Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-03-13 / 1519. szám
2 oldai tí E K JY1 U N k Á cS 1948. március 13. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. “OROSZ MERÉNYLET” CSEHSZLOVÁKIÁBAN AZ UTÓBBI napokban a hírszolgálat eszközei — sajtó, rádió — nagy felháborodással tárgyalják a csehszlovákiai eseményeket. krokodil könnyeket hul- latjva az orosz érdekszférában “egyedüli demokratikus” ország sorsa felett. Ezen híreket hallgatva és olvasva azt hiheti a minden hírnek hitelt adó hallgatóság és olvasó közönség, hogy Szovjet Oroszország minden teketória nélkül nagy fegyveres hadsereggel bevonult Csehszlovákiába és kiverte onnan a volt “demokratikus” kormányt és helyébe egy kommunista kormányt ültetett az ország élére. Sőt a hírekből még arra a következtetésre is lehet jutni, hogy Oroszország egyszerűen átvette Csehszlovákiát. Az ilyen hírek természetesen nem a tényeket tárják elénk, hanem azokat tudatosan elhal- gatva, vagy meghamisítva a Szovjet elleni gyűlöletet igyekeznek terjeszteni és fokozni és ezekkel akarják igazolni az Egyesült Államok ténykedését Görög, Török, Francia, Olaszországokban és tovább keletre egészen ípnáig. Ezek a hírek teljesen figyelmen kívül hagyják azokat a tényeket. hogy ami Csehszlovákiában történik, ahhoz Oroszországnak legfeljebb indirekt van köze, mert tudtunkkal Csehszlovákiában a diplomáciai személyeken kívül oroszok nincsennek és ami történik a lakosság azon rétegének hozzájárulásával történik, akik a kapitalista rendszert megakarják szüntetni. Ezen akciónak az élén természetesen a csehszlovák kommunisták és szocialisták vannak, akiket a jelek szerint a munkásság jelentős százaléka támogat, de a hírek és az események magyarázói úgy igyekeznek a dolgokat fejtetőre állítani, hogy a csehszlovák lakosság azon részét elhallgatják, akik ennek az élén állnak és helyettük az oroszokat teszik meg “támadóknak”. A dolgok ily magyarázása azt a látszatot kelteti- hogy a harc Csehszlovákiában az oroszok és az ország lakossága között folyik. Arról említés sem történik ezen hírekben, hogy Csehszlovákjában éppen úgy, mint minden más országban, két egymással ellentétes erő viaskodik egymással, az egyik: amely a kapitalista rendszert megakarja szüntetni, a másik: amely azt védelmezi — bár ezek nagyrésze saját érdekei ellen. A hírszolgálat egyszerűen elhallgatja azt, hogy mind a két irány hívei Csehszlovákia lakosságából kerültek ki és úgy állítják be, hpgy a kapitalizmus elleni irányt az “oroszok” és a védelmezőit pedig a csehszlovákok alkotják. És ez nem véletlen, hanem tudatos elferdítése a tényeknek. MINT ISMERETES a Csehszlovák köztársaságot az első i világháború “győztes” országai ; alakították és mint a biblia sze- í rint “isten az embert saját képére és hasonlatosságára” teremtette, úgy Csehszlovákiát is Amerika saját mintájára formálta. A két világháború között Csehszlovákia volt Amerika dédelgetett kedvence és nagy igyekezettel törekedtek ott a kapitalista “demokráciát” kiépíteni amerikai mintára. Ez zavartalanul folyt 1938-ig, amikorra náci Németország elkészült a háború megindítására és Csehszlovákia lévén ipari ország, annak jelentős iparát ösz- szecsatolni a náci háborús, iparral nagyon előnyösnek vélték Hitlerék. Nyomban meg is indították a propagandát a nagyszámú németajkú csehszlovák lakosság között és pár hónap leforgása alatt az egész szudé- taland Hitler lázba volt. A csehszlovák hatóságok természetesen üldözni kezdték a náci propagandistákat, ami okot szolgáltatott Hitlernek a “csehszlovákiai német ajkú lakosság jogainak