Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-02-28 / 1517. szám

i olda tíÉRMÜNKAS 1948. február 28. Jegyezd meG _______________Ajánlja: St. Visi, Valahol bajok vannak! (a.l.) Nincsen olyan tökéletes emberi alkotás, amelyen nem lehetne még javítást eszközölni. Maga a munkásmozgalom is ma­gánhordozza a mai társadalom hibáit. Nagyon sokan a szocialista mozgalomban sem tudnak kiábrándulni azokból a régi fölfogá­sokból, amelyeket a kapitalizmus bélyege nyomott rájuk. Maga a szocializmus elmélete azon alapszik, hogy társadal­mi változást akar végrehajtani olyanformán, hogy a mai kapita­lista gazdasági rendszer helyébe egy sokkal jobb és igazságosabb gazdasági rendszert létesítsen. Szocializmus csak egyféle lehet. Mindazok tehát, akik a tény­leges szocalizmusért küzdenek vagy legalább is azt valják, hogy szocialisták, sohasem köthetnek semilyen paktumot annak a tár­sadalomnak uraival, akik a szocializmust minden körülmények kö­zött ellenzik. A szocialista társadalomért küzdőknek lehetnek bizonyos taktikai különbözetei a végcél elérésére, de a tényleges osztály­harc göröngyös útjáról sohasem szabad letérni, mert az arról való letérés a végcélért való küzdelemnek a feladását jelenti. A tényleges szocialista mozgalom csak egy forradalmi moz­galom lehet, mely alatt gazdasági rendszer változást értünk. Mindazok, akik ténylegesen nem egy gazdasági rendszer vál­tozásáért küzdenek, azok nem is lehetnek igazi szocialisták, még akkor sem, ha egy egész emberöltőn keresztül annak vallották magukat. A mai világégésben akarva vagy nem, mindenkinek szint kell vallani, hogy tulajdonképpen munkás vagy kapitalista, osztályérdekeket szolgál-e, mert a két-kulacsosok, csak egyéni ér­vényesülésnek hivei. A munkásmozgalomnak azok a csoportjai, amelyek nem tisz­tán az osztályharc alapján allanak, mindig csak a két-kulacsosok szerepét tölthetik be. Azonban azok a mozgalmak, amelyek kiala­kulásuk alkalmával Marx Károly elméletét fogadták el és most a válságos időben, amikor különösen Európában egy egyesült munkásosztály minden nagyobb erőfeszítés nélkül megvalósíthat­ná az emberiség szabad, szocialista társadalmát, ahelyett vissza­tekintenek a haldokló kapitalizmusra és annak szekerét igyekez­nek a gazdasági összeomlástól megmenteni, rablót, tolvajt kiabál­nak azokra, akik minden áldozatok árán leakarnak számolni a haldokló kapitalizmussal. Azok a valamikor nagy hangot adó szocialisták, most a ka­pitalizmus demokráciáját féltik a feltörekvő proletariátustól, min­taképei a két-kulacsosságnak. Ez az ár söpri végig ma az egész világ munkásmozgalmát. A bomlásnak indult gazdasági rendszer megérett a teljes pusztulás­ra, legtöbb helyen a kapitalizmusnak nincsen annyi ereje, hogy továbbra megvédje saját rothadó társadalmát. Ezt a minden te­kintetben aljas funkciót végzik azok az úgynevezett “szocialis­ták”, akiknek a jelenlegi cselekedeteik azt bizonyítják, hogy tény­legesen sohasem voltak szocialisták és sohasem volt céljuk a mun­kásosztály fölszabadítása. A bajok onnan erednek hogy már kezdetben az úgynevezett szociál demokraták a munkásosztály tényleges osztályharcát be­vezették a politikai tévesztőkbe, hogy maga a megszervezett munkástömegek ne lehessenek önálló harcképesek. Téves fölfogás hogy a gazdaságilag jól megszervezett munkásosztály nem tudná saját harcát győzelemre vinni. Éppen