyan szoros összeköttetésbe vannak egymással, hogy egyik a másik nélkül, már tovább nem üzemképesek. Különösen az alapvető iparok közötti összefüggés olyan szoros, hogy úgyszólván elválaszthatatlan. Ha például a szénbányászok beszüntetik a munkát, az acélgyárosok hiába akarják a telepeket üzembe tartani, mert szén nélkül arra nem képesek. Ugyan ilyen eset áll főn a villanyáram fejlesztésre, vagy magára a vasúti szállításra. A szenet lapátoló, egyszerű kérgeste- nyerü munkás éppen olyan fontos szerepet tölt be a társadalomban a hasznos munka terén, mint a legképzettebb mérnök, vagy kémikus, vagy akármilyen más szakmunkás. Éppen úgy, mint az iparok üzemben tartásánál minden munkásra szükség van. Ha esetleg nem úgy volna, hát bizony a mai rendszerben egyik iparvállalat sem alkalmazná őket csak a humánus szempontért, hogy megélhetést biztosítson számukra. Ott ahol még a kapitalizmus uralja a társadalom gépezetét, ott is nagyon fontos, hogy a munkások iparilag szervezkedjenek, mert a nagy ipari trösztökkel szemben a szakszervezetekben szétforgácsolt munkások teljesen képtelenek eredményes harcot vívni. Ahol pedig már a kapitalista rendszer annyira bomlásnak indult, hogy nem teljes ura a társadalomnak, éppen olyan fontos a munkások részére, hogy iparilag legyenek szervezve, hogy az adott körülmények között átvegyék és folytassák a termelést és szétosztást minden fönnakadás nélkül. A föltörekvő proletáriátusnak mindennel kell számolni. Számolni kell azzal, hogyan veszik át az üzemeket, hogyan folytatják a termelést tovább. Erre okvetlen kidolgozott tervezetnek kell lenni, hogy mindent simán tudjanak levezetni. Az uj társadalom, vagy ha éppen szocialista társadalomnak nevezzük, abban kell, hogy különbözzön minden más gazdasági rendszertől, hogy maguk a termelésben résztvevők legyenek a társadalom gazdasági alapjának irányitói. Mi, ipari unionisták, azt a társadalmi rendszert, amelyben a termelésben résztvevők szervezeteiken keresztül irányítják a közösség javára, nevezzük ipari társadalomnak, vagy ipari demokráciának. Ennek a célnak elérésére kell, hpgy mindenhol a munkásosztály kitűzött célja legyen. Ha most már bárhol a földtekén a munkások ezen kitűzött végcélért akarnak küzdeni, okvetlenül szükséges, hogy első sorban saját szervezeteikben minden válaszfalat ledöntsenek munkás és munkás között. Ez a válaszfal csak úgy dönthető le, ha a munkások már a régen elavult szakszervezetek helyett, iparilag szervezkednek. Hogy az IWW -t vagy magyarul a Világ Ipari Munkásainak szervezetét teljesen megtudjuk érteni, föltétien tanulmányozni kell annak összetételét. Sokan azt mondják, hiszen a feltörekvő proletáriátus az egész világon egy célért küzd, ami felületes elgondolásba megállja a helyét. A forradalmi ipari unionisták elméleti és gyakorlati felfogása szerint, a munkásosztály tényleges felszabadulása, csak a kizsákmányolással járó bérrendszer megszüntetése után jöhet létre. Mi tudjuk, hogy magának a kapitalista társadalmi rendszernek is a gazdasági alap a fő tényezője. Az IWW minden elméletét magától a kapitalista társadalmi rendszerből kiindulva állapítsa meg. Azok a társadalom teljhatalmú urai, akik a gazdasági alap birtokosai. Ebből kifolyólag tudjuk azt, hogy minden intézmény ezen gazdasági alapnak megfelelőleg tölti be hivatását. Az IWW felfogása szerint a gazdasági alap átvétele a legfontosabb. Ezen gazdasági alap átvételére a legalkalmasabb az osztályharc alapján álló ipari szervezet. Természetesen a termelő eszközök, a természeti kincsek átvétele után a munkásosztálynak, az uj gazdasági berendezkedésnek megfelelőleg kell saját osztályintézményeit megszervezni. Hogy azután félre ne értsük az osztályintézmények újjászervezését, azért itt is a gazdasági alapból kell kiindulni és hogy ténylegesen az uj ipari rendszernek megfelelőleg cselekedjünk, nem úgy mint ma teszik tévesen, hogy kerületi képviseletet választanak, hanem már a