megvédése címén” közbelépni. Ezen közbelépést Anglia és Franciaország jóváhagyták az emlékezetes “Müncheni egyezménnyel” s miután Chamberlain és Daladier megállapodtak Hitlerrel, hogy Csehszlovákia ellenében náci Németország megtámadja Szovjet Oroszországot, az Egyesült Államok is jóváhagyta a paktumot és feláldozták Csehszlovákiát. Amiben azóta része volt Csehszlovákia lakosságának, azt nem lehet könnyen elfelejteni és akik gondolkozni tudnak és cselekedni mernek, minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy az országot mégegyszer ne áldozhassák fel zálogul a “demokráciák” egy másik Oroszország ellenes had- j áratért. Hogy a helyes utat választották-e, vagy nem, a jövő események fogjak bizonyítani. Egy bizonyos, hogy a jelenben más ut nem áll rendelkezésükre és akarva, vagy nem, kénytelenek az árral úszni. Mert ellenkező irányban haladva a reakció mocsarába vezetne ütjük, ami tekintve az ország földrajzi fekvését, sokkal kockázatosabb volna részükre. DE TULAJDONKÉPPEN mi is történt Csehszlovákiában, ami annyira felbőszítette a nyugati hatalmakat? A “Felszabadítás” óta Csehszlovákiát egy koalíciós kormány kormányozta Eduard Benes elnök és Element Gottwald miniszterelnök irányítása mellett. A kormány 26 miniszterből állt, akik hét, vagy nyolc politikai pártot képviseltek. Az utóbbi hónapokban a nyugati hatalmak mindnagyobb nyomást gyakoroltak a csehszlovák kormányra, hogy az oroszellenes blockba bevonják, ami éles ellentéteket idézett fel a koalíciós kormány tagjai között. A kormány többségét a haladó pártok tagjai képviselték, Gottwald miniszterelnök is a kommunista párt tagja és miután az ellentétek annyira kiélesedtek, hogy az együttműködés lehetetlenné vált, Gottwald lemondásra szóllitotta fel a kommunista ellenes minisztereket és helyüket olyanokkal akarta betölteni. akik ronokszenveznek a többséggel. Benes elnök először vonakodott a reakciósok lemondásé'; elfoglalni és az uj kormányt elismerni, azonban a nap-nap után megismétlődő tömegtüntetések Prágában és az ország más városaiban, valamint a kiegyenlit- hetetlen ellentétek a koalíciós kormány tagjai között lát :án, elfogadta a lemondásokat és elismerte az uj kormányt, «melynek nagy többségét a kommunista és szocialista párt tagjai alkotják, néhány pártonkivüli miniszterrel, többek között Jan Masaryk továbbra is megtartva a külügyminiszteri tárcát. ELŐRELÁTHATÓLAG a/, uj kormány fokozottabb mértékben fogja végrehajtani a csehszlovák iparok államosítását, amit eddig a reakciós pártokhoz tartozó miniszterek nagyban hátráltattak, követve Ame ika utasításait, hogy a “privát vállalkozást” fenntartsák és lehetőleg megerősítsék. Ezideig Csehszlovákiában az iparoknak körülbelül két harmada van államosítva és 400 munkásnál kevesebbet foglalkoztató vállalatok magánkézben voltak. Az uj rendelkezések szerint minden 50 munkásnál többet foglalkoztató üzem, állami ellenőrzés alá kerül. Nagy a valószínűség, hogy a földreformot is fokozottabb mértékben fogják végrehajtani .és a njég megmaradt nagy és papi birtokokat lefoglalják és a földnélküli parasztság között fogják felosztani. Ezek természetesen olyan törekvések, amelyekkel a nyugati hatalmak és különösen az Egyesült Államok nem rokonszenveznek, sőt minden lehetőt elkövetnek ily törekvések megakadályozására és igy érthető, hogy miért van a fülsiketítő lárma a csehszlovákiai események nyomán. Mert ma sokat számit egy oly “demokratikus” ország elvesztése, mint Csehszlovákia, amelyre bizton számítottak, hogy ha a gőzhenger megindul ismét a “kommunizmus kiirtására” nagy hasznát