Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-02-28 / 1517. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. február 28. Egyről-Másról ELMONDJA : J. Z. A “HIDEG HÁBORÚ” KÖVETKEZMÉNYEI VANNAK ballépések és bűnök, amelyekre nehéz mentséget találni, de viszont, minden okozatnak van oka, melyeknek ismerete, nagyban elősegíti az események megértését. Az utóbbi hetekben az orosz gyűlöletet szító sajtó és rádió nagy szenzációt igyekezett csinálni “Hitler-Stalin paktumból” amely 1939 és 1941 között jött létre és amelyhez az adatokat a külügyi hivatalunk szolgáltatta direkt abból a célból, hogy az orosz gyűlöletet mennél jobban fokozzák az ország lakossága körében, mellyel “nagy győzelmet” véltek elérni a folyamatban levő “hideg háborúban”. Bár ezen “dokumentumok” most nyilvánosságra hozása semmi újat nem nyújtottak, amit már 8-10 évvel ezelőtt ne ismertünk volna, sőt annál sokkal kevesebbet, mert a tényeknek csak a felét tárták m.ost elénk, amelyek Oroszországot rossz színben tüntetik fel, a másik felét azonban elhallgatták, amelyek ezen “paktumot” Hitler és Stalin között kikény- szeritették. AZ ELÉNK tárt “dokumentumok” a beállítás szerint akkor kerültek a külügyi hivatalunk birtokába, amikor Németországot megszállták és azóta “hét lakat alatt” őrizték és amikor a hatalmas “headline”-ok azok nyilvánosságra hozását bejelentették, azt lehetett várni, hogy azok most Oroszországot a földig sújtják. Azonban amikor olvastuk azokat, azt láttuk, hogy a nagy “szenzáció” bizony nagyon laposan esett le és még csak mii- felháborodást nem idézett fel. Mert azt tudtuk már 8 évvel ezelőtt is, hogy Molotov és Rib- bentrop által aláirt “megnemtámadási” szerződés egyik pontja volt, hogy a két ország — Német és Oroszország — az európai, ázsiai és afrikai gyarmatokat és piacokat egymás között osztották fel s közös erővel fogják onnan kiszorítani a francia, angol és az Egyesült Államok kapitalistáit. Mi ebben a szenzáció? Melyik nagy országnak nincsennek ily törekvései? Vagy szenzáció az, hogy Pá- ris elfoglalásakor Molotov az orosz külügyminiszter “üdvözlő táviratot küldött Hitlernek a sikeres hadjárathoz”. A két ország akkor szövetséges volt és az egyik győzelme a másik előnyét jelentette. A külügyi hivatalunk 260 ily ‘dokumentum’-ot hozott nyilvánosságra, ezek azonban csak egy elenyésző kis részei a Németország elfoglalásakor talált két millió “dokumentumnak”. A többi, amit nem hoztak nyilvánosságra az angol-francia-ame- rika és Hitler közötti paktumokra vonatkozik és azokra a cselszövésekre, amelyekkel rá- kényszeritették Oroszországot, hogy Hitlerrel szövetségre lépjen. És ezek a cselszövések megelőzték a “Hitler-Stalin” tárgyalásokat ,s megállapodásokat. MUITÄN a state departmen- tünk csak az Oroszországra terhelő dokumentumokat hozta a nyilvánosságra, Oroszország se késettt és a dokumentumok másik felét “amit az oroszok találtak Berlinben” hoztak nyilvánosságra, melyek azt látszanak igazolni, hogy Anglia, Francia- ország és az Egyesült Államok Hitler uralomra jutásának napjától szövetségesei voltak Hitlernek. És ezt a szövetséget direkt arra használták fel, hogy a nácizmust megerősítsék Oroszország ellen. E célból a dollárok millióit szórták Hitler ölébe a német bankok és iparokon keresztül és a Szovjet kormány által nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint: “Ez az amerikai dollár eső tette termékenyé Hitler Németországának nehéziparát, különösen a háborús ipart. “Ezek a