Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-02-28 / 1517. szám
1948. február 28. BÉRMUNKÁS 3 oldai Munka Közben _(gb) ROVATA A TERVGAZDASÁG FORMÁI Manapság a világsajtóban mindgyakrabban találkozunk a “tervgazdaság” kifejezéssel. A gazdaságtani kérdésekkel nem foglalkozó átlagos újságolvasók nagy többsége- nem igen tudja, hogy mit jelent ez a fogalom. A Bérmunkás olvasói előtt azonban már nem ismeretlen ez a kifejezés, hiszen évek óta számos cikkben, valamint e rovatban is foglalkoztam vele. Ezen kérdés rendkívül fontosságával indokolom, hogy újból meg újból előveszem még akkor is, ha az olvasók mindjárt azt mondják, hogy “erről a tárgyról már eleget hallottunk”. Szerintem ez a tárgy olyan fontos, — és napról-napra fontosabbá válik, — hogy erről soha sem lehet “eleget” hallani. A Bérmunkás és a hozzáhasonló lapok célja és rendeltetése a munkások osztálytudatra való ébresztése. Ez két utón érhető el. Az egyik, hogy érzelemeikre apellálunk. Rámutatunk a tőkés termelési rendszer igazságtalanságaira és ugyanakkor lefestjük az általunk elképzelt ideális kollektiv termelési rendszert. A másik módszer a társadalmi rendszerek fejlődésének ismertetése a Marx Károly által kijelölt módszer szerint. Ennek leglényegesebb része az, hogy ismertessük azt az irányt, amelyet termelési rendszerünk változása mutat most, napjainkban. A TUDÁS A FONTOS A történelmi múlt bírálata aránylag sokkal könnyebb, mint a jelen analizálása, a minden irányba ható erők felismerése. Azért nem ok nélkül büszkeséggel említem meg, hogy a Bérmunkásban már 1912 és 13-ban megjelent cikkemben jeleztem a tervgazdaság felé való törekvést. Már akkor és azóta is számos esetben úgy magyaráztam az Industrial Workers of the World által kifejezésre juttatott forradalmi ipari unionizmust, mint a legteljesebb tervgazdaságra való törekvést. Tudomásom szerint ezen szervezet egyetlen konvenciója sem mondotta ezt ki ilyen tisztán, azonban az IWW számos vezető egyénisége, akikkel alkalmam volt erről beszélni, helyeselték ezt a felfogást. Hogy miért olyan nagyfontos- ságu ez a felismerés? Először is azért, mert a múlt tapasztalatai bizonyítják, hogy habár nagyon könnyű megnyerni a munkásokat az érzelmi alapon, de az ilyeneket éppen olyan könnyen el is veszítjük. Ellenben azon munkások, akik nem az érzelmi, HANEM A TUDÁS alapján válnak az osztályharc katonáivá, a legtöbbször halálukig kitartanak elveik mellett. A második ok pedig az, hogy a tervgazdaság ismertetése legegyszerűbb és a legrövidebb ut, amelyen át az átlagos munkást a gazdaságtani ismeretekhez vezethetjük s igy elérhetjük, hogy a TUDÁS alapján váljon az osztályharc katonájává. Ez az oka, hogy ezt a kérdést újból meg újból előveszem. Most azonban még egy másik, külön okom is van rá. És ez az, 1 hogy egy igen érdekes kis füzetet kaptunk Magyarországról. A füzet szinesnyomásu címlapja tetszetős, fákkal körülvett házat mutat, amely felé a távlatba elvesző utón az apa, anya és a gyermekből álló munkáscsalád halad. A füzet cime: “A jobb élet útja”. És arra az útra, ameHELYREIG A ZITÄS Február 14-iki számunk ?zen rovatában a tervgazdaságról szólva ezt a mondatot Ttuk: “Másfél évtizeddel később az oroszok, — noha nem demokratikus utón, — nagy területen bevezették a kollektiv tervgazdaságot.” Ebből a mondatból a “NEM” tagadó szócska kimaradt és igy a mondat ellenkező értelmet kapott. lyen a munkáscsalád halad, ez van ráírva: “Három éves terv”. Szóval ez a szibolum