vehetik. MINT FENTEBB emlitém a csehszlovákiai eseménye kben Szovjet Oroszország legfeljebb közvetve van érdekelve, de ak- tulálisan semmi esetre sem íny- nyira, mint az Egyesült Államok Görögországban. Mert a fasiszta görög kormányt Amerika nem csak propagandával, hanem pénzzel — még pedig nagyon sok milliókkal — fegyverekkel és katonasággal is támogatja. Ott a görög nép ezreinek gyilkosait támogatják és ott az “oroszok” a partizánok, a gue- rillák és a “demokraták” akik a terrort támadják. Franciaországban a legutóbbi választásoknál a kommunista párt jelöltjei kerültek a parlamentbe legnagyobb számmal és a “demokrácia” értelmében azoknak lett volna joguk a kormányalakításra, amely joggal ugyan nem éltek, de vállaltak miniszteri tárcákat és mi történt ? Az Egyesült Államok ultimátumszerű átiratban követel- í te, hogy a kommunistákat távolítsák el a kormányból, ha igényt tartanak amerikai kölcsönre és támogatásra. És eltávolították a kommunistákat. Csehszlovákiában ennek az ellenkezője történt — a reakciósokat távolították el — s menynyire felbőszültek a “demokráciák” ennek láttán. Ugylátszik, hogy “amit szabad jupiternek, azt nem szabad az ökörnek”. A VALÓSÁG az, hogy ami ma Csehszlovákiában történik, az egy fázisa annak a gigászi harcnak, amely az egész világon folyamatba van az elnyomók és elnyomottak között: az osztályharcnak. Ez nem Csehszlovákiában kezdődött és nem uj keletű. hanem annak kezdete vissza-^ nyúlik a kizsákmányolás kezdetével egyidőre. Ezen harc kezdete sok évtizeddel megelőzte az 1917 évi “bolsheviki” forradalmat Oroszországban is és az a forradalom is egyik fázisa ennek az egész világra kiterjedő harcnak. Nem állítjuk, hogy az osztályharcnak ily mederbe terelése teljesen megegyezik a mi felfogásunkkal. Mi forradalmi Ipari Unionisták nem úgy képzeljük el a munkásosztály felszabadulását, hogy “eben, gubát cserélünk”, kivesszük az iparokat a magán kizsákmányolok kezéből és helyettük az állam kizsákmányolását vállaljuk. A mi ideálunk a bérrendszer megszüntetése és az Ipari Demokrácia megvalósítása, amelyben nem lesz kizsákmányoló és nem lesznek kizsákmányoltak, hanem a társadalom minden tagja egyforma jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik és a termelt javakból nem aszerint részesedik, hogy milyen polcon ül. hanem mindenki a szükséglete szerint. Ehhez azonban a kapitalizmus minden fajtáját — magán és áljam — meg kell szüntetni és a javak termelésének és szétosztásának irányítását a munkásosztály Égy Nagy Szervezetének kell átvenni, amely direkt a termelők ellenőrzése alatt volna. Azonban úgy látszik a munkásosztály túlnyomó többsége még nem érte el azt a szellemi érettséget, hogy azt megértse hogy a társadalom alapját az iparok képezik és az iparok működésbe tartása kizárólag az ő vállukon nyugszik. Azt hiszik még ma is, hogy a társadalmat az állam képezi és sorsukon úgy igyekeznek javítani, hogy az állam irányítását egyik csoport politikus kezéből kiveszik s másik csoportéba helyezik, illetve egyik csoporttól megvonják a támogatást és másik csoportnak adják abban a reményben, hogy azok többet fognak adni. Bár mi tisztán látjuk, hogy a munkásosztály eltévesztette az egyenes utat és kerülő útra tért, melyen haladva sokkal tovább tart a cél elérése, mégis tagadhatatlan, hogy ezek az események egy-egy mozzanatai az osztályharcnak és mint osztálytudatos munkásoknak támogatnunk kell azt, de ugyan akkor minden lehetőt el kell követnünk, hogy megértessük a munkássággal, hogy: “a munkás- osztály felszabadítása, csakis a munkásosztály müve lehet.” és
