Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-02-28 / 1517. szám
1948. február 28. BEK >1 l N K A .5 oldal KÉRDÉSEK VAN-E EGY HARMADIK LEHETŐSÉG? Az utóbbi számban azt mondtam, hogy vagy Világkormány vagy Világháború fog következni és feltettem a kérdést, hogy van-e egy harmadik eshetőség? Elképzelem, hogy a Bérmunkás olvasóinak túlnyomó többsége fenhangon kiáltja: hát persze, hogy van, be kell szervezni a világ munkásságát az Industrial Workers of the World gazdasági szervezetbe és nyomban átvenni a termelési eszközöket és megszüntetni a bérrendszert! Ha az olvasók között vannak szociáldemokraták, azok is megtalálják a harmadik eshetőséget. Egyszerűen meg kell szerezni a szavazópolgárok többségének a szavazatát — mint Angliában — és szocializálni kell a bankokat, gyárakat vasutakat, bányákat stb. és igy minél hamarabb el kell törölni a kapitalizmust! Ha pedig még maradtak a régi bolsevikiekből néhányan az olvasók közül, azok a harmadik eshetőséget bizonyára abban látják; hogy az orosz forradalom mintájára elsöprik az uralkodó osztályt és megteremtik a proletár diktatúrát világszerte! Bár elismerem, hogy imitt- amott a három közül bármelyik is lehet eshetőség, de nem valószínűség oly közeli jövőben, hogy a háborút megelőzze. Még nagyobb számú kisebb országok “szocializálása” sem segitene a bajon. A “háborút nem lehetne elkerülni”, ha például Oroszország vezetése alatt tizenöt-husz szocialista ország szembeállna például az Egyesült Államok vezetése alatt álló kapitalista, félfasiszta vagy egészen fasisztá államokkal. Ámde, ki meri állítani, hogy a “szocializált” országok okvetlenül összefognának egy nagy egységfrontban ? Amint már egyszer írtam (és azóta még bátrabban lehet állítani) nagyobb eshetőség van egy háborúra a kommunista Oroszország s a szocialista Anglia között, "mint bármelyikőjük és a fasiszta Spanyolország között. A “nemzeti érdekek” megvédésére pedig látjuk azt, hogy a szocialista Anglia Görögország reakciós kormányának ad messzemenő támogatást, kommunista Oroszország Kina központi kormányának ad erkölcsi, anyagi és katonai támogatást egy békeszerződésben. És mindaddig, amig “nemzeti” érdekek lesznek, addig egyenlő erejű országok között ott a háború veszélye, még ha “szocializált”-nak is lehet nevezni azokat. Hát még más országok között, úgy kapitalista mint fasiszta államok között mennyire elkerülhetetlen a háború, ha mégis öngyilkos kudarcba fuladt az akkori külügyi gárda szereplése. A Párásban imbolygó magyar beszédű, piros beállítású diplomaták, a magyarországi kommunista diplomaták, a gyáva passzív hazaárulók, be sem mutatták a külügyminisztérium nemzeti érzésű (Dr. Borsody tanácsos) tagjai által kidolgozott revíziós javaslatot. Mi lenne, ha mi is az Atlanti Chartában meghirdetett “Négy Szabadság” szent fegyvertelen elveire éppúgy fegyveresen is hivatkoznánk, ahogy Tito, Benes és a többi vörös-zsoldban álló farkas tette? — mondja az amerikai magyar “Krónika” s ezt kérdezhetjük mi is! Ezekkel a fenevadakkal talán nem volna érdemes foglalkozni, ha esetleg semmi komolyabb alapja sem lenne a kanadai terveiknek. Félő, hogy a jelenlegi politikai viszonyokat felhasználva Churchill közbejárása mellett egy részük esetleg valóban bejut Kanadába. Éppen azért már előre figyelmeztetjük a kanem lehet egy Vüágkormányt megteremteni. Bevallom, hogy irigylem azokat, akik oly biztosak abban, hogy akármilyen módon, de el lehet kerülni a Harmadik Világháborút. Én még a Világkormány megalakítását sem látom biztosnak, bármilyen kívánatosnak tartom is azt. Irigylem azokat is, akik nem látják a következő háborút végzetesnek. És irigylem a filozófusokat, akik hidegen bírálják az emberi faj elpusztulásának a lehetőségét. Sőt magának a glóbusnak az embercsinálta eszközökkel való felrobbantását is úgy veszik, hogy elvégre a világegyetemben ez a kis porszem Eloszlik mint a bugyborék S maradt mi volt a puszta lég. (Y) nadai magyarokat, hogy legyenek készen a fogadásukra. A kanadai tervükre vonatkozólag közölnek egy levelet, amelyet állítólag a Churchillhez irt kérelmükre kaptak válaszul. Ezt a levelet A. D. Curtis, meghatalmazott miniszter irta alá s ezt a pár sort tartalmazza: “Mr. Churchill megbízásából irok, hogy tudassam kérelmüknek kézhezvételét, amelyet Kanada Főmeghatalmazottj ának közvetítettünk Londonba.” A következő számban azonban már hirdetést közölnek, hogy aki Kanadába akar menni, már jelentkezzen regisztrálásra, mert levelet kaptak Fred. W. Taylor, kanada “Acting Comis- sioner”-jétől. Miután jelzik azt, hogy milyen címekre írhatnak a regisztrálás után, a felszólítás ezt mondja: Ezen címekre Írhatunk munkaszerződésekért. Farmeroknak is elmehetünk Kanadába. Személyi és foglalkozási adatokkal ellátott kimutatásokat, névjegyzékeket kérünk azoktól, akik Délkana- dába óhajtanak kivándorolni. Sürgős beküldését kérjük