azt mondja, hogy a három éves terv a munkásokat a jobb élethez vezeti. A HÁROM ÉVES TERV Ezt a füzetet Markos György irta s a Magyar Országos Tervhivatal adta ki. Ezek után talán nem kell külön mondanom, hogy ez a kis füzet a magyarországi hároméves tervet ismerteti. Emellett azonban a bevezető első 6-7 oldal a tervgazdálkodást magyarázza. Ez a magyarázat, noha talán a magyar szempontból nézve kielégítő, az általánosat tekintve lényeges hiányt mutat. így én a tervgazdaságot a saját s már többször ismertetett módszerem szerint magyarázom s csak azután ismertetem a magyarországi hároméves terv adatait, amelyek bizonyára érdekelni fogják e rovat olvasóit. “Gazdaság” és ‘^gazdálkodás” bizonyára igen régi fogalmak. A magyar nyelvben például elsősorban még ma is a földművelésre, vagyis az ősfoglalkozásra gondolunk ezen szavakkal kapcsolatban, mert közismert dolog, hogy a földműves gazda gazdálkodik a gazdaságban. A civilizáció fejlődésével azonban másféle gazdaságok is keletkeztek, nevezetesen az iparok és a kereskedelem terén és noha ezeket a gyakorlatban üzemeknek vagy üzleteknek nevezzük, a tudományos Írásokban tovább is megtartottuk a gazdaság és a gazdálkodás elnevezést minden olyan emberi tevékenvségre vonatkozólag, amelyeknél javakat állítunk elő. Minden országban a népesség életét a nagyszámú gazdaságok működése teszi lehetővé. Amikor ezeket együttesen említjük, akkor “nemzetgazdaságról” beszélünk. Az első világháborút megelőző időkig a nemzetgazdaságban a magántulajdon elve volt az irányadó. Egyének vagy kisebb társulatok bírták a földet, az épületeket és mindenféle termelő szerszámokat meg gépeket. A trösztök által kötött egyezségeket leszámítva ezen gazdaságok egymástól függetlenül működtek, vagy még inkább azt mondhatjuk, hogy egymással versenyeztek. Mindegyik csak azt nézte, hogyan növekedhet, hogyan szerezhet minél több és több profitot. ANARCHISZTIKUS TERMELÉS Ha észrevették, hogy valamely árutermelés nagy profit- lehetőséget nyújt, akkor megrohanták azt az ipart és abban hamarosan árubőséget okoztak, amig más helyen áruhiány mutatkozott. Már Marx Károly rámutatott arra, hogy a tőkés termelési rendszerben milyen nagy rendszertelenség uralkodik. Ezt a rendszerben rejlő anarchiának nevezte. Mi sem bizonyítja jobban Marx lángelméjüségét, mint az, hogy ezt már száz évvel ezelőtt észrevette. De rámutatott arra is, hogy ez az anarchia a tőkés termelési rendszert nagy ipari krízisekhez és háborúkhoz vezeti és hogy ezt a következő termelő rendszerből ki fogják küszöbölni. Jelen századunk elején ez az anarchia már annyira láthatóvá lett, hogy az Industrial Workers of the World szervezet alapitói már 1905-ban rámutattak arra a módszerre, amelynek segélyével az anarchia helyett RENDET lehet teremteni a termelésben. Azt ajánlották, hogy a munkások szervezkedjenek iparilag Egy Nagy Szervezetbe, amelyben minden hasznos munkára helyet biztosítottak. Ez az Egy Nagy Szervezet aztán nem csak képes lesz átvenni a termelést, hanem tovább is fentartja és fejleszti a demokratikusan választott vezetők tervszerű központosított irányítása mellett. A tervgazdaság bevezetése azonban nem ily módon történt, mert a várakozástól eltérőleg nem a legfejlettebb ipari államban, hanem Oroszországban vezették be először az 1917-es győzelmes forradalom után. Oroszországban egy politikai párt alakult, amely magához ragadta az államhatalmat és erőszakkal teremtette meg a tervgazdaságot. Nem tartozik