Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-03-06 / 1518. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 MARCH 6 NO. 1518 SZÁM A Bérmunkás és a“Hideg Háború” HETI KRÓNIKA KIKET OKOLHATUNK AZ EGYRE FOKOZÓDÓ VILÁGKRI- ZISÉRT? — MILYEN SZEREPET KELL BETÖLTENI A MUN- KÁSLAPNAk? — A BÉRMUNKÁS TÁRGYILAGOS MEGÁLLAPÍTÁSAI. — LAPUNK MOTTÓJA. Irta: GERÉB JÓZSEF Az ágyukkal, tankokkal, repülőgépekkel és atombombákkal folytatott második világháború után, csaknem abban az órában, amikor a japán fegyverletétel szerződést aláirták, kezdetét vette a “cold war” (hideg háború) s folyik azóta fokozott tempóban. Ha a második világháborúnak az volt a célja, hogy az emberiséget teiszanaaitsa a nanorutoi való örökös rettegéstől, akkor éppen az ellenkező eredményre jutottunk, mert ma már mind- nagyobb mértékben vesz erőt rajtunk az a félelem, hogy vájjon nem-e tör ki már holnap az a borzalmas világégés, amely elpusztíthatja az emberi civilizációt, amelynek mindannyian áldozatává eshetünk. Az átlagos embernek úgy tűnik fel, mintha valamilyen természetfeletti nagy erők hajtanák az emberiséget a gyászos végzethez, amelyet nem kerülhet el. Amily arányban női ez a “hideg háború”, amit a nemzetek közötti veszekedésnek nevezhettük azelőtt, olyan mértékben emelkedik a végpusztulástól való rettegés, amit csak növel a militaristák azon ajánlata, hogy vájjuk ki a hegyek belsejét, legyünk újra barlanglakokká, menjünk elevenen a föld alá, mert úgy egy-néhá- nyan esetleg megmenekülhetünk. Ha ez a “cold war” még sokkal intenzivebbé lesz, — ami most valószínűnek látszik, — akkor elérkezünk ahoz a korszakhoz, amelynél a rettegés tűrhetetlenné teszi az emberi életet. Beáll az az állapot, ami előáll azon beteg embernél, akinek az egyre jobban fokozódó fájdalmak annyira tűrhetetlenné teszik az életét, hogy hajlandó belemenni még az olyan operációba is, amelybe csaknem biztosan belepusztul. GAZDASÁGI ÉRDEKEK ÖSSZEÜTKÖZÉSE dolog az emberiség történetében. Sőt ellenkezőleg, ma már tudjuk, hogy az emberiség történetét az egyes csoportok gazdasági érdekeinek összeütközéséből származó harcok alkotják. Megindultak az ily harcok mindjárt, mihelyt az ember elérte a civilizáció azon fokát, hogy az emberi élethez szükséges javakat oly mennyiségben tudta előállítani, hogy bizonyos mennyiséget már elraktározhatott. Az ilyen harcok előbb az igen nagyszámú, de csak igen kis területre kiterjedő közösségekben belsőleg, avagy a szomszédos közösségek között folytak. Amint fejlődött a civilizáció, úgy növekedtek a közösségek s ezzel arányosan apadt a számuk is. Évezredek alatt kialakultak a különböző nemzeti államok, amikor a háborúk már jóval nagyobb területet öleltek fel. A fejlődés folyamán az országhatárok kiterjedtek, egyes országcsoportok szövetségre léptek és ennek megfelelőleg a háborúk mind nagyobb és nagyobb területekre terjeszkedtek ki. Ez a fejőlődés végre elhozta az emberiséget a mai állapotokhoz, midőn a világ népe már csak két táborban sorakozik fel és éppen azért ha a jelenlegi ellentéteket is háborúval akarják majd megoldani, mint tették eddig, akkor ez a háború már valóban ki fog terjedni az egész földgolyóra. A legnagyobb veszedelem azonban nem abban rejlik, hogy Mars isten majd az egész földet átgázolja. hanem a modern fegyverek pusztító képességében. Pedig nem természetfeletti erők ápolják ezt az örökös félelmet és készítik elő ezt a borzalmas végzetet, hanem csak maga az ember, jobban mondva egyes embercsoportok, akik el- vakultságukban meg vannak győződve, hogy a gazdasági érdekeiknek megfelelő politikai, vallási, esztétikai és egyéb ideológiai irányokat diadalra tudják juttatni az ellenfél kipuszti- tásával, vagy legalább is annak tökéletes leverésével. A különböző gazdasági érdekek feletti összeütközés nem uj A TUDÓSOK INTELME Korunk legkiválébb tudósai, Einstein vezetése alatt, halálos komolysággal figyelmeztetnek bennünket, hogy milyen képzeletet felülmúló pusztítást hozhat a következő világháború. És dacára ennek, fékevesztett módon folyik a háborús uszitás s a látszat szerint feltartóztathatlanul halad az emberiség a borzalmas végzet felé. A “hideg háború”, illetőleg szócsata fokozására az ameri- (Folytatás az 5-ik oldalon) ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Hát lehet a hét eseményeiről feljegyzést