úgy, mint ahogy képes az összes társadalmi javakat előállítani, éppen úgy képes volna sa­ját harcát is diadalra vinni és magát a termelést és szétosztást irányítani. A munkásosztálynak ma nagyon sok történelmi esemény áll rendelkezésére abból a célból, hogy tulajdonképen hol is vannak a lényeges bajok, hogy annyi áldozat hozatala után a feltörekvő proletáriátusnak ma nem csak a kapitalizmus ellen kell küzdeni, hanem az önmagukat “szocialistáknak” tartó elemek ellen is, akik sokkal komótosabbnak tartják azt, hogy a kapitalizmus “demok­ráciájának” árnyékába meghúzódjanak. így azután az amúgy is nehéz harcok közepette a munkások egységét szétforgácsolják. Mi mindég igyekeztünk megértetni a múltba a munkásokkal, hogy a kapitalista társadalom hibákkal telitett és semmi körülmények között nem igazságos. A kizsákmányolás rendszere a munkások részére rabszolgaságot jelen:. Most megállapíthatjuk, hogy mi nem tévelyegtünk el az osztályharc göröngyös útjáról, a hiba nem is bennünk keresendő, hanem azokban a szociáldemokraták­ban, akik a munkásosztálynak a végcélokért folytatott harcát föl­cserélték a kapitalista “demokráciáért”. Úgy a múltban, mint a jelenben a saját egyéni érdekeiket helyezték a munkásosztály jö­vője és osztályérdeke fölé. A General Motors ugy biztosí­totta maga részére a bőséges acél szállítmányt, hogy az igaz­gatósági tanácsba bevették R. Mellont, aki viszont több acél­gyárnak az igazgatósági taná­csában is benne van és társtu­lajdonos az ilyen acélgyárakat uraló bankoknál. A detroiti Free Press vezér­cikke szerint “Felgyülemlett bi­zonyítékok szerint Görögország­ban, — melynek a segítségére szaladtunk — van a leghülyébb kormány egész Európában. Amig mi segítséget adunk az ily uralomnak, azon veszélyben va­gyunk, hogy egy hülye cseleke­det belevisz bennünket egy hü­lye háborúba.” Ezzel kapcsola­tosan idézték Eisenhowert, aki azt mondta, hogy “hülye csele­kedet idézhet elő egy hülye (stupid) háborút.” A legújabban idekerült ma­gyar urak és papok szerint, akik nem politizálnak, csak földig le­szidják a mostani magyar kor­mányt, minden bajnak az oro­szok az okai. Ez egy kicsi javu­lást hozott, mert eddig minden bajért az istent okolták, nem Horthyt vagy társaikat. A michigan állami egyetemen Ann Arborban 1250 hallgatóval kevesebb iratkozott be a máso­dik félévre, mint az első félév­ben voltak. Szép haladás? Egy néhány élelmiszer speku­lánsnak nagy veszteségei lettek igy arra uszítják a kongresz- szust, hogy vizsgálják meg, kik okozták az áresést. Valószínű­leg szeretnék azokat megbün­tetni. Az oroszok is visszavágtak az amerikai külügyi hivatalnak azon propaganda hírek terjesz­tésére, hogy az oroszok szövet­keztek Hitlerrel. Az oroszok ki­mutatják és számokkal tudják bizonyítani, hogy az amerikai bankár és iparfejedelmek építet­ték ki Hitler hadigépezetét, ipa­rát, amerikai pénzen és még amerikai találmányokkal is. Va­lamint azt is ismétlik, hogy Da- ladier és Chamberlain adták meg a jelt Hitlernek a hódítás megkezdésére Münichben. A bűn beismerése szép erény azért tisztelettel adózunk Dr. Will W. Orr-nak, aki a Vallásos Művelődési Tanácsnak a gyűlé­sén kijelentette, hogy “templo­mi tanítás nem akadályozza meg a háborúkat” és azt is mon­dotta, hogy “akik megmarad­tak a két világháborúban, azok lettek a legjobb gyilkosok.” Az Egyesült Nemzetekhez