Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-02-28 / 1517. szám
1948. február 28. 1) fc. it iVI INKA .'■> 7 oldal A fajgyűlölet hirdetői Közismert dolog, hogy az amerikai magyar lapok túlnyomó nagy többsége az álhazafi- ság mezében burkolódzva terjeszti a fajgyűlöletet. így egyáltalán nem volt meglepő, hogy az ily népámitó újságok egyikében, a Los Angelesben megjelenő “Califomiai Magyarság” ci- mü újság január második számában ezen sorok láttak napvilágot: Ahol a Szeretet, a Jóság, a Béke Fejedelme megszületett, ott most a legádázabb harcok dúlnak ... A pusztitási vágy eddig is ott lappangott a nép lelkében. A vegyes lakosságból a zsidók arra kérték Jeho- vát; annyi mohamedán arabot pusztítson el, ahány szem rizskása van a pénteki piláfjukban; az arabok viszont azt kérték, hogy Allah annyi zsidót veszítsen el, amennyi babszem van a szombati sóletjükben ; a keresztények pedig szerényen azért imádkoztak, hogy az Ur teljesítse kérelmét — mind a kettőnek. Érthető, hogy a fajgyűlöletnek ily arcátlan módon való élesztegetése nagy megütközést keltett a los-angelesi magyarság körében. De tudomást szerzett arról a fajgyűlölet ellen küzdő “Anti-Defamation League” dél-californiai osztálya is, amelynek Milton A. Senn nevű direktora igen érdekes levelet küldött az említett hetilapnak tudatlanságáról és rosszakaratáról ismert szerkesztő-tulajdonosának. Ezt a levelet teljes terjedelmében leközöte a Los Angelesben kéthetenként megjelenő “A Tény” cimü hírlevél, mely azonban szűk terjedelménél fogva a levelet csak az eredeti angol nyelven hozta. Miután ez a levél úgy a fajgyűlöletről, mint az igazi vallásosságról és magáról a sajtóról is igen érdekes dolgokat tartalmaz, úgy véljük, jó szolgálatot teszünk az amerikai magyarságnak azzal, hogy magyar fordításban hozzuk. íme, igy szól ez az érdekes levél: .... Kedves Szabados Ur: Felhívom a figyelmét az ön által kiadott “California Magyarság ”1948 január második számának első oldalán megjelent “A Szent Föld” cimü cikkre. Ez egyike a leglázitóbbaknak mindazon cikkek között, amiket Palesztinára vonatkozólag ezen a vidéken akár az angol, akár pedig az idegen-nyelvű sajtóban eddig írtak. Bűnös gondolat szülte és a tényekre meg a következményekre való tekintet nélkül tették közzé. A zionista aspirációk teljes eltorzítása és az a vád, hogy a zsidók Jehovához imádkoznak az arabok lemészárlásáért, — szerintem, beteges, rosszakaratú szívről és agyról tesznek tanúságot. Az ilyen Írások terjesztik a gyűlöletet, a türelmetlenséget és egy olyan idegen nyelvű újságban, amelyet azon amerikaiak között terjesztenek, akik még mindig megbecsülik anyanyelvűket, a tényekkel való tudatos nemtörődömség, a vallásos bigottság élesztgetése csak növeli az elválasztó falakat és az ellentéteket a számos faj, vallás és ethnikai csoporthoz tartozó nagy nemzet kebelében. Egyetlen önmagát tisztelő keresztény, egyetlen istenfélő ember sem kéri az Istent arra, hogy mészárolja le és irtsa ki a zsidókat és az arabokat. Zsidók és keresztények egyformán szenvedtek a brutalitás és a nácik meg csatlósaik “származási’ politikája következtében. Nemzetünk minden ethnikai csoportjából származó zsiEgyről-Másról (Folytatás a 2-ik oldalról) akiknek a kezéből kiütötték a hatalmat, minden követ megmozgatnak, hogy azt vissza szerezzék és visszaállítsák a hübér rendszert Magyarországon. Har. madik ut ma nincsen és aki az előbbi ellen harcol, az tudatosan, vagy tudatlanul az utóbbit támogatja. És Peyer ezt csinálta. Ma nem az a fontos, hogy minek nevezik azokat, akik az uj rendszer érdekében munkálkodnak. — kommunisták, szociáldemokraták, liberálisok vagy progresszivek — hanem az, hogy mennél előbb megalapozzák az uj rendszert. Ennek akadályozása árulás, mert az ellenséget segíti, még akkor is, ha véletlenül “szociáldemokrata” köntöst visel is az illető. Ha nem csal emlékező tehetségem, Peyer nem volt ilyen “rendíthetetlen” szociáldemokrata meggyőződésű, amikor az első háború után visszatért az emigrációból és Horthy fehérterror kormányával paktumot kötött. Akkor úgy látta, hogy arra szükség volt és “megalkudott”. Most azonban a “kommunistákkal nem hajlandó megalkudni” és mint a többi sárga szoc. demek, inkább az egész világon folyamatban levő “kommunista ellenes” irányzatot támogatja, amelynek célja visszaállítani és megerősíteni az ingadozó kapitalista rendszert. AMINT e sorok Írásakor érkező hírek tudatják, a népbiró- ság Peyert, mint elsőrendű bűnöst — aki ugyan nem volt jelen a tárgyaláson, mert külföldön tartózkodik — 8 évi fegy- ház büntetésre Ítélte. Ugyancsak az amerikai lapokban sokat emlegetett pitts- burghi illetőségű Pallos Erzsébetet — aki elfogatásakor az Associated Press hírszolgáltató vállalat budapesti irodájában titkárnő volt — aki tudott az összeesküvésről, de elmulasztotta az illetékes közegeknek azt feljelenteni, a népbiróság hat hónapi börtönbüntetéssel sújtotta. dók és keresztények egyformán adták vérüket és áldozták fel életüket, hogy az olyanok, mint ön, meg én, emberi életet élhessünk, a barbarizmustól, hitleriz- mustól szabadon. Az ön cikke nem csak a náci politikának a további fentartását célozza, hanem meggyalázása a háborús halottak emlékének és az Egyesült Nemzetek célkitűzésének is. Nem tudom, hogy ki a felelős ezért a cikkért, de bárki is, megérdemli, mint a nép ellenségét leplezzék le, aki veszélyezteti a békét és a nemzet meg számos vallási csoport biztonságát. Úgy vélem, hogy önnek, mint felelőséggel biró kiadónak és uj- ságtulajdonosnak kötelessége lenne cáfolatot hozni úgy magyar, mint angol nyelven s biztosítani, hogy a jövőben ez nem fog megismétlődni. Talán nem kell rámutatnom, hogy az ön hirdetői között számos zsidó is van, akik azt a cikket olvasva meggyőződnek arról, hogy mér- gethintő, háborúra uszító, felelőséget nem érző újságnak adnak pénzügyi támogatást és meg fogják szüntetni önnel az összeköttetéseiket. Ön tudja, — biztos vagyok benne, — hogy a szabad sajtónak éltető tényezői a pártatlanság, a felelőségteljes irás, az érett ítélet és a jóizlés. A cikk, amelyről szólunk, áthágta mindezen alapvető elveket. Éhez még csak azt kívánjuk hozzátenni, hogy az igy fülön - fogott “szerkesztő ur” lapja következő számában tréfának minősítette az egész förmed- vényt, amely azonkívül “a tudta nélkül, távollétében került a lapba” és egyáltalán nem is érti hogyan lehet úgy félremagyarázni az ártatlan kis megjegyzést. De azért megígéri, hogy a jövőben nem fog ilyesmi előfordulni, Valószínűleg ráeszmélt, hogy a zsidó hirdetőket gondolkodóba ejti a fenti levél. De az is igaz, hogy ennek a levélnek minden igazán őszinte vallásos