Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-01-10 / 1510. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS ' Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 JAN. 10 NO. 1510 SZÁM A munkások ellenségei ov-/ I KRÓNIKA AZ AMERIKAI MUNKÁLTATÓK SZÖVETSÉGE BESZÁMOL NÉPELLENES MŰKÖDÉSÉRŐL. — MÉG MINDIG TÖBB PRO­FITOT AKARNAK. — JÖVŐ ÉVI PROGRAMJUK VESZÉLYEZ­TETI A VILÁG MUNKÁSSÁGÁT. Lapunk legutóbbi számainak egyik vezércikkét igy fejeztük be: Most láthatja Amerika munkássága, hogy igazi ellenségeit á National Association of Manufacturers (NAM) tagjai között ta­lálja meg.” A szóbanforgó vezércikket még a NAM jelzés alatt szereplő kutyaszövetség évzáró közgyűlése előtt irtuk. A NAM minden év december havában közgyűlést* ‘ tart, ahol a tisztviselők beszá­molnak az elmúlt év működésé­ről, megszabják a jövőévi prog­ramot és megválasztják az uj tisztviselőket. Noha maga a köz­gyűlés nyilvános, ott már nem hallunk semmi szenzációs ese­ményről, mert mindent a zárt ajtók mögött ülésező bizottsá­gokban intéznek el. A nagygyű­lésen csak a bizottságok jelen­téseit veszik tudomásul, ame­lyekből a lapok csak a nekik tet­sző részleteket közlik és azok­hoz fűznek is kommentárokat, melyek csak dicsérők a NAM ve­zetőire. A legutóbbi konvenció nyilvá­nos ülésein azonban a munkás­lapok képviselői is megjelentek és ezek már olyan dolgokra hív­ják fel figyelmünket, amelyek minden kétséget kizárólag bizo­nyítják a múlt vezércikkünkben tett kijelentésünk helytállósá­gát. Sőt tekintettel arra a veze­tő pozícióra, amit ma az Egye­sült Államok az egész világon elfoglal, kiegészíthetjük fenti ál­lításunkat úgy, hogy ma a világ munkásságának legmegátalko- dottabb ellenségeit az amerikai munkáltatók szövetségében ta­láljuk meg. Standard Oil of N.J., Eastman Codak Co. Mint látjuk, ezek az ország legnagyobb iparvállalatai, ame­lyeknek kapcsolatai felölelik az Egyesült Államok teljes iparát. Amig tehát az állami hatalom­mal el akarják tiltani a munká­sokat az egyes iparokat átfogó teljes szervekedéstől, a mun­káltatók szervezete már igazi “One Big Uniont” alkot, — ki­terjed Amerika teljes iparára. A végrehajtó bizottságban és az albizottságok irányításában az említett cégeken kívül még az alábbiakat láttuk tevékenyked­ni: General Electric, Firestone Tire & Rubber, Burrough Ad­ding Machine, O’Sullivan Rub­ber, General Foods, Woolworth Co., Thompson Products (Cleve­land), H. L. Derby Industries, California Packing Co., Frueha- uf Trailer, Ingersoll Milling Machine, American Rolling Mill, Robert L. Lund Industries, In­ternational Harvester Co., Arm­strong Cork Co., Corn Product Refining, Inland Steel, Manning, Maxwell & Moore és Blaw- Nox (Pittsburgh) Co. SOKAT KÖLTENEK AZ ORSZÁG GAZDASÁGI URAI Megtudjuk az említett jelen­tésekből, hogy ennek a szövet­ségnek körülbelül 14,000 tagja van, akik az ország iparának több mint 85 százalékát tartják kezeikben. A decemberi kong­resszuson 3,000 delegátus vett részt. A szövetség a kiadásait tagsági dijakból és “önkéntes adományokból” fedezi. Van egy heti és 3 havilapjuk, amelyek­ben a tagokat értesítik a szövet­ség működéséről. A költségvetés jelentésénél látjuk, hogy az alábbi cégek egyenként több mint 25,000 dol­lárt adományoztak a költségek­re. (Hogy mennyivel többet, azt nem jelentették) DuPont, Gene­ral Motors, U.S. Steel, Monsan­to Chemical, National Steel and Tube, Westinghouse, Chrysler, Bethlehem Steel, Texas Corpo­ration, Bor-Wafner, Republic Steel, Socony-Vacum, Swift, Ha ezt a listát végignézzük, akkor látjuk, hogy már alig ma­radt ki valamennyire számotte­vő amerikai iparbáró, mert akiknek vállalatai nincsenek is itt felsorolva, érdekösszekötte­tésük van ezen vállalatok vala­melyikével. így nem csoda, hogy ez a társaság sok-sok millió dol­lárt költ évente politikai célra, — a szenátorok, képviselők és állami törvényhozók választási kampányának financirozására, továbbá a közönség elámitására, félrevezetésére a lapok és a rá­dió révén. A Holcomb Parks (egyik al­elnöki vezetése alatt álló “pub­licity” bizottság kérkedve jelen­tette, hogy a múlt évben milyen nagy eredményeket értek el. Ezen eredményeket azért fitog­tatták, mert a bizottság még nagyobb összegeket akar költe­ni most, mint a múlt évben. (Nem hozták nyilvánosságra a multévi publicitás-kampány kia­(Folytatás a 6-ik oldalon) ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Ki ne hallotta volna azt a sok