társadalom alapját képező ipari szervezeten keresztül magának a társadalomnak könnyebbségéért az összes iparok képviseletével egy ipri vezetőséget választunk. Amely ipari vezetőség olyan szakemberekből kell legyen, akik okvetlen ismeAjánlja: St. Visi,_ A shanghai iskolákból 18 nap alatt, több mint 200 tanuló 16 20 év közötti megszökött, azt hiszik, hogy a vörösökhöz mentek. Az amerikai kormány eddig titokban “a dollár függöny alatt” tartotta azt a tényt, hogy Chiangnak több mint 1100 repülőgépet adtak, csak úgy potom áron. minden száz dollár értéket egy dollárért. Ugyancsak más hadifelszereléseket ossz esen 178,000,000 dollár értékben 7.200.000 dollár árban, de azt is hitelben az utolsó hónapokban is. Az elfogultság, gyűlölet legnyíltabb kimutatása az, amikor az angol-amerikai diplomaták megtagadják a Csehszlovák, Lengyel, Jugoszláv országok képviselőitől, hogy a németekkel kötendő tárgyalásokon, melyeket mostan Londonban folytatnak résztvehessenek. De Ugyan akkor ezt a jogot megadták a Belga, Holland és a kicsi Luxemburgnak, melyek sokkal kevesebbet szenvedtek a náciktól, mint a másik említett három szláv ország. A legújabb angol-amerikai cselfogás az lenne, hogy az angolok által feállitott Transjordan királyát, Abdullah-t bízzák meg Palesztina fölötti uralkodással. Majd az angolok által felszerelt és vezetett arab légiókkal ráncbaszedi a zsidókat. A Wall Street és ügynökei azon spekulálnak, hogy melyik ország lesz következő vörösbe fordulni. Talán még fogadásokat is tesznek. A Kaiser-Frazer gyárnak körülbelül 3.000 munkását véglegesen lefizették. Nem tudják a kocsikat 2.200-2.400 dollárokért eladni. A Ford gyárban is valami 8.000 embert fizettek le, 6, 7 és 3 hónapi időtartamra. Majd akkor talán visszahívják őket. Rómából jelentik, hogy a középutas politikusok nagyon félnek, hogy a vörösök legalább is ,45 százalékos szavazati többsé- et fognak nyerni, mellyel szemen ők alig remélhetnek 25 százalékot, mivel a középutasok két részre oszlanak, amellett a reakciósok is elég erősnek érzik magukat. Képzeljétek el a National Manufacturers Association (NAM) azon siránkozik, hogy a csehek elvesztették a szabadságukat. És arra kérik az amerikai népet és a kormányt, hogy olyan szabadságot biztosítsanak mindenfelé, mint amilyet' ŐK itten élveznek. Coldwater, Mich.-ból jelentik, hogy az ottani gyárosok egy középiskolai tanító elbocsájtá- sát követelik, mert azt merte mondani, hogy a gyárosok nagyon sok hasznot csinálnak. Egyes kormányokba vetett bizalmat, legjobban a pénzegységben helyezett bizalommal lehet lemérni. Kínában egy amerikai dollárért 3000 kínai dollárt fizettek ezelőtt 18 hónappal. Ma már 31.000 kínai dollárt is szívesen adnak egy amerikai dollárért. Ugyan akkor az árak is harminc nap alatt 100 százalékkal emelkedtek. A clevelandi Szabadság is elfogadta Nagy Ferencet prófétájának. Az első oldalon közli, hogy Mr. Nagy Ferenc prófétai meglátással megsúgta nekik, hogy Benest fogva tartják a cseh kommunisták. Ezt még az ottlevő angol-amerikai újságírók sem bírták meglátni. A sok puskaporos hordók mellett, mostan egy újabbat is felállítottak az angol-amerikai szövetség részére. Ez a délisarok “Antarcia”, melyet most Argentina és Chile követel, de az angolok és amerikaiak is akarnak. Ugyan csak Argentina követeli a “Falklandi” sziget- csoportokat is, melyek a déli sarok felé való hajózásokat uralják, valamint Dél Amerikát kerülő utat. A JÖVŐ HÁBORÚJA NEW YORK — Orville A. Anderson az “Air War College” igazgatója az amerikai polgár- mesterek országos gyűlésén tartott beszédében “túlzónak” mondotta Dwight D. Eisenhower volt vezérkari főnök és főparancsnok azon véleményét, hogy a következő világháború csak 60 napig fog tartani. Anderson véleménye szerint ez a 60 nap a túlzás, mert az atombomba és egyéb hasonló romboló fegyverek már a háború első éjszakáján olyan pusztítást végezhetnek, hogy nem marad pusztítani való oly hosszú időre. (