embert gondolkodóba kellene ejteni, mert szerény véleményünk szerint az a pár soros “ártatlan adoma” több vallásgyalázatot tartalmaz, mint az ateisták egész könyvtára. HETI KRÓNIKA (Folytatás a 1-sö oldalról) oda és vissza megteszik. Hogy miért csak ennyi, hát annak az első oka, hogy a hajó társulatoknál nincs elég hely. Ha tudjuk azt, hogy a háború előtt havonta százezer ember utazhatott át Európába, mig ma 15-20 ezer. Mert azt is tudnunk kell, hogy a hajóknak nagyrésze a tenger fenekén pihen, uj hajó építkezés pedig úgyszólván alig van. És ha a repülő szállítást is beszámítjuk, mely körülbelül 10 ezer havonta, még akkor is vagy 70 ezerrel kevesebb hely van, mint a háború előtt volt. Szóval a zarándok utazás első feltétele a hely, vagyis a hajójegy megszerzése. Mint most már tudjuk, a magyar kormány rövid időn belül megadja a beutazási engedélyt a jelentkezőknek, sőt soron kívül summásan intézik el, majdnem a fele áron, mint amit a rendes vizűmért számítottak. Ezenkívül számos olyan kedvezményt adnak az amerikai zarándokoknak, mellyel olcsóbbá teszik az utazást és az otthoni ellátást is. Úgy tudom, hogy külön turista forint is lesz és az utasok igy több forintot fognak kapni az amerikai dollárért. Nem lesz hát semmi akadálya az utazásnak a sokat hirdetett vasfüggöny miatt, az akadályok csak itt vannak és azoknak elhárításával mindenki utazhat. És ez az utazás nem csak a százesztendős 48-as történelmi év lesz Kossuth és Petőfi forradalmi eszméinek az ünneplésére. Ez történelmi jelentőséget fog biztosítani a mostani uj Magyarország részére is. Amikor már nem csak egy-két ember jut odaátra, hanem néhány ezer, melyekben benne lesz, az amerikai magyarság fentebb leirt változatos rétege, a mesterségesen fölfujt propagandának kevesebb követője fog maradni, mint eddig volt. Akinek tehát tehetsége van hozzá, jól teszi ha nem hallgat sem jobbra, sem balra, összeszedi cók-mókját és útra kell, hogy saját szemeivel tapasztalja, hogy a régi földesúri bitang rendszernél jobbat-e vágj’ rosszabbat fog látni odaát. AZ ALÁBBI BEJELENTÉSRE KÉRETTÜNK FEL 1 A Magyarok Világszövetsége elnöki tanácsa tekintettel a centenáriumi ünnepségek alkalmából felmerült rendkívüli feladatokra elhatározta az elnökség kibővítését, Amig a legközelebb összeülő Világkongresszus megválasztja a végleges vezetőségét az elnökséget a következőképpen választotta meg: Elnök: Bölöni György, ügyvezető elnök: Padányi Gulyás Béla, társelnökök: Rostás István, Buchinger Manó, Székely Béla, Lengyel Károly, ügyvezető alelnök: Ács Tivadar, főtitkár: Balogh József. Az elnöki tanács elhatározta, hogy a Magyarok Világszövetsége védnökéül Tildy Zoltán köztársasági elnököt kéri fel. XI. Pius pápának az atombombára vonatkozó kijelentéséből arra lehet következtetni, hogy ezt a pusztító fegyvert nem fogja megáldani, mint tette az eddigi közönséges fegyverekkel. Ennek oka az, hogy a pápát meggyőzték a katolikus tudósok, hogy az atombomba elég embert pusztít el isten ál- ! dása nélkül is. Az az ember, aki megtakarítja keresetének egy részét, — bölcs; aki az egészet megtakarítja, — bolond; de aki kétszer annyit takarít meg, mint ameny- nyit keres, — az gazember. Feltétlenül megbízható szakértők állítása szerint egész biztosan csak az a szeszesital nem okoz fejfájást, — amelyből nem iszunk.