siránkozást a megfizetett propa­ganda oldalról, hogy a kenyér ára azért emelkedett a duplájá­ra, mert kiszállítják a gaboná­nak nagy részét külföldé. A munkásnép tömegei közt is érez­ni lehetett ennek a propagandá­nak a hatását s bizony nagyon sokan, amikor a fölsrófolt ára­kat fizették külföldre károm­kodtak. Ennek a propagandának a hátterében csak másodrendű helyen volt a pékmunkások ellen fölépített ellenszenv, akik a múltkoriban néhány dollár heti béremelésért léptek akcióba, hogy legalább részben vonalban legyenek a napról napra emelke­dő árakkal szemben. Általában, olyan nagymérvű lárma volt néhány iparban folytatott bére­melési akciók ellen, hogy már maguk a munkások is kezdték elhinni, hogy azért vannak in­flációs árak, mert a munkások túlsók béremelést kapnak. Az ilyen tévhitet persze igye­keztek erősebbé tenni a grafte- rek képviselői, akik a politikai állásaikban hűségesen szolgál­ják munkaadó gazdáikat. Jöt­tek is különféle ajánlatokkal. Föl kell emelni a munkaidőt, többet dolgozni, kevesebbet enni s rögtön elintézést nyer az in­fláció. Teljesen úgy volt beállít­va a dolog, mintha kizárólag a munkásság volna az okozója a nagy drágaságnak. Jöttek aztán a kormánymegbízottak, akik ugyanazt mondták a népnek. Együnk egy szelet kenyérrel ke­vesebbet naponta, a tojást és húst felejtsük el, igy aztán lesz mit kiszállítani az európai orszá­goknak is, különösen olyan he­lyekre, ahol ágyukkal védelme­zik a régi gangszter jóvilágot. Most aztán kibújt a szög a zsákból és kiderült, hogy pl. a kenyér árát mesterségesen emelték föl a gabona spekulán­sok, akik a gabona tőzsdét kont­rolálva milliókat harácsoltak össze á nép szájától elvont fala­tokból. Kiderült az is, hogy le­hetne kenyér bőven az egész vi­lágon, ha ezeknek a grafterek- nek körmére koppintanának és megakadályoznák, hogy a népek éhezésén keresztül, ezek kövérre duzzadjanak. Bizonyos véletlen folytán került napvilágra, hogy a tőzsdespekulánsok nagyrészét a kormányhivatalnok urak ké­pezik, akik jó összeköttetéseiket fölhasználva valóságos rabló uralmat teremtettek a gabona piacon. Kik is hát ezek az urak? Kö­vetelik, hogy a neveiket hozzák nyilvánosságra, annál is inkább, mert a Üszta már egy másik kormányhivatali társuk kezé­ben van. Egynéhány kisebb jó­madár neve már publikálva van, de a nagyobbak még mindig a titokzatosság leple alatt bujkál­nak. Talán majd ezek közül is néhányan napvilágra kerülnek, majd akkor ha az előtérbe helye­zett vizsgálati hangulat egy ki­csit alább hagy. Addig persze a nép tovább fizeti a spekulációs árakat és ugyanezek az urak to­vább zsebelik a graft profitot, mert tulajdonképpen ez a lénye­ge a “free enterprise” bibliájá­nak. Ezek az urak aztán nin- csennek az “un-american” listá­ján, sőt inkább ezek tartják ma­gukat abban a pozícióban, hogy ujjal mutogassák, hogy ki is a jó amerikai. Nem csoda aztán, ha ezek az alakok oly rémsége- sen irtóznak a munkásság szer­vezett erejétől. Rettegnek attól a gondolattól, hogy valamikor mégis csak valóra válik, “aki nem dolgozik ne is egyék”! Majdnem egyidőben érkezett Baltimore várpsban a Freedom Train és csaknem összetalálko­zott a Southern Medical Associar tion ott tartott évi gyűlésével. Érdekes találkozás volt ez az esemény különösen azért, mert fényesen rávilágított árra, hogy a sokat hangoztatott “demokrá­cia” melynek szimbolizálására járja a Freedom Train, amikor a néger kérdéssel találkozik még mindig csak baloney. A Freedom Train, mely annak az elgondolásnak a hitét viszi ma­gával, hogy ebben az országban nincs vallási avagy faji megkü­lönböztetés s mindannyian egy­forma jogokat élvezünk, elte­kintve attól, hogy milyen szinü bőrünk van ,alapos karombolba került. Ugyanis a Southern Me­dical Association vezetősége programjában kijelentette azt, hogy a baltimorei gyűlésen ki­zárólag csak fehérbőrű egyének vehetnek részt. A Freedom Trainre hivatkoz­va egy néhány tucat ottani né­ger orvos tiltakozó átiratot szer­kesztett és az amerikai demokrá" ciára szégyenfoltnak minősítet­te a Medical Association határo­zatát. Ennek a tiltakozásnak a nyomán, később aztán elintéz­ték, hogy a néger orvosok is résztvehetnek a gyűlési tanács­kozáson az orvostudomány szempontjából, de máskülönben semmiféle más szociális jogaik nem lehetnek a fehér orvosok körében. A néger orvosok nagy győzelemnek minősitik igy is, (Folytatás a 4-ik oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom