Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-01-24 / 1512. szám

1948. január 24. BÉRMUNKÁS 7 oldal Jegyezd meG Ajánlja; St. Visi. Nagyon érdekes, hogy úgy a i görög, mint a kínai kormányok ' pontosan össze tudják számolni a forradalmi csapatok megölt tagjait, de sohasem a saját vesz­teségeiket. A Rhur vidéken 85.000 mun­kás ment ki éhségsztrájkba. Ezek mind olyanok, akik dolgoz­va is éheznek. Nem laknak jól az amerikai demokráciával, Ígé­retekkel, propagandával. Chiang kormányának pénzük leértékelése legbiztosabb jele a pusztulásukra. Egy amerikai dollárért 160.000 kínai dollár helyett, ma 210.000-et adnak és ez rohamosan emelkedik, ami­lyen rohamosan Chiang csillaga rohan az enyészetbe. Persze az árak is hasonló emelkedést mu­tatnak. Az angol birodalom azért bom- ladozik, mert túlságos naggyá és nehézkessé nőtte ki magát. Ezt az utat követi az amerikai birodalom is, amikor az egész világot megakarja menteni az amerikai tőkés, bankár urak ré­szére. “Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka” — mondja a régi jó magyar közmondás. Régi amerikai gyerekmese szerint, minden itt született gyerekből lehetne elnök, persze kivétel Debs, Wallace és más ostoba gyerekek. Az AFL és a CIO basái előtt még Wallace is nagyon radiká­lis, vörös, lázitó, orosz ügynök, stb. Brazíliában törvénytelenitet- ték a Kommunista pártot és a beválasztott képviselőit is kido­bálták az állásokból. Ezáltal le­hetetlenné tették a parlamentá­ris mozgalmat és szükségesebbé a társadalmi forradalmat, mert a lavinát megállítani nem lehet, csak a medrét változtatni. Az elnök jelentése szerint, ma 58 millió munkás dolgozik és re­méli, hogy jövőre 65 millió mun­kás fog dolgozni. Ezzel elismeri, hogy ma 7 millió munkanélküli munkás van az Egyesült Álla­mokban, akiknek dolgozni kelle­ne, de nem jutnak munkához. HETI KRÓNIKA (Folytatás az 1-sö oldalról) gon egyházi adó fejében. Ezért nem ismeri el Mindszenthy még ma sem a Magyar Köztársasá­got és ezért kiabálnak olyan jajveszékelő hangon az ameri­kai magyar papság nagyjai a száz éves 48-as forradalom jubi­leumi ünneplésére, Magyaror­szág feltámasztására, melynek értelme az elpusztult régi rend­szert életre kelteni. Az amerikai magyar munkásságnak azon az oldalon kell állni, mely a régi rendszerrel szemben a mostanit viszi előre, egy szebb jövő felé. A mi kötelességünk odahatni, hogy a népi igazság győzzön, az ilyen nyilvánvaló népbutitó papi maszlaggal szemben. i A görög kormány által jelen­tett nagy győzelmek után most azt jelentik, hogy az egész Peri- us környék a forradalmárok ke­zeibe kerülhet hamarosan és a partizánok újabb nagy támadá­sokba léptek át. Ugyancsak a görög kormány jelenti, hogy valahol ők is táma­dásba mentek át. Ez óriási meg­lepetés volt még az amerikai tiszteknek is, mert igazán nem várhatták, hogy a kormány csa­patok fognak támadásba menni, dacára a nagy amerikai segít­ségnek és fegyver szállítmá­nyoknak. Amikor a szénbányászok sztrájkoltak, akkor két millió dollár körül költöttek, hogy a népet olaj égetők beszerelésére bírják. Most meg nincs elég olaj és azt akarják, hogy azokat az olajégetőket dobálják ki és sze­reljenek be szénkályhákat. Azt is jelentik, hogy a múlt nyáron a Standard Olaj társulat össze­vásárolta és jó pénzért eladta a nagymennyiségű olaj égetőket. De mostan ők maguk mondják, hogy ne használjanak olaj kály­hákat. Talán most már a szén­kályhákat szedték össze. Már sok amerikai politikus és gyáros is meg van ijedve, hogy a Marshall terv igazán sikerülni fog és az európai olcsó munka­bérek mellett az egész világot eltudják árasztani ipari cikkek­kel. Kiszorítják az amerikai áru­kat a külföldi piacokról, mely viszont nagy munkanélküliséget jelent itten. “Üsd a vasat amig meleg” — mondják a magyarok, de ez áll minden más nemzet társadalmi forradalmára is, nem csak a ter­melésnél használt kovácsolások­nál. Az uj társadalmi rendszer építése a világot perzselő tűz mellett legkönnyebb. Addig kell azt megcsinálni, építeni, amig a szenvedélyek, követelések, a múlt átkos "következményei for­rongásban tartják a tömegeket. Ma milliók kovácsolnak nyila­kat és sújtanak le a zsarnokok­ra mindenfelé. Pusztul a régi, épül az uj. A felszínre kerülő szemetet leszedik. Megmarad a tiszta, a jó, az építők, a haszno­sak. AKIK ÉRTÉKELIK A BÉR­MUNKÁS MISSZIÓJÁT Cleveland Bérmunkás olvasói január 11-én társas délutánt rendeztek, hogy barátaik társa­ságában eltöltött néhány kelle­mes óra mellett anyagilag is se­gítsék a Bérmunkás fentartását. A rendezőség meghívójában ki­hangsúlyozta, hogy a lap évi előfizetési dija nem elegendő a kiadások fedezésére, ezt pótolja az olvasók és a csoportok felül- fizetései, amiket a társas össze­jövetelek is szolgálnak. A január 11-én megrendezett ilyen összejövetelt értékelték a Bérmunkás clevelandi olvasói és azok barátai, mert a west sidei Munkás Dalárda elsőemeleti mindkét termét megkellett nyit­ni, hogy helyet nyerjenek. A legjobb hangulatban szórakoz­tak nem feledkezve meg a célról sem. A Bérmunkás támogatásá­ra 109 dollár és 65 centet szol­gáltattak át. A konyhán Rose Koncz, Molnár Antalné, Kollár Józsefné, Buzay Jánosné és Kish Julia munkástársnők szor­goskodtak. A konyha kiadáso­kat Koncz és Molnár munkás­társnők fedezték. A rendezőség úgy nekik, mint minden jelen­levőnek ezúton is köszönetét mond az eredményért. Tudósitó. MUNKÁS SORS Nagyon lesújtóan vettük Co- raopolisról jött telefon felhívást január 8-án, hogy Mihályi Mó­zes már nincsen az élők sorá­ban.. Azok, akik ismertük nem hittük volna, hogy ez a derék, egészségesnek kinéző ember, ha­lálos beteg. Több hétig a kór­házban volt, ahol két operációt végeztek rajta, azonban nem si­került az életnek megmenteni. Mihályi Mózesben nem csak a Bérmunkás vesztett egy derék önzetlen harcost és támogatót, nem általában a magyar társa­dalmi élet is. Nem volt egy mun­kás gyűlés, vagy más fontosabb összejövetel, ahol Mihályi Mó­zes ott nem volt. A coraopolisi Magyar Otthonnak nem csak mint többszörös elnöke, hanem alapitó tagja is volt. 1912-ben Bogoz községből (Udvarhely Megye) vándorolt ki Amerikába, mint sok más proletár. Coraopolison telepe­dett le, ahol megnősült és 5 gyermeket nevelt. 53 évet élt Mihályi Mózes. Temetése janu­ár 11-én délután ment végbe, nagy részvét mellett. A Bér­munkás pittsburghi csoportja virágcsokrot helyezett ravalatá- ra. Emléke köztünk élni fog. K. KIK JOGOSAK A MAGYAR SZABADSÁGHARC ÉVFOR­DULÓJÁNAK A MEGÜN­NEPLÉSÉRE? Az amerikai magyar papok bridgeporti újságja, amely min­den számában gunytárgyává igyekszik tenni Magyarország dolgozóit azon törekvésükben, hogy 2000 év szolgai élet után önmaga földjén próbálja meg­vetni a maga és családja boldo­gulását. Megállapítja, hogy “a valódi függetlenség 100 évi em­lékének megünnepléséhez csak az Amerikában ma élő magya­rok jogosak.” Hogy miért ehez csak a Cher- nitzky meg Benedek és a többi papok jogosultak . . . ., de hagy­juk ezt mert lehet, hogy az is abba a kategóriába tartozik, amelyről ugyan abban a lapban azt mondják a papok, az Írása­ikról, hogy “csak ugratás és ki­hívás a céljuk.” Hónapok, sőt esztendők óta ezt a két igazságot tartalmazó szót fedeztük csak fel a brid­geporti papok újságjában. “Ugratás és kihívás” minden­nel szemben, ami a magyar nép megerősítését célozza abban a küzdelemben, hogy egy romok területén felépítse a maga de­mokratikus életformáját. “Ugratás és kihívás” minda­zokkal szemben, akik segítik a magyar dolgozókat Nagy Feren- cek, a Pfeifer Zoltánok és az amerikai magyar papokkal szemben szabad életük megin­dulásában. “Ugratás és kihívás” az ame­rikai magyar reakciónak a 100 éves szabadságharc évforduló­jának ünneplése is, mert ellen­tétbe a magyar dolgozók öröm­ünnepével, ők gyászmisék tar­tását tervezik. Amerikai magyar dolgozó, ha kezedbe kerül a magyar reakció szennyujságja, ne feledd, hogy az ott nyomdafesték alá kerül­tek, a te és az amerikai nép ug­ratását és kihívását célozzák a szülőföld, a véreid ellen. A Vajta-iigy (Folytatás a 4-ik oldalról) Pedig ezen ünnepségek igazi jelentősége az, hogy a magyar nép tüntető bizonyítékát akarja mutatni a gyalázatos múlttal való szakításnak. Annak a gyalázatos múltnak, amelyben ez a Vajta csak egy kis piszokszem volt. Az amerikai magyar lapok most hangos kiabálás, sőt üvöltés közepette mosták le ezt a kis piszok­foltot, de szemérmesen takargatják az egész gyalázatos múltat és még támogatják is azokat, akik ezt a múltat szeretnék visszaállí­tani. Máris bejelentették, hogy a magyar centenáris ünnepségek­kel kapcsolatban kontra (ellen) ünnepélyeket fognak tartani Amerikában. És hogy a népbutitásuk tökéletes legyen, a reakciót szolgáló mozgalmuk zászlajára a Kossuth nevét Írják. “Kossuth ünnepélyeket” akarnak tartani az egész országban, hogy az ame­rikai magyarság figyelmét eltereljék a centenáris ünnepségekről. Az elmondottakhoz talán még csak azt kell hozzátennünk, hogy a Vajta elleni nagy akciójuk valószínűleg visszafelé sül el. A nagy hü-hó következtében ugyanis tudomást vett az ügyről John McDowell, republikánus képviselő is, aki tagja a Thomas ál­tal vezetett amerikaiatlan aktivitásokat vizsgáló hírhedt reakciós bizottságnak. McDowell most követeli, hogy ezt a rothadt pribé­ke állítsák a bizottság elé. A hangoztatott cél szerint azért, hogy már egyszer egy nácit is kikérdezzenek, valójában azonban, amennyiben ezt az erkölcstelen bizottságot ismerjük, inkább az­ért, hogy alkalmat adjanak majd neki a magyar kommunisták el­leni tirádára. És mint ilyenkor szokásos, kommunistának fogják nevezni mindazokat, akiknek valami érdemük van Magyarország újjáépítésében. És arról is meg vagyunk győződve, hogy ha a Vajta ügy esetleg ilyen fordulatot nyer, akkor a Vajta akasztófa köteléért most annyira kiabáló amerikai reakciós magyar sajtó tulajdono­sai és szerkesztői megelégedéssel dörzsölik kezeiket és gratulál­nak önmaguknak, hogy kettőt ütöttek le egy csapással.

Next

/
Oldalképek
Tartalom