a névjegyzékeknek! Délkanada legalább hatmillió négyzetkilométernyi, termékeny gazdag föld. Éghajlata olyan, mint a müncheni, frankfurti vagy párisi, tehát egészséges és jól tűrhető. Hogy kik ezek a Hungaristák és potenciális kanadai magyar bevándorlók, felsoroljuk itt a levelekben és a kőnyomatosban szereplő összes neveket. Valószínű, hogy a magyarországi lapok révén bővebb információkat is kapunk majd róluk. íme itt adjuk a “mongol arcú” “turáni magyarok” névsorát, akik között a “Hungária” állítása szerint világosfejü öntudatos munkásemberek, diplomás tudósok, műszaki kiválóságok, irók, újságírók és becsületes politikusok (?) foglalnak helyet.” íme ezek azok a “becsületes” (gyilkos) politikusok: Székely János, Homory- Hunter László, Szabó G. H. Bucsai, Hunfalvy, Madlé J., Erdőfi A., Dr. Zellői Károly, Dr. Bereczky György, Kossuth Ferenc, Dr. Kemenes- Kettner Béla, Dr. Tarlós Károly, Binder József, Pataky Imre, Kalotás Árpád, Pável László, Varjassy Lajos, Stift Jenő, Papp Károly, Tresztyén- szky Jenő, Román Károly, Kis Károly és Sas Ede, a költő (?). “Már lassan dereng a hajnal”, — Írják az egyik hírlevélben, — “Churchill miniszter, aki a két világháborúban Anglia megmentő je volt, 35 ezer magyart könnyűszerrel átmenthet 10 hajóval Kanadába. Jelentkezők címeit kérjük!” Hogy miért akarnak Kanadába menni és nem haza, Magyarországba? Azt is elárulják: A budapesti Weiss Manfréd gyár (Csepel) húszezer főnyi véresszáj u bolsevistáját felfegyverezték Budapest és környéke megfélemlítésére és időnkénti kinyirbálására. Pfeiffer Zoltán Függetlenségi Pártjának tízezrei bátran szembeszállnak ezekkel az alvilági alakokkal. Lám az otthoni áldemokrácia törvényes eszközök, tekintély hijján puskával kormányoz. Az embernek igazán kacagnia kell, amikor hallja, hogy most ezek a nyilas vérebek is a demokráciára hivatkoznak. Azért nem mennek vissza Magyarországba, mert ott áldemokrácia van s ők az igazi demokrácia hívei. Egyébiránt mindjárt leckét is adnak a demokráciából azon társaiknak, akikkel valami ellentétbe keveredtek és akiket igy oktatnak ki: A táborban demokratikus összevisszaságban (?) testvéri közelségben élünk harapó- sabb magyarjainkkal is, akik sem elegendő műveltséget, sem pedig alaposabb modorbeli jónevelést nem kaptak. Ezeket az a kezdeti hátrány NEM jogosítja fel arra, hogy a műveltebbeket rúgásokkal és fenyegetésekkel bírják a hozzájuk való későbbi lealja- sodásra! — Román Károly és Kis Károly urakat ezúton külön is felhívjuk tartozásaik szives és sürgős kiegyenlítésére! Ugylátszik, hogy akadtak közöttük olyanok, akik nem kellő alázattal beszéltek a “becsületes” politikusokkal. Reméljük, hogy abban az esetben, ha csakugyan sikerül a tervük s kijut közülök néhány Kanadába, a kanadai magyar munkások majd megmutatják ezen vérebeknek, hogy milyen módon kell velük beszélni! (Fenti cikkünkre külön is felhívjuk az amerikai és kanadai antifasiszta magyar lapok figyelmét — Szerk.) 50 CENTES NAPIBÉREMELÉS A NEW YORKI PÉKMUNKÁSOKNAK A new yorki sütőmunkások és 350 péküzlet között megegyezés jött létre a béreknek napi 50 centel való felemelésére. Ezzel befejezést nyert a napok óta tartó péksztrájk a város területén. ELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin esen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés ta.alhato » dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír ják akikből a munkáltató osztály áll................................ . ... E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a vita* munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a tér meló eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. .... Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb es kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket 'trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmavai felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot apóinak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitei hogy a munkáltatókkal kö zös érdekeik vannak. ...... . . ... . . . .. E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály erdekeil megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban _ vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai beBüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala melvik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelménéltekinti. _ „ ........ E maradi jelszó helyett:“Tisztesseges napibert. tisztesseges nap munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjak a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL'* , ... .. A munkásosztálv történelmi hivatasa. hogy megszüntesse a berrend «zert A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikoi 1 bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedésül a» vi társad»»«- „o-lt-vefé* -í- H-IB» Kanadába készülnek a magyar nyilasok (Folytatás az 1-ső oldalról)