csinálnunk, anélkül, hogy a csehszlovák kérdésekkel ne foglalkoznánk. Hát persze, hogy az egész világ minden napilapja, egész héten át vezetőhelyen ezzel az üggyel foglalkozott. Ha véletlenül az egész lapszámunkat ezzel az eseménnyel írnánk tele, még akkor sem érhetnénk utói a hetilappal, azt az iramot, melyet már ennek a kérdésnek a tárgyalása befutott. A múltak történelme azt bizonyítja, hogy amikor Csehszlovákia kerül az érdeklődés középpontjába világkérdésről van szó. Mintha csak időjelző hivatal volna Csehország, ahol jó előre megtudják állapítani a jelekből, hogy viharos avagy napsütéses idő lesz. A jelenlegi események ottan úgyis nevezhetők, hogy a nagy vihar elhárítására történtek, viszont mások szerint a nagy vihar előkészítését siettették vele. Mert abba bizony nem fognak úgy egyszerűen belenyugodni a nyugati hatalmak, hogy igy, minden nagyobb harc nélkül, egy ilyen fontos stratégiai gócpont a kommunisták ölébe hulljon. Mert dacára az első híreknek, melyek szerint a cseh rendőrség halomfa lövöldözi a tiltakozó tömeget, pár nappal később azt lehetett megállapítani, hogy csaknem puskalövés nélkül vették át a kormányt és Benes elnöknek nem maradt más hátra, mint a megjelölt vonalon aláírni a nevét. A régi hírhedt kommunista diktatúra ilyen bárányka szelídséggé alakult át, kötél helyett tollatt ad az ellenség kezébe. Hiába, változott időket élünk. Összehasonlíthatatlanul változott időket csak 25 évvel ezelőtt történt eseményekkel szemben is. És remélhetőleg nem túl merész és túl korai ez a megállapítás. Mert vegyük elő Horthy belo- vaglását az elfoglalt magyar kormányhatalom élére. Egyik kezében kötél, a másikban heré- lő bicska volt. A Duna vize megtelt a kormányhatalom elfoglalásának nyomában holttestekkel nem is beszélve Orgovány és Siófok és a sok más hasonló helyeken százával elföldelt porla- dozó csontokról. Persze ezt már elfelejtették sőt, abban az időben figyelembe se vették az Amerikai-Magyar reakció újságjai, melyek most a kegyetlen kommunista diktatúráról hullaj- tanak krokodil könnyeket, a csehszlovák eseményekkel kapcsolatban. Ne hogy bárki is félreértsen bennünket, nem arról beszélünk, hogy helyeseljük-e, avagy helytelenítjük a kommunista taktikát. Csak a tények le- szögezését vetjük papírra és az igazság még akkor is igazság marad, ha véletlenül kommunisták felé billen a mérleg. Különösen könnyű ilyen megállapítást tenni a mostani csehszlovák ügyben akkor, ha emlékünkbe idézzük a müncheni paktumot, mellyel a nyugati demokráciák Chamberlainéi az élükön úgy adták oda Csehszlovákiát Hitlernek, mintha csak egy kabátgombról lett volna szó. A cseh vezetőknek akkor nem tollat adott Hitler a kezébe, hanem olyan emléket mint Lidice, és azt követő mintegy negyedmillió cseh nép legyilkolá- sa. Akkor kellett volna megrendülni a demokratikus világnak s talán most életben volna 20 millió ember. Kár most azon kiabálni, hogy a miniszteri székekbe a kommunisták a saját embereiket ültetik be. Utóvégre nincs arról patentirozott engedély, hogy a miniszteri székekbe kizárólag csak Horthy legényeknek és náci pribékeknek szabad beleülni. Ami pedig az orosz terjeszkedést illeti Csehszlovákia teljes behóditásával, hát ahhoz is volna néhány szavunk. E sorok Írója abban az időben, amidőn az amerikai magyar sajtó annyi sokat ordítozott a cseh imperializmusról, több cikket irt és azt próbálta bizonyítani, hogy azáltal, hogy a csehek elvettek néhány vármegyét Magyarországtól, ezzel még nem nevezhetők imperialistáknak. A cseh imperializmus az olyan fából vaskarika féle volt, ami csak arra volt jó, hogy a nemzeti gyűlölködést a népek között föntartsa. Más kérdés azonban az orosz terjeszkedés ügye és itt aztán már jogos és határozott megállapítás ha imperializmusról beszélünk. A Szovjet már eddig is mintegy négyszázezer négyzetmérföldnyi területet hódított meg, ha nem is olyan értelemben, hogy szer- vésen magához csatolta, de azon hatalmas területeken a Szovjet Uniónak megfelelő politikai kormányzati rendszerek vannak. Az ilyen arányú terjeszkedést az angol és amerikai imperialista terjeszkedéssel szemben, orosz imperializmusnak nevezhetjük és az is. Más kérdés az aztán, hogy helyes-e vagy helytelen ez a terjeszkedés és a világ népei szempontjából jó és hasznos, vagy káros lesz. Itt az(Folytatás a 6-ik oldalon)