billió dollárok, melyeket a Hitler rezsim kezébe adtak, volt a fegyver, amelyre szüksége volt Hitlernek a háború megindításához.” Miután Hitler és csatlósai amerikai pénzen teljes üzembe helyezték a hémet háborús ipart, erejükben bizva mind ki- hivóbban viselkedtek és egy ország sem mert velük ujjat húzni — és nem is akart, mert egészen 1939-ig Hitler a “kommunizmus megsemmisítésére” fegyverkezett és ebben minden kapitalista ország támogatta. És nem a véletlen következménye veit, hogy Olasz és Németországok minden tiltakozás vagy el- lentállás nélkül foglalták el Et- hiopiát és segítettek Franconak S p a n y olországban leverni a “kommunistákat”. Oroszország szerint, már 1937-ben nyilvánvaló volt, hogy egy nagy és borzalmas háború van kialakulóban, melyet Hitler közösen tervezett Anglia és Franciaországgal. Az oroszok által Berlinben talált dokumentumok minden kétséget kizáróan bizonyítják Anglia és Franciaország törekvéseit abban az időben. “Ezek a dokumentumok bizonyítják, hogy az angol-francia törekvés nem odairányult, hogy összehozzák a békeszerető nemzetek erőit a közös ellenség megfékezésére, hanem, hogy izolálják a Szovjet Uniont és a támadást kelet felé irányítsák — Oroszország ellen — és ezen törekvésükben Hitlert eszköznek használták a cél elérésére.” Ezen cselszövésnek volt az eredménye Ausztria, majd Csehszlovákia elfoglalása Hitler által, melyhez Anglia és Francia- ország hozzájárultak és semmi kétség aziránt, hogy ha Hitler megtámadta volna Oroszországot, ezen országok teljes támogatását élvezte volna. Oroszország látva a küszöbön levő veszélyt — felkészülve annak megakadályozására nem volt — kénytelen volt szövetségre lépni Hitlerrel, hogy időt nyerjen és meghiúsítsa az an- gol-francia-amerikai törekvéseket. Hitler ugylátszik az orosz szövetséget előnyösebbnek vélte, mert Anglia és Franciaország elfoglalása pillanatnyilag sokkal többet jelentett volna részére és ezek elfoglalása után Európa teljes birtokában az Oroszország elleni hadjáratot, minden nehézség nélkül hajthatta volna végre. MINT ISMERETES e rovat Írója annak idején ezt a “Hitler- Stalin paktumot” a leghatározottabban elitélte, ma azonban a tények ismeretével — melynek megbízhatóságát a jelen események teljesen igazolják — másként látom a dolgokat és el kell ismerni, hogy azt a “paktumot” nem Oroszország “imperialista törekvései” és nem is a nácizmus iránti szeretet hozta létre, hanem a fenmaradás, vagy pusztulás közötti választás. És a tényeket 'figyelembe véve ma úgy látom, hogy ha az a “paktum” akkor létre nem jött- volna, ma Hitler uralná Európát, Ázsiát és Afrikát és talán mind az öt világrészt. Mert az alig vonható kétségbe, hogy ha Hitler megindította volna a hadjáratot Oroszország ellen 1939-ben, a fentemlitett nagyhatalmak nem csak nem gátolták volna, hanem sok tekintetben támogatták volna is. így hozzájutva Oroszország hatalmas méretű nyersanyagához és egész kelet Európa iparúhoz és munkaerejéhez, semmi sem gátolhatta volna meg abban, hogy Angliát és Franciaországot — ez utóbbi már amúgy is a karmai között volt — és a három világrészt lehengerelje. így azonban az orosz-német szövetség kényszeritette a nagyhatalmak másik részét, hogy fegyveresen álljanak ellent és dacára a létezett “paktumnak” Oroszországban meg volt a lehetőség a mérleget a másik oldalra billenteni, mint ahogy meg is történt. Az egész Hitler elszámitásán mullott, hogy belement az orosz kelepcébe. Mert ha Oroszország meg nem köti a