be­terjesztett jelentésekből kimu­tatják, hogy azon országok, me­lyek terveztek, végeztek is vala­mit, de amely országok nem ter­veztek, azok összevissza kapkod­nak és nincs haladás. Legjobb bizonyíték: egyik detroiti szlovák-magyar, aki na­gyon is radikális ellenes volt, hazament, ugy Szlovákiában mint Magyarországon utazga­tott, most lelkesen dicséri mind a két kormányt és a radikális munkásokat. Milyen helyes vol­na, ha minden hitetlen Tamást haza lehetne küldeni, hogy sze­meikkel lássák, győződjenek meg, hogy milyen csodálatos építést, tervezést, munkát vé­geztek a földhöz, gyárhoz jutott munkás testvéreink. Mrs. Roosevelt azt kéri, hogy az amerikai kongresszus segítse az indiánokat is. Hát elfeledte a Mrs., hogy azok vörösek? A római pápa az amerikai gyermekekhez appellált — Ír­ják a lapok. Hát még azok talán hisznek neki? A kapitalisták gazdaságilag éppen ugy, mint politikailag, ki­zsákmányolják a becsületeseket, hiszékenyeket. Lincoln születés­napján még a halott Lincolnból is politikai tőkét igyekeznek ko­vácsolni. Amerikai jeepeken és ameri­kai egyenruhában marsolnak a különböző arab országok mar- talócai a palesztinai határon ke­resztül, hogy egy adott jelre megkezdjék a zsidók öldöklését. Ezt jelentették szemtanuk a vérmezővé alakított “Szentföld­ről”. Ezt tudják Trumanék is, de nem tesznek semmit. Az arab barátság fontosabb, mint a zsidók élete. A Bethlehem acélgyár jöve­delme : 1946-ben $41.731.931, egyes részvény osztalék $3.91. 1947- ben $51.086.374, egyes részvény osztalék $4.78. És még mindég keresik az árdrágítókat. John Williamsont, a kommu­nista párt titkárát deportálni akarják Skóciába, ahol ezelőtt negyven évvel született. Hát bi­zony ottan is nagy szükség van ilyen Williamsonokra. Sokkal több jót tehet ottan, mint itten. Hans Eislert is engedik, hogy oda menjen ahová akar, ha nem várja meg amig deportálják. Ál­lítólag neki csak az a bűne van, hogy 1926-ban beakart lépni a kommunista pártba és nem is it­ten, hanem Németországban. De állítólag nem vették fel, ak­kor még válogatósabbak voltak a kommunisták is. Az amerikai YMCA keresz­tény egyesület, kínai osztálya amellett agitál, hogy pénz mel­lett fegyvert és muníciót is szál­lítsanak nagy mértékben Chi- angnak, hogy mentői több nem keresztény kínait legyilkolhas­son, no meg keresztényt is, ha nem ugy táncol, ahogy Chiang muzsikál. Argentínában a kommunista párt törvénytelenitését a fel­sőbb bíróság alkotmány ellenes­nek nyilvánította. A belgiumi munkásság is kö­vetelőzik. Most sok ezren és na­gyon fontos közellátási iparok­ban mentek ki sztrájkra, 7 és fél cent béremelést követelnek. A jó demokrata belga kormány katonasággal igyekszik megtör­ni ezt a sztrájkot is, megvédeni a magántőkések hasznát. A mi kedves elnökünk, aki olyan okos mint a nádi veréb, az asszonyokat uszítja az infláció elleni háborúra. Ez elég okos dolog, legalább addig békén hagynának bennünket. Az amerikai State Depart­ment kerülgeti a palesztinai kérdést, mint “macska a forró kását”. Az angolok meg tüzel­nek alatta, ne hogy lehűljön. Ha a politikai választások je­lentenek valamit, akkor érdemes megjegyezni, hogy a new yorki Bronx kerületben való választá­soknál Wallace jelöltje Leo Isacson nyert 22.697 szavazat­tal, Truman jelöltje Proper 12.- 578 szavazatával szembe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom