Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-01-24 / 1512. szám

1948. január 24.

BÉRMUNKÁS

7 oldal

Jegyezd meG

Ajánlja; St. Visi.

Nagyon érdekes, hogy úgy a i görög, mint a kínai kormányok ' pontosan össze tudják számolni a forradalmi csapatok megölt tagjait, de sohasem a saját veszteségeiket.

A Rhur vidéken 85.000 munkás ment ki éhségsztrájkba. Ezek mind olyanok, akik dolgozva is éheznek. Nem laknak jól az amerikai demokráciával, Ígéretekkel, propagandával.

Chiang kormányának pénzük leértékelése legbiztosabb jele a pusztulásukra. Egy amerikai dollárért 160.000 kínai dollár helyett, ma 210.000-et adnak és ez rohamosan emelkedik, amilyen rohamosan Chiang csillaga rohan az enyészetbe. Persze az árak is hasonló emelkedést mutatnak.

Az angol birodalom azért bom- ladozik, mert túlságos naggyá és nehézkessé nőtte ki magát. Ezt az utat követi az amerikai birodalom is, amikor az egész világot megakarja menteni az amerikai tőkés, bankár urak részére. “Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka” — mondja a régi jó magyar közmondás.

Régi amerikai gyerekmese szerint, minden itt született gyerekből lehetne elnök, persze kivétel Debs, Wallace és más ostoba gyerekek.

Az AFL és a CIO basái előtt még Wallace is nagyon radikális, vörös, lázitó, orosz ügynök, stb.

Brazíliában törvénytelenitet- ték a Kommunista pártot és a beválasztott képviselőit is kidobálták az állásokból. Ezáltal lehetetlenné tették a parlamentáris mozgalmat és szükségesebbé a társadalmi forradalmat, mert a lavinát megállítani nem lehet, csak a medrét változtatni.

Az elnök jelentése szerint, ma 58 millió munkás dolgozik és reméli, hogy jövőre 65 millió munkás fog dolgozni. Ezzel elismeri, hogy ma 7 millió munkanélküli munkás van az Egyesült Államokban, akiknek dolgozni kellene, de nem jutnak munkához.

HETI KRÓNIKA

(Folytatás az 1-sö oldalról)

gon egyházi adó fejében. Ezért nem ismeri el Mindszenthy még ma sem a Magyar Köztársaságot és ezért kiabálnak olyan jajveszékelő hangon az amerikai magyar papság nagyjai a száz éves 48-as forradalom jubileumi ünneplésére, Magyarország feltámasztására, melynek értelme az elpusztult régi rendszert életre kelteni. Az amerikai magyar munkásságnak azon az oldalon kell állni, mely a régi rendszerrel szemben a mostanit viszi előre, egy szebb jövő felé. A mi kötelességünk odahatni, hogy a népi igazság győzzön, az ilyen nyilvánvaló népbutitó papi maszlaggal szemben.

i A görög kormány által jelentett nagy győzelmek után most azt jelentik, hogy az egész Peri- us környék a forradalmárok kezeibe kerülhet hamarosan és a partizánok újabb nagy támadásokba léptek át.

Ugyancsak a görög kormány jelenti, hogy valahol ők is támadásba mentek át. Ez óriási meglepetés volt még az amerikai tiszteknek is, mert igazán nem várhatták, hogy a kormány csapatok fognak támadásba menni, dacára a nagy amerikai segítségnek és fegyver szállítmányoknak.

Amikor a szénbányászok sztrájkoltak, akkor két millió dollár körül költöttek, hogy a népet olaj égetők beszerelésére bírják. Most meg nincs elég olaj és azt akarják, hogy azokat az olajégetőket dobálják ki és szereljenek be szénkályhákat. Azt is jelentik, hogy a múlt nyáron a Standard Olaj társulat összevásárolta és jó pénzért eladta a nagymennyiségű olaj égetőket. De mostan ők maguk mondják, hogy ne használjanak olaj kályhákat. Talán most már a szénkályhákat szedték össze.

Már sok amerikai politikus és gyáros is meg van ijedve, hogy a Marshall terv igazán sikerülni fog és az európai olcsó munkabérek mellett az egész világot eltudják árasztani ipari cikkekkel. Kiszorítják az amerikai árukat a külföldi piacokról, mely viszont nagy munkanélküliséget jelent itten.

“Üsd a vasat amig meleg” — mondják a magyarok, de ez áll minden más nemzet társadalmi forradalmára is, nem csak a termelésnél használt kovácsolásoknál. Az uj társadalmi rendszer építése a világot perzselő tűz mellett legkönnyebb. Addig kell azt megcsinálni, építeni, amig a szenvedélyek, követelések, a múlt átkos "következményei forrongásban tartják a tömegeket. Ma milliók kovácsolnak nyilakat és sújtanak le a zsarnokokra mindenfelé. Pusztul a régi, épül az uj. A felszínre kerülő szemetet leszedik. Megmarad a tiszta, a jó, az építők, a hasznosak.

AKIK ÉRTÉKELIK A BÉRMUNKÁS MISSZIÓJÁT

Cleveland Bérmunkás olvasói január 11-én társas délutánt rendeztek, hogy barátaik társaságában eltöltött néhány kellemes óra mellett anyagilag is segítsék a Bérmunkás fentartását. A rendezőség meghívójában kihangsúlyozta, hogy a lap évi előfizetési dija nem elegendő a kiadások fedezésére, ezt pótolja az olvasók és a csoportok felül- fizetései, amiket a társas összejövetelek is szolgálnak.

A január 11-én megrendezett ilyen összejövetelt értékelték a Bérmunkás clevelandi olvasói és

azok barátai, mert a west sidei Munkás Dalárda elsőemeleti mindkét termét megkellett nyitni, hogy helyet nyerjenek. A legjobb hangulatban szórakoztak nem feledkezve meg a célról sem. A Bérmunkás támogatására 109 dollár és 65 centet szolgáltattak át. A konyhán Rose Koncz, Molnár Antalné, Kollár Józsefné, Buzay Jánosné és Kish Julia munkástársnők szorgoskodtak. A konyha kiadásokat Koncz és Molnár munkástársnők fedezték. A rendezőség úgy nekik, mint minden jelenlevőnek ezúton is köszönetét mond az eredményért.

Tudósitó.

MUNKÁS SORS

Nagyon lesújtóan vettük Co- raopolisról jött telefon felhívást január 8-án, hogy Mihályi Mózes már nincsen az élők sorában.. Azok, akik ismertük nem hittük volna, hogy ez a derék, egészségesnek kinéző ember, halálos beteg. Több hétig a kórházban volt, ahol két operációt végeztek rajta, azonban nem sikerült az életnek megmenteni.

Mihályi Mózesben nem csak a Bérmunkás vesztett egy derék önzetlen harcost és támogatót, nem általában a magyar társadalmi élet is. Nem volt egy munkás gyűlés, vagy más fontosabb összejövetel, ahol Mihályi Mózes ott nem volt. A coraopolisi Magyar Otthonnak nem csak mint többszörös elnöke, hanem alapitó tagja is volt.

1912-ben Bogoz községből (Udvarhely Megye) vándorolt ki Amerikába, mint sok más proletár. Coraopolison telepedett le, ahol megnősült és 5 gyermeket nevelt. 53 évet élt Mihályi Mózes. Temetése január 11-én délután ment végbe, nagy részvét mellett. A Bérmunkás pittsburghi csoportja virágcsokrot helyezett ravalatá- ra.

Emléke köztünk élni fog.

K.

KIK JOGOSAK A MAGYAR SZABADSÁGHARC ÉVFORDULÓJÁNAK A MEGÜNNEPLÉSÉRE?

Az amerikai magyar papok bridgeporti újságja, amely minden számában gunytárgyává igyekszik tenni Magyarország dolgozóit azon törekvésükben, hogy 2000 év szolgai élet után önmaga földjén próbálja megvetni a maga és családja boldogulását. Megállapítja, hogy “a valódi függetlenség 100 évi emlékének megünnepléséhez csak az Amerikában ma élő magyarok jogosak.”

Hogy miért ehez csak a Cher- nitzky meg Benedek és a többi papok jogosultak . . . ., de hagyjuk ezt mert lehet, hogy az is abba a kategóriába tartozik, amelyről ugyan abban a lapban azt mondják a papok, az Írásaikról, hogy “csak ugratás és kihívás a céljuk.”

Hónapok, sőt esztendők óta ezt a két igazságot tartalmazó szót fedeztük csak fel a bridgeporti papok újságjában.

“Ugratás és kihívás” mindennel szemben, ami a magyar nép megerősítését célozza abban a küzdelemben, hogy egy romok területén felépítse a maga demokratikus életformáját.

“Ugratás és kihívás” mindazokkal szemben, akik segítik a magyar dolgozókat Nagy Feren- cek, a Pfeifer Zoltánok és az amerikai magyar papokkal szemben szabad életük megindulásában.

“Ugratás és kihívás” az amerikai magyar reakciónak a 100 éves szabadságharc évfordulójának ünneplése is, mert ellentétbe a magyar dolgozók örömünnepével, ők gyászmisék tartását tervezik.

Amerikai magyar dolgozó, ha kezedbe kerül a magyar reakció szennyujságja, ne feledd, hogy az ott nyomdafesték alá kerültek, a te és az amerikai nép ugratását és kihívását célozzák a szülőföld, a véreid ellen.

A Vajta-iigy

(Folytatás a 4-ik oldalról)

Pedig ezen ünnepségek igazi jelentősége az, hogy a magyar nép tüntető bizonyítékát akarja mutatni a gyalázatos múlttal való szakításnak. Annak a gyalázatos múltnak, amelyben ez a Vajta csak egy kis piszokszem volt. Az amerikai magyar lapok most hangos kiabálás, sőt üvöltés közepette mosták le ezt a kis piszokfoltot, de szemérmesen takargatják az egész gyalázatos múltat és még támogatják is azokat, akik ezt a múltat szeretnék visszaállítani. Máris bejelentették, hogy a magyar centenáris ünnepségekkel kapcsolatban kontra (ellen) ünnepélyeket fognak tartani Amerikában. És hogy a népbutitásuk tökéletes legyen, a reakciót szolgáló mozgalmuk zászlajára a Kossuth nevét Írják. “Kossuth ünnepélyeket” akarnak tartani az egész országban, hogy az amerikai magyarság figyelmét eltereljék a centenáris ünnepségekről.

Az elmondottakhoz talán még csak azt kell hozzátennünk, hogy a Vajta elleni nagy akciójuk valószínűleg visszafelé sül el. A nagy hü-hó következtében ugyanis tudomást vett az ügyről John McDowell, republikánus képviselő is, aki tagja a Thomas által vezetett amerikaiatlan aktivitásokat vizsgáló hírhedt reakciós bizottságnak. McDowell most követeli, hogy ezt a rothadt pribéke állítsák a bizottság elé. A hangoztatott cél szerint azért, hogy már egyszer egy nácit is kikérdezzenek, valójában azonban, amennyiben ezt az erkölcstelen bizottságot ismerjük, inkább azért, hogy alkalmat adjanak majd neki a magyar kommunisták elleni tirádára. És mint ilyenkor szokásos, kommunistának fogják nevezni mindazokat, akiknek valami érdemük van Magyarország újjáépítésében.

És arról is meg vagyunk győződve, hogy ha a Vajta ügy esetleg ilyen fordulatot nyer, akkor a Vajta akasztófa köteléért most annyira kiabáló amerikai reakciós magyar sajtó tulajdonosai és szerkesztői megelégedéssel dörzsölik kezeiket és gratulálnak önmaguknak, hogy kettőt ütöttek le egy csapással.