ide, hogy ezen módszer helyes-e vagy sem, a tény az, hogy megtörtént és az is tény, hogy ezen terv- gazdaság következtében Oroszország hihetetlen méretű ipari fejlődést mutatott. Pár évtized alatt századok mulasztásait pótolták a tervgazdaságot kifejező ötéves tervekkel, amelyekben egy központi irányitó szerv szabja meg az egyes gazdaságok közötti harmóniát. FASISZTA TERVGAZDASÁG Az oroszok által elért nagy sikert Mussolini és Hitler hamar felismerték és átvették az orosz módszert; ők is központilag irányított tervgazdaságot vezettek be. Az orosz és a fasiszta terv- gazdaság között azonban meg volt az a lényeges külömbség, hogy amig az oroszok a tervszerű gazdálkodás eredménye alapján mutatkozó előnyöket az öszszeség javára használták, addig a fasiszták a tervszerű gazdálkodást azért vették át, hogy az igy jelentkező sokkal magasabb profitot a vezetők önmaguk között szétoszthassák. És végre a második világháború alatt Amerika is áttért a tervgazdaságra. Itt is az állam rendelkezett úgy az anyagokkal, mint a termelő- eszközök és a munkaerő szétosztásánál is. És itt is éppen úgy, mint a fasiszta tervgazdaságnál a profitot meghagyták a tulajdonosok részére, csak éppen az adózással korlátozták bizonyos mértékig. így tehát a tervgazdaságnak már eddig három különböző nemét láttuk. Annyi bizonyos, hogy a modern iparokban a termelők annyira egymásra vannak utalva, hogy a régi anarchisztikus termelést tovább nem lehet folytatni. Mindenütt áttérnek a tervszerű gazdálkodásra, de ugyanakkor megindult a nagy harc azért, hogy milyen fajtájú tervgazdaságot vezessenek be. Itt, az Egyesült Államokban nagy harc folyik azért, hogy a termelésben maguk a nagytőkések hozzák be a tervszerű központi igazgatást a trösztjeik és karteljeik segélyével. Ez biztosítaná számukra a további profitharácsolást minden korlátozás nélkül. ERŐSZAKOS RENDSZEREK Az amerikai tőkések tehát a tervgazdaság egy újabb, az előbbi háromtól is különböző negyedik forma megvalósítására törekszenek. Miután ebben a tervgazdaságban is csak egy kis csoport árdeke az irányitó, természetesen azt is csak erőszakkal lehetne behozni és fentarta- ni. Ezért látjuk, hogy napról- napra miként akarják megfosztani az amerikai népet eddigi szabadságjogaitól. Miután az eddigi összes bevezetett tervgazdaságok autokratikusak, vagyis a kisebbség vezette be és tartja fen fegyveres hatalommal, joggal tarthatjuk, hogy ez nem marad igy, hanem fejlődik majd tovább, amikor a vezetés majd demokratikus módon történik, mint amire az IWW szervezet tervrajza lehetőséget nyújt, mert noha elismerjük, hogy az orosz és a fasiszta vagy a kartel tervgazdaság között lényeges különbséget képez az, hogy az orosz rendszernél kiküszöbölték a profitot, illetőleg a jelentkező nyereséget az összeség javára használják fel, mindazonáltal az eshetőség itt is fennáll arra, hogy önző vezetők kerülnek tisztségbe s akkor egy merész fordulattal az orosz kollektiv gazdaságot átalakíthatják fasiszta tervgazda- dasággá. Az itt elmondottak után könnyű megérteni, hogy a kelet európai országok, közöttük Magyarország is az orosz példát követik már annyira, amennyire képesek. Bevezetik a tervgazdaságot, de bizonyos iparokban meghagyják a magánprofitot, noha nagymérvben korlátozzák azt. Ezt megint a tervgazdaság ötödik formájának tekinthetjük. Ilyen tervgazdaságot vezettek be most Magyarországon is és j ennek a kifejezője a “Hároméves terv” amelyről a jövő számban fogok beszámolni.