paktumot, Hitler minden valószínűség szerint megtámadta volna 1939-ben és abban a hadjáratban hathatós segítséget nyert volna a nagyhatalmaktól s Oroszország képtelen lett volna az akkori német haderőnek ellentállni. Oroszország eleste azonban egyáltalán nem biztosította volna Anglia és Franciaországot a megtámadás ellen, csak egy-két évvel késleltette volna. EZEN tények azt bizonyítják, hogy a háború megindításához Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok sokkal többel járultak hozzá, mint Oroszország és most ezen dokumentumok nyilvánosságra hozásával azt szeretnék elhitetni a világgal, hogy a történtekért a Szovjet felelős. Pedig a második világháborúra való készülődés nem 1939-ben vet'te kezdetét, hanem 1919-ben és azt nem Oroszország készítette elő, hanem a kapitalista országok és pedig Oroszország ellen. PEYER KAROLY “NEM ALKUSZIK” MEG AZ UTÓBBI hetekben sok és egymással ellentmondó hir volt fogalomba Peyer Károly — a Magyarországi Szociál Demokrata Párt egyik oszlopos vezérének — tevékenysége és sorsával kapcsolatban. Ezen hírek szerint, Peyer összeesküvést szőtt a jelen magyar kormány ellen, melynek következtében “elfogták”, “kivégezték”, “eltüntették” majd “elmenekült” stb. Amint látszik az utóbbi bizonyult valónak, mert Peyer “elmenekült” Magyarországból és ma külföldön -folytatja azt a munkát, amelyben otthon megakadályozták. A vád hitelességét illetőleg nincs más adat birtokunkban, mint a budapesti népügyészség vádirata Peyer és 12 társa ellen, mely szerint a vádlottak “a demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom kezdeményezői és vezetői” voltak. Ezen cél elérésére “érintkezést kerestek és találtak az Egyesült Államok hivatalos és nem hivatalos közegeivel, megtárgyalták céljaikat és elgondolásaikat, ezek megvalósítása érdekében anyagi és erkölcsi támogatást kértek, stb.” BÁR MINKET több ezer mérföld távolság és 4-5 évtized távoliét választ el Magyarországtól, az ottani munkásmozgalmi események azonban nem ismeretlenek előttünk, mert mint a forradalmi munkásmozgalom katonái éber figyelemmel kisértük mindig az eseményeket és nem mondhatjuk, hogy azok mindig helyeslésünkkel találkoztak. Ezen események felidézésében és irányításában Peyernek jelentős része volt és ezekből ítélve, nem tartjuk valószínűnek, hogy az ellene emelt vádak légből kapott koholmányok. Bár Peyer “'szociáldemokratának” vallja magát, de a pártban mindig a reakciós, az úgynevezett “sárga szocialista” irányt képviselte és ezek aknakmunkáját látva, nem csak Magyarországon, hanem bármely más országokban — Angliában, Francia- országban, Belgiumban, stb. — ők irányítják a “kommunisták” elleni harcot és hogy céljukat elérjék, hajlandók az “ördöggel” is szövetkezni. PEYER természetesen méltatlankodik az ellene emelt vádak ellen, de a Magyarországból elmenekült összeesküvők — Nagy, Pfeiffer, Vargha, Sulyok — mind ártatlanoknak vallják magukat és úgy állítják be a dolgokat, hogy ők a “vörös terror” üldözöttéi, pedig a valóságban ők a “hamisítatlan demokráciáért” harcoltak — már ahogyan ők értelmezik a demokráciát. És ugylátszik Peyer is ezen az utón halad, hogy ő “szociáldemokratának” vallja magát. Ma Magyarországon két egymással ellentétes erő harcol a hatalomért. A haladó elemek törekvése egy uj rendszert létesíteni, amelyben a dolgoz» milliók is emberi módon élhetnek és ma ezen irány híveinek kezében van a kormányzás. A másik irány hívei — a reakciósok — (Folytatás a 7-ik oldalon)
